A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 39. szám - Az orosz ügyvédség - A btkv. 408. §-ához

270 A JOG A tanuk járandóságának kérdéséhez. Irta: Dr. VÉGH IMRE kir. tszéki biró Miskolcz. Nem ingadozónak, a minőnek dr. D a 1 m a d y Lajos ügyvéd ur az e lapok 32. számában megjelent cikkében mondja, hanem megállapodottnak tapasztaltam azt a gyakorlatot, hogy a rendes eljárásban a tanuk járandóságának előlegezésére végrehajtás terhével az ügyvéd, s nem az általa képviselt fél hivatik fel, sőt emlékezem olyan esetre, hogy az ilyen végzés ellen felíolyamodással élt ügyvédet a szegedi kir. Ítélőtábla a megállapodott gyakorlatra való hivatkozással, konok felfolyamodás miatt pénzbirsággal sújtotta. Az a magánjogi szabály, a melyet az emiitett gyakorlat helyessége ellen felhozni szoktak s a mely a dr. D a 1 m a d y ügyvéd ur cikkében is fel van hozva, hogy «a meghatalmazottnak, meghatalmazása koilátain belül, e minőségében tett cselekvényei a megbizó saját fényeinek tekintendők, az ügyletekből harmadik személyekkel szemben jogosítva és kötelezve egyedül csak a megbizó lesz» a gyakorlat helyességének a megdöntésére nem alkalmas azért, mert a most idézett szabály a megbízott utján kötött ügyletekre vonatkozik s igy a kérdés eldöntésénél csak akkor jöhetne figyelembe ha a tanuskodási kötelezettség valamely a tanú és a tanuállitó közötti ügyleten alapulna, a tanúnak tanuskodási kötelezettsége azonban, a melynek teljesítésére büntetéssel is szorítható, nem ilyen ügylet következménye, s a tanú a tanuállitóval magánjogi viszonyba csak akkor jön, a midőn a tanudij megtérítése iránti igénye beáll. A tanúnak most emiitett igénye arra irányulván, hogy az uti költsége, esetleg más kiadása s a munkamulasztás által szenvedett vagyoni hátrány tekintetében kárpótoltassék, kártérítési igénynek tekintendő, a kártérítés tekintetében pedig a magánjog szabályai szerint egyetemleges kötelezettség terheli mindazokat, a kik a kárt előidézték, tehát az adott esetben azokat, a kik a tanura való hivatkozás által a bíróságot arra indították, hogy a tanút megidézze, egyetemleges kötelezettség terheli tehát a tanuállitó fél megbízottját, az ügyvédet is, sőt minthogy a tanú kártérítési igényének közvetlen előidézője nem a fél, hanem az ügyvéd. — nyilvánvaló annak a Curia ide vonatkozó határozataiban kimondott elvnek a helyessége, hogy a tanudijért első sorban az ügyvéd felelős s annak megfizetésére végrehajtással is szorítható. Perjogi szabály sem áll útjában annak, hogy a tanudij előlegezésére az ügyvéd köteleztessék, mert az 1868 : LIV. t.-c. 208. és az 1893 : XVIII. t.-c. 83. §§-ainak az a rendelkezése, hogy a tanuk járandóságát a bizonyító fél tartozik előlegezni, nem az ügyvéd és a fele közötti viszonyt, hanem a két perfél közötti viszonyt szabályozza. Sem anyagi magánjogi sem perjogi szabály nem dönti meg tehát annak a gyakorlatnak a helyességét, hogy rendes eljárásban a tanudij előlegezésére az ügyvéd hivatik fel, sőt a kártérítés magánjogi szabálya egyenesen a gyakorlat helyessége mellett szól, s mellette szól azonfelül, és pedig igen nyomatékosan az is, hogy az az érdek, hogy a tanú a megállapított járandóságához minél előbb s minél bizonyosabban hozzá jusson, az emiitett gyakorlat mellett éretik el, mert az ügyvéd, a mint a dr. Dalmady ügyvéd ur cikkében is mondva van, a tanudij erejéig «mindig jó», s ha várakozni kell arra, míg a féltől a tanudij megtérül, inkább az ügyvéd várakozzék mint a tanú, s ha a féltől a tanudij behajtható nem lenne, ez a hátrány is kevésbbé méltatlanul éri az ügyvédet mint a tanút, azért, mert az ügyvédnek a megbízás elvállalása előtt módjában van a fél fizetési képességéről tájékozást szerezni, előleget is vehet, szegénységi jogon is perelhet, s egyáltalán a megbízás el vagy el nem vállalása a tetszésétől függ, a tanuskodási kötelezettség teljesítése ellenben nem függ a tanú tetszésétől, ezt a kötelességet különbeni pénzbírság vagy elzárás terhe alatt teljesítenie kell akkor is, ha ugy találja, hogy a tanuállitó fél vagyonából az ő járandósága nem lesz fedezve. Nem osztom dr. Dalmady ügyvéd urnák azt a nézetét sem, hogy e részben a sommás eljárás a rendes eljárással egészen azonos tekintet alá esik és pedig nem osztom azért, mert a sommás eljárásban az ügyvédi képviselet nem kötelező s igy itt a tanuskodási kötelezettség abban az esetben is beállhat, ha nem akad ügyvéd, a ki a fél képviseletét elvállalná; egyébiránt annak a vizsgálata, hogy az emiitett gyakorlatnak a sommás eljárásra való kiterjesztése helyes volna-e vagy nem, ennek a cikknek, a mely a Nagy Zoltán ur által felvetett s dr. Dalmady ur által tovább vitatott kérdésre szorítkozva, a rendes eljárásban kifejlődött gyakorlat bírálata kívánt lenni, a keretébe nem tartozik. A btkv. 408. §-ához. Irta : Dr. MAKUCZ ARTHUR, kir. bttő tszéki albiró Budapesten. Dr. Báttaszéki ügyvéd urnák, «a btkv. 408. §-ához» cim alatt irt cikkemre tett észrevételeire válaszom röviden a következő. A mi Báttaszéki ur észrevételeinek a velejét illeti, hogy t. i. az általam javasolt §-nak a büntetőtörvénykönyvbe való felvétele ellenkeznék a büntetöjogtudomány általánosan elfogadott elveivel, sőt hogy képtelenség, miszerint az orvos hamis orvosi bizonyítványt gondatlanságból vagy hivatásában való járatlanságából állítson ki. mindenekelőtt megjegyzem, hogy Báttaszéki ur igénytelen cikkemet, dacára hogy azt oly részletes, sok helyütt gunyozás és nem mondhatnám, hogy minden izében objectiv bírálat tárgyává tette, nem olvasta el kellő figyelemmel, mert különben feltűnt volna előtte a cikk második bekezdése, a hol szószerint a következők foglaltatnak : Az illető orvos tüdőhártyalobról állította ki a bizonyítványt, bár bevallott süketségénél fogva ennek hallgatódzás utján való felismerésére képes nem is volt. TÁRCA. Boszorkány-égetés Biharban. Közti': K. NAGY SÁNDOR, pestvidéki kir. törvényszéki biró. A «Jog» eredeti tárcája. A mostani nemzedék már nem hiszi, a jövő nemzedék pedig képtelenségnek tartja, hogy volt egy korszak, a midőn az emberek emberfeletti erőt tulajdonítottak társaiknak, s hogy megszabaduljanak tőlük: megégették őket. Kálmán király törvényben mondta ki, hogy boszorkányok nincsenek, s ennek dacára még a mult században is Ítéltek tüzhalálra boszorkányokat és meg is égették a szerencsétlen áldozatokat. Biharvármegye levéltárában kutatva, egy jól elrejtett helyen egy kis csomag megsárgult irásra találtam, melyre ez volt felírva régi betűkkel: • Boszorkányosdi 1713-ról.» Mohón bontottam ki a csomagot. De a talált adatok nem feleltek meg várakozásomnak, mert boszorkányperekről szólottak ugyan az iratok, hanem a tanúvallomásoknak is csak egy része volt meg, az Ítéletek pedig egészen hiányoztak. Annyit mégis megtudtam az iratokból, hogy Bihar vármegyében az 1723-ik évben három boszorkányt égettek meg: nevezetesen Tóth Mihály né zsadányi, F e h é r Kata hencidai és Gebei Istvánné bagosi lakosokat, még pedig ez utóbbit egy szótöbbséggel Ítélték halálra a birák s ennek dacára mégis megégették. Az 1713-ik évből is vannak hiányos tanúvallomások a kezeim közölt, a melyben azzal vádolják Csupros Andrásné sz. Pozsgai Kata és Mester né s*. Mester Erzsébet érsemjéni lakosokat, hogy Vadon Pétert «hét kötéssel kötötték meg, hat már elszakadt, de a hetediket az ő engedelmük nélkül nem lehet meggyógyítani*. Ez a «hat kötés> pedig a tanuk vallomása szerint akkor szakadt el, midőn nyolcadikszor megfürösztötték az erdőről hozott hétféle fü levében. Azonban ezeknek a tanúvallomásoknak eredményét nem tudhatván, ezeket mellőzöm. De itt közlöm az 1723-ban megégetett Tóth Mihálynéra vonatkozó tanúvallomásokat, a mint következik. Inscriptio Jud. et Jurassor Senti et recognoscimus de numere officio q. Nobis incumbentibus Pro parte Magistratus Iclyti Cottus Bihariensis juxta comptes matea Subsirectae concimnatu De Eo Utri Punctu Pregerimus Inquisitonem, index collectas Testim Fassionem modo ordinar. subsignatibus comvotaverimus. De Eo Utrum. 1. Tudgya, látta vagy hallotta-e Tanú Ladányban lakozó Tóth Mihálynénak nyilvánvaló Boszorkányságát, Ördögségét, azaz hogy Felebaráttyát, vagy annak jószágát természet ellen való cselekedettekkel rontotta, vagy gyógyította volna? 2. Tudgya, látta, vagy hallotta-é a Tanú, Tóth Mihályné szájából, hogy nemcsak ő maga, hanem ketten, hárman is vadnak nállánál nagyobb ördögök Ladányba, s azok kicsodák? nevezet szerint vallva meg a Tanu. 3. Ezen dologba kit tud jó tanúnak lenni ? . Andreás Kis 40 éves. Hallotta a Fatens Német István szájából, hogy mondotta: csak Tóth Mihálynéra vagyon minden gyanúm, mert eö csinált valamit a Fiamnak, s azólta vagyon abba nyavalyába, miólta Tóth Mihályéknak nyirték a juhokat. Hallotta tulajdon maga szájából Tóth Mihálynénak a Fatens ezen szókat: Ti birak csak nem fogjátok meg azokat, kik nállam nagyobb s elébb való ördögök, boszorkányok, úgymint H a n g y á s Jánosné Ordog is Boszorkány is, kurva is, Sós Györgyné és Fekete Jánosné Ordogok, Boszorkányok, arra mond a Fatens: miért beszelsz ollyanokat, mikor senki sem kénszerint reá ara felel