A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 34. szám - Épület visszabocsátása. Jogeset az 1893. évi XVIII. t.-c. 1. §-ának 1. pontjához

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 84. szamához. Köztörvényi ügyekben. A házasság felbontása iránt hulitott perekben a birói hatáskör es illetékesség hivatalból vizsgálandó. Az alperes részéről a házasság felbontása iránt viszontkereset támasztatván, az ilyen viszontkereset az 1894. XXXI. t.-cz. 85. és 100. §§-ainak rendelkezésénél fogva a keresettel egyenlő joghatalylyal bir és azért erre nézve is az alperes személyes bírósagának illetékessége áll fenn. A temesvári kir. törvényszék (1808. márczius 30. 4867. sz. a.) S. Vilma felperesnek Sch. János alperes ellen házassági kötelék felbontása iránti perébon következő ítéleteit hozott: felperes keresetével elutasittatik és alperes viszon keresetének hely adatván, felperesnö hibája miatt, a ki ezennel vétkesnek is nyilvánittatik a H. T.-röl szóló 1894: XXXI. t.-c. 80 §. a) pontjában körülirt válási ok alapján, a felek közt 1894. évi nov. 18-án, a r. kath. egyház szertartásai szerint, Komáromban kötött házasság — végleg felbontatik. Indokok: Felperesnőnek előadása szerint alperes férje nejével vagyis felperesnővel durván bánt, őt tettlegesen bántalmazta és életveszélyesen megfenyegette, sőt a háztartásbeli cselédekkel is benső viszonyban élt, egyet teherbe is ejtett és mindezt nyíltan beismerte, miért is felperesnö kénytelen volt alperes ellen eme válókeresettel fellépni és mindezekért a H. T. 76., 78. és 80 §§-ban körülirt váló okok alapján alperes férj hibái miatt a házasság felbontását kéri. Alperes férj felperesnőnek kereseti állításait tagadásba vette, de a házasság felbontását szintén kérte, még pedig felperesnö hibája és vétkessége miatt, miért is a per érdemleges tárgyalásakor a házasság felbontása végett felperesnö ellen viszontkeresetet emelt, mert felperes neje alperesnek viszontkeresete szerint S. Károly cs. és kir. szekerész hadnagygyal, tiszti bajtársával, házasságtörő viszonyban élt, viselkedésével őt párbajra kényszeritette és általában magaviselete által becsületérzetében megsértette, hogy íelperesnővel az életközösséget többé nem folytathatja. A bizonyítási eljárás minden irányban elrendeltetvén és tényleg foganatosittatván, felperesnek ennek során kereseti állításait és perdöntő vádjait bizonyítania nem sikerült, mert az egyetlenegy S. Ferenc bérkocsis felperesi tanú vallomásától eltekintve, valamennyi többi tanú felperesnőre nézve terhelőén vallott. Felperesnőnek tehát azt, hogy alperes férje vele durva lett volna, őt tettleg bántalmazta és életveszélyesen megfenyegette és a háztartásbeli cselédekkel házaságtörést követett volna el, bizonyítania nem sikerült. Igaz, hogy S. Ferenc tanú azt vallotta, hogy tudja, miszerint alperes felperesnőt egyszer tettleg bántalmazta, de eme tanú vallomása nem eléggé határozott és világos, s igy figyelemmel alperes tagadására, egyedül eme vallomás teljes perrendszerü bizonyítékul el nem fogadható és különben is, ha ez az egyszeri bántalmazás még bebizonyitottnak is vétetnék, ennek a ténykörülménynek, ebben a válóperben döntő súlyt nem lehet tulajdonítani, mert felperesnö magaviseletében alperes férjnek egy ilyen tette, ha nem is elég mentséget, de mégis kellő magyarázatot talál. Alperesnek a per során felperes nejének a S. Károly hadnagygyal való házasságtörést sem sikerült perrendszerüen bebizonyítani, mert J. János tanú vallomása C. Mária tanú vallomásával részben ellentétes, részben pedig, figyelemmel a szigorú katonai fegyelemre, teljesen szabad és érdektelen vallomásnak nem volt elfogadható, de eme két tanúnak részben teljesen egybehangzó egymást kiegészítő vallomása által, a melyet minden perbeli adat támogat és kiegészít, a kir. törvényszék még is perrendszerüen azt vélte bebizonyitottnak, hogy felperesnö a házassági kötelességeket szándékos magaviselete által annyira súlyosan megsértette, miszerint figyelemmel a házasfelek életviszonyaira, a házassági viszony annyira fel van dúlva, hogy a viszontkeresetében házasságfelbontást kérő alperesre a további életközösség immár elviselhetlenné vált. J. János tanú tiszti szolga és C. Mária cseléd tanú vallomása, valamint a per többi adatai által ugyanis perrendszerüen bebizonyitottnak kell venni azt, hogy felperesnö 1896. évi április és május havában D. Pál, utóbb, vagyis június havában, pedig S. Károly hadnagygyal sürü levelezésben állott, háztartását teljesen elhanyagolta, alperes férjével mit sem törődött S. Károly hadnagygyal, férjes asszony létére, meg nem engedhető benső, baráti viszonyban élt, ismételve magánál elfogadta akkor, mikor férje hivatásánál fogva haza sem jöhetett, vele gyakran igen gyanús körülmények között találkozott; és utóbb helytelen magaviselete által tétjét arra vitte, hogy S. Károlyival összetűzzön és vele párbajozzon. Felperesnőnek minden egyes, fent elősorolt ténye házastársi Budapest, ltt98. augusztus hó 21. kötelességét súlyosan sérti és ezért figyelemmel arra, hogy felperesnö kötelességeit ismételve sértette meg, és hogy mint egy katonatiszt feleségének tudnia kellett, hogy magaviseletének olyannak kell lenni, hogy még gyanúsításokra és szóbeszédre se adjon alkalmat és minthogy az 1897. évi 13,130. sz. Ítélettel, a H. T. 99. §-a értelmében, a viszálykodó házasfelek kibékülésének a megkísérlése végett hat hónapra elrendelt különélés sem vezetett eredményre, a mennyiben a felek egymáshoz nem közeledtek s az ismételve megkisérlett békéltetési kísérletek is meddőek maradtak: alperesnek a már többször idézett törvény 100. §-ában előirt három havi időn belül 1,627/1898. sz. a. beadott kérvényére a fentiek szerint kellett ítélni. H. Etelka és M. Erzsébet tanuknak felperesnőre felette terhelő vallomása az alperes által vitatott házasságtörés bebizonyítására teljes bizonyítékul azért nem volt elfogadható, mert egy részről eme tanuk azt, hogy felperesnö S. Károlylyal valóban közösült, nem igazolták, az állandó felső birói gyakorlat szerint pedig a házasságtörés a teljesen bebizonyított tényekből vont okszerű következtetés által egymagában véve be nem bizonyítható, másrészt a tanuknak vallomásából kitünőleg felperesnö S. Károlylyal csakis az életközösség felbontása után, jelesen 1896. évi augusztus második felében vagy szeptember hó első napjaiban találkozott a Három Rózsa nevü Temesvár-gyárkülvárosi szállodában és ezért, ha felperesnö ebben az időben S. hadnagygyal még tényleg közösült volna, ene ténye az idézett 1894: XXXI. t.-c. 76. §-a szerint minősülő házasságtörést felperesnőre még sem állapítja meg, mert az állandó felső birói gyakorlat szerint a házasságtörést a házasfél csakis a házasfeleknek együttlakása, az életközösség idejében követheti el, már pedig az nem vitás, hogy a viszálykodó házasfelek az életközösséget már 1896. évi június havában tényleg megbontolták. Mindezekből kitűnik, hogy alperes azt, miszerint felperes neje házasságtörést követett volna el, be nem bizonyította s a per során csakis a 80. §. a) pontjában körülirt váló ok fenforgását igazolta, miért is a házasság egyedül a 80. §. a) pontjában körülirt váló ok alapján volt felbontható és felperesnö csakis ebben volt vétkesnek nyilvánítható stb. A temesvári kir. ítélőtábla (1898. május 23. 1902. sz. a) a kir. törvényszék ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: az elsőbiróság Ítéletét hivatalból felülvizsgált részében a kir. ítélőtábla, felek előadását feltüntető indokok elfogadásával, azért hagyta helyben, mert a per során felhívott és kihallgatott K. János, B. Mária, H. Erzsébet és M. Erzsébet tanuknak lényegben egyező vallomása által bebizonyított tény az, hogy felperes S. Károly hadnagygyal sürü levelezést folytatott, hogy S. Károlyt az alperes férj távollétében több ízben a közös lakáson fogadta s vele rövidebb-hosszabb ideig együtt volt; hogy felperesnek S. Károly irányában tanúsított eme leplezetlenül bizalmas viselkedése által alperes férjét arra kényszeritette, hogy ez S. Károlylyal párbajt vívjon, hogy utóbb S. Károlylyal a «Három rózsához> címzett fogadóban felfogadott külön szobában több ízben összejött és evvel itt is rövidebb és hosszabb időt együtt töltött: a házassági kötelességnek szándékos és olyan súlyos megsértését állapítja meg, a házassági viszonyt pedig annyira feldúlta, hogy e miatt alperesnek egyéniségét, társadalmi állását és műveltségét tekintve, a házassági életközösség elviselhetetlenné vált, a mit egyébként kétségtelenné tesz az a tény is, hogy felek 1896. évi június 27-én szakitották meg az életközösséget és azt mai napig sem állították vissza, minélfogva a H. T. 80. §. a), pontja alá eső bontó okot a kir. ítélőtábla is bebizonyitottnak találja. A m. kir. Curia (1898. június 27. 3,733. sz. a.) A másodbiróság ítélete, az első bíróság ítéletére is kiterjedő azzal a részbeni változtatással, hogy az Ítéletek nem a temesvári, hanem a komáromi állami anyakönyvvezetővel közlendők, helyhenhagyatik. Indokok: A házasság felbontása iránt indított perekben a birói hatáskör és illetékesség hivatalból lévén vizsgálandó, habár a B. alatti esketési bizonyítvány szerint az alperes Nymburgban (Csehországban) született, és Sch. Ferenc cs. kir. járásbirósági Írnoknak fia, tehát születésénél fogva osztrák állampolgárnak vélelmezendő, mégis tekintve, hogy a peres felek közötti házasság Magyaroszágban - - Komáromban köttetett és peres felek egybekelésük óta állandóan Magyarországban laknak ; tekintve továbbá, hogy feleknek állandó és utolsó együttlakásuk Temesvárott volt; tekintve végül, hogy alperes, a kire mint közös hadseregbeli cs. és kir. főhadnagyra nézve temesvári lakhelyénél fogva a temesvári kir. törvényszék képezi személyi bíróságát, az ezen bíróságnál ellene indított perben a házasság felbontása iránt | viszontkeresetet támasztott és az ilyen viszonkereset az 1894. XXXI. t.-c. 85. és különösen 100 §-ának rendelkezésénél fogva a keresette egyenlő joghatálylyal bir, a jelenlegi alperes részéről esetleg külön