A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 40. szám - A végrehajtási törvény 93. §-ához

158 A J Bérlőnek az tekintendő, ki az árverést megelőzőleg, a mennyiben az házra vonatkozik, az illető házra nézve, azzal, aki a bérbeadásra jogositva van, bérleti szerződést kötött, tekintet nélkül, hogy a kibérlés az egész házra, vagy annak egyes lakásrészeire vonatkozik, vagy hogy a bérlő a kibérelt helyiségeket egészben vagy részben albérletbe adta. (M. kir. Curia mint felülvizsgálati birőság 1898 július 21. I. G. 251. sz. a.) A haszonbérbeadó, külön kikötés nélkül is, köteles a bérleményt az egész haszonbérleti időn át állagilag abban az állapotban fentartatni, a minőben az a haszonbérleti szerződés létrejöttekor volt, vagy akkor külön kiköttetett. Ha utóbb a bérlemény állaga a haszenbérbeadó és a haszonbérlő hibáján kívül elemi csapás vagy barmi okból lényegileg rosszabb helyzetbe jut, a haszonbérbeadó rendszerint nem ugyan teljes kártalanításra, hanem megfelelő bérleengedésre, esetleg a haszonbérleti szerződés megszüntetésére szorítható. (M. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1898 március 22. G. 17. sz. a.) A fennálló törvények nem tiltják a szülőnek azt, hogy javait a mar született és a meg születendő gyermekeik részére odaajándékozhatja ; ha az erre vonatkozó szerződés a gyámhatóság által jóváhagyatott, a telekkönyvi bekebelezés meg nem tagadható. (A bpesti kir. Ítélőtábla 1898 szept. 2. 4,948.) Az, a ki valamely hibátlan minőségben átvett tárgy megőrzésére — különösen díjfizetés mellett — vállalkozott, az átvett tárgyat hibátlan minőségben tartozik visszaszolgáltatni, ellenkező esetben — hacsak vis major esete nem forog fenn — kártérítéssel tartozik. A bizonyítási kötelezettség arra vonatkozólag, hogy a tárgy hibátlan állapotban adatott át, az átadó felet terheli, arra nézve pedig, hogy a tárgy az átvétel után az őrzésre vállalkozónak hibáján kívül álló okból vált értéktelenné, ez utóbbi felet. A sommás eljárási törvény 64. §-át sérti az ítélet, ha elmulasztja az egymással ellentétes tanúvallomásokat különkülön és egymással szembeállítva mérlegelni és tüzetesen előadni azokat az okokat, a melyek őt a tanúvallomások egy részének mellőzésére indították. Törvényes alap hiányában nem lehet helyt adni annak a kérelemnek, hogy az ügy a felebbezési bíróság másik tanácsa elé utasittassék. (A budapesti kir. Ítélőtábla mint felülvizsgálati bircság 1898. június 2. I. G. 89. sz. a.) A törvényes bírói gyakorlat szerint a bérleti szerződés nem bontható fel rendszerint bármely, a szerződés feltételeivel ellentétben álló cselekvés vagy mulasztás esetében, hanem csak akkor, ha a bérletnek a szerződésben kötött feltételei szerint leendő fentartása szempontjából lényeges szerződésszegés követtetett el. (M. kir. Curia 1898 július 12. I. G. 263.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Adalék a keresk. törvény 253. §-ának magyarázatához. A szegedi kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróság (1897. dec. 2. 21,375. sz.-a.) S. Gyula felperesnek B. Ferenc alperes ellen 1,230 frt 95 kr. és jár., utóbb 1,229 frt 07 kr és járulékaira leszállított követelés iránti rendes perében következő Ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik stb., ellenben alperes viszonkeresetének részben hely adatik s felperes köteleztetik, hogy 62 frt 67 kr. tőkét alperesnek megfizessen stb. Indokolás: A kereset és ahhoz A. alatt csatolt kötlevél szerint alperes 1893. okt. 24-én eladott H. Gyulának 3,000 mm., vagyis 30 waggon préselt, egészséges, száraz, 1893. évi termésű buzaszalmát métermázsánként 1 frt 10 krért azon kötelezettséggel, hogy a vétel tárgyát képező szalmamennyiség szállítását alperes 1893. évi november második felében meg fogja kezdeni és a legrövidebb idő alatt befejezni. Ezt az adásvételi ügyletet a szállítási határidő bekövetkezése előtt H. Gyula felperesre engedményezte, melyhez az alperes is hozzájárult. Alperes azonban a kereset megindításáig csak 13 waggon vagyis 1,300 mm. szalmát szállított és mivel kötelezettségének a további szállítás tekintetében eleget nem tett, felperes kénytelen volt az ügylettől elállani és alperestől a teljesítés helyett a nem teljesítés miatt kárkövetelési jogát érvényesíteni. Ez alapon felperes a B. alatt csatolt könyvkivonat szerint többletfizetés cimén 40 frt 95 krt, a kötlevél ellenében H. Gyulának fizetett 600 frt vételárból a nem szállított 17 waggonra eső 340 frt, mint tényleges kárt, valamint elmaradt haszon cimén waggononként 50 frtot és 17 waggon után 850 frtot, összesen pedig 1,230 frt 95 krt helyezett keresetbe, melyet a tárgyalás során 1,229 frt 07 krra szállított le. Alperes azt vitatta, hogy felperesnek kárkövetelése alappal nem bir, nem ismerte el a B. a. csatolt könyvkivonat helyességét sem és mivel a vételárból még 58 frt 50 kr követelése kiegyenlítve nincs, ezt az összeget; a szalmafedéshez felperes által küldött ponyváknak általa fedezendő fuvardija cimén 18 írt 77 kr, azon az alapon pedig, hogy 1894. év márc. 31-én felperes utasiOG tása folytán egy vaggon szalmát D. Hermán zühani cég cimére útnak indított, felperes azonban a vételár kifizetését a szegedi kézműves banknál, mely által a megállapodás szerint az fizetendő lett volna, letiltotta és igy felperes az emiitett egy vaggon számlát kénytelen volt Bécsben 150 frtért eladni, mely összegből alperesnek az eladás végett Bécsbe való utazása által felmerült 25 frt személyköltsége és a fuvar és vám 80 frt dija levonatván, javára a szalmáért csak 45 frt maradt holott annak ára a szerződés szerint 110 Irt lett volna, ekként a különbözetet képező 65 frtot, végül a per során 140 frtra szállított azt a költséget helyezte viszonkeresetbe, mely a felperes részére tényleg szállított 13 vaggon szalmának 780 kgramot tevő kötöző sodronya által felmerült, mig az ellenrovatban fuvarmegtakaritás cimén viszonkövetelt további 201 frt iránt való igényétől viszonválaszában elállott. A ker. törvény 352. §-a értelmében a vevő az őt illető hármas joggal, mint azt a bírói gyakorlat megállapította, csak vagylagosan élhet, következéskép sem a már egyszer választott jogtól el nem térhet, sem az említett szakaszban foglalt jogokat együttesen nem érvényesítheti. Midőn tehát felperes ugy a keresetben, mint a per során kijelentette, hogy alperes késedelme folytán az ügylettől elállott, nem illeti őt meg az a jog is, hogy alperestől a teljesítés helyett a nem teljesítés miatt kártérítést követelhessen, mert az ügylettől való elállás folytán az ügylet olyanná válik, mintha az meg sem köttetett volna, már pedig az ily módon megszűnt azaz nem létező ügylet alapján alperes többé teljesíteni nem tartozik, igy megszűnik a jogi alapja annak is, hogy felperes a teljesítést a késedelem folytán visszautasíthassa és a helyett kártérítést követelhessen, miért is felperest tényleges kár és elvont haszon megtérítése iránt azon az alapon támasztott keresetével, mert alperes a még át nem adott 17 vaggon szalmát nem szállította, a fenébb előadott okból elutasítani kellett. A mi ezek után felperesnek ama követelését illeti, melyet az alperes által tényleg szállított áru tekintetében fenforgó elszámolási viszonyból származtat és a E). alatt csatolt könyvkivonatban az alperes terhére irt, ezek közül a D. alattiban 1894 febr. 3-ról szóló 110 kgr. ponyva gyöngysulya cimén alperes terhére irt 1 frt 10 kr. az alperes terhére megállapítható nem volt és ezt az összeget felperes nem követelheti, mert nem bizonyította, hogy az emiitett rakomány a fedőponyvával együtt mérlegeltetett, sőt a H. K. alatt csatolt fuvarlevelekből az tűnik ki, hogy a gyöngysuly mindig leszámittatott, ez tehát a szalma árából;le nem vonható. Különben az A. és 47. a. csatolt kötlevelek szerint joga volt alperesnek a hivatalos suly szerinti vételárhoz, az ellen pedig felperes a kérdésben levő 1 frt 10kr. kifizetésekor kifogással nem élt. Nem volt megítélhető felperesnek a D. a. könyvkivonat 8., 10—12., 15., 19., 20. és 23. tételei, illetőleg a válaszban az E. K. alatt csatolt fuvarlevelek alapján rakománytöbblet lerakás és átrakás költsége cimén igényelt 91 frt 06 krt tevő követelése sem, mert miként az emiitett fuvarlevelekből kitűnik, a felperes részére tényleg szállított áruk, a feladó állomáson szabályszerűen voltak lerakva, azokat a vasút elfogadta és továbbította és mert alperes az A. és 47. csatolt körlevelek szerint a berakásért a szavatosságot Bécsig vállalta el, mindazáltal ama kocsik kivételével, melyek útközben átrakatnak. Az említett okiratok szerint továbbá a fölrakásnak a m. kir. államvasutak föladási állomásain előirt szabályok szerint kellett történnie. Mindezekből kétségtelen, hogy ugy a rakománytöbblet lehányása által okozott kárt, mint az átrakással felmerült költséget felperes jogosan az alperes terhére nem írhatja. Ellenben meg kellett állapítani felperes javára azt a 7 frt 80 krt, mit aD. akönyvkivonatbanés 1894. ápr. 29-iki kelettel mázsapénz cimén az alperes terhére irt, mert az a költség az E. K. alatt csotolt fuvarlevelek szerint az áruk feladása alkalmával merült fel és mert a szerződés szerint az eladás suly szerint történt és ez alapon fizettetett a vételár, következéskép a mérlegelés az alperes mint feladó érdekében történt és azt, figyelemmel a ker. törv. 341. §-ban foglalt rendelkezésre is jogosan számitotta fel a felperes. A mi az alperes viszonkeresetét illeti, tekintettel arra, hogy a peres felek kölcsönösen elismerték, hogy alperesnek az általa tényleg szállított áruért összesen 1,413 frt 48 kr. vételár jár és hogy erre összesen csak 1,354 frt 93 krt kapott, tekintettel továbbá arra, hogy a fentebbi 7 frt 80 kr. felperes javára az alperes ellen megállapittatott, ekként is az összeg felperes javára betudandó és igy a különbözet, mely alperest megilletti, nem 58 frt 54 kr. hanem 50 frt 74 kr. Ez a viszonkereseti összeg alperes részére megítélendő nem volt. Úgyszintén a szalmafedő ponyvák fuvarköltsége cimén viszonkövetelt 18 frt 77 krból is 11 frt 93 kr. ;mert a D és 4. a. szerződések szerint a szállítandó szalma befedéséhez szükséges ponyvák a felperes terhére esnek, ennélfogva nincs joga felperesnek a ponyvák kölcsöndiját alperestől igényelni és a szállítási költséget a kölcsöndijba betudni, hanem a mennyiben alperesnek az itt kérdésben levő ponyvákat nem bérmentve küldötte s igy a fuvardíjat alperes kénytelen volt megfizetni, felperes azt megteríteni tartozik, ennek a fuvarköltségnek az összege pedie a 2 ' a fuvarlevél szerint 11 frt 93 krt tesz, az ezt meghaladó 6 frt 84 kr 19 napi fekbér címen merült fel, ezt pedig alperes okozta az által, hogy a ponyvákat annyi ideig a vasúton hagyta, az ő