A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 35. szám - Elévült követelések telekkönyvi kitörlése

1S8 A JOG vallomásaival elégséges beigazolást nyertek, ugy tekintve, hogy ezek a tények az alperessel szemben a házastársi kötelességeknek szándékos és súlyos megsértését állapítják meg; az elsöbiróság ítéletének megváltoztatásával a peres felek között létrejött házasságot az alperesnek vétkességéből az 1894 : XXXI. t.-c. 80. §-ának a) pontja alapján véglegesen felbontani kellett. Az 1894 : XXXI. t.-c. 99. §-nak rendelkezés* dacára a kir. Ítélőtábla tekintettel arra, hogy az alperes ismeretlen tartózkodásu, s igy a házastársak kibékülése egyáltalán nem remélhető: az ágyés asztaltól való különélésnek elrendelését mint merőben céltalant mellőzendőnek találta stb. A m. kir. Curia (1898. Június 27. 3&87. sz. a.) mindkét alsóbb bíróság ítélete megváltoztattatik s egyelőre a feleknek ágy- és asztaltól való különélése 6 havi időtartamra elrendeltetik, mely idő elteltével szabadságában álland felperesnek az 1894. évi 31. t.-c. 100. §-ában megszabott határidőn belül a további eljárás folyamatba tételét kérni. Indokok: Tekintve, hogy felperes keresetét az 1894. évi 31. t.-c. 80. § a) pontjára alapította, ezen § eseteiben azonban a 99. § rendelkezéséhez képest a feleknek az ágy- és asztaltól való különélése előzőleg mindenkor elrendelendő s tekintve, hogy az a körülmény, hogy alperes tartózkodása imeretlen, egyrészt a bíróságot az idézett § parancsoló rendelkezése alól fel nem menti, de másrészt nem zárja ki azt, hogy alperes a kibékülés céljából elrendelt elkülönítési idő alatt esetleg vissza is térhet: mindezeknél fogva mindkét alsóbiróság ítéletét a fentebbi értelemben kellett megváltoztatni. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A fő- és székvárosi lakbérlet-szabályzat ró. §-ának azon rendelkezésével szemben, hogy ha a bérlő a bérösszeget a folyó évnegyed utolsó napjáig sem fizette le, a bérbeadó a bérlöt a lakásból kiköltöztetni jogosult — önkényt következik, hogy ha a bérbeadó ezen jogával a következő bérévnegyed beállta előtt élni nem akart, ezen ujabbi évnegyed bekövetkeztével kiköltöztetés! jogát elvesztette. Egyszerre egyrészről bérlet-megszüntetés h anti jogot érvenyesitenl, másrészről a megszüntetni kért bérleti időre bért követelnie nem lehet; mivel a bérleti összeg a bérlemény tényleges használataért jár. Am. kir.Curia: Vér te ss y X. Ferenc ügyvéd által képviselt Sz. N. vívómester budapesti lakos felperesnek dr. Fromm Lajos ügyvéd által képviselt V. K. vívómester budapesti lakos elleni perében ítéletet hozott: Indokok: Felperes felülvizsgálati kérelmében azért támadja meg a felebbezési bíróság ítéletét, mert a felebbezési bíróság a székes fővárosi lakbérleti szabályok 10. §-ának azt a rendelkezését, hogy ha a bérbeadások a folyó bérévnegyed utolsó napjáig sem fizettetik ki, a bérbeadó jogosítva van a bérletet lejártnak tekinteni és a bérlőt kiköltöztetni, helytelenül értelmezte akkor, amikor azt mondotta ki, hogy felperes ezt a jogát csak a bérévnegyed lejártával érvényesíthette volna, mivel az idézett szakasz ennek a jognak érvényesítését nem köti záros határidőhöz s ez a kifejezés: «bérévnegyed» végével, ha egyáltalán határidőt jelent, az csakis az időpont kezdetét jelentheti arra nézve, hogy a bérbeadó a kiürtfés iránti jogával élhet, de záros határidő a kiürítési jog érvényesítésére a most idézett megjelöléssel kitüzöttnek nem tekinthető. Felperes panasza alaptalan. Felperes keresetével nemcsak az általa kiemelt indokból, hanem azért is utasittatott el, mert felperes az 1897. évi október 31-ével befejezett bérévnegyed után következő ujabbi negyedévre járó 250 írt bér iránt a megállapított tényállás szerint alperest külön perrel beperelte — sőt a most mondott negyedévre ezenfelül járó 2 frtot is a jelen per tár yává telte. Ezek szerint tehát, a midőn az 1897. október 31 -ét követő bérévnegyedre felperes a bért követeli, ezzel a bérletet amikép azt a felebbezési biróság helyesen kifejtette, a most említett következő évnegyedre fentartotta; már pedig egyszer egy részről bérleti megszüntetés iránti jogot érvényesíteni, másrészről a megszűnteinkért bérleti időre bért követelnie nem lehet; mivel a bérleti összeg a bérlemény tényleges használatáért jár. A felebbezési biróság megtámadott Ítélete tehát e részben helyes jogalapon nyugszik. De egyébként nem alapos felperesnek felhozott az a panasza sem, hogy a felebbezési biróság a fővárosi lakbérleti szabályok 10. §-át nem helycsen értelmezte. Az idézett 10. §. értelmében ugyanis, ha a bér a folyó évnegyed utolsó napjáig sem fizettetett volna le, akkor a bérbeadó a bérlet a «bérnegyed végével* felmondás nélkül is lejártnak tekintheti és a bérlő a bérbeadó kívánságára azonnal kiköltözni tartozik. A most idézett rendelkezésből, illetőleg abból a kifejezésből, hogy a «bérnegyed végével» s a «bérbeadó kívánságára* az következik, hogy ha fefperes e ij-ban gyökerező jogával élni kivánt, mindenesetre köteles lett volna a hivatkozott 10. §. értelmében a kiköltözködésre meghatározott időben alperest felhívni, illetve meginteni arra, hogy a bérletet azonnal hagyja el. Hogy pedig ezt felperes megtette, az irányban a tényállást megálapittatni nem kívánta, illetve azt nem is állította, hogy a megintést megtette volna. Az ügy ily állásában pedig, mivel felperes alperes előtt a bérlet visszabocsátása iránti kívánságát a 10. §. rendelkezéséhez képest nemcsak ki nem fejezte, hanem a bérfizetés mulasztása után is a következő bérévnegyedre a bérletet minden ellenvetés nélkül alperessel hallgatag fvlytatta — a már folyamában levő ujabb bérévnegyed közben a további bérévnegyed lejárttával nem érvényesitett jogáról lemondottnak tekintendő, Mindezekből kifolyólag a felebbezési biróság jogszabályt azzal nem sértett, hogy felperest keresetével elutasította, következésképp tekintettel arra, hogy felperes a felülvizsgálati tárgyaláson tett kijelentése szerint keresetének a bérlet megszüntetése iránti részétől elállott és csak azt kérte kimondatni, hogy keresete meg. indítása idejében a bérlet megszüntetéséhez joga volt és ennek következtében alperest csakis az okozott költségben kérte marasz* talni — felperesnek ilykép módositott kérelme sem jogosult. Felperes felülvizsgálati kérelme sikerre nem vezetvén, ugyart ő a S. E. T. 109., 168. és 208. §§-ai értelmében a felülvizsgálattal okozott költségekben is elmarasztalandó volt. Kihirdettetett 1898. évi április hó 11. napján. Fizetési helyrtek a Váltótörvény értelmében csakis valamely földrajzi hely (város, helység) tekinthető, pusztán a térnek, vagy utczának és a házszámnak megjelölése, tehát a városnak vagy helységnek kitüntetése nélkül, melyben az illető tér, vagy utca létezik, a fizetési helynek a váltótörvénynek megfelelő megjelölését'nem képezi. A kereseti váltón levő az a kitétel tehát: «Zahlbar beim Aussteller Deákplatz 6.% még ha a kibocsátó bpesti lakos is, a váltó fizetési helyének törvényszerű megjelölését nem tartalmazza. A prdts. 172. §-ban szabályozott esküvel való bizonyitásnak a V. E. 26. §-a szerint az ellenfél beleegyezése nélkül is helye van, ez az eskü a prtsnak hivatkozott szakasza értelmében még akkor is megitélhető, ha a fél annak elfogadása iránt nem nyilatkozott. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék : K. J. alperes a Budapesten 1896. január 31-én 32 frt 71 krról kiállított váltó alapján mint elfogadó köteleztetik, hogy felperesnek 32 frt 71 kr váltóösszeget, ez után 1896. évi április 4-től járó 6% kamatot és 12 frt 75 kr perköltséget 3 nap és végrehajtás terhe alatt fizessen. Indokok: Alperesnek a váltó telepítésére vonatkozó kifogását a kereseti váltó cáfolja, mert a váltón fizetés helyéül az intézvényezett lakhelyétől különböző hely kijelölve nem lévén, a váltó telepítve nincs (V. T. 24. §.) és igy az elfogadó elleni váltókeresetjog fentartására a fizetés végetti bemutatásnak óvássali igazolására nem volt szükség. Alperes által még felhozott azt a kifogást, hogy ő a kereseti váltó összegét St. és R. cégnek kifizette, már azért sem lehetett figyelembe venni, minthogy ezt csak viszonválaszában elkésve hozta fel. A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. Ítélőtábla az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja és ha felperes a St. és R. cégnek mind a két tagja és pedig S. J. és R. I. személyében külön-külön esküt tesz arra, hogy a 37. alatti nyugtán levő *pro St. és R.» aláírást nem ők írták, sem annak Írására mást meg nem bíztak, alperest mint a Bpesten 1896. évi január hó 31-én 32 frt 71 krról kiállított váltó elfogadóját kötelezi, hogy felperesnek 32 frt 71 kr tőkét, ez összeg után 1896. évi ápr. hó 4-től járó 6% kamatot és 12 frt 15 kr perköltséget 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen. Köteles tehát stb. Indokok: Fizetési helynek a váltótörvény értelmében csakis valamely földrajzi hely ( város, helység) tekinthető, pusztán a térnek, vagy utcának és a házszámnak megjelölése, tehát a város«Zahlbar beim Aussteller Deákplatz 6.», még ha a kibocsátó bpesti lakos is, a váltó fizetési helyének törvényszerű megjelölését nem tartalmazván, a kereseti váltó fizetési helyének a váltótörvény 3. §-a 7. pontja értelmében a váltón az intézvényezett lakhelyéül kitüntetett hely tekintendő. Minthogy pedig telepitett váltónak a váltótörvény 24. §-a szerint csak az a váltó tekintetik, melyben az intézvényezett lakhelyétől különböző fizetési hely van megjelölve, ilyen pedig a kereseti váltóban a már kifejezettek szerint elő nem fordul, nem telepitett váltónál pedig az elfogadó elleni váltókereset fentartásához a fizetés végetti bemutatásnak óvással igazolása a V. T. 44. §-a szerint nem szükséges, alperesnek az óvás fel nem vételére alapított kifogását az elsöbiróság helyesen vetette el. Alperesnek a viszonválaszban felhozott azt a kifogását azonban, hogy a kereseti váltón alapuló tartozását kibocsátó cégnek a kereset beadása előtt kifizette, elkésettség indokából mellőzni nem lehetett; mert a kereseti váltóból az, hogy felperes a váltó birtokába csakis az ovás felvételére rendelt határidő eltelte után és igy utóforgatmány utján jutott, ki nem tűnik és felperes azt a körülményt csakis a válaszban hozta fel, alperes tehát a kibocsátóhoz való viszonyából mentett kifogását a viszonválaszban kellő helyen terjesztette elő, de különben is ennek a kifogásnak elkésettség miatt való mellőzeset felperes nem kérte. Ezt a kifogást alperes a kibocsátó cég jogaiba lépett felperes ellen a V. T. 14. §-a értelmében sikeresen felhozhatja. P