A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 30. szám - A végrehajtási törvény 93. §-ához

120 A JOG négy napra felemeli és ezzel a változtatással ugyanazt az Ítéletet indokolása alapján helybenhagyja. (1897. február 16-án, 951. sz.) A kir. Curia: A budapesti kir. Ítélőtábla Ítélete a benne felhozott és az elsó'biróság ítéletéből elfogadott indokoknál fogva helybenhagyatik. (1897. március 9-én 1897. évi 4,421. sz.) A Btk. 406. §-ában meghatározott okirathamisitás vétsége csak akkor létesül, ha a bizonyításra szolgáló okirat kárositási szándékból semmisittetik meg. A budapesti kir. büntető törvényszék: M. János a F. L. D. cég kárára elkövetett, a Btk. 406. §-ában körülirt magánokirathamisítás vétségében bűnösnek mondatik ki és ezért a Btk. 406. §-a alapján a 91. §. alkalmazása mellett az Ítélet foganatba vételétől számítandó három napi fogházbüntetésre s az 1892: XXVII. t.-c. 3. §-ában meghatározott célokra forditandó, a jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap s különbeni végrehajtás terhe alatt fizetendő, behajthatatlanság esetében pedig a Btk. 53. §-a alapján további egy napi fogházra átváltoztatandó 5 frt pénzbüntetésre ítéltetik. Indokok: F. L. D. cég pénzbeszedőjének. F. József előadásával egybehangzólag, maga vádlott M. János is beismeri, hogy 1896. évi június hó 1-én F. József által fizetés végett neki bemutatott megrendelési lapot, a melynek alapján már előzőleg átvett «Kiállitási Album* előfizetési ára fejében 20 frtot fizetni köteles volt, minden fizetés nélkül széttépte. Nem szolgálhat mentségéül vádlottnak azon körülmény, hogy ő egy másik ügynökkel állítólag ugy egyezett meg, hogy az albumért fizetés helyett két pár cipőt fog készíteni, mert ezen feltétel a megrendelő ívbe bevezetve nem volt s mert az ügynökkel való ilyen külön megállapodás, ha igazolható volna is, a káros cégre kötelező visszahatással nem birhat. Minthogy tehát vádlott oly magánokiratot, mely nem az övé volt, másnak megkárosításával megsemmisített, ezen cselekményében a Btk. 406. §-ában körülirt magánokirathamisitás vétségének ismérvei találhatók fel, abban kellett tehát őt bűnösnek kimondani s büntetlen előéletére és a kár kisebb voltára, mint enyhítő körülményekre való tekintettel, a Btk. 406. és 91. §-ai alapján az Ítélet rendelkező részében kiszabott három napi fogházzal és 5 frt pénzbüntetéssel, mint arányossal sújtani. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla a kir. törvényszék ítéletét részben megváltoztatja akként, hogy a vádlott irányában főbüntetésként alkalmazott szabadságvesztés-büntetés tartamát egy napra leszállítja, egyebekben ugyanazt az ítéletet helybenhagyja. Indokok: A vádlott irányában alkalmazott szabadságvesztés-büntetés tartama, tekintettel a fenforgó enyhítő körülményekre, a fenti módon leszállittatott. Egyebekben a kir. törvényszék Ítélete indokai alapján helybenhagyatott. (1896. december hó 21-én 11,419. sz. a.) A m. kir. Curia: Minthogy vádlott az album megrendelését, a melynek bizonyítására a megrendelési iv szolgált, az eljárás folyamán meg nem tagadta, sőt a végtárgyalásnál nyíltan beismerte, hogy az albumot megkapta és megtartotta s hogy annak árát ki nem fizette, s minthogy vádlottnak a vizsg. napló 7. sz. a. csatolt felebbezése mellett bemutatott ítéletből kitűnik, hogy a panaszos cég vádlottat a 20 frt iránt megperelvén, vádlott a tárgyalásnál meg sem jelent s követelést kétségbe nem vonván, ellene makacssági ítélet hozatott; minthogy pedig a Btk. 406. §-ában meghatározott okirathamisitás vétsége csak akkor létesül, ha a bizonyításra szolgáló okirat kárositási szándékból semmisittetik meg, miután azonban vádlott a panaszos követelését a fentebb előadottak szerint el nem tagadta, ellene a kárositási szándék nem bizonyítható, ennek hiányában pedig a magánokirathamisitás vétségének tényálladéka meg nem állapitható; ennélfogva minkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával vádlott M. János a magánokirathamisitás vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmentetik. (1898. január 25. 2,373. sz. a.) nek nem tekinthető, pedig annál kevésbbé, mert panaszlott ügyvéd az abban foglalt kérelmet illetve az ahhoz fűződő következményt csak akkor kéri D. Árpádra vonatkozólag alkalmaztatni, a mennyiben tartozását nem fizeti meg. Világos tehát, hogy nevezett levél által panaszlott ügyvéd nem a közérdek javára akart eljárni, hanem azt ügyfele követelésének meg nem engedett és az ügyvédi tisztességgel össze nem egyeztethető behajtására használta csupán eszköz gyanánt. Ily eszköz használata össze nem egyeztethető az ügyvédi tisztességgel, mert hiszen az ügyvédnek kell, hogy sokkal magasabb erkölcsi qualificatióval birjon, mintsem hogy az ilyen eljárás vele szemben megengedhető és tisztességes lehetne. Miért is nevezett ügyvéd megszegvén az ügyvédi rendtartás 68. §-ának b) pontját, őt ezen §-ba ütköző fegyelmi vétségben vétkesnek kimondani és a megfelelő büntetéssel sújtani kellett. A büntetés kiszabásánál irányadónak tekintette a fegyelmi biróság, hogy a fegyelmi vétség nem oly nagymérvű, hogy ez magasabb büntetést érdemelne. A m. kir. Curia (1898. június 25. 258. sz. a.) az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának ítélete helybenhagyatik indokaiból és azért, mert az ügyvéd ügyfele követelésének behajtását, az erre nyert megbízás alapján csakis a végrehajtási törvényben meghatározott eljárás utján eszközölheti; minden e célra irányuló más módnak, különösen az ellenfélre, ennek magánéletéből vagy hivatalos állásából kifolyólag gyakorolható nyomásnak (pressiónak) felhasználása tehát — az ügyvédi tisztességbe ütközik. Ügyvédi rendtartási ügyekben. Az ügyvéd ügyfele követelésének behajtását az erre nyert megbízás alapján csakis a végrehajtási törvényben meghatározott eljárás utján eszközölhetvén; minden e célre irányuló más módnak, különösen az ellenfélre, ennek magán életében vagy hivatalos állásából kifolyólag gyakorolható nyomásnak (pressiónak) felhasználása tehát az ügyvédi tisztességbe ütközik. A budapesti ügyvédi kamara (1898 április 14. 406. sz. a.) A fegyelmi bíróság dr. R. Jakab budapesti ügyvédet az 1874. évi XXXIV. t.-c. 68. §. b) pontjába ütköző fegyelmi vétségben vétkesnek mondja ki és ezért a 70. §. 1. pontjában meghatározott büntetésre vagyis Írásbeli feddésre itéli. Indokok: A fegyelmi bíróság elfogadja panaszlott ügyvéd azon védekezését, hogy azért, mert ügyvéd valaki ellen fegyelmi feljelentést ad be, ez által az illető ügyvéd még nem követ el fegyelmi vétséget. Kérdés tárgyát képezte tehát, vájjon az incrimált és panasz tárgyát képező levél fegyelmi feljelentésnek tekinthető-e, mire nézve a fegyelmi bíróság azon meggyőződésben van, hogy jelen levél sem tartalmánál, sem hangjánál fogva fegyelmi feljelentésPALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Az ügyvéd ajelölti lajstromba való felvételt meghatalmazás nélkül a nála gyakorlatba lépett ügyvédjelölttekintetébesem|xérheti. A szatmárnémeti ügyvédi kamara válatszmánya (1898. ápril. 30. 113. sz. a.) D. Endre szathmári lakos ügyvéd kérvényét S. O. Antalnak az ügyvédjelöltek névjegyzékébe felvétele iránt elutasítja, miután nincs igazolva az, hogy a becsatolt szigorlati bizonyítványában emiitett R. O. Antal egy és ugyanazon személy lenne az ügyvédjegyzékbe felvétetni kért Sz. O. Antallal. A m. kir. Curia (1898. június 10. 3,423. sz. a.) az ügyvédi kamara választmányának végzése helybenhagyatik. Mert az 1874. évi XXXIV. t.-c. 11. §-nak abból a rendelkezéséből, hogy az ügyvédjelöltek lajstromába minden fedhetlen jellemű magyar honpolgár felvétethetik, a ki kimutatja, hogy az a) pontban körülírt minősítéssel bír és hogy a b) pontban körülirt személyeknél vagy közhivatalnál gyakorlatra lépett, okszerüleg következik, hogy az ügyvédjelöltek lajstromába felvételt magának az a) pontban körülirt minősítéssel bírónak kell kérelmeznie és ezzel jelét adná annak, hogy a lajstromba való bejegyzést kívánja. Minthogy a fenforgó esetben Sz. (előbb R.) O. Antal a felvételt nem maga kérte, D. Endre ügyvéd pedig oly megbízást, a melylyel ily kérelemnek Sz. (előbb R.) O. Antal nevében előterjesztésére felhatalmaztatott volna, elő nem terjesztett s az a körülmény, hogy ő Sz. (előbb R.) O. Antal szigorlati bizonyítványát és a budapesti ügyvédi kamara válaszmányánál vezetett lajstromnak a nevezettre vonatkozó kivonatot, valamint ugyané kamara választmányának kitörlési végzését bemutatta, ily meghatalmazásnak nem tekinthető, ez indokokból az ügyvédi kamara választmányának az ügyvédjelöltek lajstromába felvételt megtagadó végzése helybenhagyandó volt. A m. kir. ministeriurnok elvi jelentőségű határozatai. Magánvádra üldözendő mezörendöri kihágás által okozott kár elbírálásába az 1894. évi XII. t.-c. alapján a közigazgatási hatóság csak akkor bocsátkozliatik, ha a károsult a kártevő megbüntetését kifejezetten kivánja. Egyébként a követelés magánjogi útra utasitandó. (A m. kir. földmivelésügyi minister 1897. évi 22,072. sz. határozata.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : chrSepner dám e. Zágráb, zágrábi tszék, bej. jul. 30. félsz. aug. 6, csb. Ferics Károly, tmgg. dr. Sztarcsevits Mula. — idősb Weisz Sándor e. Bpest, ker. és vált. tszék, bej. aug. 16, félsz, szept 15, csb. dr. Szaffka Dénes, tmgg. dr. Pékár Imre. — Steiner József e. Debrecen, debreceni tszék. bej. aug. 12, félsz. aug. 25, csb. Budaházy Zoltán, tmgg, dr. Veisz József. - Özv. Goldtschmidt Sámnelné e. Légrád, nagy-kanizsai tszék. bej. aug. 16, félsz. eug. 30, csb. Knorr Kálmán, tmgg. dr. Bród Tivadar. — Lukács Mik-a e. Bpest, ker. és váltó tszék, bej. aug. 23, félsz, szept. 22, csb. Mezey László, tmgg. Dobó Imre. — Klein Jakab e. Bpest, kir. tszék, bej. szept. 18, félsz, okt. 2, csb. Lauffer Gyula, tmgg. dr. Moravcsik Gyula. — Vargyas Izidor e. Szombathely, szombathelyi tszék, bej. szept. 15, félsz. okt. 3, csb. dr. Prugberger Vince, trrgg. dr. Uj Károly. — Schweiger Arnold e. Szolnok, szolnoki tszék, bej. szept. 3, félsz. okt. 19, csb. Pálka Kálmán, tmgg. dr. Szűcs Sándor. Pályázatok : Az erzsébetvárosi tszéknél aljegyzői áll. aug1. — A veszprémi tszéknél jegyzői eseti, aljegyzői áll. aug. 2. A boros-jenöi jbiróságnál albirói áll. aug. 5. NYOMDÁJA BUDAPESTÉ •