A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 30. szám - A végrehajtási törvény 93. §-ához

A JOG 119 a a S-anak joghasonlatosságánál fogva pedig abban az esetben, h_ megtámadás, kereset végrehajtás ellen, mely a közadós jogcselekmenyet helyettes, , a kereset annál a törvényszéknél indítható, mely a végrehajtást elrendelte, melynek hatásköre a dolog természeténél togva az általa elrendelt végrehajtás hatályon kívül helyezésere is kiterjed. 3 3 A Ezzel kapcsolatban magának a váltóügyletnek hatálytalanítása a valtobiroság előtt is kérhető. Az egyidejűleg elintézett, a p'. Béla és neje elleni két megtámadás, per ,rata,hoz csatolt 2652/95. sz. a. végzés tanúságaként bz. Antal mmt a Sz Elek és társai közkereseti társaság egyik tagja el en a csod 1895 június 7-én lett megnyitva. Alperesnek a csődtörvény 28. §-ára alapított elévülési kifogása mint ilyen alaptalan, mert a 37. §. értelmében a megtámadási jog a csodnyitástól számított 6 hó alatt évül el, a mi pedig a kereset indításáig el nem telt. Az aztán ügyérdemi kérdést képez, hogy vájjon a hatálytalaníttatni kívánt ügylet két éven belül, vagy azt megelőzőleg keletkezett. B) h 5 nem feltétlen, hanem subsidarius, mindazonáltal tekintve azt, hogy ez az utóbbi szak csupán a kielégítés módját illetően tesz kivételes rendelkezést csak :asz . és tekintve, hogy a hatálytalaníttatni kivánt jogcselekmények a csődtörvény 26. értelmében csupán a csődhitelezőkkel szemben mondandók ki hatálytalanoknak s a mennyiben a csődhitelezők a társasági vagyonból valóban kielégítést nyernének, a hatálytalanítás tárgytalanná válik, mindezeknél fogva az alperestől felhozott illetőségi kifogás figyelembe nem vehető. Az alperes, ki a közadósnak veje, tagadta, hogy a váltó kiállítása által a csődhitelezők megkárosittattak volna, mert védekezése szerint a váltó kiállítása ellenében közadósnak a következő ellenszolgáltatásokat tette: 1. Közadós helyett dr. Sz. Jánosnak 1893. év tavaszán 1,000 irtot fizetett. 2. Dr. V. Gyulának 1890-ben 1,000 frt tőkét és 300 írt kamatot fizetett. 3. Az Ariesiana hitelintézet és takarékpénztár részvénytársaságnak 1893. év tavaszán 300 frtot. 4. A tordai népbank szövetkezetnek 1893. évben 160 frtot. 5. Végül a tordai takarékpénztárba 1890 június 29-én 1,800 frtot fizetett. Ezek összege 4,560 frtot teszen. A mennyiben való is lenne az, hogy a szóban forgó váltó voltaképen két éven belül lett kiállítva, a csődtörvény 28. §. két pontjának rendelkezéséből kétségtelen, hogy a felperesnek kellett bizonyítani azt, hogy a váltó kiállítása által a csődhitelezők megkárosittattak. Ez azonban csak csekély részben (100 frt erejéig) sikerült a felperesnek, mert a percsomóhoz XIV. alatt iktattatott jegyzőkönyvhöz csatolt kötelezvény s annak hátlapjára vezetett özv. dr. Sz. Jánosnéval történt elszámolás szerint az alperes a kötelezvény alapján 1,000 frt fizetésére van kötelezve. Az okirat ellen alaki tekintetben tett az a kifogás, hogy nincs kitüntetve a kelet s igy az csak szükségből most lett kiállítva, alaptalan, mert a kötelezvényen a kelet meg van és mert a S. Kálmán tanúvallomásából kitűnik az, hogy a bemutatott okiratnak megfelelő okirat már a dr. Sz. János életében megvolt. A nevezett pedig Sz. Antal vallomása szerint már 1895. évi december havában meghalt. Ily körülmények közt felesleges volt a jegyzőkönyvi tárgyaláson felajánlott tanuk kihallgatását elrendelni, mert a felperes voltaképen az okirat szinlegességét vitatta, a mit azonban nem bizonyított. A tanuk által pedig csak az okirat alaki valódiságára vonatkozó kérdések bizonyítása céloztatott. A dr. V. Gyula és V. Gyula tanuk vallomása által valószínűsítve van a 2. és 3. pont alatti fizetések teljesítése. A T. János és R. Pál tanuk vallomása által pedig bizonyítva van a 4. pont alatti fizetés teljesitése. Bár Sz. Antal közadós kétségtelenül érdekelt, de kihallgatását a felperes nem ellenezte. A nevezettnek vallomása szerint pedig az alperestől jelzett fizetésátvállalások megtörténtek és ennek íolytán lett kiállítva a szóban forgó váltó. Annak a kérdésnek eldöntése, hogy voltaképen mikor lett kiállítva a váltó, mellőzhető volt, mert ugy a 28. §. két pontja, mint a 29. §. értelmében a megkárositási szándékot a tömeggondnoknak kellett bizonyítani, a mi azonban 4,560 frt erejéig nem sikerült. Ellenben magának az alperesnek előadásából kitűnik az, hogy ő csak 4,560 frt erejéig van terhelve ellenszolgáltatással, ebből kifolyóan a 4,660 frtról szóló váltó kiállításának 100 frtot illető részére nézve nem volt alapja. Minthogy pedig az egyidejűen elbírált megtámadási perek adatait egybevetve nyilvánvaló az, hogy a közadós már a váltó kiállítása idejében zilált anyagi viszonyok között volt, miként a tanuk mondják, hitele meg volt rendülve s minthogy a megtámadási perek adatai szerint neki semmi vagyona nincsen, ezeknél fogva kétségtelen, hogy a csődhitelezők meg vannak károsítva az által, hogy a váltó valósággal szolgáltatott ellenértéken felül 100 frttal nagyobb összegben lett kiállítva. Tekintve már most azt, hogy az alperesnek a családi viszonyból több rendbeli fizetések elvállalásából tudnia kellett azt, hogy a mikor a közadós ellenérték nélkül állitja ki a váltót, a a 100 frt többletösszegre vonatkozóan a hitelezők megkárosítására irányuló szándékkal cselekedett; ennélfogva a kereset vonatkozó részének helyt adni kellett. Egyebekben azonban a felperest a fenti okokból és azért kellett keresetével elutasítani, mert a biztosítási végrehajtás foganatosítása folytán szerzett zálogjog hatálytalanítása iránti kérelmének nincsen alapja; mert a S. Pál elleni, egyidejűen elintézett megtámadási per irataihoz csatolt végrehajtási iratok tanúsága szerint alperes kérvénye következtében a lefoglalt dolgok a foglalás alól felmentve lettek, miután a végrehajtási eljárás megszüntettetett és pedig a kereset beadása előtt. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1896 ápril 19-én 1,112. sz. a.) Mindkét fél felebbezése hivatalból visszautasittatik. Mert a váltóeljárás 36. §. értelmében a váltóeljárásra tartozó ügyekben a felebbezesi beadványok rendszerint három nap alatt nyújtandók be. Ez a megtámadási per a tordai kir. törvényszék mint váltóbíróság előtt indíttatván és abban a nevezett váltóbiróság Ítélvén a váltóeljárás 36. §-ában foglalt fentebbi rendelkezés ebben a perben is irányadó. Tekintve, hogy a vevény szerint a neheztelt Ítéletet alperes ügyvédje f. évi március 4-én, felperes tömeggondnok f. évi március 6-án vette kézhez, az az ellen intézett felebbezést azonban alperes f. év március 12. napján, felperes ugyanazon hó 21. napján és igy mindketten három napon tul nyújtották be, mindkét felebbezés elkésett; miért az 1881. évi LIX. t.-c. 27. §. második bekezdése értelmében mindkét felebbezést hivatalból visszautasítani kellett. A m. kir. Curia (1898 június 27.591. sz. a.). A másodbiróság végzése az alperes felebbezését visszautasító nem felebbezett részében érintetlenül hagyatik, egyéb részében pedig megváltoztattatik, a felperes felebbezése törvényes időben beadottnak elfogadtatik és ebből folyóan a másodbiróság utasittatik, hogy az elsőbiróság Ítéletét a beadott felebbezés zárkérelméhez képest vegye vizsgálat alá és hozzon szabályszerű határozatot stb. Indokok: Az állandó birói gyakorlat értelmében a csődmegtámadási keresetek oly esetekben, a melyben a váltóbiróság által elrendelt végrehajtás hatálytalanítása céloztatik, a váltóbiróság előtt is megindithatók ugyan, a peres eljárás ezekben a megtámadási perekben azonban nem a különleges váltó eljárást szabályozó igazságügyministeri rendelet, hanem a polgári perrendtartás általános szabályai szerint folytatandó. A másodbiróság ebből folyóan helytelenül alkalmazta a felperes által beadott felebbezésre nézve a váltóeljárás 36. §-át és minthogy a perrendtartás szabályai szerint a felebbezési határidő 15 nap, a visszautasított felebbezés pedig e határidőn belül adatott be, ezt a felebbezést a másodbiróság végzésének megváltoztatásával törvényes időben beadottnak elfogadni és ennek következményeként a másodbiróságot az elsőbiróság Ítéletének felebbezett részében leendő megvizsgálására utasítani kellett. Bűnügyekben. Fenyegetés azon célból, hogy a sztrájkolt munkások ujabban munkába ne álljanak, a B. T. K. 177. §. 1. pontja alá esik (B. T. K. 177. §.) A budapesti kir. büntető törvényszék: F. Adolf vádlottat bűnösnek mondja ki a B. T. K. 177. §-ának 1 bekezdésében meghatározott magánosok elleni erőszak vétségében s ezért őt az idézett szakasz alapján, a 91. §. alkalmazása mellett, a jelen ítélet foganatba vételétől számítandó két napi fogházra itéli. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adatai alapján a tényállás a következő: A H.-féle ércöntő-gyárban 1895. szeptember havában a strike ütött ki, de ez sikerült egyezkedés folytán néhány nap múlva megszűnvén, a munkások ismét munkába állottak. Ezt látva vádlott, a ki munkába állani még mindig nem akart, a gyári munkásokat és ezek közt különösen S. Jakabot és S. Ármint megcsonkítással fenyegette, ha munkába újra beállanának. Vádlott eme eljárását a kir. törvényszék az eskü alatt kihallgatott s a vizsgálat során vallomást tett tanuk egybehangzó vallomása alapján állapította meg. Vádlott ezen cselekménye a B. T. K. 177. §-ának 1. bekezdésében meghatározott magánosok elleni erőszak vétségének tényálladékát merítvén ki, bűnössége megállapítandó volt. Enyhítő körülményül vétetvén vádlott büntetlen előélete, az általa alkalmazott fenyegetés és erőszakoskodás csekély mértéke, a kir. törvényszék a büntetés mérvének a B.T. K. 177. §-a alapján történt megállapításánál a 91. §. akalmazását is helyén valónak és az igy kiszabott büntetést megfelelőnek találta. (1896. december 19-én, 18,951. sz.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Minthogy az elsőbiróság által kiemelt enyhítő körülmények mellett is a kiszabott büntetést a kir. ítélőtábla tulenyhének ismerte fel, ennélfogva az elsőbiróság Ítéletét részben megváltoztatja és vádlott fogházbüntetését tizen-