A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 43. szám - A btk. 403. §-ához. (Váltóhamisítás) - Bányák azért, hogy bányatársulattá alakulnak, ujabb adóalanyt, mely a nyilvános számadásra kötelezettek adója szerint adóztatandó meg, nem képeznek

306 A JOG Az adókivetési bizottság ezen határozatát a kincstár képviselő megfelebbezte, mert szerinte azáltal, hogy gróf A. .. G. . . gyárai és bányái a bányatelekkönyvben gróf A.... G. . .vasgyárbányatársulattá alakultak és a bányák 100 részvényre osztattak fel. ha mindjárt az összes részvények a bányatulajdonos kezeiben vannak is, ezáltal ujabb adóalany jött létre, mert magánember bányabirtokos és bányatársulat között különbség van, a mi kitetszik a pénzügyministerium 1894. évi 781. számú körrendeletéhez kiadott utasítás 3. §-ából is, mely szerint magánember bányabirtokos bányamérték illeték hátrálékáért, nemcsak a bányabirtokkal, hanem egyéb ingó és ingatlan vagyonával is felelős, mig a bányatársulatoknál mint jogi személyeknél, fedezetül csupán a társulat vagyona szolgál. Miért is, ha az adóalany változott, akkor az adóztatásnak is egészen újból kell eszközöltetnie, nem pedig a gr. A. .. G. . . idejében elért és megállapított előző 3 évi üzleteredmények átlaga alapján, hanem az egyenes adótörvények és szab. hivatalos összeállításának I. kötet IV. bánya-adóra vonatkozó rész 10. és 11. §íj-ainak rendelkezéséhez képest az első évre 1895. évre, az 1895. évi; az 1896. évre pedig mint második üzletévre minthogy az eredmény még nem ismeretes, ideiglenesen, illetve előleges adóalapul csak a társulat első üzletévi jövedelme vehető fel, s az annak idején bemutatandó mérleg eredményéhez képest leendő utólagos kiegyenlítés fentartása mellett vetendő ki, s az adó végleges megállapítása csak a mérleg bemutatása után annak alapján eszközlendő. Az adófelszólamlási bizottság a kincstári képviselő felebbezését egész terjedelmében elfogadta és gr. A. . . G. . . bányái ujonnani megadóztatását a kincstári képviselő kifejtett nézete szerint rendelte el. Nevezett bányatulajdonos felebbezése folytán a közigazgatási biróság a 23,Hl 1/897. sz. ítéletében az adófelszólamlási bizottság ítéletét megváltoztatja és az adókivető bizottság határozatát hagyta helyben, mert igaz, hogy a létesült alapszabályok értelmében az 1854-iki bányatörvény 134 —169. §-ának megfelelő bányatársulatot alakított felebbező oly módon, hogy az legfeljebb 100 részre felosztható 100 bányarészvényből álljon és ezáltal a gr. A. . . vasgyár bányatársulat az ált. osztrák bányatörvény értelmében alakult bányatársulatnak tekintendő, azután a bányakapitányságnak értesítése szerint a 100 részvény egy darab részvény levéllel lett gr. A... G... nevére kiállítva,aki a bányatáisulati könyvben található btvezetés igazolása szerint jelenleg is az összes részvények birtokosa. Ezen tényállás mellett bányajogilag kétségtelen, hogy az eddigi bányatulajdonos helyébe a bányatörvény szabályai szerint az eddigi magán bányabirtokossal szemben érvényes rendelkezésektől különböző elbírálás alá tartozó uj jogalany, a megállapított bányatársulat lépett. Ámde addig, mig az összes bányarészek az eddigi bányabirtokos tulajdonában vannak, a bányatársulatnak tehát egyetlen részvényese s ezzel együtt egyetlen tulajdonosa van. a bányatulajdonos személyében való oly változás, mely adóztatási szempontból uj adóalany keletkezését s a más adóztatás és különösen a bánya-adó kivetése szempontjából fődolog : uj adótárgy, uj bányamű keletkezését eredményezné, nem állapitható meg, mert maga a bányamű, melynek üzeme s illetőleg üzembeli keresete, nyereménye képezi: az 1875. évi XXVIII. t.-c.értelmében abánya-adó kivetésének alapját a felebbezés tárgyát képező esetben a bányatársulat cime alatt is ugyanaz maradt, mint volt a bányatársulattá alakítás előtt. Tekintettel már most arra. hogy a bánya-adóról szóló 1875. évi XXVII. t.-c. 7. §. értelmében «a bánya-adó mindig az adóévet megelőző 3 évi, a mennyiben pedig az illető bányamű annyi éven át még fenn nem állana, annak megkezdésétől számítandó időre készített mérleg alapján a 7. és 8. §§-ok harározmányainak tekintetbe vétele mellett rovatik ki, ezen rendelkezés szövege szerint tehát nyilvánvaló, hogy magának a bányaműnek 3 éven át való fennállása, üzemben létele az irányadó arra nézve, hogy a bányaadó megelőző 3 évi mérleg alapján számittassék ki, nem pedig az, hogy folytatólagos működésében levő bányaműnek 3 előző éven át ugyanaz legyen a tulajdonosa; tekintettel továbbá arra. hogy az idézett rendelkezésből íolyólag a gr.A . . .G. . .kizárólagos tulajdonát képező bányamüvek már megelőzőleg működtek, tehát e bányamüvek éveken át fennállanak. ennélfogva egyedül azon okból, mert gr. A. . G. . az ő állítása szerint részint az egyöntetűbb bányamüvelés. részint az összes bányamüvek egységességének megszakítása nélkül a jövőben esetleg szükségessé válható megosztozás megkönnyítése céljából bányatársulattá alakította át bányatulajdonát, de az összes bányarészeket saját tulajdonában tartotta meg, nem mondható adóztatás szempontjából, hogy a bányatársulattá alakulás folytán ez a mű mint uj vállalat veendő adóztatás alá és a megelőző 3 évi tényleg létező mérlegeire való tekintet nélkül és a törvényileg előirt 3 évi jövedelmi átlag mellőzésével lenne bánya-adó alá vonandó. Jelen adóztatási ügynél tehát az egyenes adótörvények és szabályok 1888. évi hivatalos összeállításának a bányaadóról szóló VI. rész 11. §-ban idézett 1877. évi 9,250. számú pénzügyministeri körrendeletnek a még 3 évig fenn nem álló nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek megadóztatási módjára nézve megállapított rendelkezéseit annál kevésbbé tarthatta a biróság alkalmazhatónak, mert ezek a rendelkezések kifejezetten a nyilvános számadásra kötelezett egyletek és vállalatok adójának kezdő vállalatokkal szemben való mikénti kiszámítására szólanak, és mert a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek megadóztatási módjára nézve megállapított rendelkezésétannál kevésbbé tarthatta a biróság alkalmazhatóknak, mert ezek a rendelkezések kifejezetten a nyilvánosszámr.dásra kötelezett egyletek és vállalatok adójának kezdő vállalatokkal szemben való mikénti kiszámítására szólanak, és mert a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójáról szóló 1875. évi XXIV. t.-c. l.§-a világosan kiveszi ezen most idézett törvény rendelkezései alól, még a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak is azon üzleti jövedelmeit, melyek bányamüvekből eredvén, a bányaadóról szóló törvény határozmányai alá esnek. Az előadottakból be lévén igazolva, hogy a kérdéses bányamüvek birtokosában bányajogilag bekövetkezett birtokosváltozás, ez idő szerint csak névleges, be lévén továbbá igazolva, hogy maguk a bányamüvek ezelőtt is üzemben voltak, évek óta fennállanak, bánya-adóval megvoltak róvas igy tényleg az adóévet megelőző jövedelmekkel bírnak, mindezek alapján az adófelszólamlási bizottságnak abbeli álláspontját, hogy most a névleges gr. A. . . vasgyár társulat tulajdonát képező vasmüvek, mint uj vállalat az előző 3 évi üzleteredmények átlagainak mellőzésével rovassanak bányaadó alá. ezt a biróság nem tehette magáévá, hanem az adófelszólamlási bizottság ebbeli határozatának megváltoztatása mellett, az adókivetési bizottság határozatát emeli érvényre. Abban teljesen érthető és igazságos a közigazgatási biróság ítéletének indoka, hogy «bányatársulatok nem a nyilvános számadásra kötelezett társaságok módozatai alapján adóztatandók meg. hanem az ítéletnek azon további indokolását, mely kimondja, hogy a bányatársulat létesítése által ujabb jogalany jött ugyan létre, de nem adóalany, és a melynek megadóztatását azért tartja mellőzendőnek, mert a részvények egy kézben vannak összpontosítva, szerény nézetem szerint nem tarthatom kétségbevonható indoknak, mert azáltal, hogy ma a részvények egy kézben vannak, nincs kizárva annak az eshetősége, hogy azok már holnap eladás utján nem lesznek-e négynek a tulajdona, és a mely esetben a bányatársulat jövedelmét nem a m u 11, hanem a jelenlegi ma képezendi és az igazságos megadóztatás alól kibúvik, minthogy adójuk már jogérvényesen megállapittatott és azáltal, hogy a társulat észvényei többek kezeibe jutnak, ezt ujabb alapon megadóztatás alá vonni a kivetett adóévekre többé nem lehet. Belföld. A magyar általános polgári törvényköny szerkesztő-bizottsága e hó 14-én, E r d é 1 y Sándor igazságügyminiszter elnöklésével tartott ülésében befejezte az öröklési jog alapelvei közül az örökös és a hagyatéki hitelezők közti viszony tárgyalását. A bizottság a hagyatéki hitelezők kielégítésének sorrendje tekintetében abban állapodott meg, hogy az örökös mindaddig, mig a hagyaték szenvedő volta előtte — nekik be nem számitható módon - ismeretlen, a hitelezőket sorrend megtartása nélkül elégítheti ki, mihelyt szenvedő voltáról meggyőződik, csődöt kérni köteles. Ezenkívül a tervezet módot fog nyújtani az örökösnek arra, hogy a hitelezőknek rövid határidőre szóló nyilvános felhívása utján magának a hagyaték cselekvő vagy szenvedő állásáról tájékozást szerezen. Azt a javaslatot hogy az örökös a szenvedő hagyatékot is maga oszthassa fel csődön kívül a csőd szabályai szerint, a bizottság elejtette. Végül megállapodott a bizottság abban is, hogy a hitelező veszély kimutatása esetén, az örökös pedig feltétlenül, a hagyatéki vagyon elkülönzését (zárlat) kérheti. A bizottság azután áttért a dologi jog alapelvei közül a telekkönyvi anyagi joggal összefüggő egyes kérdéseknek, még pedig a telekkönyvi jószágtest és a telekkönővi előjegyzés kérdéseinek tárgyalására, dr. Imling Konrád előadó előterjesztése alapján a bizottság ezekre nézve megállapodott abban hogy a) telekkönyvi bejegyzésnek ne legyen alaki jogereje, vagyis a bejegyzf,s "e,te,k,,nt51SSrék olyannfk. amely a jogváltozást a törvényes előfeltételektől függetlenül, maga idézi elő, hanem csupán olyannak, mely a jogváltozásnak csak egyik kelléke; 2. a telekkönyvi