A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 38. szám - Lajstromrendszer

rendelkezésére sem utal, hanem a megjelölt feltétel mellett a házasságot felbonthatónak mondja ki; de másrészt azért sem, mert a 141. $-ban felemiitett az alatt az Ítélet alatt, mely felbontóvá átváltoztatható, kétségkívül csak magyarországi bíróság által hozott Ítélet érthető ; helyesen járt el tehát a másodbíróság akkor, a midőn az elsö'birósáÍtélete vonatkozó részének módosításával, helyesen megváltoztatásával akként rendelkezett hogy a prágai cs. kir. tszék által hozott elválasztó elválást engedélyező határozatnak felbontó ítéletté átváltoztatása helyett a házasságot felbontotta és helyesen állapította ebbeli Ítéletét a H. T. 115. §• első bekezdésében foglalt rendelkezésre, mert a prágai cs. kir. tszéknek 48,581/92. sz. a hozott abban a végzésében, mely szerint a feleknek ágytól és asztaltól való elválása engedélyeztetett, azok a tények, melyek miatt a felek a házastársi együttélést megszakítva különváltak, felemlitve nincsenek, de egyébként is a feleknek közmegegyezéssel beadott kérvénye folytán hozott ama végzésére, minthogy a H T. a kölcsönös beleegyezést bontó okul el nem ismeri, a 115. §. 2. bekezdésében foglalt rendelkezés nem alkalmazható. Ezeknek előre bocsátása után a másodbiróság ítélete magára a házasság felbontására, ugy az ezzel kapcsolatos kérdésekre nézve vonatkozó indokolása alapján hagyatott helyben ; a felbontó Ítéletnek az állami anyakönyvvezetővel közlését illetően ellenben mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatni és arra való ikintettel, hogy a felbontott házasság Königgratz városban köttetett s ennélfogva a történt felbontás hazánkban vezetett anyakönyvben feljegvzés tárgyát nem képezheti, az arra vonatkozó rendelkezés mellőzését elrendelni kellett. (1898. jun. 21. 3,870/98.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Ha a váltón a kibocsátói aláirás nem a fizetési felhívást tartalmazó és a váltó lényeges kellékeit magában foglaló szöveg alá, hanem magában a szövegben fordul elő, az a névirás a V. T. 3. §. 5. pontjában előirt kibocsátói aláírásnak nem tekinthető. A szolnoki kir. törvényszék: Tekintve, hogy a kibocsátói névaláírás a váltó egyik lényeges kelléke s annak a váltó szövege alá kell vezetve lennie, itt pedig a szövegben fordul elő s igy ugy tekintendő, mintha kibocsátói névaláírás a váltón nem volna, ezen kereset hivatalból visszautasittatik. s felperesi ügyvédnek visszaadatik. A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését helybenhagyja; mert az idegen váltónak jogi természete szerint a kibocsátó arra hivja fel az intézvényezettet, hogy a váltóö.->szeget a lejáratkor a rendelvényesnek fizesse ki, e szerint, hogy valamely személy, kinek névírása a váltó előlapján előfordul, kibocsátónak tekintessék, szükséges, hogy maga a váltó tüntesse fel, hogy a névaláírás erre a felhívásra vonatkozik, ez pedig csak akkor áll be, ha a kibocsátó ezt a felhívást tartalmazó váltó szövegét aláírja; mert a kereset alapját képező okiraton a kibocsátói aláirás nem a fizetési felhívást tartalmazó és a váltó lényeges kellékeit magában foglaló szöveg alá, hanem magában a szövegben fordulván elő, ez a névaláírás a V. T. 3. §. 5. pontjában előirt kibocsátói aláírásnak nem tekinthető és mert e szerint a kereset alapját képező okiratból a V. T. 3. §. 5. pontjában előirt egyik lényeges kellék hiányozván, az elsőbiróság a V. T. 4. értelmében helyesen utasította vissza a hatáskörébe nem tartozó keresetet. A m. kir. Curia: A másodbiróság végzése indokainál fogva helybenhagyatik. (1898. június 22. 459/898. V.) Az 1881. LX. t.-c. 66. § ának azzal a rendelkezésével szemben, hogy a kedvezményezettet illető életbiztosítási összeg a biztosított adósságai miatt végrehajtás alá még akkor sem vonható, ha kedvezményezettekül a biztosított örökösei vannak megjelölve, f?'feres tartozik oly ténykörülményeket felhozni s hitelesen igazolni, a melyekből jogilag következtethető, hogy a kielégítési alapul kijelölt életbiztosítási összeg az örökhagyó hagytékához tartozik s mint ilyen annak tartozásai miatt végrehajtás alá vonható. A perben álló örökösök hallgatag beismerése nem elegendő arra, hogy a végrehajtás alá vétetni kivánt biztosítási összeg az elhunyt hagyatékául megállapittassék. A nagykikindai kir. törvényszék, mint váltóbiróság: Alperesek, mint az eredetben bemutatott és Nagy-Kikindán 1895. október 19. 1,490 írtról kiállított váltó rendelvényese és forgatója D. Gy.-nek örökösei kötelesek 1,490 frt tőkét, ennek 1897. évi augusztus 7-től járó 6% kamatait, 3 frt 88 kr. óvási, 1 3% váltódijat és 59 frt 92 krban ezennel meghatározott perköltséget a néhai D. Gy. után örökségkép reájuk szálló és a melencei 1,283., 2,197., 2,613., 2,840., 2,534., 2,442., 2,278., 549. és 266. sz. tjkvben foglalt telekkönyvezett ingatlanok, továbbá 57 hold 400 • öl überlandi föld, ugy 10,000 frt életbiztosítási összegből álló hagyaték értéke erejéig 3 nap alatt megfizetni, nem fizetés esetén pedig tartoznak tűrni, hogy a felperes követelése erejéig a fenti hagyatéki vagyonból birói végrehajtás utján magát kielégítse. Indokok: Felperes a minden törvényes kellékekkel ellátott kereseti váltó rendelvényére és forgatója D. Gy.-re nézve szabályszerű haláleset felvétellel mutatta ki, hogy az meghalt s utánna ismert örökösök gyanánt a perbe vont alperesek, hagyaték gyanánt pedig a jelzett haláleset fölvétel és illetve a szintén becsatolt hagyatéki leltár szerint a rendelkező részben irt ingatlanok és életbiztosítási összeg maradtak s ez alapon az örökösöket s a netáni ismeretlen örökösök részére kirendelendő ügygondnokot megidézni s azokat a kereseti váltó összegének és járulékainak a hagyatéki vagyon értéke erejéig fizetésre, nem fizetés esetén pedig annak tűrésére kötelezni kérte, hogy végrehajtás utján kielégítést szerezhessen a hagyatékból. Minthogy az ismert örökösök a kereset folytán kitűzött tárgyalásra szabályszerűen történt idéztetésük dacára sem jelentek meg, az alperesi ügygondnok pedig a kereseti kérelem teljesítése ellen kifogást nem telt, minthogy továbbá az örökösök a hagyaték értéke erejéig annak terheiért felelősök: ezeknél fogva és az 1868. 54. t.-c. 111. §-a alapján az alpereseket a kereset értelmében marasztalni kellett. A szegedi kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletének a váltóeljárás 36. és 23. §-ai és az 1881. L1X. t.-c. 35. §-a értelmében valamennyi alperes részéről felebbezettnek tekintett az a része, mely szerint alperesek 10,000 frt életbiztosítási összeg mint hagyaték erejéig fizetésre illetőleg annak tűrésére köteleztettek, hogy felperes követelését és járulékait az említett hagyatékból kielégithesse, helybenhagyatik. Indokok: Az ismert örökösök a kitűzött tárgyalásra törvényszabta módon történt idéztetésük dacára meg nem jelentek, az ismeretlen örökösök ügygondnoka részéről pedig védelem elő' nem terjesztetvén, felperesnek az kereseti állítása, hogy a 10,000 frt életbiztosítási összeg hagyat. i ot képez, a kereset mellékleteivel, különösen az f) alatti leltárral megcáfolva nem lévén, valónak volt tartandó s a felebbézésben felhozott az az uj körülmény, hogy az életbiztosítási kötvényben az örökösök vannak kedvezményezettekül megnevezve, az 1881. évi LIX. t.-c. 29. §-a értelmében figyelembe vehető nem volt. Ezért az elsőbiróság ítéletének neheztelt részét helybenhagyni kellett. A m. kir. Curia: A szegedi kir. ítélőtáblának ítélete, a mennyiben alperesek a felperes részére perköltség fizetésére köteleztettek, helybenhagyatik, felebbezett abban a részében azonban, mely szerint a megítélt követelés kielégítési alapjául a D. Gy. utáni életbiztosítási összeg is megállapittatott, mindkét alsóbb bíróság ítélete megváltoztattatik s felperes azzal a kérelmével, hogy követelésének kielégítése végett a néhai D. Gy. után járandó 10,000 frt életbiztosítási összegre is végrehajtást vezethessen, elutasittatik. Indokok: Az 1881. LX. t.-c. 66. §-ának azzal a rendelkezésével szemben, hogy a kedvezményezettet illető életbiztosítási összeg a biztosított adósságai miatt végrehajtás alá még akkor sem vonható, ha kedvezményezettekül a biztosított örökösei vannak megjelölve, felperes tartozott volna oly ténykörülményeket felhozni s hitelesen igazolni, a melyekből jogilag következtethető volna, hogy a keresetében a többi vagyonon felül még kielégítési alapul kijelölt 10,000 frt életbiztosítási összeg az örökhagyó hagyatékához tartozik s mint ilyen annak tartozásai miatt végrehajtás alá nem vonható? Felperes ezt nem tette, mulasztását pedig az a körülmény, hogy az alperesek a tárgyaláson meg nem jelentek, nem pótolhatja; mert a perben álló örökösök hallgatag beismerése nem elegendő arra, hogy a végrehajtás alá vétetni kivánt biztosítási összeg néhai D. Gy. hagyatékául megállapittassék. Ezeknél fogva mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatni, felperest a 10,000 frt életbiztosítási összegnek a hagyatéki vagyonhoz sorolása iránti kérelmével elutasítani kellett.(1898. jun. 14. 356. V.) Kereskedők ellen a sorrendi tárgyalás alkalmával felszámított és kifogásolt követelés fennállásának kimondása iránt indított per a kereskedelmi bíróság hatáskörébe tartozik. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék: Annak előre bocsátása mellett, hogy a per felvételére szabályszerű megidéztetése dacára meg nem jelent E. V. alperes a polg. tkvi rdts 112. §-a értelmében a megjelent alperes társai védelméhez csatlakozónak volt tekintendő, a kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróság hatáskörének hiányára alapított pergátló kifogásnak hely adatik, ezen kifogás alapján felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Minthogy a kereskedelmi bíróságok hatásköréhez csupán a kereskedelmi ügyekben követendő eljárást szabályozó igazságügyministeri rendelet 5. §-ában emlitettügyletekből származó, valamint 6. §-ában felsorolt keresetek tartoznak; minthogy a jelen kereset, mely a sorrendi tárgyalás alkalmával felszámított és kifogásolt követelés fennállásának kimondása iránt az 1881. évi LX. t.-c. 197. §-a alapján a kifogásoló hitelezők ellen indíttatott, az idézett §-okban emiitett keresetek közé nem tartozik, felperest keresetével elutasítani kellett. A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. itélőtáb a az elsőbiróság végzését megváltoztatja, az eljáró kir. törvényszéket a kereset felett illetékesnek nyilvánítja, ugyanőt a további megfelelő törvényes intézkedés megtételére utasítja. Indokok: Az 1881. évi 60. t.-c. 197. §-a szerint a pene utasítod jelzálogos hitelező az illetékes bíróságnál köteles a kifogásolók ellen keresetet indítani. Minthogy pedig az első és negyedrendű alperesnek, mint beismerten kereskedőknek az a cselekménye, mely által felperesnek feltételesen sorozott kövételését a