A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 43. szám - A btk. 403. §-ához. (Váltóhamisítás) - Bányák azért, hogy bányatársulattá alakulnak, ujabb adóalanyt, mely a nyilvános számadásra kötelezettek adója szerint adóztatandó meg, nem képeznek

A JOG 305 A btk. 4o3 S.áhoZ (Váltóhamisítás.) Irta : Cs.k-jenöfalvi GYENGE MIHÁLY, kir. törvényszéki biró Zilahon. Bűnügyi praxisom ideje alatt is azt tapasztaltam, hogy gyaKOn eset az. hogy vádlott hamis váltóra pénzintézetből kölcsönt vett fel és ezt a kölcsöntartozását 3 havi időközönkint eme hamis váltóra irt személyek hamis névaláirásaival ellátott váltókkal prolongálta mindaddig, a mig erre pénzzel rendelkezett s csak akkor derült ki a váltóhamisítás, midőn vádlott a lejárt hamis váltóját tovább prolongálni képes nem leven, az megóvatoltatott és esetleg be is pereltetett. Ezen esetek elbírálásánál mindig az a kérdés merült fel. hogy vájjon vádlott egy rendbeli, avagy több rendbeli váltóhamisításért vétessék büntetőjogi felelősség alá? A m. kir. Curia 1891. évi február hó 20-án 10,350/890. B. számú Ítéletével kimondta, hogy cchamis váltónak ujabb hamis váltóval meghosszabbítása a váltóhamisítások anyagi halmazata», mig az 1893. évi február hó 23-án 7,559/892. B. számú Ítéletével ezzel épen ellentétesen azt az elvet mondotta ki, hogy (diamis váltónak ujabb hamis váltó általi prolongátiója az anyagi halmazat fenforgását meg nem állapítja». tehát e kérdésben a judicatura még megállapodásra nem jutott, bár ujabb időben az tapasztalható, hogy a m. kir. Curia az előbbi álláspontját már feladta s pedig nagyon helyesen, mert az én nézetem szerint is. az utóbbi álláspontja felel meg az osztó igazságnak ; a mennyiben, ha a büntető judicatura megállapodott már abban, hogy az akaratelhatározás egységénél fogya létezik folytatólagosan elkövetett lopás, csalás, sikkasztás — akkor létezhet folytatólagosan elkövetett váltóhamisítás is. A m. kir. Curia utóbb emiitett elvének érvényesítése azt tételezi fel, hogy a bűnvádi eljárás során ne csak a megóvatolt vagy beperesitett hamis váltó, — hanem a vádlott által első izben értékesített hamis váltó és az annak prolongatiójára telhasznált hamis váltók is beszereztessenek; s ezek együttesen tétessenek vizsgálat és Ítélkezés tárgyává. Legközelebb a fent előadott esethez némileg hasonló eset merülvén fel. azt az alábbiakban közlöm. J. F. vádlott 1895. évi október hó 26-án a krasznai takarékpénztárnál egy J. S. kibocsátói hamis névaláírással és saját elfogadói aláírásával ellátott 150 frtos váltót leszámítolván, azt három havi időközönkint 5 frt tőketörlesztéssel és ujabb hamis váltóval prolongálta mindaddig, a mig e váltótartozása 130 frtra leapadt. 1897. évi október hó 26-án 135 frtos hamis váltóját 5 frt tőketörlesztés mellett egy ujabbi 130 frtos hamis váltóval rendezvén; s eme rendezett hamis váltóját a pénzintézettől visszakapván, azt magánál megtartotta. J. F. vádlott ellen 1898. évi január hóban a zilahi pénzintézet által beperesitett 10U frtról szóló váltó meghamisítása miatt a bűnvádi eljárás folyamatba tétetvén, az előnyomozat során a m. kir. csendőrség J. F vádlottnál házkutatást és személymotozást tartván, a vádlottnál talált váltókat — közöttük az általa már rendezett 135 frtos hamis váltót is - - elkobozta és a bírósághoz beterjesztette. Ezen bűnügyben J. F. vádlott a tőle elkobozott s hamisaknak bizonyult és különböző pénzintézeteknél értékesített váltók meghamisítása miatt 6 rendbeli magánokirathamisitás büntette miatt jogerős ítélettel fegyházzal büntetett meg. Eme bűnügy folyama alatt lejárván az J. F. vádlott által a 135 frtos hamis váltójának rendezésére felhasznált 130 frtos hamis váltó, azt a vizsgálati fogságban levő vádlott nem rendezte, a minek folytán azt a pénzintézet megóvatolta és beperesitette. Miután a váltóperben J. S. kibocsátó letette a főesküt arra. hogy a 130 frtos váltón levő kibocsátói névaláírás hamis —J. F. vádlott ellen eme 130 frtos váltó meghamisítása miatt is a bűnvádi eljárás folyamatba tétetett. Eme bűnvádi eljárás során megállapittatott az, hogy az incriminált 130 frtos váltón látható J. S. kibocsátói névaláírás hamis, — hogy ezt a hamisítást J. F. vádlott követte el, s hogy eme váltóra vádlott nem vett fel uj kölcsönt, hanem azt a lejárt 135 frtos váltójának a rendezésére használta fel, mely váltón kibocsátóul szintén J. S. neve szerepelt s mely váltó hamisitásáért már időközben jogerős Ítélettel megbüntetve lett. Kérdés már most, hogy eme esetben a m. kir. Curiának utóbb említett elve érvényesíthető-e vagy sem? Én azt vélem és abban a meggyőződésben vagyok, hogy eme esetben is alkalmazandó a m. kir. Curiának utóbb emiitett elve, a mennyiben vádlott tulajdonképen egy folytatólagos magánokirathamisitási büntettet követett el, mivel egy 150 frtos hamis váltóval kölcsönt eszközölt ki magának jogtalanul, és ezt a kölcsöntartozását ugyanazon személy sérelmére készített hamis váltó felhasználása mellett törlesztgette ; s az ujabban vizsgálat tárgyává tett 130 frtos hamis váltóval nem létesített J. S. ellen ujabb váltókötelezettséget — azért pedig, hogy ő J. S. ellen az első 1:0 frtos hamis váltóval váltókötelezettséget létesített, már megbüntettetett akkor, midőn az eme váltó rendezésére felhasznált és tőle elkobozott 135 frtos hamis váltó vizsgálat és ítélet tárgyává tétetett; s igy J. F. vádlott az ellenében ujabban vizsgálat tárgyává tett 130 frtos váltó meghamisításáért büntetőjogi felelősség alá nem vonható. Miután kartársaim közül néhányan ellenkező nézetben vannak és a közölt esetben a vádlott ellen egy ujabbi váltóhamisítással elkövetett magánokirathamisitás bünettének megállapítását és megbüntetését vélik — az egyöntetű igazságszolgáltatás szempontjából kívánatosnak tartom, ha az általam felvetett kérdésre vonatkozólag jogász társaim közül minél többen nézeteiket e lap hasábjain előadnák. Bányák azért, hogy bányatársulattá alakulnak, ujabb adóalanyt, mely a nyilvános számadásra kötelezettek adója szerint adóztatandó meg, nem képeznek. Irta: ZÁDOR MÓR, pénzügyi titkár, Rimaszombaton. Sokszor kisértett már azon kérdés, anélkül hogy teljes megoldást nyert volna, miszerint azon esetben, ha a bányatulajdonos bányáit és gyárait bányatársulattá alakítja át, képezhet-e ez olyan adóalanyi, mely mint ujabb adóalap annak ujabbi megadóztatását teszi szükségessé, avagy ez csak a régi alapon adóztatandó meg továbbra is? Minthogy legújabban egy hasonló ügy nyert végleges befejezést a közigazgatási bíróságnál, azt hiszem nem lesz érdektelen a közigazgatási bíróság e tárgybani nézetét és álláspontját megismertetni. Az 1875. évi XXVÍI. t.-c. 1. §-a értelmében bánya-adó tárgya azon jövedelem, mely a bányamivelésből és a hozzátartozó iparágak üzletéből ered és igy mindenféle bányatermények feldolgozására szolgáló bánya telekkönyvezett segédművekből származó tiszta jövedelem 5°/0 adóval rovandó meg. Ezen megadóztatásnak módja, a tiszta jövedelem megállapítása azonban nem állapittatik meg egyöntetűen; mert régebben a vasgyárak bánya-adója sok helyt nem a tisztajövedelem hanem a nyersvastermelés mennyisége után állapíttatott meg, tekintet nélkül arra, hogy haszonnal dolgoztak-e a vasgyárak vagy sem, és hogy az évi adóvallomások is azon gyakorlathoz képest lettek-e beadva. A közigazgatási bíróság legközelebb megjelent 23,311/97. számú ítéletében kimondotta azt, hogy bányák és vasgyárak, ha a tulajdonos által b á n y a t á r s u 1 a 11 á alakittatnak át, ezáltal uj jogalany jött létre, de miután a bányatörvények értelmében kibocsátott részvények egy kézben összpontosulnak, ebből sem ujabb adóalany nem származik, sem pedig ezáltal nem változik át oly nyilvános számadásrakötelezett társulattá, mely más, a 1 aponi megadóztatását teszi szükségessé vagy lehetővé és pedig : gróf A. . . . G. . . . bányabirtokos bánya és kohóműveire bányatársulatot alakított, amiből folyólag a g.... vármegyei adókivető bizottságban a kincstári képviselő azon javaslatát terjesztette elő nevezett bányák megadóztatása szempontjából, hogy miután ezin bányatársulat alakítása által az adóalanyban változás történt, tehát a nevezett terhére kivetendő bányadó, az előző évek eredményének figyelembe vétele nélkül (az eddigi gyakorlatban a vaskőtermés mennyisége után volt megadóztatva) nem az elmúlt 3 évi átlag, hanem az utolsó évi jövedelem után állapittassék meg. Az adókivetési bizottság a kérelemnek helyt nem adott és a kincstári képviselőt kérelmével elutasította, mert nevezett bányatulajdonos adóját mint uj adóalanyt megadóztatni szükségesnek nem tartotta, amennyiben a bányatörvény, a bányatársulatok alakításáról rendelkező,Vl-ik fejezetének határozmányaiból világosan kitűnik, hogy egyesek tulajdonát képező bányabirtokoknak bányatársulattá való alakítása nem egyéb, mint a bánya birtok viszonyának akkénti rendezése, hogy az 16-nál több részvényre felosztható és ezáltal ugy legyen kezelhető, mint azt a bányatörvény a hivatkozott fejezetben rendeli, valamint az 1875. évi XXVÍI. t.-c. és az 1883. évi XLIV. t.-c. 13. §. g pontjában körvonalozott alapelvnél fogva is, amelynek értelmében megadóztatási alapul 3 évi átlag jövedelem szolgálhat csupán, továbbá, hogy a mostani megadóztatás tárgyát ugyanazon kohómüvek képezik, a melyek már az előző években meglette1; adóztatva.