A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 39. szám - Az orosz ügyvédség - A btkv. 408. §-ához

274 A JOG Nyilt kérdések és feleletek. Házasságban született törvénytelen gyermek. (Felelet.) I. A 38. számban e cim alatt felvetett kérdés megoldása semmi jogi nehézséggel nem jár. Törvényes gyermek az, aki az érvényesen megkötött házasság tartama alatt született, az ily gyermek az anyakönyvbe törvényes származásúnak jegyzendő be, s ilyennek kell, hogy bevezetve legyen a felvetett esetben P. Annának, A. Andrással kötött házassága tartama alatt született gyermeke is. A gyermektartás iránti perhez mulhatlanul csatolandó ezen születési anyakönyvi kivonat alapján, a melyben a gyermek törvényes származásúnak s törvényes atyaként a férj : A. András van kitüntetve; hogyan, mi alapon kérnénk H. Kálmánt, mint természetes atyát köteleztetni ? — Törvényes származású gyermeknek természetes atyja! — feltevésnek is jogi absurditás. — H. Kálmán bizony nyugodtan alhatik. — Annál szánandóbb sors jutott osztályrészül A. Andrásnak. A nevét viseli egy gyermek, a ki az ő rut megcsalatása árán, házasságtörés utján jött világra, — s a kit e mellett mindaddig, mig a válópert és a gyermek törvénytelen ágyból való származásának kimondása iránti pert meg nem indítja s le nem folytatja, tartania kell ; erre bizony A. András birói uton nagyon is szorítható s még csak eme per során azzal sem védekezhetik, hogy a gyermek voltaképen törvénytelen száimazásu, kinek ő nem atyja, Hogy ebbeli védekezését érvényesíthesse a fent jelölt pert kell folyamatba tennie. S eme pernek pedig reá nézve azon nagy hátránya van, hogy pernyertességre nagyon is kérdéses. A gyermek törvénytelen ágyból való származásának a bizonyítása egyike a legnehezebben bizonyítható ténykörülményeknek. Erre nézve nem lesz elég az anyának beismerése, sem az, hogy mással élt együtt a gyermek fogantatása idején. Bizonyítandó lesz, hogy a férj nejével különválásuk ideje alatt s főként a kritikus időben egyáltalán nem érintkezett s nem érintkezhetett (s ez a legnehezebb bizonyítás), hogy az időben a nő állandóan H. Kálmánnal érintkezett s vele közösült csak. — Egy pár ily pert ismertem s mondhatom, hogy a bizonyítékok, melyek a perben felhozattak, csaknem kizárták a lehetőségét, hogy a férj tekintessék valóságos atyának s a bíróság a gyermek törvénytelen származását még sem mondotta, még sem mondhatta ki, — s fizette a férj a gyermektartási dijakat végig. Az gaz, hogy ahhoz, hogy a nő ilyen gyermekének tartás diját a vele együtt nem élő s általa rútul megcsalt férjétől követelje, nagy lelki romlottság kell, de ha akarja, törvényes joga lévén, megteheti. — Sőt a jelen esetben ezt megtennie csaknem kényszerítve is van, mert a férj A. András, ha eddig tétlen volt, csakis ez által szorítható a törvénytelenitési per megindítására s ha e per során sikerülend neki a gyermek törvénytelen ágyból lett származását bebizonyitnia, — az ezen ítélet folytán kiigazított anyakönyvi kivonat alapján léphet fel P. Anna H. Kálmán ellen, véleményem szerint követelhetvén a születéstől a perindításig eltelt időre járó dijakat is, minthogy annak előbb érvényesítésében tőle nem függő ok — a törvénytelenitési per lefolytatása gátolta. Dr. .Dalmady Lajos ügyvéd, Nagy-Kőrösön. II. E kérdést teszi fel a «J o g» 38. számában «Aliquis». A megoldást következő jogszabályok adják. Házasságon kivüli, természetes apaságról s ebből folyó tartási kötelezettségről akkor szólhatunk, ha a törvényes jogvélelem szerint apául valakit csupán ama ténynél fogva kell tartanunk, hogy a gyermek anyjával a válságos időszakban nemileg közösült. (Magyarországi állandó joggyakorlat; o. p. t. 153. §.) De másfelől a házasságon kivüli nemzés esetének megállapítása iránt pert indítani nem lehet, ha a férjes nőnek házasságából következő ama másik jogvélelem áll fenn, hogy a gyermek törvényes ágyból származott, ha a házasságkötés utáni hetedik vagy a férj halála, akár a házassági kötelék teljes felodása utáni tizedik hónap közé eső időszakban született (Hármaskönyv II. R. 62. c; állandó gyakorlat; o. p. t. 138. §.) E vélelem csak az apául tekintett férj részéről törvényes uton, apaságának kifogásolása s a gyermek házasságon kivüli születése megállapítása által dönthető meg (állandó joggyakorlat; o. p. t. 158. §.) «Aliquis» kérdésének tényállása szerint a törvényes férj s az anyakönyvben bejegyzett apa ugyan 5 év óta, de csak tényleg és nem egyúttal törvényesen elválva él külön a nejétől. E szerint eme házassági kötelék fennállása alatt törvényes időszakban született gyermeknek tartása iránti kötelezettség alapjául mástól, mint a férjtől való nemzés ténye volna megállapítható, jóllehet előzően a házasságon kivüli születés megállapítva, vagyis a törvényes születés fenforgó jogvélelme megerőtlenitve nincs, s így jogszerinti apa a törvényes férj. Már pedig, ha a gyermek törvényes születésűnek, tehát a férj által nemzetinek is tekintendő, az idő szerint az állítólagos házasságon kivüli nemzést vitatni sem lehet és igy tartási per a gyermek nemzője ellen nem indítható mindaddig, amíg a házassági születés jogvélelme meg nincs döntve. A feltett esetben eszerint a gyermek tartásáért csak a férj perelhető s ez elmulasztván törvényes uton apaságának ellentmondani s a törvényes születés jogvélelmét megdönteni, a tartásban elmarasztaltatik, nem védekezhetvén e perben azzal, hogy a gyermek nemzője más férfi volt. Góldner Károly tszéki biró, Brassó. Irodalom. A külügyek vezetése Svéd-Norvégországban s nálunk. Irta: Thallóczy Lajos. (Budapesti Szemle 1898. augusztusi füzete 260. sz.) A mélyebb kritikával folytatott történelmi kutatások kiderítették azt, hogy már I. Ferdinándtól kezdve lassanként gyakorlatba jött, hogy közösül tekintetett és vétetett a külügy; az e miatti óvástételek mutatják, hogy Magyarország ez iránybani önállásáról nem volt hajlandó egykönnyen lemondani, a rendek az ország ide vonatkozó jogait ismételve törvénybe cikkelyezték. (1559. VII., 1622. II., 1638. L, 1649. VII., 1681. IV.) Ennek azonban 1867-ig nincs semmi foganatja. Teljesült a most jelzett hosszú időszakon át az, minek D e á k Ferencz (1867. dec. 14.) a következőkben adott kifejezést: «Absolut dynastiáknak külpolitikája is gyakran más irányú, mint a szabad népeké, azoknál a terjeszkedés, a birtokszerzés vágya sokkal nagyobb, mint ezeknél, mert a népek viselik azon háborúk terheit, melyek e vágynak következései. Austriának is voltak olyan háborúi, melyek terjeszkedési vágy következései valának.* Kiválón áll e tétel Magyarországra nézve, a melynek T o 1 d y István a következőkben ad kifejezést: «Magyarország a XVIII-ik század kezdetén megszűnik . . . e kor háborúi nem Magyarország, hanem a dynastia háborúi, melyekben Magyarország ugy vesz részt, mint a többi örökös tartományok, — csak azon különbséggel, hogy a magyar adók egy ötödét a diaeta szavazza meg, s a magyar újoncokat az országgyűlés engedélyezi. Miután pedig a külviszonyok terén diplomatiai uton, ugy mint a hadügyekben irányadó trón par excellence nyugoti politikát űzött, a monarchia kültörténelme nem is gyakorol más hatást Magyarországra, mint hogy pénzébe és vérébe kerül.* Kornél i írja: «Száztizennyolc év óta létezik a király és nemzet közös akaratával alkotott, a királyoktól esküvel pecsételt és többször megújított törvény: hogy midőn akár békéről, akár fegyverszünetről kell határozni, a királyi fölség a magyarok tanácsával éljen; maga Leopold (I.) is, midőn a trónra emeltetett, hitlevelében egyebek közt azt is fogadta, hogy valahányszor Magyarország ügyeiről kellend határozni, azokban mindig a magyarok tanácsával fog végezni. És ha nem volna is ilyféle törvény, mi igazságosabb, mint hogy jogaikról, szabadságairól, országukról és magukról nálok nélkül semmi se végeztessék. (Fragm. Hist. Hung. 327. 1.) Ennek dacára sem a vasvári békénél, sem az 1699-ben kötött karlovitzi, sem az 1718-ban a passarovitzi békénél magyarok nincsenek jelen. (M a r c z a 1 i írja: «Szó volt arról, hogy a magyar törvények értelmében magyar követek is legyenek ott jelen (t. i. a passarovitzi békekötésnél). Meg is volt már állapítva, hogy b. Sándor Gáspár és Antolcsics horvát főharmincados legyenek a követek. De elutazásuk késett, mert nem volt, ki őket költséggel ellássa és végre a konferencia javaslatára, június 25-én elhatározta a császár, hogy nem ad nekik megbízást. Magyarország e követelése ugy is jogosulatlan, hisz a karlowitzi békekötésben sem vett részt magyar meghatalmazott. így vonja maga után a törvény egyik mellőzése a másikat.* Ellenben pl. 1606-ban a zsitvatoroki békekötésnél az országgyűlés megbízottai Thurzó György, Istvánffy Miklós, Batthány Ferenc és E r dődy Kristóf voltak. (A zsitvatoroki sikon a magyar király és a szultán, mint egyenrangú felek tárgyaltak egymással. Szerződésük teljesen egyenrangúaknak ismerte el őket a jövőre is, sőt fölmenté a magyar királyt az adófizetés megalázó kötelezettségétől.) (Acsády.) Az 1593. évi pozsonyi országgyűlésnek előterjesztik az 1589-ben III. Zsigmond lengyel királylyal kötött békeszerződést. Az 1790/91. évi országgyűlésen a nemzet külügyek körüli jogai tárgyában gróf Zichy Károly országbíró szólott föl igen erélyesen. II. Lipót pedig már 1790. jul. 30-án kelt leiratában biztosítja a nemzetet, miszerint a nemzetnek a külügyekre való befolyhatására vonatkozó jogait respectálni fogja. (Acta Comit 73. 1790.) 5J v ' ' Magyarország 1792-től 1800-ig többet adott 200,000 újoncnál es 30 millió forintnál a rendes hadi adón kivül Azonfelül 1805-1807-1808-1811/12.. 1815-ben óriási, egész nagyságukban meg sem becsülhető vér- és pénzáldozatokat hozott; mindezek dacára Magyarországot sem a bécsi, aacheni, laibachi, veronai stb. congressusokon megjelenni nem látjuk, pedig a bécsi conE?5w"^^ és horvátoiszági része. mégis kkben, mely Magyarországról s ennek királyáról csak "egy"7r'v"a szó semfordui elo - »gy a 6,089 • mértföldnyi magyar királyságnak egy csöppe sincs nagyobb befolyása, mint a 93 • méríföld Silezrának és sokkal kevesebb volt, mint a 943 D mértföld Csehországnak ^