A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 44. szám - A hütlen elhagyás mint házasságbontó ok

176 A JOG abból a szempontból voltak mérlegelendó'k, hogy a felmerült vád még mindig bebizonyitottnak tekinthető-e és vájjon a védelem adatai és bizonyítékai a terhelő adatokat és bizonyítékokat nem gyengitették-e meg oly mértékben, hogy azokra marasztaló Ítélet többé nem alapitható. A fegyelmi bíróság az alapperben az 500 frt óvadéki minőségét megállapította és pedig leginkább vádlott azon ténykedésénél fogva, a mely szerint maga beismerte, hogy Sz. Bálinttal az 500 frtról el akart számolni, hogy e célból többször hivta magához és hogy az elszámolás meg nem történt, az csupán Sz. Bálint makacsságán mult. Tehát maga vádlott elismerte, hogy az 500 írtról akár mint óvadékról, akár mint előlegről elszámolni tartozik s igy azt jogosan vissza nem tarthatja: vádlott később az 500 frt jogi minőségére nézve több rendbeli perujitó kérvényében előadását több ízben változtatja, majd <előleg»-nek nevezi, majd legvégül azt állítja, hogy ő 550 frtért vállalta el az ügyet mintegy átalánydíjért és pedig akképen. hogy ebből szükség esetén óvadékot is tesz. Vádlott ezen védekezését változtató eljárásra igen erős gyanuokot képez ugyan ellene a tekintetben, hogy nem járt el kifogástalanul, de önmagában véve nem elegendő a vétkesség megállapítására. A fegyelmi bíróság a vétkesség megítélésénél csupán a tárgyi adatokat és mozzanatokat vette figyelembe. Terhelő tanuként Sz. Bálint a volt panaszos jelentkezik, a ki panaszát még most is fenn kívánná tartani és ezen ügyből folyólag még mindig követelési igényt támaszt vádlott ellen. Ez a tanú határozottan vallja ugyan, hogy az 500 frtot tisztán óvadék céljaira adta vádlottnak, de a fegyelmi bíróság teljesen megbízható tanúnak nem tekinti őt, mert saját beismerése szerint is még mindig érdekelt ebben az ügyben és másrészt vallomása tárgyilag véve is megbizhatlan, miután egész a mai tárgyalásig tagadta azt, hogy vádlott testvére érdekében eljárt, holott vádlott tényleg eljárt és erről az ügy iránt oly nagyon érdeklődő Sz. Bálintnak tudomással kellett birni. S ha ezen tudomását mégis tagadta, ezt czak azért tehette, hogy vádlott iránti követelését annál bizonyosabban megállapíthassa, a mely körülmény vallomását megbizhatlanná teszi. Sz. Bálint, ezen terhelő vallomásával szemben áll K. Sándor törvényszéki jegyző mentővallomása, a mely szerint Sz. Bálint, tanú jelenlétében adta át vádlottnak az 500 frtot azzal a világos kijelentéssel, hogy az a fogva levő testvére szabadlábra helyezési ügyében ügyvédi dijul szolgáljon. K. tanú vallomásához is sok aggály fér, mert vallomása többrendbeli ellentmondást tartalmaz és ingadozást mutat különösen előző kihallgatásai alkalmával tett vallomásaival szemben; mindazonáltal K. Sándor tanúnak azon döntő tényre vonatkozó vallomását, hogy az 500 frt ügyvédi dijképen adatott, támogatja Sz. Bálint által a vizsgálat alkalmával bemutatott az a nyugta, a melyben vádlott az 500 frt felvételét elismeri és a melyben az 500 frtot ugy jelöli meg, hogy azt a «Sz. Lukács-féle bünperben az ügyre átvette*. Tehát nincs kitüntetve az, hogy óvadékra, ellenkezőleg a fenti általános megjelölés inkább arra látszik mutatni, hogy az összeget dijaira vette át és pedig annál inkább, mert Sz. Bálint e nyugtát minden fentartás nélkül vette át. A különben sem erős bizonyítékkal szemben tehát legalább is egyenértékű mentőbizonyiték áll. Ennélfogva a fegyelmi bíróság, nem tekinthette többé kétséget kizáró módon bizonyítottnak azt, hogy az 500 frt óvadéki minőséggel birt. Ezzel azonban a vád jogi bizonyossága is elesett, minek folytán vádlott fel volt mentendő. De ugyancsak a bizonyítékok imént méltatott mérlegelése folytán az sem volt többé megállapítható minden kétséget kizáró módon, hogy az elszámolásra adott összeg előleg volt, igy tehát ez alapon sem volt vádlott elitélhető. A büntetés kiszabásánál figyelembe vette a fegyelmi bíróság, hogy az összbüntetés egyik alapját képező súlyos fegyeimi vétség elesett és igy az elmozdítás büntetésképen tovább nem volt hatályában fentartható. Az egy évi felfüggesztés megállapításánál figyelembe vette a fegyelmi bíróság azt, hogy vádlott már öt ízben volt fegyelmileg büntetve és öt izben rendbüntetéssel sújtva, hogy vádlott ezen perújítás folyama alatt oly magatartást tanúsított, mely súlyos erkölcsi beszámítás alá esik, midőn oly bizonyítékra hivatkozott perujitási kérelmében a melynek valódiságát maga is kénytelen volt elejteni a végtárgyalás folyamán. Enyhítő körülményül vétetett, hogy vádlott már hat éve van elmozdítva az ügyvédség gyakorlatától és igy ez által súlyosan lakolt súlyos vétkeiért. A m. kir. Curia (1898. október 1-én 375. sz. a) következő ítéletet hozott: Az elsőfokú fegyelmi bíróság ítélete a K. Károly és Sz. Lajos panaszára folyamatba tett ügy panaszpontjaira ^vonatkozó rendelkezésében helybenhagyatik, a Sz. Bálint-féle panaszpontra vonatkozó intézkedésében megváltoztattatik, a perújításnak hely nem adatik s a budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának 1892. évi május hó 10-én 477. sz. a. hozott s a m. kir. Curia kisebb fegyelmi tanácsa által 1892. évi december 3-án 355. sz. a. helybenhagyott alapperbeli Ítélete egész terjedelmében hatályában fentartatik. Indokok: Vádlott a Sz. Bálint-féle panaszpontot illetőleg a jelen -i-ik újrafelvételi a kérvényéhez A) alatt csatolt nyugta alapján kéri, a melyet előadása szerint az 550 frt. átvételekor adott Sz. Bálint panaszosnak, a melyet a vallomásában részletezett körülmények között időközben sikerült Sz. Bálinttól vissza szereznie s a melyben világosan benn foglaltatik az, hogy az 550 frtot átalány összegül kapta Sz. Bálint által reá bizott bűnügyben. A tárgyalás során azonban beismeri vádlott, hogy ez az uj bizonyítéka valótlan, mert azt az 500 frt átvételekor nem adta Sz. Bálintnak, nem is attól kapta vissza s nem is ez, hanem a Sz. Bálint által becsatolt elismervény a valódi. Ez az A.) alatti irat tehát, mint koholt, uj bizonyítékot nem képezvén, annak alapján az újítás helyt nem foghat. A mi pedig azt illeti, hogy a Sz. Bálint által becsatolt s a vádlott által is valódinak elismert elismervényben nem nyert közelebbi kifejezést az a cél is, a mely végett az 500 frt adatott, hogy Ch. Sándor azt is vallja, hogy az az összeg, a melynek átadását ő látta, átalány összegül adatott s hogy Sz. Bálintnak azt az előadását, hogy az 500 frt adásának a célja t. i. óvadék, benne volt a felvett tényvázlatban, megcáfolja a vádlott által a 119 n. sz. a. fekvő s vonatkozó polgári perben^ csatolt tény vázlat: ezek a körülmények sem szolgáltatnak összeségükben sem bizonyítékot az újra felvételre s vádlott felmentésére, mert e most jelzett tényvázlatot a vádlott, noha arra a polgári perben esküt is tett, most valódinak el nem ismeri, sőt határozottan vitatja hogy ő Sz. Bálinttal tényvázlatot fel nem vett, mert Ch. Sándor jelen vallomása, el is tekintve előző nyilatkozatától és vallomásától, magában véve is határozottan ellentmondó s ingatag, s mert végre az a körülmény, hogy a jelzett elismervényben az óvadék cél ki nem fejeztetett, nem zárja ki azt, hogy a megállapodás még is az volt, a mint azt az alapitélet megállapítása szerint a vádlott akkor el is ismerte s a mint azt Sz. Bálint hit alatt ezúttal is vallotta. Az ujrafelvételhez megkívántató uj bizonyíték tehát ezúttal sem merülvén fel, s igy újra felvételnek hely adható' nem lévén, az első fokú fegyelmi bíróság ítéletének részben való megváltoztatásával s az érintetlenül hagyás kimondásának helyben hagyásával az alapitélet egész terjedelmében helyben hagyandó volt. A m. kir. ministeriumok elvi jelentőségű határozatai. Vármegyei aljegyzővé oly egyén, a ki a közigazgatási szakra előirt képesítéssel nem bir, meg nem választható. A törvényes minősítés utólagos megszerzésére közigazgatási gyakornokok és szolgabirák részére engedélyezhető halasztás a varmegyei aljegyzőkre nem terjeszthető ki. (A m. kir. belügymin. 1898. évi 65,761. sz. hat.) Vámbérlő jogosulatlan helypénzszedés miatt az ipartorvény alapján nem vonható felelősségre. Az ipartórvény 156. §-a árszabályok által korlátozott iparuzletekre vonatkozik. (A m. kir. belügym. 1898. évi 1,995. sz. hat.) Vizrendöri kihágások hivatalból levén üldőzendők. a bizonyítékok is hivatalból szerzendők be s a felek az eljárási költségek előlegezésére nem kötelezhetők. (M. kir. földmiv. min. 1898. évi 3,147. sz. határozata.) A kis mértékben való elárusitási engedély alapján pálinkát \ literesnél kisebb zárt palackokban is szabad elárusítani. (A m. kir. pénzügyministernek 1897. évi 40,955. szám alatt kelt határozata.) Kivonat a „Budapesti Közlönyt4-böl. Csődök: Farkas Zsigmond e. Déva. u. o. tszék, bej dec. 15, félsz. jan. 14, csb. dr. Biró Kálmán, tmgg. Lenthe Gusztáv. — Alexander Popovits. e. Kristyor, dévai tszék, bej. nov. 15, félsz. dec. 7, csb. dr. Biró Kálmán, tmgg. dr. Baumgarten János. — Böhm Ignác e. Bpest, ker. és vált. tszék, bej. nov. 17, félsz. dec. 17, csb. dr. Kozmutcza Hermil, tmgg. dr. Stern Salamon. — Özv. Neumann Sáli e. Trszténa. rózsahegyi tszék, bej. dec. 28, félsz. jan. 11, csb. Vilcsek Alfonz, tmgg. dr. Perlstein Sándor. — Löwinger Lipót e. Bpest, ker. és vált. tszék, bej. nov. 22. félsz. dec. 22, csb. dr. Kozmutza Hermil, tmgg. Bácskay Albert. — Lázár Viktor e. Gyergyó-Szt-Miklós. csik-szeredai tszék, bej. dec. 20. félsz. jan. 16, csb. Jerzsák János, tmgg. dr. Szentpéteri Kristóf. — Lőbl testvérek e. Bpest, ker. és vált. tszék, bej. nov. 28. félsz, dec. 27, csb. dr. Szüts István, tmgg. dr. Zolnay Jenő. — Rosenberg Vilmos e. Tovarisova, újvidéki tszék, bej. nov. 20, félsz. dec. 5. csb. Galamb Zoltán, tmgg. dr. Kilojevics Kuloje. — Ádler Miksa e. Bazin, pozsonyi tszék, bej. nov. 30, félsz. dec. 15, csb. Würtzler Ödön. tmgg. Stur Gyula. — Glósz Béla e. Bpest, ker. és vált. tszék, bej. nov. 28, félsz, dec. 27, csb. dr. Tomcsányi László, tmgg. dr. Szlatényi Valér — Neufeld Samu e. Ar.-Maróth. u. o. tszék, bej. nov. 23, félsz. nov. 30. csb. Hazai Gyula, tmgg. dr. Belicza Pál. Pályázatok: A szegedi tszék jegyzői és aljegyzői áll. nov. 5. — A szolnoki jbiróságnál aljegyzői áll. nov. 5. — A török-kanizsai jbiróságnál a 1 b i r ó i áll. nov. 6. — A sümegi jbiróságnál a 1 j e g y z ő i áll. nov. 7. - A szegzárdi tszéknél a 1 j e g v z ő i all. nov. 8. — A h.-böszörményi jbiróságnál aljegyzői áll nov 8 A nagy-szebeni jbiróságnál albirói áll. nov. 8. — A gvulafehérvári tszéknél ügyészi áll. nov. 10.' - A budapesti ügyészségnél kir. u g y e s z i áll. nov. 10. - A gyulafehérvári tszéknél a 1 ü <r y é s z i áll. nov. 10. - A temesvári jbiróságnál albirói áll. nov. 10 — Az Ipolysági tszéknél b.rói áll. nov. 13. - A szász-régeni jbiróságnál albirói all. nov. 13. - A makói jbiróságnál albirói áll. nov. 13. - A nagvbecskereki tszéknél aljegyzői áll. nov. 13. PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN