A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 40. szám - A végrehajtási törvény 93. §-ához

A JOG 281 hogy hol a határvonal az eredeti, másodlati, másolati, közes magánokiratok között. Emhtést tesz arról is, hogy most kevesebb a veszély. Minek odadobni e szót csak ugy könnyedén? mikor jól tudja, hogy cikkünk célja is csak a veszély elhárítása volt. Érzi de akarja kimondani és a mellett mégsem palástolhatta el nem ama érzelmeit szem olv messze, hogy a járásbirósági kezelet oly fontos hogy - a veszély elkerülése végett - csakis szilárd alapokon állhat fenn es nem engedhet tág teret: még a «furfangos» írnoknak sem. ö Nemde? azért van fegyelmi és büntető törvényünk ! azért gondoskodott ez utóbbi még arról is, hogy a csődbe jutott kereskedő se állhasson elő csupán a főkönyvével. Minek vitatja el a segédkönyvek gyakorlati hasznát és minek tagadja le a jelenlegi könyvek határozott számát? Minek állítja oda a birót mint olyant, kinek derogálna a elyzettel való érintkezés? Mert mi nem tartjuk magunktól mint a milyen magasságból beszél cikkíró ur, a ki ugy tesz, mintha a Budapest és Detta közti távolságot akarná lemérni. Mi a kötelességünk teljesítésében — ha kezdetbe is belevág — nem látunk «nemtelen» foglalkozást; hanem kiemeltük a visszás helyzetet, hogy a mig a kezelő-személyzet «kisebb fogalmazványokat készítheti a biró köteles az irattárt őrizni A közös foglalkozásból pedig tudni akarjuk, hogy hol végződik a biró kezeleti teendője és hol kezdődik a kezelő személy felelőssége. Ama lajstrom-rendszer költségesebb voltát illeti, kiemeltük azt, hogy csak három felesleges könyvre tettünk számítást; de azért állításunkat most is fenntartjuk és fejezzük be cikkíró ur szavaival, hogy «se módunk, se terünk nincs» a részletes számításba bocsátkozni. II. Cikkíró Dómján A kir. aljárásbiró ur nem birja eléggé kiemelni, hogy őtet a tiszta meggyőződése indítja kijelenteni, hogy ő a lajstromrendszer pártolója. Mi azon nem ütközünk meg, hanem elhisszük ; de követeljük, hogy cikkíró ur is adjon annyi hitelt nekünk, hogy cikkünk megírásához nem valamely érdek árán jutottunk. Mi kimutattuk a munkatöbbletet és munkamegtakarítást is. Kimutattuk tárgyankint és személyenkint. Ez tehát nem«álokoskodás», mint ön mondja; hanem álokoskodás az. a mikor a sajószentpéteri járásbíróság egyik Írnokával hozakodik elő. Elhisszük, hogy van az országban még biró és irnok, a kik az uj kezelettel meg vannak elégedve ; nemcsak a sajószentpéteriek ; de az még nem érv arra, hogy a lajstrom rendszer jobb lenne ; mert a kivételek sohasem hiányzanak és nagyon sajnos lenne, ha a lajstrom-rendszer absolut hasznavehetetlen lenne. Lehetnek birák. a kik csak egy természetű — csupán egy lastrombeli - ügyekkel foglalkoznak. Ezek és a hozzájuk beosztott személyzet talán nem panaszkodik. Ez utóbbiak nem panaszkodnak talán azért sem, mert sokan vannak annyira leleményesek, hogy a melléjük beosztott dijnokokat használják fel mostan arra, hogy a névmutatókat készítik nekik s igy a dijnokokat aknázzák ki a nélkül, hogy a leírási hátralékra figyelnének. Álokoskodás az. ha azt állítja, hogy a kezelő tájékozatlansága és a biró támogatás hiánya szüli a nehézségeket. Álokoskodás a 20.0(0 számmal hozott példája; mert ez nem szolgált egyébre mint az általunk helyesen felállított tételt kiforgatni. Mi minden egyes számnál kimutattuk a munkát és nem mondottuk, hogy a több könyv okozza a munkát; hanem hogy a több könyvnek a forgatása nehézkesebbé teszi azt. Avagy talán azért irta a cikkét, hogy ügyeinek havonkinti összeszámolásáról szerezzünk tudomást ? Vegye tudomásul hát. hogy mi hetenkint szoktuk nemcsak a saját, hanem az egész bíróság ügyeit számba venni. Minden szombaton délután vizsgáljuk az ügymenetet. Útmutatásaival ne kérkedjék, mert ez nem szép akkor, a mikor sem nem cáfolt, sem több járatosságot az ügyvitel terén ki nem mutatott. Cikkét azzal fejezi be. hogy reactióra szükség nincs. Erre csak azt válaszoljuk., hogy a mikor közérdekről van szó : hyperloyalitásra sincs szükség. Különben figyelmébe ajánljuk az 1891. évi XVII. t.-c. 9. §-át. A végrehajtási törvény 93. §-ához. Irta: dr. SCHICK FERENC SÁNDOR tszéki albiió Kalocsán. Dr Sebestyén Miklós ügyvéd ur által a «Jog» számában fenti cím alatt megindított vitában foglalt kérdést érdekesnek és fontosnak tartom, hogy nem vélek 30. Olyannyira teljesen meddő munkát teljesíteni, ha ahhoz röviden hozzászólani bátorkodom. A szóban levő vitában eddigelé — beleértve a polémiát megindító cikkírót — négyen vettek részt és a tárgyat jóformán ki is merítették. Ez és ama körülmény, hogy az elért eredmény az, hogy az ellentétetes vélemények ugy állanak egymáshoz, mint három az egyhez, egy további, a többséget szaporító felszólalást szintúgy fölöslegessé látszik tenni; mindazonáltal szavazatomat indokolni akarom, mert kívánatosnak tartom, hogy ilyen mélyreható, igen vitális érdekeket érintő és naponta előforduló kérdés, mint a milyen a vita alatti, minden oldalról pro és contra megvilágittassék, olyannyira hogy az iránt az egyik vagy másik irányban végleges és határozott megállapodásra jutni lehessen. A kérdés az, hogy a végrehajtási törvény 93. §-ának a biztosítéki összeg letételére vonatkozó intézkedése a nagyobb vagy pedig a kisebb összeg javára magyarázandó-e ? Hogy ezen kérdést a törvény és a méltányosság szempontjából helyesen és kielégitőleg megoldhassuk, szükségesnek tartom mindenekelőtt a szóban levő biztosítéki intézmény elvi jelentőségével tisztába jönni. Kétséget sem szenvedhet, hogy a törvényhozó a szóban levő intézménnyel a végrehajtatónak érdekeit akarta a késedelmes igénylővel szemben biztosítani. Épp oly bizonyos azonban másrészt az is, hogy a törvényhozónak nem volt és nem is lehetett szándéka, a végrehajtató számára több előnyt biztosítani, mint a mennyit ő maga az adott esetben és a fenforgó körülmények közepette magának biztosított vagy biztosithatott. Már most azt kérdezhetjük: Mi az, a mit a végrehajtató a végrehajtás foganatosítása által magának biztosit ? Ez a végrehajtási alap. Tudjuk azonban, hogy a végrehajtási alap nem ér fel mindig végrehajtatónak követelésével, vagyis az elérni szándékolt fedezettel; ha pedig a tényleg elért alap kisebb a követelésnél, illetve az elérni szándékolt fedezetnél, kénytelen lesz végrehajtató — egyelőre legalább — a talált alappal beérni és azért, mert nagyobb alapra nem tehetett szert, sérelemről nem panaszkodhatik. Ily körülmények között végrehajtató nem követelheti senkitől, hogy őt nagyobb összeg erejéig biztosítsák, mint a mennyit a tényleg elért foglalási alap kitesz. Vagyis más szóval: végrehajtató igénylő ellenében nem követelésének egész összegében leendő feltétlen hanem csupán csak az elért foglalási alapnak, feltéve, h >gy ez nem nagyobb a követelésnél, biztosítását követelheti törvény és jog szerint. A most kimondott tételt gyakorlatilag alkalmazva: végrehajtató kénytelen mindig a kisebb összegnek letételével beérni, mert ha követelése nagyobb az elért alapnál, a fentiek alapján csupán az elért eredmény biztosítását igényelheti; ha pedig az elért alap nagyobb a követelésnél, teljes kielégítést nyerend a követelésnek biztosítása által. Ezután még a törvénynek grammaticai magyarázatát is feszegetni nem tartom célszerűnek, mert az utóbbi neméhez a törvénymagyarázatnak csak akkor szoktunk fordulni, ha a logikai nem vezet eredményre. Belföld. Az igazságügyi budget. A képviselőház pénzügyi bizottsága Széli Kálmán elnöklete alatt f. hó 29-Jikén tartott ülésén tárgyalta az igazságügyi tárcaköltségvetését. (Előadó Rohonyi Gyula.) A központi kiadásoknál: Komjáthy elismeri, hogy az utóbbi évtized alatt óriásilag növekedtek az igazságügyi költségek, de azért még mindig kevés az, a mit az igazságszolgáltatásra fordítunk s kivánatos lenne, hogy legalább a jövő évi budgetben meghozassanak az e téren mutatkozó hiányok orvoslására szükséges áldozatok Hangsúlyozza a polgári törvény megalkotásának, a kereskedelmi és a büntetőtörvény revíziójának s a feltételes elitélési rendszer életbeléptetésének, a bányajog s telekkönyvi törvény megalkotásának szükségét s megjegyzi, hogy a telekkönyvi átalakítások igen lassan történnek. A telekkönyvnek a kataszterrel való összhangbahozatala iránt mielőbb intézkedések lennének teendők. Utal továbbá arra, hogy a reciprocitás köztünk s Ausztria közt még mindig nincs meg; még mindig német átiratokat küldenek hozzánk. Felemlíti, hogy a hivatalos lap hirdetési dijai le lennének szállitandók s a hivatalos lap minden községbe meg lenne küldendő, a mivel sok jogfosztás ki lenne kerülhető. A végrehajtói intézmény mai alakjában tarthatatlan; a végrehajtók néhol nem tudnak megélni, másutt ezreket keresnek. Be kellene őket illeszteni rendes fizetéssel a bíróságok keretébe. Éppen ily szempontok alá esik a dijnokok helyzete, a kiket, ha bizonyos ideig kifogástalanul végzik teendőiket, Írnokokká kellene tenni. A kezelőszemélyzetnél kivánatos