A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 44. szám - A hütlen elhagyás mint házasságbontó ok

JOGESETEK TÁRA FELSŐB1RÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 44. szamához. Budapest, 1898. október hó 30. Köztörvényi ügyekben. Hogyha a vételi ügylet eladónak saját jövendő termésere, mint egyedi árura jön létre, az ügylet csak feltételes, a mennyiben ilyen esetben az áruk atadhatásának kockázata magát a vevőt is az ügylet megkötésének idejétől kezdve terheli es igy ha maga az egyedi áru az eladó hibáján kivül at nem adható, vevő az egyedi áru helyett más hasonló árunak átadását eladótól nem követelheti, hanem csak az előbbi állapotba való helyezést, különösen az adott ellenérték visszaszolgáltatását akkor, ha az egyedi aru átadásának lehetetlensége egyaránt a vevő es eladó hibáján kivül következett be. M. kir. Curia mint felülvizsgalati biroság 1898. okt. 4-én G. 232. Dr. E isler Ignác ügyvéd által képviselt S. Bogdán felperesnek, Schmidt Géza ügyvéd által képviselt S. Omir X. alperes ellen 54 m.-mázsa buza átadása iránt a törökkanizsai kir. járásbíróság előtt folyamatba tett és ugyanott 9,877 97 sz. Ítélettel befejezett, felperesnek felebbezése folytán pedig a nagykikindai kir. törvényszék által az 1898 január 22-én D. 316/94 sz. a. hozott Ítélettel elbírált sommás perében következő ítéletet hozott: Alperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. Indokok: Az alperes azon alapon támadja meg a felebbezési bíróság ítéletét, hogy szerinte a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett meg azzal, hogy őt a buza átadására kötelezte annak ellenére hogy ő saját termásü búzáját adta el, és az átadhatásra elegendő búzája nem termett, és hogy a suly és ár meghatározása nélkül gabonára létrejött vételi ügylet szerencseszerződés lévén, mint ilyen szerződésszerű lekötelezettségct nem eredményezhet. Ez a panasz nem bír megállható alappal. Nincs hazai tételes törvény vagy állandóan követett birói gyakorlat, a mely szerint a gabonára megkötött vételi ügylet pusztán azért, mert a suly és ár meg nem határoztatott, szerencseszerződésnek volna minősíthető, ha ugyanis az ár egyáltalában illetve valamely árhoz kifejezett vagy hallgatag vonatkozással sem határoztatott meg, akkor a keresk. törvény 336. §. szerint a vételi ügylet megkötöttnek nem tekinthstő, és igy a szerződés felek között létre sem jött; ha pedig a gabonának minősége nem határoztatott meg akkor a keresk. törv. 321 § szerint a vétel tárgya középmmőségünek tekintendő; végül ha meghatározott fajú saját gabonatermés a mennyiség meghatározása nélkül adatik el, a vétel tárgyául az e íaju egész saját termésű gabonakészlet tekintendő. Igaz ugyan, hogy ha a vételi ügylet az eladónak saját jövendő termésére mint egyedi árura jön létre, az ügylet csak feltételes, a menyiben ilyen eseiben az áru átadhatásának kockázata magát a vevőt is az ügylet megkötésének idejétől kezdve terheli, és igy ha maga az egyedi áru az eladó hibáján kivül át nem adható, vevő az egyedi áru helyett más hasonló árunak átadását eladótól nem követelheti, hanem csak az előbbi állapotba való visszahelyezést, kölönösen az adott ellenérték visszaszolgáltatását akkor, ha az egyedi áru átadásának lehetetlensége egyaránt a vevő és az eladó hibáján kivül következett be; ámde jelenleg ez az eset fenn nem forog. A felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint a felek a köztük létrejött s a jelen per alapjául szolgáló ügyletet a B. és C. a. okiratba foglalták, ez ügylet jogi természetének mogbirálásánál tehát első sorban azoknak az okiratoknak a tartalma irányadó. A kérdéses okiratokban pedig kifejezetten az foglaltatik, hogy alperes a meghatározott vételár egyidejű felvétele mellett feltétlenül arra kötelezte magát, hogy meghatározott minőségű 9 és 45 m.-mázsa búzát a kijelölt egyénnek meghatározott időben és helyen átadni fog; az okiratok tehát nem tartalmaznak olyan megállapodást, hogy alperes saját jövendő termésű búzáját adta el. A kérdéses okiratokban van ugyan vonatkozás az árukülönbözetre, de nem olyan értelemben, hogy a vevő tetszésétől függ az, hogy magát az árut vagy az árukülönbözetet követelhesse, hanem akként hogy vevő az alperestől, ennek az áru átadásával késedelme esetére az áru helyett árkülönbözetet kívánhasson, ehhez azonban a vevőnek a ker. törv. 353. és 356. §-ai szerint külön kikötés nélkül is joga van. A felebbezési bíróság egyébként nem állapított meg olyan ténykörülményeket, illetve a felebbezési biróság ítéletéből vagy a tárgyalási jegyzőkönyvekből még az sem tűnik ki, hogy alperes felhozott volna olyan ténykörülményeket, a melyek alapján a kérdéses okiratokba foglalt ügyletet olyannak lehetne minősíteni, hogy az az ügylet alperesnek saját jövendő termésű búzájára, esetleg tisztán az árkülönbözet megtérítésére irányult; a mennyiben az ügylet jogi természetének meghatározásánál nem az egyik szerződő félnek pusztán személyes helyzete, vagy a másik szerződő fél előtt tudva nem lévő szándéka és indító oka az irányadó, hanem mindkét szerződő félnek megegyező akaratelhatározása, illetve erre vonatkozóan megfelelő ténykedése. Ilyen körülmények között a felebbezési biróság helyesen minősítette a felek között az 54 m.-mázsa búzára nézve létrejött ügyletet a biróság előtt a maga egészében érvényesíthető vételnek. Minthogy pedig a szerződő felekre nézve a jogszabályt maga a szerződés alkotja és különben is a szerződő fél a szerződést teljesíteni tartozik; minthogy továbbá a felebbezési biróság ítéletében foglalt tényállás szerint alperes az eladott búzát a kikötött módon át nem adta, ezeknél fogva a felebbezési biróság nem sértett meg jogszabályt azzal, hogy alperest az 54 m.-mázsa buza átadására kötelezte. Az 189,4. évi XXXI t.-c. 77. §-a alkalmazhatásának előfeltétele, hogy az a házasfél, a kit házastársa szándékosan és jogos ok nélkül elhagyott, a maga részéről is hajlandó legyen a házasságot folytatni az esetre, ha a házastárs a birói felhívásban kitűzött határidőben az életközösséget visszaállítani kívánná. A nagyváradi kir. törvényszék (1897. évi november hó 10-én 19,010. sz. a.) Szokoly Tamás ügyvéd által képviselt Sz. Mihály felperesnek, személyesen védekezett J. Zsuzsanna alperes ellen házassági kötelék felbontása iránti perében következőleg i té 11: A kir. törvényszék Sz. Mihály és neje J. Zsuzsanna ev. ref. vallású peres házastársak között az ev. ref. vallás szertartása szerint 1894. évi febr. hó 28-án megkötött házasságot alperes J. Zsuzsánna vétkesnek nyilvánítása mellett felbontja, stb. Indokok: Felperes az 1894: XXXI. t.-c. 77. §.a) pontja alapján kérte a közte és alperes között létrejött házassági köteléket felbontani, mert neje, alperes, azonkívül, hogy vele a legnagyobb megvetéssel és szeretetlenséggel viseltetett, előadása szerint hűtlenné lett és hat hónapi és 16 napi együttélés után őt azzal, hogy vele tovább élni nem akar, 1894. évi szept. hó 10-én hűtlenül elhagyta, és dacára többszörös barátságos kéréseinek, többé vissza nem tért. Felperes mielőtt válókeresetét beadta volna, 1897. évi márc. hó 15-én 4,855/897. szám alatt beadott kérvényében alperest a házassági életközösség visszaállítására kötelezni kérte, mely kérelem folytán a kir. tszék alperesnek meghagyta, hogy férjével az életközösséget 30 nap alatt állítsa vissza. Tekintve, hogy a peres házasfelek 1894. évi szept. hó 10-ik napja óta tényleg különválva élnek, s hogy a kir. tszék 4,855/897. sz. végzése meghagyása dacára alperes az életközösséget vissza nem állította és hogy ily körülmények között minden remény elenyészett arra nézve, hogy a felek a több mint három éve megszakított házaséletet békében tovább folytassák; Tekintve továbbá, hogy a megejtett tárgyaláson a házasságot mindketten felbontani kérték: Ugyanezért Sz. Mihály és neje J. Zsuzsanna házasfelek között létrejött házassági köteléket az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §-a aj pontja értelmében felbontani kellett, stb. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1898. évi május hó 16-án 884. tz. a.) következő ítéletet hozta: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét helyben hagyja stb. s a periratokat felülvizsgálat végett a m. kir. Curiához felterjeszti. Indokok: Felperes keresetében azt állította, hogy alperes őt 1894. évi szeptember hó 10-én elhagyta, alperes a 19,010/1897. sz. a. felvett jegyzőkönyvben tagadta ugyan, hogy ő hagyta volna el felperest, de alperesnek ama védekezése, hogy felperesnek szülői őt gyanúsították, hogy a házból mindent ellopott és hogy felperes akart külön lakást kivenni, de mégsem vett ki, továbbá alperesnek ama kijelentése, hogy felperessel többé élni nem akar, ha az életközösséget felperes szülőinek a lakházában kell folytatni, kétségen kivül teszik azt a körülményt, hogy a peres felek felperes szülőinek a házában laktak, és hogy alperes felperest ott hagyta el, a miért is az első biróság ítéletét indokai alapján helyben hagyni kellett. A m. kir. Curia (1898. évi szeptember hó 23-án 3,475. sz. alatt) következő Ítéletet hozta: Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik. stb. Indokok: Az 1894. évi XXXI. t.-cikk 77. §-a alkalmazhatásának előfeltétele, hogy a házasfél, a kit házastársa szándékosan és jogos ok nélkül elhagyott, a maga részéről is hajlandó legyen a házasságot folytatni az esetre, ha házastársa a birói felhívásban kitűzött határidőben az életközösséget visszaállítani kívánná. Minthogy azonban felperes a 27,020/896. szám alatt benyújtott keresetében azt adta elő, hogy a nejével való további együtt-