A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 34. szám - Épület visszabocsátása. Jogeset az 1893. évi XVIII. t.-c. 1. §-ának 1. pontjához

134 A J indítandó bontási keresetre nézve pedig az előrebocsátottaknál fogva az 1868 : LIV. t.-c. 36. §-a szerint a temesvárikir. törvényszék illetékessége kétségtelen volna; az utóbb idézett törvényszakasz alapján a jelen perben is az eljáró kir. törvényszék illetékességét helyesen állapította meg. Az ügy érdemében a másodbiróság Ítélete indokolásánál fogva hagyatott helyben. Az ítéletek közlésére vonatkozólag azért kellett mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatni, mert a peres felek közötti házasság nem Temesvárott, hanem Komáromban köttetett. Az a körülmény, hogy nem alperes hagyta el felperest hanem ez utóbbit alperes űzte el magától, eredményre nézve egy és ugyanaz lévén, felperes az 1894. évi 31. t.-c. 77. §-a a) pontja alapján jogosan kérhette alperest a házassági életközösség visszaállítására biróilag felhivatni. A gyulai kir. törvényszék (1897. okt. 13. 4013. sz. a.) V. Vince és K. Julianna peres házasfelek között Gyulán 1892. évi június 20-án a r. k. hitközség lelkésze eló'tt létrejött házasági köteléket szándékos és jogos ok nélküli elhagyás okából alperes vétkessége miatt felbontja, a feleknek megengedi, hogy az Ítélet jogerőre emelkedése után uj házasságra lépjenek stb. Indokok: Felperes azért kéri a házasság felbontását, mert az alperes ó't szándékosan és jogos ok nélkül elhagyta s hozzá birói békéltetés dacára vissza nem tért. Tekintve, hogy a kir. törvényszék annak a körülménynek, hogy a felek több mint 6 hónap óta különválva élnek, helyhatósági bizonyitványnyal történt igazolása után felperes kérelmére kötelezte alperest, hogy felperesnek az életközösséget 3 hónap alatt állítsa vissza, de a 3 hó eltelte után a kereset folytán megtartott tárgyaláson alperes meg sem jelent s igy az életközösség vissza nem állítására jogos indokot fel nem hozott s illetve felperes azon kereseti állítása ellenében, hogy ezt szándékosan és jogos ok nélkül hagyta el és hogy a házassági életközösséget felperessel ennek dacára vissza nem állította, nem védekezvén, ezen felperesi kereseti előadás valódisága bizonyítottnak tekintendő', ennélfogva alperes részéről a szándékos és jogos indok nélküli elhagyás esete fenforog stb. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1897. nov. 23. 2,409. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja és felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes mind a 7,436. sz. a. beadott kérvényben, mind az 1,746. sz. a. indított keresetében azt állította, hogy alperes a felperest magától elűzte, és felperes a házasság felbontását az 1894: XXXI. t.-c. 77. §-ának a) pontja alapján kérte, de ezen idézett törvény alapján a házasság felbontását csak az elhagyott házasfél kérheti, a mennyiben pedig alperes a felperest magától elűzte és felperes képes volna bizonyítani, hogy alperes a felperest elűzte vagy alperes a házastársi kötelességeket súlyosan megsértette és e miatt a felperes kénytelen volt volna alperesnek a házából eltávozni, miután ezek a ténykörülmények más felbontási okot állapítanak meg és azok bizonyítása a jelen per keretébe nem tartozik, az ítéletet megváltoztatni és felperest a hivatkozott törvény 77. §-ának a) pontjára alapított keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1898. június 8. 997. sz. a.) a másodbiróság Ítélete megváltoztatik és az első biróság Ítélete az uj házasságra lépés megengedését tárgyazó felesleges kijelentés mellőzésével hagyatik helyben indokolásánál fogva és azért, mert az a körülmény, hogy nem alperes hagyta el felperest, hanem ez utóbbit alperes űzte el magától, eredményére nézve egy és ugyanaz lévén,felperes az 1894. évi 31. t.-c. 77. §-ának a) pontja alapján jogosan kérhette alperest a házassági életközösség visszaállítására biróilag felhivatni. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A váltónak bárki részéről az elfogadó helyett a váltóhitelezőnél történt kifizetése által a váltó célját érvén, ilyen váltóból a fizető a váltókötelezettnek irányában a részére kiállított forgatmány alakszerűsége mellett sem érvényesíthet jogot. A szolnoki kir. törvényszék (1897. okt. 28. 3100. sz. a.) K. M. L. cég felperesnek B. Lajos alperes ellen 70 frt tőke és jár. iránti perében következőleg itélt: A kir. törvényszék alperes kifogásait elveti és a 15,804 sz. sommás végzést hatályában fentartva kötelezi alperest, hogy a sommás végzésben kitett 70 frt tőkét stb. felperesnek fizesse meg stb. Indokok: A keresethez becsatolt A. alatti váltó alapján kibocsátott sommás végzés ellen alperes B. Lajos kifogásokkal élvén, előadta, hogy ő a kereseti váltót a hitelező nagykunsági takarékpénztár igazgatójának M. Illésnek azon nyilatkozatára irta alá, hogy a 70 frt váltóösszeg az elfogadó G. Áron és nejének ingatlanain jelzálogilag biztosítva van, továbbá, hogy a váltó kifizetését felperes cég magára vállalta. Ezen kifogásait alperes a tárgyalás során olyképen egészítette ki, hogy azért is hatályon kivül helyezendő a sommás végzés, mert a váltó az arra vezetett hátirattal eegedélyezettnek nem tekinthető, s mert a váltó annak idején fizetés végett nem lett bemutatva az elfogadónak és igy az óvás helytelenül és szabályellenesen lett felvéve. Annak igazolására, hogy felperes a váltó kifizetését magára vállalta E. Elek és R. Miksára mint tanukra hivatkozik. A bizonyítás elrendeltetvén, E. Elek eskü alatt vallotta, hogy neki a kereseti 70 frtos váltó kiállításáról tudomása nincs, mig R. Miksa hit alatt tett vallomásában azt adta elő, hogy a 70 frtos váltó kifizetését felOG peres magára nem vállalta. Tekintettel ezen tanúvallomásokra, minthogy alperes kifejezetten beismerte, miszerint a kereseti váltón látható forgatói aláirás tőle származik, azt pedig, hogy a váltó értékét felperesnek vagy bárkinek is kiűzette volna, nem állította, minthogy továbbá azon körülmény, hogy alperes csupán a hitelező intézet igazgatójával ama nyilatkozatára irta alá a váltót, mely szerint a váltóösszeg G. Áron és nejének ingatlanára jelzálogilag biztosítva van, igazolva nem lett, de ezen kifogás a harmadikjóhiszemüváltóbirtokossal szembenamugy sem volna érvényesíthető, minthogy a váltó hátlapjára vezetett érvényes és valódiság tekintetében nem kifogásolt nyilatkozattal a váltó s az azon alapuló követelés felperesre jogszerűen lett átruházva és eme nyilatkozat folytán ő váltónak váltójogilag is jogszerű birtokosának tekintendő; minthogy továbbá a kereseti váltó szövegéből kitűnik, hogy a nagykunsági takarékpénztár felperesként volt megjelölve és igy az óvás szabályszerűen lett felvéve: alperes kifogásait elvetni és a sommás végzést hatályában fentartani kellett, stb. A budapesti kir. ítélő tábla. (1898. márc. 17. ]3100. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét meváltoztatja, a 15,804 sz. sommás végzésnek kifogásoló alperes B. Lajos irányában hatályon kivül helyezése mellett felperest keresetével ezen alperes irányában elutasítja, stb. Indokok: A váltó formális természetéből és a váltóigéretek egyoldalú és egymástól független természetéből következik, hogy a váltótörvény 36. §-ban a váltóbirtokosi minősége igazolására megkivánt összefüggés létezésénél, csakis a külső alaki legitimatió kivántatik meg, nem pedig a forgatmányok belső materialis jogszerűsége és igy miután az összefüggés a kereseti váltón levő hátiratok között alakilag meg van, az hogy M. Illés, a ki a forgatmányt aláirta, valóban cégvezetésre jogosult igazoltja-e a forgatóként jelentkező nagykunsági takarékpénztárnak, a váltóbirtokosi minőség vizsgálatánál kérdés tárgyát nem képezheti; következőleg és tekintettel arra, hogy ezzel a forgatmánynyal a váltókövetelés felperesre átruháztatott, alperesnek a felperes kereshetőségi joga ellen emelt kifogása alaptalan. Alaptalan alperesnek a visszkereseti jog fentartásához szükséges óvás szabálytalánságára vonatkozó kifogása is, mert a keresethez csatolt óvásnak tartalma annak tanúsítását is magában foglalja, hogy az óvatoló kir. közjegyző a nagykunsági takarékpénztárnak helyiségében az intézet pénztárnokától, a kinek a váltót fizetés végett bemutatta, azt a választ is kapta, hogy a váltó értékének kifizetése végett senki sem jelentkezett. A takarékpénztár pénztárnokának ily értelmű nyilatkozatával pedig igazolva van az, hogy az elfogadó a takarékpénztár helyiségében, a hol a váltó szövegezése szerint a fizetés teljesítését ígérte, nem volt feltalálható, már pedig a váltó elfogadójának áll kötelességében gondoskodni arról, hogy abban a helyiségben, a hol a fizetést ígéri óvás felvételére nyitva álló határidő alatt, feltalálható legyen és e célból ottan olyan egyénnél jelentkezzék, a ki az ovatoló személyt ottlétéről értesítheti. A jelen esetben tehát az ovatoló kir. közjegyző kötelességének eleget tett, a midőn ez irányban a takarékpénztár helyiségében a pénztárnoktól, mint főtisztviselőtói szerzett tájékozást. E szerint a felvett óvás a v. t. 99. §. 3. pontjának kellékeit magában foglalván, egymagában véve az. hogy abban az intézet pénztárnoka van mint olyan megjelölve, a kinek a váltó fizetés végett bemutattatott, lényeges szabálytalánságot nem képez. Mindazonáltal az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával a 15,804 sz. sommás végzés kifogásolt alperes irányában hatályon kivül helyeztetett, felperes keresetével kifogásoló alperes irányában elutasittatott stb; mert felperes is beismerte, hogy a kereseti váltót a nagykunsági takarékpénztárnak, mint a váltó utolsó forgatójának, a váltókötelezettek helyett fizette ki; a per adataiból pedig nyilvánvaló, hogy a váltóösszegnek a takarékpénztárnál történt kiegyenlítése által épen az elfogadó érdekében és az elfogadó helyett teljesítették a fizetést. Beismerte ugyanis felperes a tárgyaláson azt, hogy a nagykunsági takarékpénztár a kereseti váltó elfogadójának nyitott váltóhitel biztosítására, ennek arra az ingatlanára, a melyet a felperes megvett, a váltó elfogadójától 2400 frt erejéig jelzálog biztosítékkal bírt, nem vonta kétségbe alperesnek azt az állítását, hogy a kereseti váltó a 2400 frt erejéig fenálló jelzáloggal biztosított váltók közé tartozik. Minthogy pedig felperes az elfogadótól a /. alatti szerződés szerint ennek a takarékpénztár jelzálogi biztositékával terhelt ingatlanát vette meg, habár magában a vételi szerződésben a takarékpénztárnak jelzálogilag biztosított váltóköveteléséből csupán 1800 frt állíttatik fennállónak és a felperes is csupán ily összegű váltókövetelésnek a vételárából leendő kifizetését vállalta magára, ennek a kötelezettségnek pedig a 2 /. és 3 /. alatti váltók beváltásával eleget is tett és habár az átválalt váltókövetelésben nem is foglaltatik bent a kereseti váltókövetelés; mégis miután a 70 frt váltóösszeg erejéig a felperes részéről az elfogadótól megvett ingatlan a vételárnak akkori birtokosa javára jelzálogi biztosítékul szolgált, a felperes akkor, a midőn a takarékpénztárt a kereseti váltó kifizetésével az annak alapján fennálló követelésére kielégítette, a váltónak kifizetését a - . alatti szerződés megkötésére tekintettel nyilvánvalóan az elfogadótól megvett ingatlant terhelő jelzálogi biztosítéknak mentesítése és igy a takarékpénztár mint hitelező és a váltó elfogadó, mint adós között fenállott jogviszony alapján az elfogadó érdekében és az elfogadó helyett teljesítette. A váltónak bárki részéről az elfogadó helyett a váltóhitelezőnél történt kifizetése által pedig a váltó célját érvén, ilyen váltóból a