A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 33. szám - Törvénykezési javaslat - A végrehajtási törvény 93. §-ához

130 A JOG A felperes által hivatkozott és hit alatt kihallgatott tanuk 1 igazolták a váltó keletkezésére nézve a felperes által felhozott s az alperes által szintén tagadásba vett tényeket. Még pedig N. Vláda, K. Dusán, Sch. Lukács és L. Gyula tanuk vallomása iga­zolja, hogy alperes a fennállott L. és Sch. cégnél a mai napon 13,844. sz. a. elintézett váltóper iratainál X •/. alatt fekvő nyilat­kozat szerint 4,000 frt váltóhitel erejéig kötelezettséget vállalt, Sch. Lukács, L. Gyula, M. Sándor és Sz. János tanuk vallomása bizonyitja továbbá, hogy az emiitett X •/. alattira vonatkozó vál­tók a megszűnt L. és Sch. cég birtokából a felperes birtokába kerültek és hogy a kereseti váltók egyike a X '/. alatti folyomá­nyakép kiállított és már a felperes birtokában prolongált váltók­nak. N. Vláda, K. Dusán és Sch. Lukács tanuk vallomása igazolja végre, hogy az alperes az X /. alattinak kiállítása alkalmával meg­hatalmazta fiát L. Dusánt arra, hogy az X '. alattiból kifolyólag kiállítandó összes váltókon az ő (alperes) nevét aláírhassa; azutóbb emiitett két tanú bizonyította azonfelül még azt is, hogy az alperes később is nyilatkozott előttük a felől, hogy fia Dusán által fogja nevét aláíratni a prolongációs váltókon. Ezek által bizonyitva van, hogy az alperes a kereseti vál­tóra nézve megbizta Dusán fiát nevének aláírásával. Az alperes tagadta ugyan még azt is, hogy a kereseti váltón Dusán fia irta volna alá az ő nevét, de ezúttal közömbösnek látszik az, hogy az alperes neve ki által Íratott a váltóra s ez az alperes kötelezett­ségén nem változtat, mert bizonyitva van, hogy az alperes tény­leg adott meghatalmazást nevének aláírására. Egyébiránt L. I )usán és az alperes váltói aláírásának az 1893: XVIII. t.-c. 45 és 78. §. értelmében történt összehasonlítása a bíróságot azon meggyőző­désre vezette, hogy az aláírások ugyanazon kéztől erednek. Ugyanazért beigazoltnak volt elfogadandó, hogy az alperest a váltótörvény §-a szerinti váltói kötelezettség terheli, miért isaz alperesnek az aláírás valódisága ellen emelt kifogását a neki megítélhető tagadó eskü alkalmazása nélkül is el kellett vetni. Alperes a jegyzőkönyvi tárgyalás kezdetén még azzal egé­szítette ki kifogásait, hogy a váltó kiállítása és elfogadásakor azon nem volt még telep és igy a felperes még azon esetben is eluta­sítandó volna keresetével, ha beigazoltatnék, hogy alperes a vál­tót aláirta vagy mással aláíratta. Ezzel a kifogással, bár nem ki­fejezetten, arra látszik célozni az alperes, hogy az eredetileg tele­pítéssel el nem látott váltó a kereseti jognak ő vele szemben való fentartása végett nem a telepesnél, hanem az elfogadónál lett volna fizetés végett bemutatandó. Ezt a kifogást a váltóelj. rend. 21. §-a szempontjából elkésettnek kellene ugyan tekinteni, mert az al­peresnek a neki kézbesített váltómásolatból is látni kellett, hogy a váltó telepítve van s Írástudatlan létére tudnia kellett, hogy a telepítés nem ő tőle származik; minthogy azonban a felperes nem ellenezte eme kifogás érvényesítését, azt érdemileg méltatni és elbírálni kellett. Az előrebocsátottak szerint bizonyítottnak fogadandó el, hogy az alperes megbízás utján vállalt váltói kötelezettséget; iménti kifogása tehát csupán az esetben bírhatna sulylyal, ha azt is állí­totta és bizonyította volna, hogy megbízottjától sem származik a telepités s megbízottja sem egyezett bele a váltó telepítésébe. A megbízott ugyanis, ki a váltói kötelezettség elvállalására (a megbizó nevének aláírására) feljogosittatott: arra isfeljogositottnak tekintendő, hogy a váltókötelezettség módozatai és igy különösen a telepités kérdésében megállapodhasson. Az alperesnek jelzett kifogását tehát már azért is el kellett vetni, mert nem állította és nem bizonyította, hogy a telepités megbízottjától sem ered, illetőleg ez sem egyezett a telepítésbe, holott ez telepíthette a váltót és beleegyezését adhatta a telepí­tésbe az alperes tudta és szándéka nélkül is. El kellett azonban vetni az alperesnek ezt a kifogását még azért is, mert a felperes beismerte ugyan, hogy a váltó telepités nélkül került az ő birtokába, de egyrészt Sch. Lukács és L. Gyula, másrészt M. Sándor és Sz. Jóva tanuknak vallomásával hitelt érdemlően bizonyította a felperes, hogy az X /. alattiból származó összes váltókra nézve, tehát a kereseti váltóra nézve is kikötte­tett, hogy a váltóbirtokos telepíthesse. A kifejtettek alapján tehát az alperesnek kifogásait el kel­lett vetni és a sommás végzésnek hatályában való fentartása mel­lett az alperest a kereset értelmében marasztalni kellett stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1898 január 24. 6,198. sz. a.i az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával az 1897. évi 9,695. sz. sommás végzésnek az alperesre vonatkozó része hatályon kivül helyeztetik, felperes a nevezett alperes ellen támasztott kereseté­vel elutasittatik stb. Indokolás: A név aláírására adott meghatalmazás oly külön megbízás, mely szorosan magyarázandó. És igy annak jog­köre, a ki megbízást nyert arra. hogy másnak a nevét a váltóra aláírja, nem terjed ki arra is, hogy a váltó tartalmát annak tet­szése szerint meghatározhassa. Az alperes neve aláírására adott megbízással tehát alperesnek a fia L. Dusán nem nyert jogot arra, hogy a váltót, melyre alperesnek a nevét aláirta, telepíthesse is, avagy a telepítést mással megállapíthassa. Ezekre figyelemmel a váltón előforduló telepitésnek váltójogi hatása csakúgy lehet, ha alperes, mint a váltó kibocsátója egyezett bele abba, hogy a vál­tót a mely az aláiráskor telepítve nem volt, a váltó birtokosa utólag telepíthesse. Vitatja is ezt felperes. Azt állítja, hogy nemcsak az alapváltó kiállitásakoi, de az annak meghosszabbítására adott, a kereset alapjául szolgáló váltó kiállításakor is, ő és az őjogelőde a L. és Sch. cég, alperes irányában kikötötték, hogy joguk van utólag belátásuk szerint alperes értesitése nélkül a váltót tele­píteni. Ezt az állítását azonban felperes nem bizonyította, mert a telepités kikötése, a melyről L. Gyula, Sch. Lukács, M. Sándor, Sz. Jóva tanuk vallomásai szólanak, Sch. Lukács, M. Sándor, Sz. Jóva tanuk vallomásai szerint oly módon történt, hogy a váltók­nak továbbadhatása, máshová küldhetése köttetett ki. Ezekkel a szavakkal a telepités joga nincs kikötve, mert ezek a szavak nem fejezik ki azt, hogy a váltón az inlézvényezett lakhelyétől külön­böző fizetési hely legyen kijelölhető. Ezek szerint, minthogy fel­peres nem bizonyította, hogy jogában állott a váltót utólagosan telepíteni, a váltón előforduló telepités nem létezőnek tekintendő. Ennek pedig az a következménye, hogy a visszkereseti jog fenn­tartására az óvást L. Dusán elfogadó ellen s a váltótörvény 102. §-a értelmében annak üzlethelyiségében, avagy ilyennek hiányá­ban annak lakásán kellett volna felvenni. Azonban a keresethez B) alatt mellékelt váltólevél szerint ettől eltérőleg az óvás a magyar országos központi takarékpénztár ellen és annak üzleti helyiségében vétetett fel, a miért is az óvás az alperesként perbe vont kibocsátó ellen a visszkereseti jog fentartására nem alkal­mazható. Ezek alapján, jólehet az elsőbiróság részéről kifejtett vonat­kozású indokoknál fogva bizonyítottnak vétetett, hogy alperes megbizta a fiát azzal, hogy a kereset alapjául szolgáló váltóra al­peresnek a nevét aláírja és jóllehet eme megbízás következtében alperes részéről váltójogi kötelezettség akkor is keletkezhetett,ha nevét nem a fia irta alá a váltóra, felperest keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1898 június 1. 221. sz. a.) a kir. ítélőtábla ítélete a benne felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik stb. Magyarország és a német birodalom között a kényszer utján való kézbesítés tekintetében nemzetközi szerződésen vagy gyakorlaton alapuló viszonosság nem állván fen, valamint a német birodalmi bíróságok határozatai kézbesítésénél a m. kir. igazságügyi ministernek 2,931/93. sz. a. kibocsátott rendelete szerint kényszer nem alkalmazandó, éppen ugy nem alkalmazandó ez a hazai bíróságok határozatainak a német birodalomban kézbesítésénél sem. A budapesti VI. ker. kir. járásbíróság: Az 1897. évi 58,744. sz. a. Ítélet alapján s kielégítési végrehajtás 253 frt 56 kr. tőke stb. erejéig dr. W. J., mint vb. B. D. csődtömeggondnoka felperes részére R. J. alperes ellen, ennek összes ingóságaira és aktiv követelésére elrendeltetik és annak az 1881: LX. t.-c. értelmében dr. W. J. felperesi ügyvéd vagy helyettese közbenjöttével leendő foganatosítása végett a budapesti V. ker. kir. járásbíróság meg­kerestetik. Miről stb. A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, a kielégítési végrehajtást S. R. cég ellen elrendelhetőnek nem találja és ehhez képest a 91,031 97. sz. a. hozott végrehajtást rendelő végzést következményeivel együtt hatályon kivül helyezi. Indokok: Magyarország és a német birodalom között kényszer utján való kézbesítés tekintetében nemzetközi szerződé­sen vagy gyakorlaton alapuló viszonosság nem állván fen, valamint a német birodalmi bíróságok határozatai kézbesítésénél a m. kir. igazságügyi ministernek 2,931/93. sz. a. kibocsátott rendelete szerint kényszer nem alkalmazandó, éppen ugy nem alkalmazandó ez a hazai biróságok határozatainak a német birodalomnak kézbesí­tésénél sem. Minthogy pedig a Würzburgban, Németországban lakó S. R. alperes ugy a 26,109/97. sz. keresetre hozott idéző végzésnek, valamint a 38,774/97. sz. Ítéletnek átvételét a 33,477. és 34,747. I. M. 1,997. I/b. sz. a. kelt igazságügyministeri leiratok szerint megtagadta és ekként alperes sem a tárgyalásra szabályszerűen megidézettnek, sem az Ítélet részére perrendszerüen kézbesítettnek és ebből kifolyólag az ítélet ellenében jogerőre emelkedettnek nem tekinthető: ennélfogva az elsőbiróságnak végrehajtást rendelő neheztelt végzését a kifejtett indokoknál fogva megváltoztatni, azt következ­ményeivel együtt hatályon kivül helyezni kellett. A m. kir. Curia: A felfolyamodás elutasittatik; mert a másodbiróságnak felfolyamodással megtámadott vég­zése nem tartozik azon végzések közé, melyek ellen az 1881: LX. t.-c. értelmében további felfolyamodásnak van helye. (1898. május 25. 457/98. V.) Nyugdijkövetelés nem sorozható a csödkövetelések első osztályába, mert a nyugdíj a csődtörvény 60. § I. pontjában említett fizetés és munkabérkövetelés természetévé" nem bírván, az ez utóbbiakat megillető törvényes kedvezmény, mint szorosan magyarázandó rendelkezés, más természetű követelésekre helye­sen ki nem terjeszthető. Az évi járulékok, tartási igények s más. bizonyos időszakok ban visszatéröleg teljesítendő fizetések, tehát az ezekkel egy tekintet alá eső nyugdijkövetelés fedezésére szükséges tőkeérték megállapítása és felosztása a csődtörvény 190. §-ával előirt eljá-

Next

/
Thumbnails
Contents