A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 42. szám - Ajánlható-e a deportatio mint büntetési nem és a feltételes megkegyelmezés az elitélt kivándorlása esetére?

A JOG 299 felfedezése által fog történni - le nem rontja az örökös saját vagyonával is felel; b) ez utóbbi esetben továbbá minden hitelező vagyonelkúlonitést kérhet. Nézeteltérés tárgyát képezte a leltár alakja, vagyis az: vájjon az orokos akkor, a mikor a hitelező kívánsága folytán leltárt felvenni tartozik, eleget tehet-e ezen kötelezettségének magánleltár elvételével is, vagy pedig kénytelen legyen-e minden esetben hatosági közeg közbenjárását igénybe venni, azaz közleltárt készitenii: Míg előadó a közleltár felvételét valamelyik hitelező ily irányú kívánságától és a költségeknek általa leendő előlegezésétől kívánta függővé tenni, ennek hiányában elegendőnek tartván magánleltár készítését is, addig a bizottság többsége a fentérintett jogkövetkezményeket helyesen csak a nagyobb garanciákat nyújtó közleltár felvételével, illetve ennek elmulasztásával vélte összekapcsolhatóknak. Megvitatás tárgyát képezte végül az a kérdés: felvétessék-e «A hitelezők összehívásának* több külföldi jogban ismeretes intézménye. A bizottság mint nálunk ismeretlent és szükségtelent mellőzni kívánja. Ausztria és külföld. Az osztrák uj perrendtartás a gyakorlatban. (Bécsi levél.) A szóbeli polgári peres eljárás behozására egyikét a legerősebb érveknek képezte az ettől az újságolvasó közönség jogérzetének iskolázására és nevelésére nézve várt hatás. Ha mi már most újságainknak közleményeit azon országokéival összehasonlítjuk, a hol a szóbeli eljárás már hosszabb idő óta fennáll, két dolog tűnik Jfel: nélkülözzük a felek képviselői beszédeinek reproductióját, a melyek gazdag jogi tartalmuknál fogva bennünket a francia és angol lapokban annyira érdekelnek és másrészről közleményeket találunk az előkészitő eljárásból, különösen a periratok tartalmáról, a melyeket ott hiába keresnénk. Ezen hiány ugy látszik egy hibával áll öszeköttetésben, a melyet bíráink, ugylátszik, rendszeresen fejleszteni akarnak. Ha már a tárgyalások, nézetünk szerint a polgári per elveivel homlokegyenest ellenkező azon tényt eredményezték, hogy a peres felek nem tarthatnak igényt a végszóra, mennyivel többet tett e téren a bírósági gyakorlat. Nagyon is gyakran íelhivják az ügyvédek figyelmét arra, miszerint a törvényszék a jogi kérdéseket nagyon is jól ismeri és a birák legkevésbbé sem érzik magukat indíttatva, hogy ezen kérdések felől felvilágosittatnák magukat, s igy a hivatott ügyvédek előterjesztései a bizonyítékok megbeszélésére reducálódnak. Mivel pedig a periratokból a jogi érvelések ki vannak zárva, a következtetés közel fekszik hogy nincs is szükségünk ügyvédekre, a kik a per tényállásait jogilag construálják és a következmény azután önmagából folyik, — hogy a tudományos gyakorlat — a milyen a francia jogszolgáltatásban jurisprudence nevezet alatt fejlődött, csaknem lehetetlenné van téve. Félő, hogy a jövőben tudományos jogi határozatok helyét birói nyilatkozatok fogják betölteni, a melyek áthatvalehetnek ugyan a méltányosságtól,mi az osztrák birák és hivatalnokok alapjelleme, de végeredményükben a jogi fogalmak elcsenevészesedését jelentik. Az angol jog hatályának területén a szóbeli tárgyalás az által éri el fokozottabb értékét, hogy az egyes birák szavazatukat nyilvánosan adják le és a többi szavazóktól való minden véleményeltérésüket szoros vonatkozással a felek képviselőinek tett nyilatkozataira, legnagyobb lelkiismeretességgel indokolják. A hol azonban a szóbeli eljárást behozták, ott sehol sem kezdették azt meg azzal, hogy az ügyvédeket a jogi kérdések megvitatásából — müködésöknek legsajátosabb teréről — kiszorították volna. Semmi sem nyújt nagyobb megnyugvást, - még a pervesztes félnek is — mint az általa felhozott érvek megfontolása és megvitatása. Csak ott fog az ítéletek igazságos voltáról való meggyőződés megizmosodni, a hol teljesen meghallgatják az ügyfelet és hol minden érvet, habár a legerősebb kritikával is, kellően méltányolnak. Nagyon is jól tudják az osztrák birák, hogy magasztos hivatásukat ez többet emeli, mint azon irodalmi hiuskodás, mely minden áron máskép akar construálni, más források és praeiudiciumokra akar támaszkodni, mint minőket az ügyvédek fáradságos és a fél érdekei által csak fokozott és behatóbb tanulmány utján szereztek meg. Egyesült erővel lépjen fel tehát az ügyvédség ezen, az osztrák birák előtt mindenkoron idegen felfogás ellen, a mely ugyan nem annyira az anyagi, mint inkább a karnak ideális érdekeit a legérzőbb módon és mélyen sérti. Ha tehát a fent ecsetelt irányban bizonyára nagy hiány tapasztalható, ugy másrészt hírlapjainkban nem ritkán találkozunk tudósításokkal keresetekről, elleniratokról és mindennemű periratokról, még mielőtt az illető ügyben a szóbeli tárgyalás megtartatott volna, és a többiek között kartársaktól is hallottuk már azt a nézetet, hogy ez igy jól van, mert a szóbeli eljárásnál, kezdettől fogva minden a nyilvánosság elé tartozik. De nézetünk szerint semmi joga sincs a a nyilvánosságnak az egyeseknek magánperlekedéseihez, sőt a nyilvánosság bizonyos körülmények fenforgása esetén sokkal inkább egy illetéktelen beavatkozás a magánjogba, a melyet a peres felnek bizonyos magasabb célok miatt el kell tűrnie, mely magasabb célok a perbeli tárgyalások nyilvánosságát követelik. A jogot az egész nép előtt kell szolgáltatni, hogy lehetővé tétessék a jogérzet fejlődése, hogy egyszersmind a néptudat az ítélet ellenőrzője lehessen, nehogy ismét egy az élettől idegen, — merev és elcsontosodott, — hivatásos jogászkodás képződjék vagy fennálljon. Semmi joga, semmi szüksége, annál kevéssé jogos szüksége sincs a nyilvánosságnak, hogy megismerje az egyes peres felek egyéni álláspontjait, melyeket perirataikban elfoglalnak. Sőt ellenkezőleg a nyilvánosság befolyásolása a tárgyalás előtt az igazságszolgáltatás ártalmára lehet, míg vajmi ritkán fog előfordulni az, hogy a tárgyalás előtt a kérdések nyilvános megvitatása azokat tisztázni fogja. Nézetünk szerint az ügyvédeknek zárt phalanxban meg kell védelmezniük azon jogokat, mint ideális hivatásuknak erődjét, mely abban áll, hogy a per anyagát jogilag megvilágosíthassák és legjobb akaratuk és lelkiismeretük szerint a nékik szükségesnek látszó módon megvitathassák, másrészről legyenek óvatosak mindenben, a mi a folyamatban lévő per nyilvánosságra való hozatalával összefügg, mielőtt a szóbeli tárgyaláson a tényállások megállapittatnának és azoknak jogi megvitatása bekövetkezett volna. Sajnos, hogy nem vagyunk elég gazdagok, hogy oly szaklapok t alapithatnánk, melyek a szóbeli tárgyalásokat hiven visszatüki óznék. Természetes, hogy e tudósítások nálunk vajmi soványak lennének, mert ha miénknek nevezhetnők is Waldeck-Rouss e a u-t, B a r b o u x-t, P o u i 11 e t-et, nem juthatnának oly fényes, gyakran órákat, sőt napokat igénybe vevő, mélységes jogászi tudománytól áthatott védbeszédekhez, melyek a jogi anyagot nem ritkán egészen uj szempontok felvetésével — még az elmélet emberének is tanulságos módon — kimerítően tárgyalják. Mint az uj eljárás jóakaró híveinek, ismételten alkalmunk nyílott, hogy elnöklő bíráink működését megcsodáljuk, de a legnagyobb szellemi erőlködés dacára sem nélkülözheti a biró az ügyvéd segédletét állandóan a nagyon alaposan megokolandó Ítéleteknél, mert az ügyvédeknek azon egyoldalú feladat jutott osztályrészül hogy a jogilag lehetséges két álláspont egyikét a lehető legnagyobb éles — látással és szorgalommal indokolják. Külföldi judicatura. Ha valaki activákkal és passivákkal megvesz oly üzletet, melynek tulajdonosa szerződésileg köteles volt egy harmadik személynek az általa hozott felek valamennyi ügyletei után jutalékot fizetni, nem kötelezte magát ezáltal arra, hogy az üzlel átvétele után létrejött ügyletek után a jutalékot azon harmadik személynek megfizesse, mert az uj üzlettulajdonosnak magának tevékenységet kell kifejtenie, hogy elődje üzleti feleit magának megszerezze. (Hamburgi orsz. törvényszék). Ha valaki a körülményekből kitünőleg azon reményben kötelezte magát főnőkével szemben a versenytől való tartózkodásra, hogy hosszabb ideig az illetőnek üzletében marad, akkor a főnők részéről történt időelőtti és jogosulatlan felmondás esetén ezen kötelezettsége alól felszabadul, ni ég akkor is, ha később főnöke jogos okból felmondás nélkül bocsátja is el. (Német birodalmi főtörvényszék). A főnök nem vonhatja le a megbetegedett segéd fizetéséből azon összeget, melyet törvényes joga alapján betegsegély címén a betegsegélyző pénztártól kapott. Legfeljebb azon összeget vonhatja le, melyet törvényes kötelezettség nélkül a segéd a betegpénztárba befizetett és azt is csak akkor, ha ajándékozási szándék nem forgott fenn. ( Drezdai orsz. törvényszék.) A közkereseti társaság felelős a képviseletre jogosított tag oly delictumaiért, melyek a társaság üzletének üzemében követtettek el. (Németbirodalmi főtörvényszék.) Az ügynök közvetítői dija fizetendő, ha az ügynök a szerződő feleket összehozta és a szerződés létrejött; közönyös az, hogy más közvetítő is működött az ügylet létrehozásán és hogy a szerződéskötésnél ez volt jelen. (Legfőbb Ítélőszék Bécs 6,523/97. sz.) Közli: Dr. Oláh Dezső bpesti ügyvéd. Nyilt kérdések és feleletek. A hagyomány után követelhetö-e kamat ? Örökhagyó végrendelet hátrahagyásával halt el s végrendeletében hagyománokat tett. A végrendeletet a törvényes örökösök perrel támadták meg, azonban a legfelsőbb bíróság a végrendeletet érvényesnek nyilvánította. . . . A hagyaték felosztásánál a hagyományosok nemcsak a nekik hagyományozott összegeket, hanem azoknak örökhagyó elhaltától számított kamatait is követelik ; mig ellenben a végrendeleti általános örökös azon álláspontra helyezkedik, hogy a kamat csak a végrendelet érvényessége megállapításának napjától jár, miután a hagyomány csak is a végrendelet érvényre emelése pillanatában lett esedékes, tehát a kamatot is csak a fizetési kötelezettség beálltától kezdve fizetik. E kérdést tisztázni óhajtván, kérem az érdeklődő kartársakat, hogy véleményüket e lap hasábján közöljék. Egy kir. közjeqxzí-'.