A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 43. szám - Jogi tanulmányok néhány külföldi egyetemen [2. r.]

304 A JOG 12. Az esküdtek visszavonulása, a tanácskozás és a szavazás módja az uj eljárásban nem tér el lényegesen az eddigitől (1867- R, 66—68. §§. btő prts 365., 367. §§.), ámde egy igen hatásos ujitás foglaltatik a 366. §-ban, mely rendeli, hogy ha az esküdtek a kérdések közül nehézséget látnak, aggályaik vannak, vagy egyébként még valamely felvilágosításnak §.) a vétkesség megállapitáí (hét) igenlő szavazat elégséges, miglen az uj elj. szerint (368., §.) a bűnösség kimondásához (főkérdés) legalább 8 (nyolc) igenlő szavazat szükséges. A szavazat eredményének kihirdetésénél (1867. R. 70. § btő prts 379. §.) pedig az az ujitás áll be, hogy az esküdtek főnöke a bünösségi verdiktnél csak annyit közölhet a szavazatok arányából, hogy hétnél több igenlő szavazat adatott be. 13. Most (1867. R. 71. §.) a hibás verdiktnek kiigazitása ugyanazon esküdtszék által kizártnak volt tekintendő, és a sajtóbiróság a verdikt felfüggesztését valamint a pernek uj esküdtszék elé utalását volt kénytelen kimondani. Történt ugyan kísérlet, hogy rés nyíljék e rideg szabályon, és volt eset, hogy a sajtóbiróság egy-egy kirivóbb alkalomkor az esküdteket uj tanácskozásra vissza küldötte, ámde a semmitőszék hol elfogadta, hol helytelenítette ezt a kisegitő eljárást. Az uj prts. 370. és 371. $§-aiban erre nézve igen messzemenő ujitások foglaltatnak. A hibás verdiktek helyesbítése iránt igen részletes útmutatást nyújt elannyira, hogy még a kérdések is megváltoztathatók, és a helyesbitő eljárás mindaddig ismételhető, mig a biróság Ítéletet nem hozott. 14. Mostani sajtórendtartásunknak (1867. R. 80. §.-) volt egy sajátságos intézkedése, az u. n. makacssági eljárás, mely beállott, ha a vádlott az esküdtszéki tárgyaiásva, habár törvényesen megidéztetett, meg nem jelent. A tárgyalás ez esetben is megtartatott, a vád a vádló egyoldalú előadása után verdiktre és birói Ítélet alá bocsáttatott. Ez az eljárás igen közeli rokona a vádjury intézményének. A vádlott megvárhatta, mig a jury a vádról előzőleg — érdemleges védelme nélkül — nyilatkozott. Nem ritkán történt, különösen a fővárosi esküdtszéknél, hogy védelem nélkül, a vádlott távollétében az esküdtek felmentő verdiktet hoztak ; de megtörtént az is akárhányszor, hogy a makacssági eljárásban hozott marasztaló verdiktre az uj tárgyaláson a védelem meghallgatása után az esküdtek feímentőleg döntöttek. Az uj eljárás szerint (469. 473. §§.) távollevők és szökevények ellen, ha a biróság elé nem állíthatók, sem vád alá helyezésnek sem főtárgyaiásnak, sem itélethozásnak helye nincs; és mig most a sajtóperbeli vádlott az első tárgyalásra való idézéskor «szabadon jelent meg», tehát kényszerrel előállítható nem volt, és csak a makacssági eljárás folyamán hozott marasztaló verdikt után volt az uj tárgyalásra személyes szabadságának korlátozásával is (esetleg letartóztatással; megidézhető, az uj eljárás (303. §.) az előállítást hatósági kényszerrel kivétel nélkül megengedi. Itt kapcsolatosan utalok még az u. n. hirdetményi eljárásra is . mely az eddigi eljárás (1867. R. 20. §.) és az uj eljárás (btő. prts. 469. §.) szerint lényegesen különbözik, mert míg az előbbi a hirdetmény utján való idézést (gondnokrendeléssel) az érdemleges tárgyalás céljával köti össze, addig az utóbbi a nyomozás, illetve vizsgálat céljaira szolgál. 15. A marasztaló Ítélet végrehajtására nézve is vannak némi lényeges eltérések. Ugyanis eddig (1867. R. 88. §.) a fogságra Ítéltet azonnal letartóztatták, vagy csak kezesség mellett hagyták szabadlábon. Az uj eljárás szerint (494 §.) a használt jogorvoslat sorsa bevárandó; tehát a végrehajtás a feltétlen jogerőtől függ. A jogorvoslatok közül a perújításnál is van változás. Mert (1867. R. 103. $.) felmentő verdikt ellen nincs perújítás, az uj eljárás (446—4-49. §§.) ily kedvezményt nem ösmer. Végre a perköltségekre vonatkozólag nem lényegtelen az a változás, hogy mig eddig (1867. pót R. 14.) a költségeket viseli a pervesztes fél kivétel nélkül, tehát a kir. kincstár is, addig az uj eljárás szerint (182. §,) a kir. ügyészség a bűnügyi költségek megtérítésére nem kötelezhető. Ezzel körülbelül felsoroltnak mutatkozik mindaz, ami lényegest sajtótörvényünkből a törvényhozás elvett, és amit helyébe adott. A változás elönyös-e vagy hátrányos ?-e felett a vitát e helyütt mellőzhetjük. s ugyanazt adják elő, mint és a mit mi adunk elő. S ez csupán azt bizonyítja, hogy vidéki jogakadémiai szakoktatásunk is — mint ez teljes joggal meg is várható — európai színvonalon áll. Nem győzöm eléggé méltatni a külföldi egyetemi hallgatóság szorgalmát, a mely kivétel nélkül jegyzeteket készítve az előadásokról, az anyagot óráról-órára otthon az idézett forráshelyek {elütésével, összevetésével újra és újra átdolgozza. Tán épp ennek előmozdítására irányuló szándékkól magyarázható leginkább a schweizi egyetemi tanárok csekélyfoku tankönyvtermelése, a kiknek előadásai még kőnyomatban sem forognak közkézen. E tekintetben értesülésem szerint csak a genfi kar tesz kivételt. Nem beszélve egyes magyar joghallgatóknak azon élelmes eljárásáról, a melylyel kizsákmányolják azon körülményt, hogy nálunk a félévek előbb kezdődnek és záródnak, mint külföldön, s innen előbb távozva külföldön engedélylyel még ugyanazon polgári félévben beiratkoznak, s így egy íélév alatt két egyetemi félévet, s ismételve több ízben ez alakoskodást két, esztendő alatt nyolc egyetemi félévet képesek kimutatni: csak azon körülményről óhajtok pár szót szólni, hogy egyes ambiciózus fiatalemberek mindjárt jogi pályája kezdetén valamely külföldi egyetemet keres fel s csak későbben, midőn a speciális honi tantárgyak kívánják, tér vissza hazai főintézetünk falai közé. Felfogásom szerint e tanulási mód az egészséges jogi fejlődésnek előnyére nem válhatik. A gymnáziumból kikerült ifjú, még ha honi nyelven is hallgatja a jogot, küzd hosszabb ideig a műkifejezések, s fogalmak elsajátításával, s érzi azon átmeneti zökkenést, a melyet a közép- és főiskolai tanulás és előadási modor közt; különbség eredményez. Mennyivel nem nagyobb e nehézség, ha egészen idegen nyelven kell az előadások menetét követnie, s tankönyvek hiányában csupán önkészitette jó vagy rossz kivonatos jegyzetekre támaszkodhatik ? Ha hozzávesszük ehhez azt, hogy hazatérve, a magyar mükifejezések tekintetében is több nehézséggel áll szemben, mivel ezek az első féléveken keresztül vérévé nem válhattak, nem is tekintve egyéb körülmény közrejátszását, igy a többek között azt, hogy még a legnemzetköziebb tudományok is külföldön majdnem mindig a honi viszonyokra való tekintettel tárgyaltatnak: kezdő jogásznak külföldi egyetemek hallgatását részemről legalább nem ajánlhatom. Az ily jelöltek itthon tett alapvizsgáinak statisztikája csak megerősiti állításomat. Végzett jogászra nézve természetesen pár félévnek külföldön való hallgatása tárgyában a dolog már egészen másként áll. Tanári pályán működő szakembereknek azonban a tudományos látkör tágitása, európai hirü tudósokkal való érintkezés, az előadási módszerek, s az egyetemi szervezetek tanulmányozása s a gazdag könyvtárak használata céljából külföldi tanulmányutaknak tétele szinte elengedhetetlen annyival inkább, mivel kevés azoknak száma, a kik egészen addig, mig kathedrára juthatnak, bizonytalanra számítva kizárólag egy elvontabb, a praktikus pályákon kevéssé használatos elméleti, pl. jogbölcsészeti vagy római jogi tanulmányokkal foglalkozhatnak. Tanárok azonban állásuk lekötöttsége miatt, s mivel a külföldi szünet részben a mienkkel is összeesik, egy-két hónapnál többet egy huzamban külföldön nem tölthetnek, bár egy-két esztendő lenne kívánatos, hisz' az orosz kormány két esztendőre, a japán pedig négyre küldi ki magántanárait megfelelő bökezü dotációval, s igy a mennyire tőlük függ, arra kellene törekedniök, hogy egyetlen tanulmányúttal egész életökre meg nem elégedve, azt, a hányszor csak lehet, ismételhessék. S e törekvésüket még a külföldi könyvtárak előzékenysége sem teszi feleslegessé, a melyek tudományos mííveik kikölcsönzését lehetségesitve, a tudományos működést egyes kisebb könyvtárral rendekező vidéki jogakadémiákon nagyban megkönnyítik. A külföldi tanárok legnagyobb része inkább felolvasásokat, semmint szabad előadásokat tart. A főbb részletek több ízben ismételten olvastatnak fel, hogy a hallgatóság képes legyen hibátlanul jegyezni. A kérdés kidomboritása, megvitatása, világításba helyezése, másokkal való egybevetése a kidolgozott értekezések alapján majdnem szabad előadásban történik. A római jog nem mint önálló egész, hanem folyton az illető hazai jogokkal való vonatkozásban tárgyaltatik. Puchta, I h e r i n g, N i e b u h r, S a v i g n y azon kolosszusok, a melyek nézeteit vallják az előadók. A dogmatikus s historikus methodus nem elzártan, hanem karöltve alkalmaztatik. A franciák az institutiók rendjében haladva, e rendszer összes előnyeit s hátrányait a magukévá teszi. A kritiko-realistikus módszer a németeknél, a római jog e nagymestereinél, tett nagyszabású hódításokat, a kiknél figyelemre méltó azon modern áramlatirányzata, a mely a semináriumi oktatásban a résztvevők kisebbnagyobb tudományos képzettsége szerint fokozatokat óhajt behozni. Feltűnő náluk azon könnyelműség, a melylyel a legnagyobb tanszabadság és tudományosság hazájában egyes egyetemeiken a tudori fok osztogatása körül eljárnak, a mely gyakorta — sajnos de való — egészen vásári cikké alacsonyul le. Szokatlan irányzatot képvisel a felsőbb oktatás terén az angolok vizsgálati rendszere. Ennek azonban nálunk kivihetetlenséget, s nagy hátrányait illetőleg fejtegetésbe jelenleg nem bocsátkozom.