A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 38. szám - Lajstromrendszer

sorrendi tárgyaláson kifogásolták, jogi hatásában saját követelésüknek felperes megelőzését célzó kielégítésére irányul és igy alpereseknek, mint kereskedőknek fentebbi eljárása kétségtelenül olyan jogügylet, mely a saját követelésüknek kielégítésére irányuló jellegénél fogva üzletük folytatásához tartozik; és minthogy a kereskedőnek mindazon ügyletei, melyek kereskedelmi üzlete folytatásához tartoznak, a K. T. 260. §-a értelmében kereskedelmi ügyleteknek tekintendők; minthogy végül az elsőrendű alperesre néive helyileg illetékes budapesti keresk. és váltótörvényszék előtt az 1868. évi LIV. t.-c. 32. §-a értelmében negyedrendű alperes is perbevonható: az elsőbiróság végzésének megváltoztatásával, az eljáró kir. törvényszék illetékességét a keresk. eljárást szabályozó 1881. évi november hó 1. 3,269/1. M. E. szám alait kibocsátott igazságugyministen rendelet 5. §-a alapján meg kellett állapítani. (1898. július hó 20. 2,204.) Bűnügyekben. A btkv. 241. £-a nem csupán paederastia és sodornia eseteben alkalmazandó, hanem ez alapon a férfiak között véghezvitt bárminő természetű fajtalanságok büntetendők. A szemérem elleni büntettek és vétségek eseteiben súlyosító körülményt képez a cselekményben nyilvánuló mely elvetemedettség. valamint erkölcsi szempontból azon körülmény is, hogy a vádlott a büntetendő cselekmény elkövetési idejében családi kötelekben állott. A budapesti kir. büntető törvényszék: A kir. törvényszék szabadlábon levő H. Mihály felső-lieszkói születésű budapesti lakos, 26 éves, római katholikus, nőtlen üvegeslegény, irni-olvasni tudó, vagyontalan, büntetlen előéletű vádlottat a bikv. 241. §-ába ütköző természet elleni fajtalanság vétségében, szabadlábon levő N. Ilona zombori születésű, budapesti lakos, 21 éves hajadon bárcás kéjnö, irni-olvasni tudó, vagyontalan, lopásért egy évi börtönnel már büntetett vádlottat a btkv. 241. §-ba ütköző természet elleni fajtalanság vétségének a 69. §. 2. pontja szerinti részességében bűnösnek mondja ki s ezért a btkv. 2-11. §-a alapján őket fejenként az ítélet foganatba vételétől két hónapi fogházra itéli stb. Indokok: X. Ilona beismeri, hogy 1894. évi december hóban, midőn nála egy ismeretlen férfi volt, ennek meghagyása folytán magához hivta H. Mihályt és N. Miksát s ezekkel közösülvén, nekik meghagyta, hogy midőn a magkiömlés bekövetkezik, a nemzőrészüket kihúzva, az idegen szájába tegyék, ezt ugy H. Mihály, mint X.Miksa meg is tették. H. Mihály az X. Ilona által előadottak valóságát beismeri. X. Erzsébet tanú azt adja elő, hogy ő a fentebb előadottakat N. Ilonától szintén hallotta. Megállapítható tehát, hogy H. Mihály a természet elleni fajtalanságot követte el, míg X. Ilona annak elkövetését szándékosan előmozdította, ennélfogva őket abban és pedig H.-t mint tettest, X. Ilonát mint részest bűnösnek kellett kimondani s . . . őket a fentebbi módon büntetni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla: A H. Mihály vádlottra kiszabott fogházbüntetésből az általa kiállott vizsgálati fogság által a btkv. 9i. §-a alapján 11 napot kitöltöttnek nyilvánít, X. Ilona vádlott fogházbüntetését pedig, büntetésének megállapításánál a btkv. 72. §-át is felhiva, 1 havi tartamra leszállítja stb. Indokok: X. Ilona vádlottnak fogházbüntetését, figyelemmel az utóbb nevezett vádlottnak a végtárgyalás adataival meg nem cáfolt ama védekezésére is, hogy a tett elkövetésekor ittas volt, a rendelkező részben megszabott, arányosnak jelentkező tartamra leszállítani kellett stb. A budapesti kir. büntető törvényszék: X. Miksa Pozsonymegye diószegi születésű, 26 éves, izr., nős, büntetlen, vagyontalan, irni-olvasni tudó, légszesz-vizvezetékszerelő bűnösnek mondatik ki a btkv. 241. §-ba ütköző természet elleni fajtalanság vétségében s ezért az Ítélet foganatba vételétől számítandó három hónapi fogházbüntetésre ítéltetik, melyből azonban vádlott vizsgálati fogsága által a btkv. 94. §-a értelmében tizenegy nap kitöltöttnek vétetik stb. Indokok: A vád alapját képező tényállás szerint X. Ilona foglalkozásszerü kéjnő 1894. évi december hóban lakásának ablakából behitt magához egy ismeretlennek maradt férfit azzal, hogy <játszani> fognak, a mely kifejezés alatt a nemi ösztön kielégítésének valamely természetellenes módját értik. Az ismeretlen férfi 50 frtot adott X. Ilonának azzal, hogy hozasson ételt és italt s hozasson két férfit. X. Ilona előbb vádlott X. Miksát hozatta oda bérkocsin. N. Miksa X. Ilona felhívására vele nemileg közösült, a; magömlés beállta előtt azonban ivarszervét kivette s az ismeretlen' szájába tette. Ez eljárást még egy izben ismételték. X. Miksa ezen fajtalanságáért 5 frtot kapott. Ez alapon N. Miksa a btkv. 241. §-ba ütköző természet elleni fajtalanság vétségével vádoltatik. Vádlott X. Miksa a cselekmény elkövetését beismeri, csak azzal védekezik, hogy ő az első esetben ellenkezett, s mintegy akarata ellenére követte el vele az ismeretlen a cselekményt; másodízben pedig már teljesen részeg volt, annyira, hogy nem is emlékezik " Ezen védekezést megcáfolja a cselekmény elkövetési módja, mert annak különböző részletei szükségképen feltételezik a tudatos elkövetést s ez alapon X. Miksát bűnösnek kimondani kellett. A büntetés kiszabásánál figyelembe jött enyhitő körülményképen vádlott büntetlen előélete, de súlyosít a mély elvetemedettség, amely a cselekményben nyilvánul, a cselekmény ismétlése, valamint szintén erkölcsi szempontból az is, hogy vádlott családi kötelékben áll. Enyhitő körülményt képez vádlott részegsége is. Ez alapon vádlott a fenti mérvben büntetendő volt. A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét részben megváltoztatja akként, hogy a X. Miksa vádlottra kiszabott fogházbüntetést 2 havi tartamra leszállítja stb. Indokok: Minthogy vádlott a rendőrség előtt felvett irouiányjegyzék 1. sz. a. csatolva levő vallomása, valamint a 4. sz. a. kihallgatási jegyzőkönyvből kitűnően is, a vád tárgyává tett cselekmény elkövetésekor nőtlen volt s ugy az a körülmény, hogy vádlott ez idő szerint családi kötelékben áll, sulyositó körülményül nem szolgálhat, ennek a körülménynek tehát súlyosítóul történt felhívását mellőzni s minthogy ennek a sulyositó körülménynek elestével és a felhozott enyhitő körülményeknek nagyobb méltatásával vádlottnak cselekménye enyhébb beszámítás alá esik: a reá kiszabott fogházbüntetést a rendelkező részben megszabatt arányos tartamra leszállítani kellett. Egébként helybenhagyatott az elsőbiróság ítélete, az abban felhozott vonatkozó indokai alapján, ezeknek azonban akként helyesbítésével, hogy vádlott a végtárgyalás során a vád tárgyává tett cselekmény elkövetésére vonatkozóan azt ismerte be, hogy közvetlenül a N. Ilonával történt nemi közösülés után az akkor ott volt ismeretlen ur az ő szemérem testét megnyalta, helybenhagyja, még azért, mert vádlott a végtárgyalás során maga is beismerte, hogy ő X. Ilona felhívására ment ennek lakására és közösült az imént nevezettel, valamint beismerte azt is, hogy az alkalommal X. Ilonától 5 frtot kapott; figyelemmel tehát vádlottnak a cselekmény elkövetését illetően a fennebb körülirt módon tett beismerésére, valamint a rendőrség előtt és a vizsgálat során tett ama vallomására, hogy ismeretlen ur őt már az előbb érintett módon felhívásra történt közösülése közben felszólította, hogy szemérem testét engedje megnyalni és hogy az az ismeretlen ur ily módon kétszer nyalta meg a szemérem testét, továbbá figyelemmel N. Ilona vallomására, valamint arra is, hogy vádlott nem is állítja, hogy X. Ilona más címen adta volna neki az alkalommal az 5 frtot és nem fajtalankodásának díjazása fejében: a kir. Ítélőtábla is bebizonyitottnak találta a vád tárgyává tett cselekménynek vádlott által az ítélet indokolásában körülirt módon való elkövetését. A m. kir. Curia: A kir. ítélőtábla Ítéletei az azokban felhozott és az elsőfokú bíróság ítéleteiből elfogadott indokoknál fogva helybenhagyatnak. (1897 dec. hó 10. 3,296/897. B.) Birói fegyelmi ügyekben. Illetőségi összeütközés két kir. tábla közt. Habár az 1871: VIII. t.-c. 32. §. értelmében az első bíróságok ítélő bírái, azon kir. tábla fegyelmi bíróságának vannak alá vetve, melynek területén hivatali székhelyük létezik, azonban a birói illetőség megbirálásánál mégis azon állapot vagy körülmény az irányadó, mely a birói jogsegély igénybe vételének idejében fennállott. A m. kir. Curia kisebb fegyelmi tanácsa (1898. aug. 22. 299. sz.) ifj. M. Péter előbb perlaki, jelenleg csacai kir. járásbirósági albiró ellen indított a pécsi kir. Ítélőtábla mint első fokú fegyelmi bíróság által 1898. ápril 25-én 25. sz. a. kelt határozattal s a pozsonyi kir. ítélőtábla mint első fokú fegyelmi biróság által 1898. május 27-én 14. sz.. a. kelt végzéssel elintézett fegyelmi ügyet, a nevezett két kir. ítélőtábla mint első fokú fegyelmi biróság közt felmerült illetőségi összeütközés s a kassai kir. főügyész felebbezése folytán következő határozatot hozott: E fegyelmi ügyben a pécsi kir. ítélőtábla mint első fokú fegyelmi biróság mondatik ki illetékesnek. Mert: Az 1871 : VIII. t.-c. 32. §. szerint az első bíróságok ítélő bírái annak a kir. ítélőtábla fegyelmi bíróságának vannak ugyan alárendelve, melynek területén hivatali székhelyük létezik, következésképen fegyelmi ügyben a birói illetőséget az itélő bírák székhelye határozza meg, tekintet nélkül a fegyelmi vétség elkövetésének helyére; tekintve azonban, hogy a birói illetőség kérdésének megbirálásánál az az állapot vagy körülmény az irányadó, mely a birói jogsegély igénybevételének idejében fennállott, s ez állapotnak vagy körülménynek későbbi megváltozása, a birói hatáskörben netán bekövetkezett változás esetén kivül a birói illetőségre befolyással nincs; és tekintve, hogy a jelen ügyben a birói jogsegély igénybevétele idejének az tartandó, mikor ifj. M. Péter albiró ellen a fegyelmi panasz megtétetett, vagyis 1898. január 17-ke, ekkor pedig még a nevezett albirónak hivatalos székhelye Perlakon volt: e fegyelmi ügyben a pécsi kir. ítélőtábla fegyelmi bírósága az illetékes. Ügyvédi rendtartási ügyekben. Ha a védőügyvéd valamely tanú előtt odanyilatkozik, hogy nem kell a törvényszék előtt mind elmondani, a mit a vizsgálóbíró előtt mondott, feltétlenül fegyelmi vétséget képez. A szegedi ügyvédi kamara (1898. június 11. 361. sz. a.) dr. U. István ügyvéd kamarai tag ellen az 1875: 34. t.-c. 63. §. b.