A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 33. szám - Törvénykezési javaslat - A végrehajtási törvény 93. §-ához

234 A JOG vonatkozóan a «J o g» 30. számában fennebbi cimü cikk irója s azt az igénylő érdekeinek kedvezően magyarázza, de nézetem szerint arra a törvénynek már nyelvtani értelmezése sem nyújt kellő alapot. A végrehajt, törvény 93. §-ábana biztosíték ö s s z e g é t következően határozza meg : «egyszersmindpedigazigénykeresetelvesztése esetéreavégrehajtatókövetelését és járulékait, vagy a menynyiben ez kisebb összeget tenne, az igényelt tárgyak becsértékét biztos it é k u 1 (42. a bíróságnál (az igénylő) leteszi.» Tegyünk fel most két esetet, például: 1. 80 frt a követelés és járulékai. 150 frt az igényelt tárgyak becsértéke avagy : 2. 150 frt a követelés és járulékai, 80 frt az igényelt tárgyak becsértéke. Minthogy a fennidézett törvényhely is első sorban emliti a követelést és járulékait, ameddig a végrehajtató, amiként cikkíró is elismeri, a végrehajtásnál érdekelt, már ebből is kétségtelen, hogy legalább is a követelés és járulékaival felélőnek okvetlenül kell lennie a biztosítéki összegnek, vagyis a 2-ik példa esetében a 150 frtot a nagyobb összeget az igénylőnek letennie. A nyelvtani értelmezés is — amiről alább szólunk — ugyanide kell hogy vezessen. A menynyiben továbbá a követelés nem éri fel az igényelt tárgyak nagyobb becsértékét - amint az első példában jeleztem - cikkíró kételyének több alapja lehetne ugyan, de j a törvény céljának, nyelvtani értelmének segélyével elérni vélt eredményéhez itt sem járulhatok s nem kétlem, hogy a nagyobb becsértéket, nem pedig a kisebb összegű követelést kell az igénylőnek biztosítékul letennie. A nyelvtan szabályai szerint ugyanis «ez» viszszamutató szócska és sohasem a később következő, hanem a megelőző fogalomra, tehát az előbbi mondatban előforduló «kö vetélés és j á ru 1 é ka i»-ra vonatkoztatandó, eszerint a törvény szövegében a vonatkozó fogalmat helyettesítve, ekként alakul a szöveg: «amennyiben akövetelés és járulékai (öszszege) kisebb összeget tenne az igényelt tárgyak becsértékénél, az igényelt tárgyak becsértékét ... leteszi. Csak ezt akarta és akarhatta a törvényhozó, mert az ellenkezőt ugyanoly módú szószerkezetben, a milyen a törvényben előfordul, szabatosan és világosan így fejezhette volna ki: « _ a végrehajtató követelését ésjárulékait, vagy amennyiben «ennél» kisebb ö s zszeget tenne, stb. — » a törvény szövege azonban nem ekként szólván, nem is adhatunk annak értelmet másított szöveg szerint, ahogy cikkíró azt teszi. Arra nézve pedig, hogy a most vázolt, a végrehajtási törvény tekintélyes magyarázója, I m 1 i n g által képviselt és közkézen levő könyvében terjedelmesen kifejtett felfogás a helyes s egyszersmind a törvény célzatát is fedi, elég abból idevonatkozólag felemlíteni, hogy ugyanitt nemcsak a végrehajtató és igénylő, hanem a végrehajtást szenvedő érdeke is érintetik, mert az utóbbi is kárt szenvedhet az igénylő felfüggesztési kérelmének megadása következtében és pedig világos, hogy az ő sérthető érdeke az igényelt tárgyak értéke erejéig áll fenn, s erre tekintettel határozza mig a törvény, hogy a biztosítéknak a tárgyak esetleg a végrehajtató követelésénél nagyobb értékét is fedeznie kell. Nem állhat meg épen ezért a törvény célzatából meríthetni vélt eltérő érvelése cikkírónak s arra támpontot a 78. §. rendelkezése sem nyújt, minthogy annak esetében a 93. §-étól különböző s egyedül a végrehajtatót érdeklő aziránti biztosítás nyújtásáról van szó, hogy a lefoglalt tárgyak az árverés napján sértetlenül meglesznek, erre pedig a végrehajtató esetleg kisebb összegű követelése és járulékai letételével a célzott biztosítás már megvan. S minthogy a 78. §. más célt szolgál, mint a 93. §., j a két törvényhely értelmezésénél sem lehet azonos szempont irányadó. A végrehajt, törvény 10Í-. §-a esetében pedig a foglalt tárgyak zár alóli felmentésének feltételéül van a becsérték letételének kötelezettsége kimondva, a mely eset a végrehajtató követelése és a tárgyak becsértéke közötti különbözettel nincs összefüggésben s erre a 93. §. magyarázatánál nem is helyezkedhetünk. G'óldner Károly, brassói kir. tszéki biró. II. A cJog» 30-ik számában azon kérdés vettetett fel, hogy miként értelmezendő a gyakorlatban a végrehajtási törvény 93. §-ának második bekezdése, mely azt mondja : «Ezen határidő (t. i. a felhívás keltétől számított 15 nap) után beadott vagy hiánypótlás végetti visszaadás esetében TÁRCA. Utijegyzetek az államtan és culturpolitika köréből.*) A. «Jog» eredeti tárcája. Irta : SCHVARCZ GYULA, budapesti m. kir. tud. egyetemi ny. r. tanár. Jellemző a Németbirodalom értelmiségének politikai gondolkozásmódjára nézve — nem a napi kérdéseket, de az alkotmánypolitika állandó nagy kérdéseit tekintve — azon áramlatok irodalmi tusája, a melyek egyfelől a nemesség hagyományos állásának, másfelől meg az állampolgári jogegyenlőség követelményeinek igyekeznek a fennálló 1850/51-iki porosz alkotmány keretén belül elméleti érvényt szerezni. A manap is teljes érvényben fönálló 1850/51-iki porosz alkotmánylevél rendelkezései e kérdésben szerfölött hézagosak és ez céltudatosan van így: mert az 1850-iki alkotmány megalkotói belementek ugyan a W a 1 d e c k-féle javaslat alapján az 1830-iki belga alkotmány utánzásába, de felsőbb meghagyásra kihagyták ez utóbbinak mindazon rendelkezéseit, a melyek a királyi hatalomnak meg azután a nemesség előjogainak korlátozását vonták volna maguk után. így az első kamara — a Herrenhaus — alkotó elemeinek egybeállítását az 1850/51-iki porosz alkotmánylevél köztudomásilag a király rendeleti útjára utasítja, míg a belga ajkotmánylevél— «Constitution» — azon §-át, a mely kimondja, hogy a belgák királya csakis azon jogokat gyakorolhatja, a melyeket a belga alkotmánylevél taxatíve fölsorol, egyszerüleg mellőzi, hogy a király, dacára a népképviselet és a ministeri felelősség behozatalának, mégis csorbitlanul megmaradjon a korona történelmileg fejlett felségi jogkörének teljességében. *) Mutatványul a nagynevű szerzőnek hasoncimü, az « A t h e n a e u m» philosophiai és államtudományi folyóirat ezidei folyamában megjelent cikksorozatából. Ez alapon teszik többé-kevésbbé elméleti eszmecsere tárgyává föntjelzett áramlatok azon kedvezményeket is, a melyeket a fönnálló alkotmány keretében ugyan, de az állampolgári jogegyenlőség követelményeivel szemben élvez a hivatalok betöltésénél a nemesség. Nevezetes e tekintetben von Massownak a tanulmánya, melyet a mult év nyarán tett közzé a conservativ publicista a «Conservative Monatschrift»-ben. Von M a ss o w azon nézet alaptalanságát igyekszik kimutatni, a mely nézet szerint túlságos nagy kedvezményben részesülnek a nemesek ugy a közigazgatási mint a birói állomások betöltésénél. Von Massow szerint, eltekintve a miniszterektől, a közigazgatási szervezetben a következő a számarány a nemesek és nem-nemesek által betöltött hivatalos állomások közt: Oberprásident 8 nemes, i nem-nemes; Regierungsprásident 26 nemes, 8 nem-nemes; Oberregierungsrath 33 nemes, 63 nem-nemes; Regierungsrath 45 nemes, 208 nem-nemes; Regierungsassessor 169 nemes, 359 nem-nemes. Landrath 246 nemes, 220 nem-nemes : összesen tehát «527 Adelige, 862Bürgerliche». Tekintve a nemesek nagyon csekély számát a nem-nemesek sok millióra menő óriási számához képest, egész plausibilitással utalnak tehát a másik áramlat hívei arra, miszerint von Massow statistikája éppen az ellenkezőjét bizonyítja be annak, a mit ő t. i, von Massow kimutatni akar, mert hát — mint mondják ezen áramlat publicistái, — ott, a hol 802 nem nemes felsőbb tisztviselővel szemben 527 nemes felsőbb tisztviselő áll : az ily államban a nemesség bizonyára nagy kedvezménynyel dicsekedhetik. Von Massow azonban még éppen nem képviseli a legszélsőbb jobbot ezen áramlatban; ő még határozottan a legmérsékeltebb rendi bajnokok közé tartozik ; vannak conservativ irók, a kik a fölött jajveszékelnek, hogy a hadseregben oly aránytalanul nagy ma már a nemesek száma mint 1781, illetőleg 1866 előtt, sőt jelentek meg a legújabb időben még oly röpiratok is, a melyek ugyancsak erélyesen követelik, hogy a bírói állomásokra, sőt az ügyészi állomásokra is ezentúl