A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 39. szám - Az orosz ügyvédség - A btkv. 408. §-ához

A JOG Ezen pár sorban már jeleztem, hogy mikép állithat ki orvos gondatlanságból vagy hivatásában való járatlanságából hamis bizonyitványt. Minthogy azonban az észrevételező ügyvéd ur ennek dacára azt állítja, hogy nem képzelhet magának ily esetet, egyszerűen ismertetem az esetet, melynek alkalmából igénytelen cikkemet irtam. J. orvos kiállit B. részére, ki orgazdaság büntette miatt vádlottként van végtárgyalásra idézve, egy orvosi bizonyitványt, mely szerint B. tüdőhártyalobban szenved ; ezen bizonyitványt B. védője B. elmaradásának igazolására a végtárgyalás alkalmával, bemutatta. A törvényszék nyomban kiküldi a törvényszéki orvost B. megvizsgálására. A törvényszéki orvos megvizsgálja B-t, megállapítja, hogy nevezettnél sem tüdőhártyalob. sem lázas állapot, sem egyéb oly baj fenn nem forog, mely a végtárgyalásróli elmaradást indokolttá tehetné. A törvényszéki orvos felhivására B. azonnal meg is jelenik a végtárgyaláson, mely annak rendje-módja szerint B-vel meg is tartatik. J. orvos ezután vád alá kerül a btkv. 408 §., B. pedig a btkv. 410. £-ába ütköző vétség miatt. J. orvos azzal védekezik, hogy ő nem tudta, miszerint B. a bizonyitványt a végtárgyalástóli elmaradásának igazolására kivánja használni, a bizonyitványt azért állította ki, mert B. ezt kérte és mert panaszkodott előtte, hogy szúrásai vannak és mert lázas állapotot vélt nála felfedezni, azon kérdésre pedig, hogy mikép győződött meg arról, miszerint B-nek tüdőhártyalobja van és többi között megkopogtatta-e az állítólagos beteg mellét, azt feleli, hogy mikor ő az orvosi tudományt tanulta, ez még szokásban nem volt, de különben is ő nagyot hall, tehát kopogtatás és hallgatódzás utján ugy sem állapithatott volna meg semmit. Kérdem már most. feltéve az illető orvos jóhiszeműségét oly értelemben, hogy ő meg volt győződve arról, miszerint B. tényleg tüdőhártyalobban szenved, kell-e ennél eclatansabb példa arra, hogy mikép állithat ki orvos gondatlanságból és hivatásában való járatlanságból valótlan tartalmú orvosi bizonyitványt ? Kérdem továbbá, nem-e gondatlanul járnak-e az orvosi bi/.onyitvány kiállítása körül mindazon orvosok, kik — mindig feltételezve jóhiszeműségüket, mert ellen esetben már dolus forog fenn, — az állítólagos beteg egyszerű bemondására, a nélkül, hogy maguknak az illető egyén lelkiismeretes megvizsgálása utján, ennek állapotáról meggyőződést szereznének, rögtön bizonyitványt állítanak ki ? persze Báttaszéki uraz orvosok ily eljárásában csak jóhiszemű tévedést, de nem büntetésreméltó cselekményt lát. Ezzel szemben kérdem, nem jogsértő eredmény az, mely nek bekövetkezését az illető orvosnak előre kellett látni, ha egy valótlan tartalmú és vagy gondatlanságból vagy tudatlanságból kiállított orvosi bizonyitványnyal, a bizonyitványt használó egyén az igazságszolgáltatás menetét megakasztja, az államkincstárnak költségeket okoz ? Az adott esetben a kir. törvényszék az orvosi bizonyítványnak hitelt nem adott és hogy ezt mily jogosan tette, megmutatták a következmények,mert a tüdőhártyalobban szenvedő (?) vádlott minden baj nélkül végig élte a végtárgyalás izgalmait. Hogy pedig a budapesti kir. büntetőtörvényszék legtöbb esetben nem ad hitelt ily magánorvosok által kiállított és a vádlottak által rendszerint a végtárgyalás alkalmával producalt bizonyítványoknak, ezt csudálom, hogy az igen tisztelt ügyvéd ur 28 évi criminalis praxisa alatt nem észlelte. Hogy pedig a törvényszék ily bizonyítványoknak rendszerint hitelt nem ad, erre éppen az ügyéd úrral ellenkező azon tapasztalat vezette, hogy a hamis orvosi bizonyítványok — és pedig nemcsa': iskolás gyermekek részére kiállítottak — nem ritkák. Biztosíthatom különben az ügyvéd urat, a nélkül, hogy speciális referense lennék ily ügyeknek, hogy nem állok egyedül, hanem ugy a birói, mint az ügyvédi, de sőt az orvosi karon is vannak sokan, kik tudják és érzik, miszerint manapság lelkiismeretlen orvosok büntetlenül követhetnek el igenis büntetésre méltó cselekményeket, mert elegendő nekik a tudatlanság, Báttaszéki ur szerint jóhiszemű tévedés leplébe burkolódzni. A fentiekben azt hiszem sikerült kimutatnom, hogy fogai milag legkevésbbé sincs kizárva valótlan tartalmú orvosi bizonyítványnak gondatlanságból vagy hivatásban való járatlanságból való kiállítása és csak azt jegyzem még meg, hogy a magánorvos által kiállított bizonyítvány jogi értelemben nem is tekinthető magánokiratnak, a mely t. i. mindig valamely jogviszonyt: két vagy több félnek egymás irányúban megállapított jogát és kötelezettségét szabályozza, a cikkemet biráló ügyvéd urnák, az okirathamisitásokat illetőleg tett jogi fejtegetései a magánorvosok valótlan tartalmú bizonyítványaira tehát nem is egészen illenek. Az ügyvéd urnák azon erős kifejezésére, hogy képtelenség volna az általam javasolt §-t a btkvbe felvenni, csak az a megjegyzésem, hogy mit és mikor nyilvánítunk büntetésre méltó cselekményeknek, vagyis, hogy mely cselekményeket kriminalizálunk, ez tisztán jogpolitikai kérdés. Megengedem, hogy az általam javasolt §. esetleg nem segítene a bajon, megengedem azt is, hogy az orvosi kamarák intézménye sem felelne meg a hozzá fűzött várakozásoknak, de a mint ezen §. construálása sem ütközik semmiféle büntetőjogi alapelvekbe, mert midőn kimutattam, hogy gondatlanságból és hivatásában való járatlanságából igenis lehet hamis orvosi bizonyitványt kiállítani, mi akadálya sincs annak, hogy ezen cselekmény a btkv. 75. §-a értelmében, a törvény különös részében vétségnek nyilváníttassák, épp oly kevéssé lehet az orvosi kamarákról, melyek felállítását épp azért látom szükségesnek, hogy legyen egy arra hivatott és kellő tekintélyivel Tóth Mihályné: ihon vagyok én, nyilván mondom, nagyobb Ördögök, keressenek meg engem, ezeket mondá a midőn Váradra vitetett volna az Nótárius és Fatens előtt a mezőbe. Georgius Sós 30 éves. Hallottam a saját szájából Német Istvánnak, hogy a Fiáért csak tulajdon Tóth Mihálynéra gyanakszik, mert csak azóta vagyon olly nyomorúságba, miólta az juhokat ott megnyírta, bár adta volna Isten, hogy a juhokat ne szerzetté volna, mert ott esett minden a Fián. Azt is hallotta másoktul a Fatens, kik Tóth Mihályné Fiának a szájjából hallották, hogy Tóth Mihályné mondotta, nem bánnya, ha megförösztik, csak egy lyukas polturát szerezhessen, mert ha azt a hóna alá köti, mindgyárt leül a vizbe. Hallotta azoktól a Fatens, kik T ó th Mihálynét Váradra bevitték, tudniillik Nótáriustól, Kis Andrástól és Balog Jánostól, hogy másokra is vallott, de nevezet szeriut kikre, nem mondottak. Stephanus Németh 70 éves. Hallotta a szájjából Fatens Sós Istvánnénak, hogy beszélte, hogy eö csak reá mert Tóth Mihálynéra a maga házához s szemébe mondotta, hogy csak eö eszi meg a Sós Istvánné fiát, meggyógyitcsa, mert addig el nem áll rólla, s azt mondta, hogy beidézi az Asszonyt T ó t h Mihályné az ilyen szavaiért, de soha elő sem hozta. A Fatensnek is roszul levén a Fia, mondotta Tóth Mihálynénak szemébe bizony reád gyanakszom, arra mondotta hiába gyanakszik Kgtd én reám, mert nem én cseledkedtem, Kire való képest hozott is a Fatens akkori Tekint. Vice Ispány Boronkai Ádám Uramtól megfogatása iránti commissiot, és mondotta a Fatens, ha gyógyul a Fiad megesketik, azután mindgyárt gyógyulni is kezdett. Hallotta a Fatens tulajdon Tóth Mihályné szájjábul, midőn az egész Tanács előtt mondotta, én nálam nagyobb ördögök is vadnak, s azokat nem fogják megh, kinek öcscse, kinek Báttya, arra felelt a Fatens, tudod mi nem tudgyuk. Johannes Szűcs 36 éves. Hallotta szájjából Fekete Jánosnénak a Fátens, ki álván az az utcára sirt, és ugy kiáltotta, hogy nincsen mit tenni, mert látja kinnyát azért csak ki kell mondani, hogy tulajdon Tóth Mihályné ette meg az urát Német Andrással együtt, mikor a juhokat nyírták s most is csak azt mondgya, hogy tulajdon maga atyafia eszi meg akár sütik akár főzik,de csak reá mondgya. Hallotta Fatens a T ó t h Mihályné szájából, a midőn Váradra vitték és szekérre felültették volna, mondotta a kocsis, a hol sir Hangyási Jánosné, arra mondta Tóth Mihályné, had sírjon a Kurva, mert nagyobb Ördög eö én nállam, Sós Györgyné is szinte ollyan, mint Hangyásné. Stephanus Nagy 40 éves. A midőn Tóth Mihálynét. Váradra beküldötték volna a Birák, Fatens is kísérőül melléje rendeltetett s akkor az uton hallotta Tóth Mihálynétól, miért nem fogják meg Sós Györgynét ésHangyás Jánosné t, mert nagyobb ördögök én nállam. Stephanus Tar 23 éves. Tugya a Fatens bizonyosan, hogy minek utánna a Fatens Feleségét Olasz Mihályné azzal árulta volna el Tóth Mihálynénak, hogy azt mondotta volna Tóth Mihályné felöl, hogy kétszer volt már Menny Asszony, s még sem volt jámbor Asszony, arra megfenyegetvén Tóth Mihályné a Fatens Feleségét, megtanítom mondván: azután csak hamar reá esett a Fatens feleségére a szemfájás, mely miatt most sem jó edgyik szeme, s hogy ez történt több esztendejénél. Másoktól hallotta Fatens, hogy Boszorkányoknak vallotta Tóth Mihályné Sós Györgynét, Fekete Jánosnét és Hangyás Jánosnét . . . Fájdalom, ennek a boszorkánypernek is hiányosak az iratai s hiányzik maga az Ítélet is, a mi pedig felettébb érdekes lett volna. De az bizonyos, hogy zsadányi lakos Tóth Mihálynét mint boszorkányt 1723-ban ezen tanúvallomások alapján megégették És egy évben — ebben a szerencsétlen 1723-ik évben három boszorkányt égettek meg csak Biharvármegyében!. . Milyen jó, hogy elmultak azok a sötét idők . 1*