A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 34. szám - Épület visszabocsátása. Jogeset az 1893. évi XVIII. t.-c. 1. §-ának 1. pontjához

A JOG 239 ben is mindig a hatóság éberségén fordul meg. S bárhogyan döntsünk a tekintetben, hogy az egylet szabályszerűen áll-e fenn. vagy nem, évek hosszú során át keletkezett működését és vagyonjogi viszonyait nem ignorálhatjuk, különösen nem akkor, ha az egylet beszüntetésére, felosztására kerülne a sor. Addig, mig ez meg nem történt, a bírónak a tényleges jogosítványokkal és kötelezettségekkel számolnia kell. Különösen fontos és igen nagy jelentőséggel bir továbbá ennek az ügynek minden oldalú alapos elbírálásánál az, hogy időközben a felperesi egylet az egyházközség ellen sommás visszahelyezést pert is tett folyamatba azért, hogy az egylet temetői lakháza elkerittetett. melyet az egylet jogérvényesen megnyert s az egyházközség köteleztetett, hogy az általa emelt keritést lerontsa. Vessünk ezek után még egy pillantást azokra a bonyodalmakra, a melyek a kereset elutasításából keletkeztek Felperes az első bíróság ítéletét 8 nap eltelteltével végrehajtatta, most meg a felső bíróság Ítélete alapján alperes kért és kapott visszvégrehajtási jogot. A felperes temetői épületében igy most megint alperes lakik, ellenben a sommás visszahelyezési Ítélet szerint nem csupán alperes, hanem még az egyházközség irányában is és egyáltalában felperes ismertetett el jogérvényesen tényleges birtokosnak. Az egyházközség, mely — miért, nem tartozik ide — a felperesi egylet alapszabályait jóváhagyta, meghajolt az első bíróság ítélete előtt, melylycl felperes az előbbi állapot viszszaállitása mellett a birtokba visszahelyeztetett s ezen Ítélet végrehajtásában is megnyugodott; felperes szegődvényese, alárendeltje ellenben post tot discrimina rerum, az épületben benn ül és kárötvendezik. Végkövetkeztetésünk tehát az, hogy mivel felperes keresete mindazon feltételeket kimeriti, melyeket a jelen esetre az alaki jog előir. s mivel a kereset az anyagi jog egyetlen szabályát sem sérti: a kereset elutasítása téves s végeredményében a jogok és kötelezettségek coliisiójára vezet. Jó magyarán mondva : véka alá ma már senki sem rejtheti a tudományát, s a magyar jogi publicitás mai fejlettsége és a jogászközönség magasabb igényei egyenesen megkövetelik, hogy a figyelmet érdemlő érdekesebb jogesetek ítélőszéke elébe vitessenek. Különösen kívánatossá teszi ezt felebbezési rendszerünk, mely az alsó bíróságok határozatai nagy részét a felsőbb és legfelsőbb bíróságtól elzárja. Igénytelen felszólalásunkban ez úttal is ez a szempont vezérelvén, a helyreigazításnak vagy cáfolatnák mint mindig, agy most is készséggel nézünk elébe. Belföld. A tiszai ag. hitv. evang. egyházkerület eperjesi Collegiumának jogakadémiáján az 1898—99. tanévre a beiratások f. évi szeptember 1-étö'l 8-áig eszközlendó'k; az előadások pedig szeptember 9-én veszik kezdetüket. Utólagos felvételnek szept. 9—11. napjain dékáni-, azután pedig tanári-kari engedélylyel lehet helye. Azok az egyéves önkéntesek, a kik tényleges katonai szolgálatukat f. évi szeptember hó végén fejezik be, október 1—8. napjain iratkozhatnak be. A vizsgálatok határideje szeptember 1-étől 15-éig terjed. A tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület eperjesi ó'si Collegiumának jogakadémiáján, a hazai ág. hitv. ev. vallásfelekezet ez egyetlen ilynemű tanintézetén, mely az ezredéves országos kiállításon «haladásért» elismerő oklevelet nyert, — az 1897—98. tanév alatt a következő tanárok működtek: dr. Horváth Ödön dékán (magyar közjog, jogbölcselet, politika); dr. Horovitz Simon i ró mai-jog, büntető-jog); dr. Mikler Károly (jogtörténet, egyházjog, pénzügyi-jog, statisztika); dr. Sarudy Vilmos (nemzetgazdaságtan, magyar közigazgatási-jog, váltó- és kereskedelmi jog); Schulek Gusztáv (magyar- és osztrák magánjog, peres eljárás); dr. Szláv ik Mátyás (bölcselettörténet, bölcseleti ethika); dr. Breyer Adolf, dr. H o r o v i t z Imre, dr. K ö rt v é 1 y e s s y Dezső, dr. Lakner Árpád, dr. Máriás sy Béla, dr. Meliorisz Béla, dr. Pelech E. János, dr. Sztehlo János (magántanárok). Az I-ső félévben 20 tantárgy 89 hetiórában; a Il-ik félévben pedig 25 tantárgy 83 hetiórában adatott elő. A tanév alatt a jogakadémián összesen: 182 hallgató volt beirva, ugy, hogy a hallgatóság létszáma tekintetében ez a tanintézet a hazai tíz jogakadémia között a legelsők közé emelkedett. A hallgatók között volt: I-ső éves 58; 11-od éves 83; Ill-ad éves 25; IV-ed éves 28; tanfolyam hallgatása nélkül ministeri engedélylyel vizsgázott 8. Vallás szerint volt: ág. hitv. ev. 63; r. kath. 46; izr. 43; gör. kalh. 20; ev. ref. 6; gör. kel. 4. Születési hely tekintetében volt: Sáros-vm. 57; Szepes-vm. 21; Liptó-vm. 12; Ahauj-Torna-vm. 10; Zemplén-vm. 9; Gömör-vm. 6; N.-Küküllő-vm. 5; Bács-Bodrog-, Békés-, Borsod-, Brassó-, Szeben-, Trencsén-, Zólyom-vm., 4—4: Szabolcs-vm. 3; Arad-, Bereg-, Hont-, Nógrád-, Pest-, Torontál-. Turócz-, Ung-, Veszprém-vm. 2—2; Árva-, Csanád-, Csik-, Csongrád-, Hajdú-, Lika-Krbava-, Nyitra-, Szatmár-, Szolnok-Doboka-, Temes-vm. 1 — 1; A.-ausztriai 2; Galíciai 1. A folyó tanév májusának végéig tartatott a jogakadémián: 98 I. alapvizsgálat, 42 II. alapvizsgálat, 7 államtud. államvizsgálat és 13 jogtud. államvizsgálat. A vizsgálatokon kitüntetéssel nyertek képesítést: Galló István, Istók Zoltán K á 11 a y Adolf, () k á 1 y i Géza az I. alapvizsgálaton,B á n y á s z László' Flórián Károly, Institórisz Endre, Klein Mór Tabak István a II. alapvizsgálaton és Adamkovich Győző a jogtud. államvizsgálaton. A tanév alatt 18 joghallgató nyert végbizonyítványt. Több joghallgató részesült ösztöndíjban, a segélyegylet támogatásában, tandíj- és tápintézeti-dij- elengedésben, stb. (Ezen a cimen a joghallgatók által élvezett kedvezmények összege a mult 1897—98. tanév alatt: 2260 frt.) Az akadémiai ifjúság egyesületei: a jogásztestület segélyegylet, irodalmi- és olvasókör, turista-egylet és vivóegylet igen élénk működést fejtettek ki. Mindezekről részletesebb adatok a Collegium «r.rtesitő>-jében olvashatók, melyet az ág. hitv. ev. Collegium igazgatósága Eperjesen egy drb 5 kros levélbélyeg beküldése ellenében bárkinek kézséggel megküld. A városban egészséges és nem drága lakások elegendő számban állanak rendelkezésre s az ifjúság ellátása jutányos és megfelelő. lenül tisztán, világzsan ki mer mondani, semmiesetre sem hiányzik az erkölcsi bátorsága, ez már kétségbevonhatlan ; ámde, hogy az ily szerzőnek azután nem tisztán tudományos cél lebeghet a szeme előtt, midőn ily tant hirdet, ez sem szorul azután bővebb beigazolásra. Ugyanily irányzatos törekvésre vall s zerző részéről az, a mit nála a törvényhozás és a kormány közti viszonyról olvasunk. Az ő theoriája szerint szabad kormány — «freie Regierung» csak oly monarchikus államban létezik, a melyben a törvényhozás csak bizonyos ügyekben alkothat törvényt; az ily államban azután a kormány szabadon és korlátlanul rendelkezhetik minden egyéb ügyek fölött, t. i. a melyekre nézve ezen állam törvényhozása törvényeket nem alkothat, és Bornhak szerint azután csak az ily kormány a valóban szabad kormány — «freie Regirang» — csakis az ily állam nevezhető azután alkotmányos államnak — «Konstitutioneller Staat». «Je nach ihrem Verhaltniss zur Gesetzgebung gliedert sich die Regierung des konstitutionellen Staates in zwei Theile, die freie Regierung und die Vollziehung.» — cDie freie Regierung bewegt sich auf dem der Gesetzgebung nicht vorbehaltenen Gebiete.» «Insbesondere fáilt hiernach die Organisation aller Behörden, die nicht vvie die der Gerichte und zahlreicher Vervvaltungsbehörden gesetzlich erfolgen muss.» 150—751 De nem folytatom ebben az irányban Azt hiszem, a fölhozottak is eléggé megvilágíthatják azon reactionarius törekvést, a mely B o r n h a k általános államtanát átlengí. Ámde megvilágíthatja egy ily munkának nagymérvű elterjedése, a komoly sajtó részérőli kedvező fogadtatása, valamint az a tekintély, a melyre már is eljutott ; mindez, mondom, megvilágíthatja egyúttal a német értelmiség köreiben még mindig otthonos haladásellenes áramlatokat is. Nem fejezhetem be azonban a Bornhak munkájának jellemzését a nélkül, hogy ne jelezzem minő tájékozatlanságot árul el Bornhak e müvében a magyar törvényhozásra vonatkozólag. Bornhak ugyanis a 169-ik lapon egyenesen azt mondja, hogy Magyarországon a törvényhozás a rendőrségi ügyek tárgyában törvényt nem alkothat. «Die deutschen Mittelstaaten überweisen der Gesetzgebung alle Rechtsnormen, welche in die Freiheit der Person und des E'genthums eingreifen, alsó ím wesentlichen das Privát-, Straf- und Prozessrecht, und ausserdem kasuistisch einzelne andere Materien, Ungarn die meisten Rechtsnormen, jedoch mit Ausschluss der Polizei und einzelne andere Anordnungen» (169. I.). Ugyan honnét vette Bornhak, a három kötetre ter jedő «Preusisches Staatsrecht» (1888 —1892) és az «Entwickelung der Konstitutionellen Theorie» (1885) szerzője ezt a képtelenséget? Erre nem tudok feleletet; csak annyit látok az egészből, hogy Magyarország alkotmányát még ugyancsak kevéssé ismerik még a német államjogtudósok is. Hogy a helyzet e részben is minél előbb megjavuljon, ez kívánatos ; de néze em szerint ezt csak akkor fogják elérhetni, ha majd a magyar tudományosság egyáltalán nagyobb sulylyal fog bírni a külföld vezető körei előtt, mint a mennyivel bir az manapság. 2 Hasonl. ö. Bornhak, Allgemeine Staatslehre 165—170 1,