A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 42. szám - Ajánlható-e a deportatio mint büntetési nem és a feltételes megkegyelmezés az elitélt kivándorlása esetére?

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 42. szamához. Budapest, 1898. október hó 16. Köztörvényi ügyekben. Alperes haszonbérlő nem volt köteles gondoskodni arról, hogy az általa bérelt területen kivül munkába vett villanyvezeték elhelyezésére szükséges árok éjszakára befödve és környéke kivilágítva legyen; a munkát elvállalt cég alkalmazottjainak ez iran»bani mulasztásáért pedig alperes felelősséggel azért nem tartozik, mert ezek az alkalmazottak nem állottak alperessel oly viszonyban, hogy azok cselekményeiért vagy mulasztásaiért alperes tartzznek felelni. A b dapesti kir törvényszék (1897. nov. 17. 21,858. sz. a.) P. Ida felperesnek E Géza alperes ellen 2,000 frt és jár. iránti perében a következő ítéletet hozta: Felpeus keresetével elutasittatik stb. Indokok: A per adataival, jelesül a budapesti büntető kir. járásbíróságtól hivatalból beszerzett adatokból és az ezen eljárás során 11. r. vádlott K. Béla főmérnök és a S. és H. cég üzletvezetője által a 37,100/94. Bjb. sz. a. felvett jegyzőkönyvhöz 2' . alá becsatolt szerződéssel perrendszerü bizonyítást nyert az a perdöntő körülmény, hogy a Budapesten V., Erzsébet-téren fekvő sétány négy főbejárata felett saját költségén alkalmaztatni szándékolt négy villamos ívlámpa munkálatainak teljesítésével alperes elleniratbeli állításának megfelelően S. és H. villanyberendezési budapesti céget bizta meg; ebből a bebizonyított ténykörülményből pedig az ellenkezőnek beigazolásáig önként következik, hogy a S. és H. cég által elvállalt munkálatok teljesítéséből kifolyólag bármely harmadik személy irányában bekövetkezhető károsodásokért a magánjogi felelősség nem az alperest mint megbízót, hanem egyedül csak a munkálatokat teljesitő S. és H. céget, illetve ezeknek szabálytalanul eljáró alkalmazottait terhelheti jogszerűen és pedig jelen esetben annál is inkább, mert felperes alperesnek az elleniratban foglalt azt az állítását, hogy alperes a székes fővárostól az Erzsébet-téri kioszk épületét és az ehhez bekerített térséget birja bérben, válasziratában mint az elleniratra következő legközelebbi periratában kétségbe nem vonta; mig ellenben felperes azt, hogy ő 1893. évi október 5-én este az Erzsébet-téri kioszkból történt eltávozásakor az alperes által bérelt területen esett volna a villamos vezeték befektetése céljából ott közvetlenül ásott árokba, a hol lábát eltörte, maga sem állitja, sőt azon állításából, hogy ő a kioszk mellett a villamos vezeték lefektetése céljából közvetlenül ásott árokba esett és pedig oly szerencsétlenül, hogy lábát törte, kétségtelen, hogy az őt ért szerencsétlen esemény nem az alperes által bérelt területen, hanem azon kívül következett be, — mely perdöntő körülmény, valamint az. hogy felperes volt az az egyén, a ki a fentérintett időben és helyen a jelzett árokba vagy gödörbe esett, a lábát törte, az eskü alatt kihallgatott D. Arthur, dr. Sch. Miksa, L. Lajos és özv. L. Pálné szül. N. Júlia felperesi tanú és ugy a tanuk, mint a peres felek által helyesnek elfogadott B. alatti, a szerencsétlenség színhelyének vázrajzával is perrendszerüen igazolva van. Mithogy pedig felperes azt, hogy a S. és H.cég által elvállalt és teljesített munkálatokból harmadik személyekre bekövetkezhető és bekövetkezett károsodásért a felelősséget S. és H. cég helyett alperes kifejezetten magára vállalta volna, nem csak hogy nem bizonyította, sőt még oly kétségtelen adatokat sem hozott fel, melyekből ennek a felelősségnek alperes általi elvállalása alaposan még csak következtethető is lenne, s igy felperesnek a rajta bekövetkezett eseményből kifolyólag alperes irányában kártérítési igénye sem keletkezhetett; minthogy tovobbá az a körülmény, hogy alperes mint I. r. vádlott a kérdésben forgó munkálatokat teljesitő S. és H. főmérnöke W. Bélával mint II. r. vádlottal együtt a villamos berendezési munkálatoknak hatósági engedély nélkül eszközlése miatt az e részben 1895. évi. nov. 2ő-én Ii,346./B. 1895. sz. alatt kelt jogerős másodbirósági Ítélettel 50—50 frt pénzbüntetésre ítéltetett, a fentebb már kifejezettekkel szemben alperesnek magánjogi felelősségét és felperesnek ebből kifolyó kártérítési követelhetőségét magában véve még nem vonhatja maga után: mindezeknél fogva felperest keresetével elutasítani kellett stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1898. március 8. 9,151. sz. a.) az elsőbiróság nehezteltitéletét megváltoztatja, az alperes kártérítési kötelezettségét megállapítja és utasítja az eljárt kir. törvényszéket hogy ezen Ítélet jogerőre emelkedése után hozzon a kár mennvisége tekintetében, a perköltségre is kiterjedő uj Ítéletet. 'indokok: Felperes azon az alapon követel kártérítést alperestől, hogy 1893. október 4-én este, midőn az alperes által bérelt Erzsébet-téri kioszkból haza menni szándékozott, az ennek tőszomszédságában levő s a kioszkhoz is vezető sétaúton keresztben ásott és fedetlenül hagyott árokba, minthogy ez világító jellel ellátva nem volt és ugy azt észre sem vehette, beleesett és az egyik lába eltörött, minek következtében többé-kevésbbé munkaképtelenné vált. A per adatából megállapítható, hogy az Erzsébet-téri kioszkhoz vezető és ennek tőszomszédságában levő sétaúton keresztül csakugyan árok volt húzva a végből, hogy ebben az alperes megrendelésére az Eizsébet-tér négy sarkán felállítandó villamos ívlámpák világítására szükséges villamáram vezetéke elhelyeztessék; megállapítható az is, hogy ez az árok a fentemiitett időszakban sem befedve, sem környéke kivilágítva, sem általán semmi figyelmeztető jel felállítva nem volt a végből, hogy különösen azok, kik az alperes bérelte kioszkot látogatták, a közlekedésre szánt eme sétaúton levő árok létezéséről és ekként az ut óvatos használhatóságáról eleve értesülést szerezhettek volna és végre; megállapítható az is, hogy a keresetben kitett estén felperes az alperes bérelte kioszkból hazamenet önhibáján kivül azért esett bele az árokba, mivel befedve nem volt és világítás hiányában azt előre észre sem vehette; minthogy pedig az alperes kioszkbeli kávéházi üzlete köztudomás szerint az éjjeli órákban is nyitva áll a látogatóknak és igy alperes már ennélfogva is köteles volt volna gondoskodni, hogy az ő megrendelésére munkába vett villanyvezeték elhelyezése céljából okvetlenül szükséges árok, a mennyiben ez a kioszkhoz is vezető uton keresztül ment, éjszakára befedve s környéke kivilágítva legyen, épen az ő üzletének látogatói biztonsága érdekében is; és minthogy alperesnek a fentebbiek szerint lehetetlen volt tudomással nem bírnia arról, hogy az üzletéhez vezető uton keresztül árok húzatott és azt, hogy ez az estéli közlekedést veszélyessé tehette, különös szakértelem nélkül is a legkisebb gondosság mellett könnyen felismerhette; alperes azonban még ezt a gondosságot is elmulasztotta; mindezeknél fogva az első birói ítélet megváltoztatásával felperes kártérítési jogát, illetve, az alperes kártérítési kötelezettségét meg kellett állapítani stb. A m. kir. Curia (1898. szept. 13. 3,T70. sz. a.) a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben indokolása alapján és azért, mert alperes nem volt köteles gondoskodni arról, hogy az általa bérelt területen kivül munkába vett villanyvezeték elhelyezésére szükséges árok éjszakára befedve és környéke kivilágítva legyen, a munkát elvállalt cég alkalmazottjainak ez irányban mulasztásáért pedig alperes felelősséggel azért nem tartozik, mert ezek az alkalmazottak nem állottak alperessel oly viszonyban, hogy azok cselekményeiért vagy mulasztásaikért alperes tartoznék felelni. Tartozás-elismerés jogcim nélkül. Marasztalás. A szabadkai kir. törvényszék: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes az A) alatt hiteles másolatban csatolt közjegyzői okiratba foglalt «adóssági nyilatkozat* alapján kérte alperest 1,000 frt tőkében . . . elmarasztalni, előadván, hogy annak fejében néhai férje hagyatékára vonatkozó haszonélvezeti jogáról, ugy alperes javára a leszármazók nélkül elhalt János fia után való örökjogáról lemondott és hogy alperes érdekében az ... . ingatlanokból őt megillető tulajdonjutalékát . . a hagyatéki iratoknál 3'/ alatt csatolt adásvevési szerződéssel Luca leányára férjezett P. Ferencnére ruházta át az abban elismert vételár tényleges kézhez vétele nélkül nevezett lányának a hagyatékból való részbeni kielégítésére; . . . végül előadta, hogy, alperes fizetési kötelezettsége egyrészt másodszori férjhez menetele folytán, másrészt, mivel második férjének halála után 1895. január végén alperes rossz bánásmódja miatt ettől elválni volt kénytelen, az A) alatti értelmében beállott. Alperes azzal védekezett, hogy az A) alatti bizonyító erővel nem bir, mert abban a jogcim kitüntetve nincsen; tagadta, hogy annak a felperes által állított megállapodás képezné alapját . . . azt állította, hogy János fivére után nem felmenő, hanem oldalági örökösödésnek volt helye s hogy az A) alattiban foglalt követelést felperes övegyi haszonélvezeti jogáról történt lemondása fejében tette, a mely pedig másodszori férjhezmenetelével megszűnvén, miután addig felperest teljes ellátásban részesítette, az A) alatti alapján őt további kötelezettség annál kevésbbé terheli, mert felperes, bár erre kötelezve nem volt, második férje halála után is részesítette ellátásban és ez minden jogos indok nélkül vált el tőle .... Habár a kötelezettség jogcímének kitüntetését nem tártai-