A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 42. szám - Ajánlható-e a deportatio mint büntetési nem és a feltételes megkegyelmezés az elitélt kivándorlása esetére?

A JOG íe; való bizonyítását megengedhetővé tenné, minthogy az alperes ÍTLfel^MÖ\V^ZOny^ásVanyag egyáltalán nem is a váltójogi ~ váltójogi viszonyban allo peres személyekre és ezek között fenforgó s a váltótörvény formális rendelkezései alapján elL irálandó jogviszonyra, ugyan azért az elperes által kivánt bizonyítás mellőzésével alperes kifogásait elvetni és öt kibocsájtó és forgatói aláírása álapján a váltótörvény 7. és 12. §§-ai értelmében az Ítélet rendelkező része értelmében marasztalni kellett, stb. A győri kir. Ítélőtábla (1898. évi április hó 26. napján 1,003/98. sz. a.) következő Ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helyben hagyja. Indokok: Az 1874. évi XVI. t.-cikk 1. §-a értelmében csak abban az esetben lehet a váltóperbeli eljárást felfüggeszteni, ha a váltóbiróság a váltót a bizonyítékok alapján hamisnak, vagy hamisítottnak tartja, az 1868. LIV. t.-c. 9. és 10. §§. szerint pedig ezen felül csak akkor, ha büntetendő cselekmény jelenségei merülnek fel s a büntetendő cselekmény elbírálása nélkül a polgári per tárgya felett határozatot hozni egyáltalában nem lehetne. Hamisnak vagy hamisítottnak a kereseti váltót maga alperes sem állítja, büntetendő cselekmény jelenségeinek feníorgását pedig a kir. Ítélőtábla sem állapíthatja meg, még kevésbbé olyanét, a mely miatt e per eldöntése lehetetlen volna. Helyesen intézkedett tehát az elsőbiróság, a midőn a váltóperbeli eljárást fel nem függesztette. Alperesnek az óvás hiányaira alapított kifogását illetőleg kiemelendő, hogy a 2,851/1. M. E. szám alatt kelt. a váltóügyekben követendő eljárást szabályozó igazságügyministeri rendelet 21. §-a a kifogásoknak csak olyan uj kifogásokkal való pótlását engedi meg alperesnek, a melyeket ez csak az eredeti váltó megtekintése után tehet meg; a miből folyik, hogy az óvás hiányaira alapított kifogás is pótlás alakjában és az első tárgyalási határnapon utólag csak akkor érvényesíthető, ha az óvás hiánya magából az alperessel közölt váltómásolat és óváslevél tartalmából fel nem ismerhető s ha az óvásnak hiányát alperes csak az eredeti váltó megtekintése után és annak alapján észlelheti, hogy felperes a keresethez a váltónak nem hü, vagy hézagos másolatát csatolta. Minthogy pedig a jelenlegi esetben az óvás hiányosságára alapított alperesi kifogások nem ily természetűek, s minthogy alperes a kérdéses s az elsőfokú bíróság által érdemileg elbírált kifogásokat a 2,824/97. sz. a. beadványban fel nem hozta: azokat a kir. ítélőtábla elkésésük miatt mellőzi.Egyebekben a kir. ítélőtábla az elsőloku bíróság indokait magáévá teszi, azzal a pótlással, hogy maga a váltó cáfolja meg alperesnek azt a kifogását, mintha alperes a kereseti váltót kötelezettség nélkül forgatta volna. stb. A m. kir. Curia (1898 szeptember 21-én 581. sz. a. következő ítéletet hozott: A győri kir. Ítélőtáblának ítélete az abban felhozott, illetőleg elfogadott indokokból és még azért is helyben hagyatik, mert a másodbiróság Ítéletének indokaiban helyesen mondotta ki, hogy a váltóeljárás felfüggesztésének az 1868: 54. t.-c. 9. és 10. §§. alapján csak akkor volna helye, ha e pernek adataiból merülnének fel oly büntetendő cselekmények jelenségei, a melyeknek büntető eljárás utján való előzetes megállapítása nélkül az ügy érdeme el nem dönthető, e szerint az a körülmény, hogy az alperes perbeli előadása szerint a sommás fizetési meghagyás vétele után a felperes ellen büntető feljelentést tett, egymagában véve nem lehet akadálya a kereset érdemi elbírálásának; az alperesnek a váltó kiállítása körülményeire nézve a perben felhozott állításai és azon tények alapján pedig, a melyeket az 5 /. a.kérdőpontok szerint tanujával bizonyítani kivánt, oly büntetendő cselekményről, a melynek előzetes megállapítása nélkül az ügy érdeme el nem döntethetnék, szó nem lehet; mert az alperes a kereset alapjául szolgáló óvásnak tartalmából a kifogásaiban fel nem hozott uj kifogásokat az első tárgyalási határnapon a váltóeljárás 21. §. értelmében csak akkor és annyiban érvényesíthetné, ha és a mennyiben a vele közölt kereseti példányhoz mellékelt óvás másolata eredetijétől eltérő lett volna, azt azonban az alperes nem is állította, hogy a vele közölt óvás nem volt az eredetinek hü másolata, minélfogva az óváslevélnek tartalmából elkésetten felhozott kifogásokat a felperes ellenvetése következtében a másodbiróság helyesen hagyta figyelmen kivül stb. A kereskedelmi törvény 468 §-a rendelkezéséből folyólag a biztosítási ügyletek elbírálásánál csak azok a teltételek jöhetnek figyelembe, melyek az elfogadott írásbeli biztosítási ajánlatban benne foglaltatnak, ellenben az ettől eltérő szóbeli megállapodások érvénytelenek. A biztosítási ügynök csakis az írásbeli ajánlatnak a biztosító-társasághoz juttatására van feljogosítva, ellenben a szerződési feltételek megállapítására nem. A biztosított az esetben is felelős az ajánlat tartalmáért, ha az ajánlati lapot kitöltetlenül irta alá, mert ez esetben az ügynök a szöveg kitöltésére nézve a biztosított fél megbízottjának tekintendő. Érvénytelen az a biztosítása feltétel, hogy a biztosítás csak a díjfizetéssel lép hatályba, mert a kereskedelmi törvény 468. §-a megállapítja, hogy mikor kezdődik a biztosítás, és ezzel ellenkező megállapodás érvénynyel nem bir. (A budapesti kir. ítélőtábla mint felülvizsgálati bíróság 1898. június 24.1. G. 113. sz. a.) A kereskedelmi törvény a közgyűlési határozatnak a részvényesek részéről történhető megtámadása céljából csakis a kereseti jogot biztosítja részükre és így egyes részvényes a kir. táblának a közgyűlési határozat tárgyában keletkezett, az elsőfokú bíróság végzését elbíráló határozata ellen jogorvoslattal nem élhet. (M. kir. Curia 1898. augusztus 1. 767. sz. a.) A K. T. 485 §. 4. pontjának intézkedése nem vonatkozik az első évi dijra. Az állandó birói gyakorlat megállapította, hogy a biztosító per utján követelheti az első évi dij megfizetését ; ebből pedig következik, hogy az első évi dij fizetésének elmulasztása nem vonja maga után a szerződés hatálytalanságát, mert hatálytalan biztosítás alapján dijakat megítélni nem lehet. — A kiadott kötvény, illetőleg a K. T. 468. §. értelmében érvényesen létrejött szerződés alapján a biztosító viseli a veszélyt azon ido alatt, melyre a feltétlenül követelhető első évi dij vonatkozik s így a biztosítás hatályát el nem veszítette és alperes a biztosítás első évében bekövetkezett tűzkárt megtéríteni köteles annak daczára, hogy felperesek az első évi biztosítási dijat le nem fizették. (A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa: 1898. ápr. 1. D. 117.sz.) Bűnügyekben. Vádlott hamis kulcs használata mellett három izben hatol ván be káros üzletébe és mindannyiszor kisebb mennyiségű áru t tulajdonítván el, negyedízben pedig a lopás hasonló módon való megkísérlésekor tetten éretvén, cselekményei egy akaratelhatározásból eredő folytatólagos lopásnak nem tekinthetők, hanem külön-külön három befejezett lopás és egyrendü lopás kísérletének bűntettében volt bűnösnek nyilvánítandó. A kaposvári kir. törvényszék (1897. évi július hó 5-én 3,554. sz. a.) lopás büntette miatt vádolt M. Márton elleni bűnügyben következőleg i t é 11. A kir. törvényszék szabadlábon lévő M. Márton vádlottat a S. Géza kárára elkövetett a btk. 333 §-ába ütköző és 336. § 4-ik pontja szerint minősülő folytatólag elkövetett 1 rendbeli lopás bűntettében mondja ki bűnösnek és ezért őt a btk. 340. 341. §-ai alapján a 92. §. alkalmazásával az ítélet foganatba vételétől számított hat (6) havi börtönbüntetésre és annak kiálltát követőleg három (3) évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának hasonló időtartamú felfüggesztésére ítéli stb. Indokok: M. Márton vádlottnak a tárgyalás során tett s a vizsgálat adataival támogatott őszinte beismerésével bebizonyítást nyert az, hogy vádlott 1896-ban S. Géza zárt mészárszékébe álkulcs segélyével 3 izben behatolt s onnét minden egyes alkalommal hust és szalonnát jogtalanul eltulajdonított. Beismerte, hogy 1896.évi november 27-én is behatolt álkulcscsal a mészárszékbe, de a lesben álló káros által a lopás véghezvitelében megakadályoztatott. Vádlottnak ezen 4 rendbeli, de ugyanazon káros kárára teljesen azonos körülmények közt elkövetett cselekménye egy akarat elhatározásából folyónak tekintetett s azért figyelemmel arra, hogy az okozott kár az 50 frtot nem haladja tul, a btk. 333. §-ába ütköző s a 336. §. 4. pontja szerint minősülő egy rendbeli folytatólag elkövetett lopás büntette miatt bűnösnek kimondatott s megfelelő büntetéssel sújtatott. Büntetése kiszabásánál enyhitő körülményül vétetett büntetlen előélete beismerése, a kár csekély volta, azért a 92. §. alkalmazandó volt. stb. A pécsi kir. itélő-tábla"(1897 Október 25-én 2,606. sz. alatt) következő Ítéletet hozott: A kir. itélő-tábla az elsőbiróság Ítéletét az abban felhozot t indokoknál fogva helyben hagyja, stb. A m. kir. Curia (1898. évi szeptember hó 7-én 1,692. sz. a.) következő ítéletet hozott; A kir. ítélőtábla ítélete azzal a változtatással, hogy vádlott három rendbeli lopás büntette s egy rendű lopás kísérletének bűntettében nyilvánittatik bűnösnek, egyebekben helyben hagyatik. Indokok: Minthogy vádlott saját beismerése szerint hamis kulcs használata mellett három izben hatolt be káros mészárszékébe s mindannyiszor kisebb mennyiségű szalonnát és hust tulajdonított el, negyed izben pedig a lopás hasonló módon való megkísérlésekor tetten éretett, cselekményei egy akarat elhatározásból eredő folytatólagos lopásnak tekinthetők nem lévén, külön-külön három kifejezett lopás s egy rendű lopás kísérletének bűntettében volt bűnösnek nyilvánítandó; büntetésére nézve azonban a fenforgó számos és nyomatékos enyhitőkörülményekre tekintettel az alsó bíróságilag megállapított börtön büntetés megfelelőnek találtatván, a jelzett változtatással egyebekben a kir. itélő-tábla ítélete az elsőfokú bíróság Ítéletéből elfogadott indokoknál fogva hagyatott helyben. Hivatalos eljárás közben a hivatali főnök által a hivatali alárendelt hivatalos eljárására tett megjegyzés nem büntethető mint rágalmazás vagy becsületsértés. tM. kir. Curia 1898. jun. 2-án 2,178.)