A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 43. szám - Jogi tanulmányok néhány külföldi egyetemen [2. r.]

A JOG 303 előadandó vad es vedelem egymáshoz mért erősségei és okai nyomán, saját belső meggyőződésem szerint, igazán, szabadon és becsületesen itélek» - Az uj esküszöveg szerint : «. . hogy az esküdtek kötelességüket híven teljesítik, a törvényt m e g t a r t j á k.... m e g g y ő ződésükszerintigazságosanatörvény értelmében határoznak.)) - íme örökre kiszorul a esküdtszék terméből az a hangzatos, nagy és kedvelt szózat, hogy: önöket, tisztelt esküdt uraim, nem köti a törvény önök szabadon, meggyőződésük szerint Ítélnek (értsd: felmentenek.) 8. A személyes szabadságot érintő lényeges védelmi jogszabálya az 1867. évi sajtói endtartásnak (42. §) az, hogy «a vádlott az esküdtszék előtt szabadon jelenik meg.» Az uj btő prts, habár a sajtóügyeknek egy egész külön fejezetet (XXX. fej.) szentel, ezt a kiváltságos biztosítékot mellőzi, és igy ezentúl a sajtóper vádlottja majd ép ugy elszenvedheti a letartóztatás és a vizsgálati fogság terhét, mint bármely más közönséges büntevő (141. §. 2., 3., 4. sz.). Valóban érthetetlen, hogy a sajtóperbeli vádlottnak ez a szabad védelmi biztositéka ki tudott múlni a törvénykönyvből zaj nélkül, ugy szólván észrevétlenül, csak néhány hónappal előbb, mint amikor ama 16. §. miatt (1897 : 34. t.-c), mely a magánegyének sajtópanaszait az esküdtszéktől elvont, oly oktalan hcs>zu háboiu és ildomtalan nagy zaj támadt. 9. A mostani esküdtszéki tárgyalás (1867. R. 47. §.) szakadatlanul folyik az Ítélethirdetésig. Az esküdtek az egész idő alatt nem távozhatnak, nem érintkezhetnek a külvilággal, éjjel nappal szolgálatban állanak. A fővárosi esküdteknek elég gyakran kijutott a hosszú, sőt egész éjen át tartó tárgyalásokból, s midőn igy testben lélekben elcsigázott állapotba jutottak, akkoi kellett verdiktet mondaniok. Ezentúl (btő prts 376. §.) a tárgyalás félbeszakítható és elnapolható, másnap folytatható; az esküdtek távozhatnak, a külvilággal érintkezhetnek, csak a tárgyalt ügyről mással beszélniök tilos, és ezt eskü alatt is megfogadják. Ámde itt is megvan az a nélkülözhetetlen dispositió, hogy ha immár tanácskozásra visszavonultak, a határozat meghozataláig zár alatt maradnak. 10. Az elnöki resumé (1867. R. 58. §.) tárgyában elvi jelentőségű különbség áll be; eddig az volt a feladata, hogy összegezze a vád és védelem erősségeit és az ügyret egyszerű alkatrészeire v i s s z a v e z e s s e, tőle elválasszon minden idegenszerűt, ellenben az uj eljárás (363. §.) elnöki fejtegetés címén ugy rendeli ezt a feladatát, hogy «utmutatást ad az esküdteknek feladatukról és működésük köréről, megmagyarázza a megoldandó jogi kérdéseket, az alkalmazandó törvényeket, végül a feltett k é r d é s e k e t.» Egyben azonban — és ez a főérdeke a hamisítatlan verdiktnek — a resumé mindkét formája azonos korlátot nyer az által, hogy az elnöknek nem szabad véleményt nyilvánítania, sem a bizonyítás eredményéről, sem az egyes bizonyítékok mérlegeléséről. Jelenben az elnöki resumé semmiségi okul való felpanaszolása nem ritka és kedvenc lépése a feleknek, — néha semmiségi okul el is fogadtatott. — Ezentúl, az uj elj. szerint, habár az elnöki feladat sokkal behatóbb a perdöntésnél, a törvényben felsorolt (384. 385. §§ ) semmiségi okok közt erre pontot nem találunk. Az egyedüli biztosíték az ellenőrzésre nézve abból a szabályból áll, hogy az elnöki fejtegetésnek a jogi kérdésekre vonatkozó része a felek külön kívánatára a tárgy, jegyzőkönyvbe felveendő. 11. Az esküdtekhez intézett kérdések szövegezése és megállapítása körül az eddigi eljárás (1867. R. 60. §.) valóban nem mondható szerencsésnek. Nem alaptalanul hozza tehát a közvélemény a ténykérdéseknek most dívó hármas felosztását kapcsolatba a sajtóesküdtszéknek gyakori hibás, sőt néha érthetetlen verdiktjeivel. Nem ok nélkül a hármas felosztáson kívül még azért is mert a kérdéseket az esküdtek csak a perbeszédek után (1867. R. 57. §.) kapják az elnöktől. A felek igy azután perbeszédeikben messze elkalandoznak a peranyag és annak szomszédos területén s vajmi keveset mutatnak, vagy csak igen terjengős, elmosódott vonásokban a ténykérdések lényegére. Ezentúl a procedúra másként lesz. A vádanyag egy kérdésbe, a fökérdésbe foglalandó össze (btö. prts. 355. §.). A vádlott bünös-e az incrimált cselekményben ? Igen vagy nem ? Ebben a fökérdésben eldöntendő (574. §.) a vádlott sajtójogi felelőssége (szerző, kiadó stb.) is. A perbeszédek (362. § ) csak a kérdések megállapítása után következnek, és a kérdések szövegét javaslatként a vádló fél terjeszti elő. A kérdések szövege vitára bocsátandó, melyben résztvehetnek a felek, ép ugy az esküdtek is (353. §.). A perbeszédek után az elnök a végleg megállapított kérdéseket újra felolvastatja és nyomban rá megtartja az előirt elnöki fejtegetést. római jog irodalomtörténete heti három, a római jog heti hat, a kötelmek a római jogban heti öt órában adatnak elö'. Felemlitést érdemel, hogy a görög klasszikus jog is tárgyaltatik. A római jog institutiói az ügyészjelöltek tárgyaitól eltérőleg a jegyzőjelöltek kötelező tárgyai közt is szerepelnek. VII. Rómának főintézetei közt kettő van az egyetem névvel felruházva. A pápai Universitá Gregorianá-tól épp ezért jól megkülönböztetendő az olasz kir. egyetem. Migaz első csak theologiai s az erre előkészitő scholasztikus bölcsészeti karral bír, az utóbbi teljesnek mondható a theologiai facultás hiányával. Az előbbi nyelve latin s csak a reáliák kezeltetnek olasz nyelven s vizsgái is szabály szerint e nyelveken teendők, bár idegenek a reáliákból franciául is vizsgázhatnak, az utóbbi előadásainak s vizsgáinak nyelve az olasz. A kir. egyetem jogi karán a római jogból az institutiók, a jogtörténet, az örökjog, a kötelmi különös rész, a dologi jogok, a leges Juliae s a pandekták exegesise heti háromhárom órában tárgyaltatnak. Az institutiók s a jogtörténet párhuzamosan a kitüntetett óraszámban más tanár által is előadatnak: Az 1890 október 26-án 7,337. sz. alatt kelt rendelettel jóváhagyott egyetemi rendtartás értelmében a tárgyak kötelezőkre és nem kötelezőkre osztatnak. A tanfolyam érvényességéhez legalább három kötelező tárgy hallgatása kívántatik meg; különben a tárgyak szabadon választhatók. Az egyetemi iskolai év tizedfél hónapig tart; október 15-dikén kezdődik, s július 30-án ér véget. Az előadások november első napjaitól június közepéig tartanak. Érdekes, hogy az olasz nemzeti hagyományoknak megfelelően a régi pogány Saturnáliák helyét elfoglaló Karnevál alkalmából hoszszabb szünet engedélyeztetik s hogy az egyetemen több másfél órás kollégium tartatik, a melyek az olasz napfelosztás szerint 14 órától 15Vt óráig stb. adatnak elő. Nők a férfiakkal egyenlő jogokat élveznek. Az egyetemi polgárság tanulókból (studenti), s hallgatókból (uditori; áll. A tanulók a mi rendes, a hallgatók pedig rendkívüli hallgatóinknak felelnek meg. A vizsgálati bizottságok az év elején s végén ülnek össze ; müködésök (tartamát évente az akadémiai tanács határozza meg a kari tanács javaslatára. A vizsgálatok mind nyilvánosak s különösekre es laureakra j azaz doktori vizsgákra oszolnak. A különös vizsgák anyagát egyes tárgyak képezik. Ha az anyag több éven keresztül adható elő, rendesen a befejezés után van helye a vizsgának az előadási időhöz arányló tartamban. Az egyes évek végén ily vizsga csak önálló egészekként jelentkező részletekből tehető. Legalább is husz percig kell tartania. A licencia elnyerésére megkívántatik, hogy a tanuló az előirt tárgyak mindegyikékői kiállotta légyen a különös vizsgát. Doktorátusra csak oly jelölt bocsátható, a ki az előirt számú éveken az illető kari előadásokat hallgatta, s az összes kötelező tárgyakból a speciális vizsgákat sikerrel kiállotta. Egy vagy több gyakorlati feladvány kidolgozásában s egy elkészített értekezés, nemkülönben egyéb kötelező tárgyak köréből választott tételek feletti vitatkozásban áll. Tárgyai közt a római jog, a római jog institutiói, s a római jog története is szerepelnek. Ha a doktori értekezés a közjogból meriti tárgyát, legalább egy szóbeli tétel a magánjogból veendő, s viszont. A szóbeli tételek a vizsgálati bizottság helybenhagyására szorulnak. A jegyzői diploma elnyerésére szükséges kötelező vizsgatárgyak közt a római jog institutitói is előfordulnak. Az 1895. december 19-dikén 7. sz. a. kelt ministeri körrendelet azon tudorokról intézkedik, a kik ujabb doktori vagy egyéb diplomát óhajtanak elnyerni. Jelen rendelet a jogi fakultásra átlépőkre vonatkozólag kimondja, hogy a bölcsészet, irodalom, sebészet, orvostudományok, physika, mathematika, természettudományok, mérnöki tudományok tudorai és második évi jogi tanfolyamra iratkozhatnak be; azonban az esetleg már hallgatott, a jogászokra kötelező kollégiumok kivételével az összes tárgyakat hallgatni, s az összes vizsgákat letenni kötelesek. Az emiitettem kötelezettséggel az okleveles jegyzők és ügyészek a harmadik esztendőre iratkozhatnak be. * * * A mi az egyes külföldi egyetemi tanárok előadásainak hallgatását illeti, ugy találtam, hogy gyümölcsözően csupán az általuk tartatni szokott exegetikumok illetve praktikumok hallgathatók szakember által, bár egy tanulmányút rövidsége e tekintetben is többé-kevésbbé megbénítja a legodaadóbb törekvést. Nem mintha ez európai hirü tudósok husz, harminc, negyven esztendeje búvárkodva a jogtudományok egy körülhatárolt mezején, tudományuk mélységére felül nem haladnának minket, a kik bár folyton munkálkodva, de mégis csak pár rövidke éve adjuk elő tömör szaktárgyunk, hanem azért, mivel ugy a tárgy nagy terjdelme, mint csekély jogi előképzettséggel biró hallgatóik ismereteinek kis foka miatt nem mélyedhetnek oly részletes tárgyalásba, a melyben tudományosságuk szokatlan fényét csillogtatva, a szakembert is gyönyörrel és okulással töltenék el. S épp ezért systematikus előadásaikban leszámítva természetesen a helyi jogokra való utalást s vonatkozásokat, épp ugv,