A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 3. szám - Az igényperbeli felebbezési költségekről - A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét elökészitö állandó bizottság jegyzökönyvei

A. JOG 21 teriumhoz az iránt, hogy az egyetemekről a tanév első felének végén a jogakadémiákra való átlépés ne legyen külön enge­délyhez kötve, ugy a mint ez az átlépés nem volt ily enge­délyhez kötve, ha megfordi'tva, t. i. akadémiáról egyetemre történt, de ekkor azt a választ nyerte, (7,3^9/1892. Sz. leirat), hogy ennek az inditványnak érdemleges elbírálásába a minis­terium csak akkor fog bocsátkozni, ha a jogakadémiai szabály­zatok általános, reviziójára fog kerülni a sor. S mikor a 6,608/1896. számú, elől említett ministeri rendelet megjelent: a vezetésem alatt álló jogakadémia tanári testülete ismét elér­kezettnek látta az időt arra, hogy ezt a kérdést ujabban fel­vesse s erre nézve immáron teljesen határozott döntést kérjen. 1896 március 24-én 1,743. szám alatt kelt leiratában, részletes megokolás kapcsán, azt kérte tehát a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministeriumtól, hogy határozottan jelentse ki, miszerint az idézett ministeri rendelet általában alkalmazást nyer min­denkire a ki a tanév második felére valamely jogakadémia hallgatói közé beiratkozni szándékozik, tehát olyanokra is, a kik az első félévről valamelyik egyetemről lépnek át. A minis­terium 1896 május 16-án 24,475. szám alatt keltrende­letében, erre a feliratra válaszolva, tényleg ki is mondotta azt, hogy az elől idézett 6,608''1896. számú rendelettel az 1874-ik évi (12,917. számú) szabályzat 60-ik §-ának utolsó mondata, valamint az 18S4-ik évi (4,914. számú) szabályzat második pontjának utolsó mondata hatályon kivül helyeztetett s hogy igy az egyetemekről átlépő hallgatókra nézve is a tanári kar adja meg az engedélyt arra. hogy a tanév második felére vala­mely jogakadémián beiratkozhassanak és pedig az elől idézett rendeletben foglalt megszorítás mellett íme. rövid összefoglalásban, ezek azok a ministeri ren­deletek, a melyek jogi oktatásügyünk terén a jelzett idő alatt felmerültek s a melyek igazán több tekintetben üdvös újítást foglalnak magukban és honosítottak meg azon a téren, a mely ezekre az üdvös újításokra oly annyira reászorul. Mindezek a rendeletek lassankint csak mind inkább és inkább előkészítik a talajt arra, hogy jogi oktatásügyünknek oly felette szükségelt általános reformja megérlelődjék s tör­vényhozási intézkedés utján keresztül is legyen vihető. Ezen az alapon nem kis várakozással s nem is csekély reménynyel nézünk az elé a törvényjavaslat elé, a mely az államvizsgálatok kérdésében a készülés stádiumában áll s a mely talán ujabban az egész jogi oktatásügy reformjának fel­karolására is ki fog terjesztetni. Az e reform tekintetében meg ­indult munkálatra nézve tájékozást és biztatást ad kiváló ku'­tusministerünknek a közoktatás állapotáról az országgyűlés elé terjesztett jelentése is, a melyben ide vágólag ezt az adatot olvashatjuk : «Az előző évi jelentésemben érintett fontosabb kérdésekre nézve azt jelenthetem, hogy az egységes jogi állam­vizsgálatokra vonatkozó hivatalbeli elődöm által visszavont tör­vényjavaslatot az érdekelt tanintézeteknek tárgyalás végett kiadtam és azt a sajtó utján a szakemberek és a közvélemény bírálata alá szándékozom bocsátani s csak a közvélemény meg­nyilatkozása után fogom, figyelemmel a netalán szükségesnek bizonyuló változtatásokra, a törvényhozás elé terjeszteni*). Nagy örömmel és a legteljesebb elismeréssel üdvözöljük ezt az álláspontot! S óhajtásunk csak az, hogy az összes érde­kelt tanintézeteknek nézete meg volna hallgatandó, valamint hogy erre igazán a főjelentőségü reformra nézve csakugyan minél szélesebb körben fel kellene keltenünk az érdeklődést és figyelmet ! Mindezt a körültekintő igazi «reform-minister»-től bízvást remélhetjük ! Az igényperbeli felebbezési költségekről. Irta: dr. ROSENFELD SÁNDOR gödöllői ügyvéd. A sommás eljárásról szóló 1893. évi XVIII. t.-c. hatályba lépte után rövid ideig némely járásbíróság az igényperekben is alkalmazta az uj törvény 109. §-át - ezen §. által hatá­lyon kivül helyezettnek tekintvén a végrehajtási törvény 98. §-át — és elmarasztalta a vesztes felet, tehát a végrehajtató alperest is. a nyertes fél javára a perköltségben. A bírói gya­korlat azonban csakhamar visszaállította a végrehajtási törvény­szakasznak ezen ily módon megtámadott érvényét és ma már nem fér kétség ahhoz, hogy a végrehajtási törvény 98. §-a az igényperekben alkalmazandó érvényes szabályt képez az első­birósági eljárásban. Az a kérdés már most. vájjon a végrehajtási törvénynek ezen 98. §-a alkalmazandó-e az igénypereknél a felebbezési költségekre nézve is ? A régi perrendtartás szerint a felebbezéseknél általában csupán a felebbező fél költségei jöhettek tekintetbe, és azo­kat, a mennyiben a felebbezés sikerre vezetett, a másodbiró­ság nagy ritkán megítélte az ellenfél terhére, legnagyobbrészt azonban csak megállapította a felebbező fél ügyvédje részére, - ha az t. i. ügyvéd által volt képviselve — saját fele irá­nyában. A törvény maga azonban sehol egy szóval se emlé­kezett meg a felebbezési költségekről, ezt a kifejezést nem is ismerte. A S. E. 168. §-a azonban már említést tesz a felebbe­zés költségéről s arról tüzetesen és elég világosan intézkedik. A sommás perekből kifolyólag fölmerülő felebbezési költségek­ről egyéb törvényes intézkedésünk nincs is. Ez a 168. §. pedig a sommás eljárás szerint tárgyalt igényperbeli felebbezéseket sem veszi ki az általános rendelkezés alól, ennélfogva, tekin­tettel még arra is. hogy semmivel se látszik indokoltnak az. hogy az igényperbeli felebbezésben fölmerülő költségekre nézve kivétel állapíttassák meg, azt hiszem, az igényperbeli felebbe­zési költségekre is csak ezen §. alkalmazható. A végrehajtási törvény 98. §-a abból a szempontból indul ki, hogy a végrehajtató alperes a végrehajtás foganatosításánál, az esetek túlnyomó nagy részében nem tudhatja, hogy azok a tárgyak, a miket lefoglaltat, nem az adósnak, a végrehajtást szenvedőnek, hanem másnak képezik a tulajdonát, és ezért, vagyis pusztán csak abból az indokból, mert a végrehajtató a foglaláskor a fenforgó körülményekből jóhiszemüleg azt vélel­mezte, hogy a lefoglalt tárgyak a végrehajtást szenvedő tulaj­donai, akként rendelkezik, hogy a perköltségek kölcsönösen megszüntetendők, ha az igény megállapíttatik is. A törvény­nek nem is lehet célja, hogy a hitelezőt követelésének behaj­tása céljából szükséges végrehajtási eljárástól elriaszsza egy esetleg támasztandó igényper költségeinek viselésével való fenyegetéssel. Máskép áll a dolog a felebbezési eljárásnál. Felperes például az első bíróság előtt igényét teljesen bebizonyítja, minek alapján pernyertes lesz és alperes felebbez. Itt a felebbezési eljárás során nincs helye a végrehajtató részéről annak a jóhiszemű vélelmezésnek, a mire az elsőbiróság előtt folyó eljárás alkalmával jogosan hivatkozik, mert itt alperes már ismeri azon adatokat, a miket felperes fölhozott és a melyek az igény bebizonyítására alkalmasak. A felebbezési bíróságok hasonló esetben, hivatkozással a végrehajtási törvény 98. £-ára. tudomásom szerint a felebbezési költségeket mégis kölcsönösen megszüntetik. Még némi tekintetben indokolt lehetne a felebbezési költségeknek kölcsönös megszüntetése abban az esetben, ha felperes az elsőbiróságnál pervesztes volt és csupán a felebbe­zéssel ért célt, azonban az előadottak alapján ily esetben is csak a S. E. 168. §-a alkalmazandó, a mely különben a perkölt­ségek kölcsönös megszüntetését nem zárja ki. Ugyancsak a S. E. 168. §-a alkalmazandó abban az esetben is, ha felperes csupán a felebbezési eljárásban azért lesz pernyertes, mivel csupán itt hozza föl az igényének bebizonyítására alkalmas adatokat, azokat elsőbiróság előtt elmulasztotta fölhozni ; vagyis ebben az esetben, jóllehet az igény bebizonyíttatott, mégis felperes volna elmarasztalandó a felebbezési költségben, a mi a végrehajtási törvény 98. §-a alapján nem történhetnék meg. A mint tehát megállapítottnak tekinthető az, hogy a S. E. 109. és következő §-ai nem helyezték hatályon kivül a végre­hajtási törvény 98. §-át, azonképen áll az is, hogy a végrehajtási törvénynek ezen 98. §-a most sem jelent többet mint eredetileg jelentett és mivel előbb se vonatkozott a felebbezési költségekre, azokra most se terjed ki és a teljesen uj felebbezési költségek a sommás eljárásban minden esetben, tehát igényperben is. az erre vonatkozó és már idézett törvényes rendelkezés alapján állapitandók meg. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét elökészitö állandó bizottság jegyzökönyvei. VII. JEGYZŐKÖNYV. A magyar általános polgári törvénykönyv szerkesztő bizott­ságának 1897. évi június hó 5-én az igazságügyministeriumban tartott üléséről. Elnök: Lányi Bertalan ministeri tanácsos. Jelenlevők: dr. Vavrik Béla, dr. Schwarcz Gusztáv, dr. Sipó'c László, dr. Thirringj Lajos^'szerkesztő^tagok. Dr. Illyasevics Józset jegyzőkönyvvezető. Folytattatott a tervezet rendezésének (III. 2. pont) tárgyalása. Dr. Schwarcz Gusztáv kitejti, hogy a magánjogi törvény­könyv tulajdonképpen két nagy részre oszlik: a személyjogira és

Next

/
Thumbnails
Contents