A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 40. szám - A lajstromrendszer

280 A JOG A novella 69. § ának 2. pontja általában bizonyítékról szól. A tervezet hivatkozott helye taxatíve sorol fel. ti szerint uj bizonyíték gyanánt csak tanú, okirat vagy szemletárgy szolgálhat. A fentebb ez irányban elfoglalt álláspontból következik, hogy a mint az első izbeni perújítás esetében azon követelmény, mely szerint a félnek a perujitási kérelem megalapítására igazolnia kell, hogy a perujitási okul érvényesíteni kívánt nóvum az alapperben rendelkezésére nem állott, elejtetik, ezzel együtt az első izbeni perújításnál az annak alapul szolgálható bizonyító eszközök köre kiterjesztendő. De ajánlatosnak mutatkozik ezen megszorítás mellőzése egyébként is. A tervezett megszorító szabályozás azon alapszik, hogy a szakértők meghallgatása és a félnek eskü alatti kihallgatása tekintetében már a priori ki van zárva, hogy a fél ezen bizonyító eszközzel az alapperben nem élhetett volna. Ez azonban az alapper anyagát nem képezett uj tényállításokra vonatkozólag nem talál. Az pedig nincs kizárva s ki sem zárható, hogy a perújítás oly uj bizonyítékra fektettessék, mely lényegileg az alapper tárgyára vonatkozó oly tényállítás tekintetében hivatik fel, mely az alapperben előadva nem lett. ! A másik irányban a 10. pont az uj bizonyítékot minősége j szerint akként jelöli meg, hogy ennek olyannak kell lenni, mely az ujitó fél részére kedvezőbb határozatot eredményezett volna. A tervezet tehát az uj bizonyítékot, mint perujitási okot, a perújítás végcéljával, mely az alapperbeli Ítélet egészbeni vagy részbeni félretételében áll, vonatkozásban határozza meg; míg a novella, midőn az uj bizonyíték minőségi kellékeként a lényegileg a per tárgyára való vonatkozást állapítja meg, inkább a perújítás közelebbi célját tartja szem előtt, mely abban áll, hogy a perújításnak a törvényben előirt kellékeinek elég tétessék és ez által az alapperben már bírálat tárgyát képezett jogviszonyok újból való megbirálása lehetővé váljék. (L. Curia 1889. dec. 18. 2929. P T. XXI. 9.) Minthogy a tervezet 601. § a értelmében is. egyezőleg a pidtsi tv. 320. §-ának 2. és 3-ik bekezdésével és az ez irányban kifejlődött jelenlegi joggyakorlattal, a perújításra azok a szabályok alkalmazandók, melyek a per megindítására és ?• további eljárásra irányadók s igy az újított perben, a tervezet szerint is a vitás jogviszony nem csak azon oldaláról és részében bírálható és bírálandó újból el. a melyre a perujitási kereset tényállításai és az ott felhívott bizonyítékok vonatkoznak, hanem egészében, az alapper és újított pernek az eljáiás során még kiegészíthető összes adatai és bizonyítékai alapján : ezeknél fogva ezen a szövegezésben való eltérés az eredmény szempontjából a gyakorlatban alig fogna különbséget jelenteni. Mégis tekintettel arra, hogy a korábbi szövegezés a peiujitás alaki kérdésének az ügy érdemi elbírálásától való függetlenségét piaegnansabban kifejezésre juttatja; s tekintettel arra, hogy ez a függetlenítés az anyagi igazság lehető érvényesülhetése érdekében szükséges is, mert ez esetben a perujitási darab egészség, egy darab normális phisicum is, a melynek föladata küzdeni az erkölcsi rom ellen ép ugy, mint a hogy küzd a testi betegségek ellen, ha pedig ez az egészséges darab phisicum akarathiány folytán nem érvényesiti az erkölcsi rosszal szemben ellenálló képességét, F 1 eur y szerint, lélekorvosi correctió mellett büntetést is érdemel. Hogy honnan veszi Fleury, a modern tudományú orvos, a ki a determinismus világában mozog, a részleges szabad akaratnak ezt a hypotésisét, a melyet a felelősség tanában alapul használ, nem tudjuk, de minthogy magyarán mondva, — nem akarunk idegenbe menni, — nem akarjuk őt oly térre követni, a melyen mi sem láthatunk tudományos objectivitással, azért ezt a kérdést nem is kutatjuk. Fleury müvének érdekét az a mérsékelt subjectivismus adja meg, a melyet föntebb igyekeztünk ismertetni. Hogy ez a mérsékelt subjectivismus fog-e a gyakorlatban valaha érvényesülni, azt nem tudhatjuk, mert hiszen a jogéletnek nincs a criminologiánál caoticusabban rendezetlen tere, nincs jogi tér, a me.yen az emberi társadalom kevesebb positiv tudással többet és fontosabbat, életbevágóbbat merne tagjai ellenében tenni. És épen a büntető tudománynak bizonytalansága a föladat fontossága és a veszélyeztetett jogok és érdekek életbevágó volta miatt, figyelmet érdemel mindenki, a ki bármily alakba burkolva is, hangoztatni, ismételni meri a biblia tanítását: «ne itélj, hogy meg ne Ítéltessél*. A ma uralkodó büntető sistema kevéssé szívlelte meg ezt a tanítást, sokszor minden védelmi vagy megjavitási mellékcél nélkül, csak azért itél, hogy Ítéljen, csak azért büntet, hogy büntessen és elfeledi, hogy az a deliquens is ember, hogy annak a deliquensnek is van joga ahhoz a védelemhez, a melyet a társadalmi szervezet bárkinek egyenlően és igazságosan van hivatva nyújtani. keresetben felajánlott, természete szerint, a fent adott meghatározás értelmében, lényegileg a per tárgyára vonatkozó bizonyíték, mely egymagában kedvezőbb határozatot nem indokolna, — ilyen lehet a meghatározás második pontja alá tartozó több eset, — e cél érdekében az eljárás során sikerrel egészíthető ki más bizonyítékokkal, sőt a perujitási kereset tartalmától különböző irányban is : ' ezeknél fogva a jelenlegi szöveget e részben fentartandónak vélem. A teljesség kedvéért megemlítendő még, hogy az egyezségi esküvel vagy fogadással eldöntött perekben a tervezet szerint a perújítás uj bizonyíték alapján nincs megengedve, hanem ily esetben az eskü vagy fogadás hamis voltát előbb bűnvádi eljárás utján kell megállapítani. Megfelel ez a prdts. tv. 321. §-a rendelkezésének; mig a novella 73. § ának megfelelő rendelkezést a tervezet 597. §-a tartalmazza. A lajstromrendszer. Irta: PORUTIU EMIL kir. járásbiró Dettán. A Jog 36-ik számában megjelent cikkünkre két válasz folyt be. I. Dr. M a r s c h a 1 k ó János ur előre kijelenti, hogy sem módja sem tere nincs arra, hogy bővebb fejtegetésekbe bocsátkozzék : de azért elég bátor kimondani, hogy a biró «komot»ságán és a kezelő személyzet ügyetlenségén szenvedett hajótörést a lajstromrendszer. Ezen vádat határozottan visszautasítjuk, és tiltakozunk, hogy bárki, annál kevésbbé cikkíró ur — a ki a lajstromrendszert csak az elméletből ismeri - - ilyesmit állítson. Mert nem tudja mit-mennyit és hogyan dolgozunk. Cikkünk elég garantia arra. hogy az ügyviteli szabályokat ismerjük és azokat előírás szerint alkalmazzuk. De felszólalásunk sarkpontja az, hogy 3 rendszer nehézkessége kettős szorgalomra késztet; továbbá hogy a decentralizált névmutató a jogkereső közönség érdekeit háttérbe szorítja. Ne tessék hát félremagyarázgatással csakúgy könnyedén leszólni, mert ehhez joga nincs. Mi komoly munkát végeztünk, mikor az igazságszolgáltatást mélyen érintő járásbirósági ügykezeietet nyilvános vita I tárgyává tettük. Ha érvei vannak, tessék komolyan tárgyalni. Az nem érv, hogy a 15 lajstromból és 15 névmutatóból ! egy tollvonással két könyvet csinál és a kereskedő főkönyvéhez ! hasonlítja. Mert jól tudjuk, hogy a kereskedő is: a «napi» esetleg «tiszta» ava^y mindkét «Strazza»-n átjut a főkönyvhez. De ha már épen ezt a példát hozta fel: valljuk be bátran, hogy a kereskedői könyvek is épen ugy mint az iktatói rendszer könyvei: határozott elvekre fektetett hosszas gyakorlatnak a müvei. Céljuk mindkettőnek a nyilvántartás és ellenőrzés. Amott pénzről, emitt pénzértéket képviselő iratokról lévén a szó, mindkettőnek feltétlen követelménye, hogy részletesen és együttvéve is számot tudjunk adni a kezelésünkre bízott vagyonról. Ennélfogva ismételjük, hogy a segédkönyvek nem nélkülözhetők. A lajstrom észievételi rovata ezeket nem pótolhatja A kiadói és irattári sorkönyvet mi annak idején leirtuk és abból cikkíró ur láthatta, hogy azok nem iktatók. A kiadóba és irattárba adandó ügyek jegyzékeire nézve azt állítja, hogy nincsenek egyáltalában, a székhelyen kivül kézbesitésekrőli jegyzék pedig nincs kötelezőleg előírva. A két előbbire nézve annak idején megmondottuk, hogy miért szükségesek; az utóbbira nézve pedig cikkíró urat kérdjük, hogyha az 59. §. előírta: mikor szükséges annak vezetése? A cikkíró ur kedveért ismételten kiemeljük, hogy ezen jegyzékek vezetése feltétlenül szükséges, mert ha egy ügycsomó elvész - - a mi már a ministeriumban is megtörtént — nem tudjuk, hogy a cikkíró ur «furfangos» irnokja avagy «komot» birája kezén veszett-e el. Cikkíró ur avval tetszeleg magának, hogy a kezelőszemélyzetet (kivéve a mienket, habár biztosítom, hogy ez is megteszi a kötelességét) magasabb színvonalra emeli és nem győzi eléggé dicsérni, hogy már többé nem iktató gép, hanem önállóan gondolkozó lény. Nem erről az oldalról érdemel dicséretet a kezelő-személyzet, hanem arról, hogy a lajstrom-rendszer mellett kétszeres ; munkát végez és beletörődött a sorsába mar azért is. mert azon változtatni nem tud. Hogy a lajstrom-rendszer előtt is önállóan gondolkozott, azt megmutatta akkor a mikor a lajstromrendszert nehézkesebbnek találta és az ellen felszólalt. Említést tesz cikkíró ur arról, hogy miként segit magán a «furfangos» írnok, hogy t. i. rezerv iratboritékot készít magának. Hát ez nem munka^zaporitás ? Avagy ha ezen I kezelési bizonytalanságot fogadjuk el ; ki mondja meg. nekünk,