A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 34. szám - Épület visszabocsátása. Jogeset az 1893. évi XVIII. t.-c. 1. §-ának 1. pontjához

238 A JOG rendelkezik, mert továbbá a felperesi egylet alapszabályai kormányhatóságilag jóvá nem hagyatván, felperesi egylet nem létezőnek tekintendő, s mint ilyent, felperesi elnök azt nem képviselheti és annak nevében kezelhetőségi joggal nem bir. Ez ez alperesi ellenvetés azonban egyenesen megcáfoltatik az által, hogy a felperesi egylet alapszabályait a kaiánsebesi g. kel. szentszék még 1884. nov. 23-án jóváhagyta, és hogy a felperesi egylet, a mint azt alperes is beismeri, 1877. július hó végéig szabályszerűen állott fenn. A felperesi egylet tényleges fenállása mellet bizonyit az is, hogy felperesi egylet f. évi január 19-én a vármegyei alispáni hivatal engedélyével az egylet céljaira egy mulatságot rendezett, mely az egyletnek 136 fit tiszta jövedelmet hozott. Alperes sem ezen ténykörülményt, sem azt nem vette tagadásba, hogy felperes alperesnek temetői állását 1898. február hó 13 án felmondta és hogy a f. évi január 19-iki felperesi mulatság a helyi hatóság tiltó rendelkezésének megváltoztatásával a megyei alispáni hivatal által engedélyeztetett, az pedig, hogy alperes a kereseti jogviszonyba felperesi egylettel lépett s ezzel szerződött, valamint, hogy a fizetését is felperestől húzta, az A. alatti szerződés és a D. alatti nyugta bizonyítja. Ámbár maga felperes azt adta elő, hogy a felperesi egyleti alapszabályok kormányhatósági jóváhagyás alatt csak most állanak, azt a jogviszonyt és alperesi kötelezettséget, hogy alperest felperes egylet fogadta fel s ő jogosított elbocsátani — a miből az alperes által lakott épületre vonatkozó, felperes tetszésétől függő visszabocsájtási kötelezettség is önkényt következik — bíróilag elismerni és alperest a kereset értelmében annál inkább elmarasztalni kellett, mert az, hogy a helyi politikai hatóság a felperesi egyletet s ennek 1884. óta működő elnökét elismerni nem hajlandó, egyrészt ennek a pernek keretébe nem tartozik, másrészt pedig a felperesi egylet évtizedes fennállásával és működésével szerzett felperesi jogosítványokon s alperesnek ezekkel szembeni perbeli állásán mit sem változtat és mert alperes is beismerte, hogy a temetői épületet felperes építette és hogy ezzel felperes rendelkezik.)) Az I. biroság ítélete alperes által felebbeztetvén, a II. bíróság felperest keresetével elutasította. Indokai ezek : «ennek a pernek eldöntésénél két körülménynek a megállapítása szükséges, nevezetesen, hogy felperesi egylet, mint ilyen jogviszonyt létesítő szerződést köthetett-e az alperessel és ebből keletkezett-e keresetileg érvényesíthető joga, vagy sem. Törvényes szabály, hogy mások irányában egyletek (társaság) jogok szerzésére csak akkor bírnak képeséggel, ha maga az egylet engedélyeztetett. Már most, tekintettel arra, hogy az érvényes e tekintetben szabályul szolgáló 1875. évi május hó 2-án 1508. szám alatt kelt belügyministeri rendelet, különösen az annak mellékletét képező eljárási intézkedés I. cikke értelmében egyletek megalakultnak és működésük megkezdésére jogosítottnak csak akkor tekintketők, ha azok alapszabályai a kir. kormány láttamozásával elláttattak. Tekintettel arra, hegy a fel" peres egylet alapszabályai sem a szerződés kötése idejében, de még jelenleg is az engedélyezést magában foglaló kormányhatósági láttamozással ellátva nem lettek, ezt véglegesen megalakultnak és jogok alanyául szolgálható képeséggel birónak és olyannak, a ki érvényesen szerződhetik, tekinteni nem is lehet. Minthogy pedig általános jogelv az is. hogy jogokat keresetileg csak physikai és az ezzel vagyonjogi tekintetben egyenlő elbánás alá eső jogi személyek érvényesíthetnek, minthogy a felperesi egylet, mint eddigelé törvényesen meg nem alakult jogi személynek tekinthető; ennél fogva az alperessel szemben jelen keresettel érvényesíteni célzott jogát megállapítani nem is lehetett.» Az érdekes jogi kérdés tisztázása céljából a II. bírósági ítélettel az I. bírósági Ítélet megokolásán kivül az alábbi, lehetőleg rövidre szabott fejtegetést állítjuk szembe : A m. kir. kormány a társulati mozgalmakat kezdettől fogva melegen istápolta. Kitűnik ez a belügyminisztériumnak már 1,394/873. és 773/874. számú rendeleteiből is. Ugy a kormányrendeletekből, mint a dolog természetéből következik, hogy az u. n. bemutatási záradék csak arra való, hogy az illető egylet vagy társaság megalakulásáról a kormányhatóság tudomást vegyen s működését addig, mig állami vagy magánérdekbe nem ütközik, ellenőrizve támogassa. A kérdéses egylet több mint 19 éven át tényleg fennállván, létjogosultságát tagadni annál kevésbbé lehet, mert az illető törvényhatóság az egyletet nemcsak megtűrte, hanem legutóbbi jótékony célú mulatságát előmozdította és engedélyezte is. A felvetett jogesetben az egyletnek mint ilyennek szabályszerű megalakulása teljesen irreleváns s magánjogi szempontból nem abban keresendő a súlypont, hogy az egylet bemutatási záradékkal elláttatott-e vagy nem, hanem abban, hogy harmadik személyekkel szemben tényleges birtokot szerzett-e? Azt hisszük, hogy a peres felek közötti szerződésnél fogva felperes tényleges birtoka kézen fekvő s hogy ebből elmaradhatatlanul folyik az alperesség is, mert az egylet szabályszerű megalakulásának ogi kérdése ebbe a rövid utu birtokperbe sikerrel bele nem keverhető. Még ha felperest nem ismerjük is el a temető lakház birtokosinak.hanem a g.-kel egyházközséggel szemben csak a lakház birlalójának tekintjük, akkor se tagadhatjuk rneg tőle a jogvédelmet. A magyar ált. polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő bizottságnak folyó évi március 5-én tartott teljes ülésében a birtok és birtokvédelem alapelvei vitattattak meg, melynek során kifejtetett, hogy a birlalás csakis elvileg nem részesül oltalomban, tényleg azonban a birtokvédelem, az osztrák és mai hazai jogunk álláspontjával összhangzatban, a birlalásra is kiterjesztetik. Nézetünk szerint azonban felperes nem birlaló, mert nem másnak jogán s nem másnak a nevében, hanem a saját szerzett joga alapján működik. Ettől a szerzett jogától nem fosztható meg abból a formai okból, hogy alapszabályai jóvá nem hagyattak, mert contractus contrahentibus legem ponit s a magánjogi pervitának semmi köze ahhoz, hogy a felperesi egylet a hatósági nyilvántartásba bevezetve van-e, a mi különnösen oly esetekben, midőn olyasmit állit, a mi által sikerteljesen vél kedvében járhatni a hatalom tényezőinek, a nélkül, hogy az ő saját állításának igazságáról, tudományosságáról meg lenne győződve. Ekkor azután egy-egy értelmetlen mondat construálása által igyekszik keresztüllábolhatni a nehézségen, így a többek közt mindjárt a 7-ik lapon ilyen mondattal találkozunk : «Wie die religiös-sittlichen Kráfte des Staates seinen Werth und sein Schicksal wesantlich bestimmen, so kann für die Staaten der christlichen Staatengemeinschaft den absoluten Masstab und Werthmesser weder eine absolute mtnschliche Vernunft, noch eine voraussetzungslose Wissenschaft, die es beidé nicht gibt, sondern nur das Christenthum sein» (sic). Egy egészen hibásan construált mondat; de miután a sajtóhibák jegyzékében sincs helyreigazítva, illetőleg sajtóhibák jegyzéke nincs is a könyvhöz csatolva: tehát okvetlenül azon gondolatra kell jönnünk, miszerint ez által Bornh a k csak manoevrirozni akart, nehogy egy nagyon is kényes kérdésben határozottan szint kellene vallania. Vannak azonban e müvében Bornh aknák oly nyilatkozatai is, a melyeket teljességgel nem lehet félreérteni, — nyilatkozatok, melyekből napnál fényesebben kiderül, hogy minő érdekeket kivánt Bornhak e művének megírása által első sorban szolgálni. így pl. a 13-dik lapon Bornhak az állam fogalmát a monarchikus államban azonossá igyekszik áttescamotirozni magával az uralkodóval, és ugyanazon értelemben mint ezt XIV. Lajos értette, midőn azt mondotta, hogy: «L'état, c'est moi !» Bornhak ngyanis nem csekélyebb dolgot állit, mint hogy «derjenige, der die staatliche Gewalt aus eigenem Rechte inne hat, ist eben selbst der Staat» (13. 1.). A muckerek kedvéért, a kiknek még mindig óriási befolyásuk van. elmegy a 15-dik lapon odáig, hogy constatálja, miszerint a Zsidóország theokratiáját maga az Úristen alapította. Az is bizonyos, nagy befolyású körök szája ize szerint van, a mit Bornhak a 20. oldalon hangsúlyoz, hogy t. i. nem arra való az állam, hogy minden egyes honos egyénnek a jólétét mozdítsa elő, hanem, hogy az egyes honosok tartoznak magukat az államnak mint az emberiség legfőbb céljának áldozatul hozni. «Nicht die Pflege der Wohlfahrt der Einzelnen ist Aufgabe des Staates, sondern die Einzelnen müssen sich dem Staate als dem höchsten Zwecke der Menschheit opfern» (20. L). Midőn pedig Bornhak ezen alaptételt Aristotelesre vezeti vissza, csak a saját tudatlanságát árulja el: mert hisz A r i s t o t e 1 e s éppe n ellenkezőleg az eu £fjv t, az egyesek boldogulhatását állította oda mint az állambani élet végcélját. Jellemző, hogy Bornhak ugy I. N a p o 1 e o n mint III. Napóleon uralmát tyrannisnak nevezi, de a német absolut monarchiákat, ugy mint ezek pl. a mult században fönn állottak, éppen nem kívánja tyranisnak tekintetni. De még jellemzőbb, hogy Bornhak a 104-ik lapon félreérthetlenül azt mondja, hogy bizony a népképviseleti rendszer sem többet sem kevesebbet nem ér, mint a rendi gyűlések. «Unter anderen politischen und socialen Voraussetzungen entstanden als das Stándethum, ist es an sich weder schlechter noch besser als dieses, sondern eine ihm gleichberechtigte historische Erscheinung.» (104-. 1.) Annak a szerzőnek, a ki ilyet a XIXszázad végével müveit nyelven irott könyvben ily félreérthet.