A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 36. szám - A kir. járásbíróságok ügyvitelének szabályai

OG 249 többi tanuknak a kihallgatása. A sürgős természetű beadvány épen a többiek közé esik és a biró csak sok után a nézéssel jöhet rá, vagy hogy épen azt fejezzük ki a mire céloztunk: a biro még a sürgős természetű ügyek kikeresése alkalmával is kénytelen az elintézetlen ügyeket tartalmazó összes percsomokat tanulmányozni. De az ilyen szám- vagy beadványtorlódásnál ügyelnie kell arra is, hogy — mint mondtuk — hogy ezek kiadatlanul ne maradjanak. De hogy mennyire nehézkes a számhoz (ad numerum) való munkálkodás, megtanitottak annak idején a kisebb polgári peres ügyek. A lajstromrendszer, az alszámok dacára, mindenben hasonlít a kisebb polgári peres ügyek kezeléséhez. A biróra nézve ez épen olyan fárasztó, a milyen az volt. Jól tudjuk, hogy a vétivek ha nem is későn de szórványosan érkeznek vissza s igy ezeknek a fogalmazványhoz való ragsztása vagy fűzése nehézségekbe ütközik ; de annál nehezebb a yétivekenek alszámokkal való összehasonlítása és a kézbesítés keltének a kibetűzése. Szándékosan mondtunk betüzést, mert az alszámok téves leirása esetén már csak a kézbesítés keltéből tudjuk, hogy a vétiv melyik fogalmazványra vonatkozhatik. De ennél még nehezebb az eljárás akkor, a mikor egy ügyben kiadott 2 -3 végzés kézbesitetlenül jelentéssel visszakerül és azokat mind ki kell adni újból, mert az első kézbesítés azért nem történhetett meg, mivel más helységbe költöztek, vagy lakhelyük tévesen jelöltetett meg. A vetiveknek a fogalmazványhoz való fűzése és az, hogy a beadványoknak az alakja is megváltozott : oly visszásságot teremtettek a percsomóban, hogy a biró alig talál rá az elejére. Erre a lajstromrendszer pártolói azt felelhetik, hogy még szokatlanok vagyunk és a conservatismus szól ki belölünk. De ezen érv nem áll meg mindaddig mig. a beadványok egyöntetűsége be nem lesz hozva ugy az összes belföldi, mint a velünk érintkező külföldi hatóságokra nézve. Hogy mennyire nehezíti a biró munkáját a két tárgyalási napló ezetése. azt talán bővebben fejtegetni nem szükséges. Elég az. ha megemlítjük, hogy nem tűzhet ki egyetlen ügyet sem amig mindakét tárgyalási naplóját be nem tekintette. De ha az egyik tárgyalási napló statiszticai adatgyűjtő és a biró tevékenységét kitüntető rovatokkal van ellátva : miért nincs a másik is ellátva olyan adatgyűjtő rovatokkal ? avagy miért nem lehetett volna ezen két naplót — pár rovat segítségével egybe olvasztani ? Miután nyilvántartásról és adat gyűjtésről van szó, még egy szerény kérdést engedünk meg magunknak : ha a í-2. §. előírja, hogy mindazon vétség és kihágási ügyek melyek a megelőző vagy még korábbi év folyamán voltak megindítva, a régi ügyszám feltüntetése mellett az eddig történt bejegyzésekkel együtt a lejárt év lajstromának a végére kell átvezetni ; miért nem irta elő ezt, a sommás perekre nézve is ? Annak igazolásául, hogy mily ingadozó lábon állanak ezen ügyviteli szabályok : legyen szabad idézni valamit a válaszok czímü 1. §. magyarázataiból ; ugyanis: ha több adós, alperes, örökhagyó stb van. az első helyen megnevezett nevének kezdőbetűje irányadó az ügyek felosztásánál, azonban célszerű, ha a többiek nevének kezdőbetűje szerint illetékes biró vagy birák, illetőleg jegyzői irodájuk értesíttetnek arról, hogy ily ügy van folyamatban. Ez utóbbiak az ily ügyekről magánfeljegyzéseket tehetnek. A § végén azt mondja, hogy az ily magánfeljegyzések kívánatosak és a járásbíróság vezetője azok vezetését szükség esetén e 1 i s rendelheti. Hogy az ellentétekre ne reflectáljunk, csak azt kérdjük, hogy hová vezet az, ha a biró vagy jegyzői irodája még arról is jegyzéket kell, hogy vezessen, kogy mi van a másik jegyzői irodában? avagy, hogy a vezető járásbiró még azt is meghagyja a biró társainak a mi előírva nincs az ügyviteli szal ályckban. Egy-két év múlva hol keressük ezeketa magánfeljegyzéseket és azok esetleges hiányaiért kit vonjunk felelőségre ? Hogy a lastrom pártolóinak se maradjunk adósak, ime két megjegyzés. Ezek azt mondják, hogy az iktató beszüntésével eleje vétetett minden számszaporitásnak és felesleges munkának. Igaz, hogy voltak komot birák és lelelményes aljegyzők, a kik — érdembeni ellátásra megérett ügyeiket «ad acta» ellátással kiadóba, innen a sürgetési naplóba és 8—15 nap múlva iktatóra utalták és evvel felesleges munkát okoztak; de ennek egy kis utánanézéssel, esetleg egy fegyelmi panaszszal gátat lehetett vetni. Az ilyen komót birák bizonyára most is késedelmesek s velők szemben a fegyelmi panaszt ugy sem kerülhetjük ki. Ezekért egy egész rendszert megváltoztatni felesleges volt. A másik megjegyzésünk az, hogy a birák szempontjából hangoztatott azon állítólagos előny, hogy egyes intézkedésekről fogalmazvány ne készíttessék : a gyakorlatban kivihetetlennek mutatkozik. Ugyanis : megtörtént, hogy a felebbezést az eredeti fogalmazványnyal, vagy hogy helyesen fejezzük ki magunkat, fogalmazvány készítése nélkül terjesztettük fel és ezen intézkedést az ügyviteli szabályok értelmében a lajstrom észrevételi rovatába bejegyeztük. Most utána egy beadvány érkezett és nem voltunk képesek alszámozni; téhát gondolomra az 5-öS számmal láttuk el s mikor visszaérkezett, észrevettük, hogy a felebbezés is 5-ös alszámmal van ellátva. A zavar megvolt. Ilyen zavarokkal küzdünk május 1-től és fogunk küzdeni a mig a lajstromrendszer fennáll. Cikkünk elején említést tettünk a lajstromrendszer speciális érdekeiről ; ezt ugy értelmezzük, hogy az észrevételi rovat rövid és áthúzható jegyzetei a rövid fogalmazvány nélküli ellátás és a decentralizált névmutató: csakis magát a lajstromrendszert szolgálják; a közérdeket pedig egészen háttérbe szorítják. A rövid fogalmazvány nélküli ellátásról már szóltunk és most csak azt jegyezzük meg, hogy bíróváltozás esetén az ilyen iratok más bírónak nagyon sok gondot fognak okozni. Hogy ajogkereső közönségnek is külön szenteljünk egy pár szót, hat csak röviden említjük fel, hogy eddig mindent megtalált az irattárban, most pedig 3—4 ajtón kell, hogy kopogtason a mig csak rá talál, hogy hol lehetnek az iratok; a jegyzői iroda kezelője pedig előbb a homlokához kap, hogy melyik névmutatót vegye elö s a mikor a keresett nevet feltalálta, rendre veszi a 33 rekesznek a tanulmányozását, hogy vájjon melyiket emelje ki előbb. Csomót emel, csomót tesz le és izzad mig a fél unja a várakozást, a biró meg rösteli, hogy oly sokáig várakoztatta azt az embert, a ki egyebet sem gondolhatott azalatt, hogy bizonyára nincsenek rendben az irataink. Pedig rendben vannak. Ezt igazolhatják az ügyvéd urak, a kik a kezökben hozzák az ügy számát és még sem kaphatják elő az iratokat. Már most hogy adott igéretünkhez képest a lajstrom rendszer költségesebb mivoltáról is szóljunk: egy kis szám müveletet engedünk meg magunknak. A megelőző eljárás szerint a polgári névmutató 130 itfet, a bűnügyi pedig 80 ivet, összesen tehát 210, de mi mondjuk, hogy 230-ivet foglaltak magukban ; most egy lajstromhoz kell 50 iv, mert minden egyes betűre egy ivet és a gyakoribb betűknek két ivei bizonyára kell számítani. A kettős Cs. Gy. Ny. Sz. stb. betűket figyelembe véve. 34 betű számításával az 50 ív nem túlságos. Az 50 szorozva 16-al vagyis a lajstromok számával, kapunk 800 ivet. Ebből levonva a 230 ivet, az eredmény 570 iv tulhasználat; ivenkint pedig két krajczárjával (árjegyzék szerint) számítva: 11 frt 40 kr több a kiadás és ezt 365 járásbíróságra véve kitesz 4161 frtot. De ez a szám a lajstromok római alszámokkal és birákkint való emelkedésével szintén emelkedik. Sürgetési napló volt minden járásbíróságnál egy. tehát 365; most pedig a sürgetési naplót helyettesítő és 365 napra felosztott nyilvántartó jegyzéket minden biró kell, hogy vezesse. Van pedig 411 járásbiró és 1.960 aljárásbiró. összesen 1.371. Ebből 130 albiró, hol a táblánál mint tanácsjegyző, hol a törvényszékeknél, hol mint betétszerkesztő biró van alkalmazva, mégis marad 1.241 biróitag, kik a járásbíróságoknál dolgoznak. Tehát levonjvaaz eddig is megkívánt 365 sürgetési naplót: megtakarítás gyanánt marad 876 nyilvántartó jegyzék. Egy ilyen jegyzék 365 napra felosztva kitesz, 182 ivet (mivel egy nap félivre befér), egy iv pedig 0.8 krajcár s e szerint egy nyilvántartó 1 frt 456/10 krajcár, ezt szorozva 876-al, egyenlő 1,275 frt 4p krral. Kettős tárgyalási naplót mivel több a kisebb forgalmú járásbíróság : a bíráknak fele kell, hogy használjon, tárgyaló biró pedig van 1,241 ; ennek fele 620 biró. ezt szorozva 365 nappal, kapunk 226.300 ivet és ivenkint 0.8 krajcárral számítva: 1,N10 frt 40 kr megtakarítás mutatkozik. Tehát a három egészen felesleges könyvnél találtunk: 7,246 frt 85 krt. Igaz, ho^y ezen összeg egy országos intézmény kiadásai közt oly csekély, hogy figyelembe sem jöhet; de csak akkor, ha az uj intézmény jobb a réginél, mert e tekintetben mi is a lajstromreadszer pártolóival tartunk, hogy a mi jó, ha többe'is kerül, soha sem drágább, mint az olcsóbb, mely kevésbbé jó. De hát most egyenesen arra kérjük fel a lajstromrendszer pártolóit, hogy bizonyítsák be, miszerint a lajstromrendszer jobb az iktatói rendszernél! Ha pedig fennebbi adatainkat megcáfolni nem képesek: