A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 33. szám - Törvénykezési javaslat - A végrehajtási törvény 93. §-ához

A JOG 131 rasra tartozván : csak az erdekeit csödhitelezök meghallgatásával dönthető el. Ennek a kérdésnek megoldása a valódiság és osztályozás kérdésére szorítkozó (csődtörvény 145. § a) külön per tárgyává a csödhitelezök hozzászólási jogának (csődtörvény 182—186. §-ai) megsértése nélkül nem tehető. (A budapesti kir. tábla 1898. márc. 2. 610 sz. a.) A ki valamely váltóra nézve váltokapcsolatban nem állott s igy azt nem mint visszkötelezettség alatt álló előző váltotta be, az a váltónak egyszerű magához váltása alapján váltókereseti jogot nem nyer. Mert az óvással a váltokapcsolatban alló személyek sorozata le lévén zárva és a váltó csak ugy jöhetvén ismét forgalomba, ha azt vagy a megóvatoltato váltóbirtokos, vagy a beváltó visszkötelezettség alatt álló előző tovább forgatja.nem lehet az saját személyében váltóbirtokosnak igazolva, a kire sem az ovatoló forgatmányos, sem ennek előzője a váltót át nem ruházta, még akkor sem, ha van a váltón egy, az óvás felvétele előtt reá vezetett üres forgatmány. Annak azonban nincs törvényes akadálya, hegy meg nem ovatolt váltónál az ily üres forgatmány felhasználtassék váltobirtokosi minőségnek igazolására. (A m. kir. Curia 1898. március 4. 513. sz. a.) A szövetkezeti tag felmondásának hatályára nézve teljesen közömbös, hogy a szövetkezet a kellő módon történt felmondást tudomásul vette-e, mert a kereskedelmi törvény 235. §-a értelmeben a szövetkezeti tagnak feltétlenül joga van a szövetk zetból előleges felmondás mellett kilépni. Az üzletrész kifizetését a korlátolt felelősségű szövetkezetnek tagja a kereskedelmi törvény 2^4. §-aban meghatározott elévülési idő lejártavai követelheti, ha addig a társaság feloszlása el nem hataroztatott (Kereskedelmi törvény 237. §-a.) Ezen időponttol kezdve a szövetkezet a felmondott üzletrész után törvényes késedelmi kamatot köteles fizetni. A szövetkezeti alapszabályoknak az az intézkedése, hogy a felmondott részjegyek a felmondási idő iejárta után a mérlegszerű vagyon 90 százalékán váltatnak be, mint a törvénynyel ellenkező, hatalvlyal nem bir. (A m. kir. Curia 1898. február 9. 613. sz. a ) Ha az eladó az áruszállítások alkalmával megküldött számiakon a vevőt a fizetési késedelem esetén a kamatmegterheltetés időpontjáról értesítette, ugy meghatározta a vételárnak előzetesen meg nem állapított fizetési idejét is, és ez az időpont olyannak tekintendő, a melytől fogva a vevőt a kereskedelmi törvény 283. £ a alapján nemfizetés esetében a kamatfizetés kötelezettsége is terheli. (A m. kir. Curia 1898. március 9. 125. sz. a.) A valto alapján a váltóbirósag előtt kötött egyezséggel csak az ismertetik el, hogy a váltó alapján váltójogi uton jogosan támasztatott alperes ellen követelés. Felperes az egyezség alapján csupán váltovegrehajtási jogot nyert; ha azonban ez elévülés folytan elenyészett, köztörvényi uton az 1868. évi LIV. t -c. 170. S-a értelmében alperes tagadása ellenében felperes a köztörvényi kötelezet'ség valódiságát és fennállását, illetve azt, hogy jogelődétől alperes a váltóra ellenértéket kapott és igy a váltóösszeg meg nem fizetése esetében felperes kárával jogtalanul gazdagodnék, bizonyítani köteles. (A m. kir. Curia 1898. jan. 20-án 756. sz. a.) Bűnügyekben. Magánlaksértés bűntettének elkövetése a szomszéd udvarba talicskával való behatolás által a célból, hogy az illető udvarral határos ház falainál támadt gödröt kitöltessék a talicskában hozott földdel. A szegedi kir. törvényszék (1897. aug. 23. 9,296 sz. a.) K. János vádlott a V. Péter és neje sérelmére elkövetett, a btk. 330. §-ába ütköző és minó'sülő magánlak megsértésének büntette, valamint a V. Péterné sérelmére elkövetett, a btk 261-ba ütköző és minó'sülő' becsületsértés vétsége miatt vád alá helyeztetik stb. Ellenben V. Péter ellen, az ugyanazon időben K. János sérelmére elkövetett, a btk 261. §-ába ütköző becsületsértés vétsége miatt a további bűnvádi eljárás megszüntettetik. Indokok: K. János vádlott részben beismerése és V. Ferenc, H. Antal, N. Johanna, özv. R. Bernátné és P. János tanuk vallomásával bizonyítottnak veendő az, hogy K. János vádlott 1897 évi február 25-én V. Péter és neje házához annak bekerített udvarába V. Péter előleges tiltakozása dacára és ennek beleegyezése nélkül erőszakkal hatolt be egy talicska földdel, abban nyilvánulván az erőszak, hogy midőn V. Péter megtiltotta a talicska földnek bevitelét házához és lábát a talicska elé is állította, hogy a talicskát a vádlott be ne tolhassa, vádlott a talicskát nagy erővel tolta V. lábának, kijelentve, hogy ö tiltakozás dacára is beviszi a földet V. házához, mely szólalkozás és a talicskának erőszakos betolása közben V. kénytelen volt a lábát a talicska elől elvenni, miközben K. Jánost meg is lökte, ki a talicskán keresztül esett, de ki dacára ennek fölkelve, a talicska földet mégis betolta V. udvarába, ezzel vádlott terhére a btk 330 §-ába ütköző' magánlak megsértése bűntettének tényálladéka lévén helyreállitható, ^ őt e bűntett miat kellett vád alá helyezni. De mert özv. R. Bernátne vallomásával igazolhatónak látszik az is, hogy ugyan vádlott a szóvita közben Vajda Péternét ezen V. Péterhez intézett szavaival: «a feleséged a tied is, az enyém is, másé is» női becsületében sértette, őt a btk. 261. §-a alapján becsületsértés vétsége miatt is vád alá kellett helyezni. V. Péter azon cselekménye, hogy K. Jánost fellökte, mert K. János irányában megbecstelenitő cselekmény a btk. 261. §-ába ütköző vétséget képezne, de mert jelen vétség a 267 § szerint csak magánvácira üldözhető, minthogy a vádat e miatt K. János a sértett nem emelt, ez okból kellett a vétség miatt V. Péter ellen az eljárást megszüntetni. A szegedi kir. ítélő tábla (1897. nov. 9. 5,101. sz. a.) a kir. törvényszék végzésének K. János terheltet illető része megváltoztattatik s nevezett vádlott ellen magánlak megsértésének büntette és becsületsértés vétsége miatt megindított büntető eljárás is megszüntettetik. Indokok: Az eljárás adatai szerint V. Péter panaszolja, hogy K. János 1897. febr. 25-én egy talicskával sarat hordott be a neje tulajdonát képező telekre, a mikor is ezt meglátva kijelentette, hogy nem engedi a sárnak további behordását, dacára c kijelentésnek K. János terhelt a már megrakott talicskát beakarván tolni, V. Péter elébe állott s hogy a sárnak további bevitelét megakadályozza, V. Péter megfogta a talicskakereket, K. János pedig a talicskát olyan erővel tolta, hogy V. Péter kénytelen volt előle kitérni és saját állítása szerint tovább nem tiltakozott. Állítja, továbbá V. Péter sértett fél, hogy ez alkalommal K. János azt is mondotta neki, hogy a háztelek, hova a sarat behordta, nem az övé, illetve a V. Péteré, hanem a nejéé, a neje pedig a másé is, miért is V. Péter magánlak megsértésének büntette, V. Péterné pedig becsületsértés vétsége miatt emelt panaszt K. János ellen. K. János terhelt azzal védekezik, hogy az ő laktelkével közvetlen szomszédos V. Péterné tulajdonát képező telek bérbe van kiadva s a bérlőnek sertései feltúrták az ő háza oldala mellőli földet és igy ő, a háza falának megóvása és helyre állítása végett hordott be néhány talicska földet, a mikor is délután 3 óralájt V. Péter ezt meglátva, a föld további behordása ellen tiltakozott. Erre K. János arra kérte V. Pétert, hogy miután a háza fala melletti gödröknek nagyobb részét már betöltötte, engedje meg, hogy még egy néhány talicska földet behordhasson, de V. Péter még az ellen is tiltakozott, hogy a már megrakva volt talicska földet bevihesse, azonban e tiltakozása dacára is K. János a talicskát betolta a telekre. Tagadja azonban, hogy V. Péternéről a panasz tárgyává tett becsületsértő kifejezéseket mondotta volna. Minthogy az eljárás folyamán kihallgatott V. Ferencz, H. Antal, N. Julianna és P. János tauuk is csak a V. Péter és K. |ános között a fentiek szerint történt szóváltást bizonyítják, minthogy K. János terheltnek a felebbezési indokolásban felhozott és az eljárás adataival meg nem cáfolt állítása szerint a kérdéses telek bérletbe van kiadva és igy tulajdonképeni lakója, illetve a lakással rendelkező panaszt nem emelt, minthogy Makó rendezett tanácsú város építészeti szabályrendeletének 62. §. szerint a szomszéd köteles megengedni szomszédjának, hogy javítási építkezésének rendes végrehajtására megkívántató munkát teljesíthesse és igy K. János terhelt nem jogtalanul és nem is a lakással rendelkező tiltakozása ellenére ment be a kérdéses telekre; — minthogy a V. Péterné által panaszolt becsületsértést képező kifejezésre nézve V. Péternek mint a terhelt ellenfelének s mint a magánvádló íérjének erre vonatkozó vallomása aggálytalannak nem tekinthető és ugy özv. R. Bernátné egyedüli tanúnak a vallomása terhelt tagadásával szemben bizonyítékot nem képez: mindezeknél fogva a kir. törvényszék végzésének K. János terheltet illető részét megváltoztatni stb. kellett. A m. kir Curia (1898. Május 'J0. 1,027. sz. a.) a kir. itélő tábla végzése megváltoztattatik és K. János ellenében az elsőbirósági végzés hagyatik helyben. Indokok: Az építési szabályzat 62. §-ának rendelkezése is csak azt a jogot adhatja meg K. Jánosnak, hogy a mennyiben a ház javitása a szomszéd udvarba való behatolást szüksegessó tenné, de a szomszéd a behatolást meg nem engedné, ezt az illetékes hatóságnál kérelmezhesse; de az önhatalom, erőszakos eljárásra jogot nem adhat. A becsületsértés tekintetében pedig M. Mátyás tanú vallomása is támogatja S. Saroltának terhelő előadását és igy a vád alá helyezésre mind a két esetben elegendő jogos gyanuok és adat szereztetett be a vizsgálat során.