A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 30. szám - A végrehajtási törvény 93. §-ához

118 A JOG s tényleg csupán 195 frt felvételét ismertette el és nyugtatta, tanukat kér kihallgattatni. A felperes által hivatkozott L. Aladár tanút, mivel ez felperesnek a birtokeladásnál megbízottja volt, kifogásolja. Azon körülmény bizonyítására, hogy felperes az ingatlanokat az ő közvetítése mellett adta el s hogy a végleges szerződés megkötésekor felperes megbízottja S. Sámuel a kikötés ellenére eladott javakért öt kártalanítani igérte, szintén tanukat kér kihallgatni. S. Sámuel pótesküjét, miután ez felperes megbízottjaként járt el, nem fogadja el. A neki kínált főesküt nem fogadja el, mert tagadása nem a B) alattin levó' aláírására, hanem annak tartalmára vonatkozik. Felperes a végiratban tagadja, hogy provisio címén alperesnek bármivel is adósa volna. Annak bizonyítására, hogy alperes ért és folyékonyan beszél németül, tanukra hivatkozik s annak bizonyítására, hogy birtokait nem alperes közvetítésével adta el, F) alatt egy nyilatkozatot csatol és tanukat kér kihallgattatni. Ismételten tagadja, hogy G. Bertával bármily összeköttetésben állott volna; míg alperes az F) alatti tartalmát tagadja s az ellenkező bizonyítására ujabb tanukra is hivatkozik és előadja, hogy ő és G. Berta felperest a budapesti kir. törvényszéknél 62,500 Irt közvetítési dij és jár. erejéig beperesitették. Felperes tehát keresete petitumában az általa a B) alattiban érvényteleneknek nyilvánított, összesen 8 drb levél kiadására kérte itéletileg köteleztetni a nélkül, hogy azok s illetően az ezen levelek által köztük körvonalozott jogviszony érvénytelenségét keresetben vitatta volna. Miután pedig önálló kereset tárgyai csak vagyoni értékkel biró és megbecsülhető okiratok lehetnek, mert csak ily minőségű és természetű okiratokra nézve hozható végrehajtható ítélet;— miután maga felperes sem állítja, hogy a kérdéses levelek reá nézve vagyoni értékkel bírnának s hogy azok megbecsülhetők s vagyoni értéküknél fogva a kereset a rendes eljárásra tartoznék; — miután a felperes által alkalmaztatni kért az 1868 : LIV. t.-c-nek a közös okiratokra vonatkozó 188. §. bizonyítékul használandó s az ellenfél birtokában levő közös okirat előterjesztése iránt a főügy folyama alatt előterjesztett alkereset tárgyábani külön eljárást szabályozza s így az a jelen esetben nem alkalmazható s miután a prts. 238. §-a okiratok, adósságok vagy értékek felfedezése iránt előterjesztett önálló kereset vagy kérelem tárgyábani eljárást szabályozza s így a jelen esetben, a midőn felperes nem a levelek felfedezését, hanem azok kiadását kéri keresetében, szintén nem alkalmazható. Felperes az előadottaknál fogva keresetével még azon esetben is elutasítandó volt, ha egyébként alperes tagadásával szemben bizonyítottnak volna tekinthető, hogy alperes a B. alattit, tudva annak tartalmát, aláirta és magát abban a kereseti levelek visszaadására kötelezte. A felek előterjesztéseiből nyilvánvaló ugyan, hogy a kereseti levelek köztük a felperes silingyiai, lugozói és járkosi ingatlanainak eladása körüli közvetítés és ezen közvetítés díjazása tárgyában szabályoznak jogviszonyokat s igy kétségtelen,hogy mindkét felet az azon levelekben szabályozott jogviszony érvényéhez vagy érvénytelenségéhez jogi érdek fűzi és felperesnek vitatott álláspontjánál fogva minden esetre az látszik érdekében fekvőnek, hogy az azon levelekben foglalt szerződéses jogviszony nem létezőnek mondassék ki, ámde ezt nem a levelek kiadása iránti keresettel, hanem csak praejudicialis keresettel kérhette volna az értékhatár szerint illetékes bíróságnál és csak is azon esetben, ha kimutatja, hogy a jogviszony nem létezésének kimondása az ő jogviszonyainak biztosítására alperessel szemben szükségesnek mutatkozik s terjeszt is elé ugyan felperes ily értelmű kérelmet, de nem keresetében, hanem csak a tanúvallomások feletti észrevételekben, a hol az természetesen figyelembe vehető már nem volt stb. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1897. nov. 22. 1,877. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: Felperes kereseti kérelmét a keresetlevélben keltük szerint megjelölt nyolez magánlevélnek visszadására s a mennyiben alperes a levelek kiadására vonatkozó kötelezettségének eleget nem tenne, a levelek érvénytelenségének és semmiseknek kimondására irányította a nélkül, hogy a levelek tartalmát akár a keresetlevélben, akár utóbb a per folyamán bármikor megjelölte és ekként a bíróságot azok tartalmával megismertette volna. Minthogy pedig az 1868: LIV. t.-c. 64. §-a értelmében felperes a kereseti tárgyat a fő-és mellékkötelezettség szabatos kitételével határozottan tartozik megjelöni, e rendelkezésnek azonban azt a felperes részéről beadott kereset tartalma meg nem felel és annál inkább határozatlannak kell tartani, mert a kereset alapját képező B. alatti okiratban keltük szerint sem jelöltettek meg a visszaadandó levelek; minthogy továbbá a kereseti kérelem határozatlansága következtében, a felett végrehajtható birói határozat nem hozható és a bíróság előtte teljesen ismeretlen tartalommal biró okiratokat érvénytelennek és semmiseknek feltételesen sem mondhat ki, helyesen utasította el az elsőbiróság felperes keresetével s a felebbezett Ítéletet ezekből az okokból helybenhagyni kellett stb. A m. kir. Curia í 1898 június 7. 965. sz. a.): Mindkét alsóbíróság ítélete megváltoztattatik s ezen per érdemileg megbirálandónak kimondatván, utasittatik az elsőbiróság, hogy ezen pert érdemileg bírálja meg stb. Indokok: Felperes keresetét 8 darab levél visszaadása s a mennyiben alperes annak eleget nem tenne, ezen levelek érvényteleneknek és semmiseknek leendő kimondására irányozta. Minthogy pedig a keresetlevélben határozottan elő van adva, hogy a per tárgyát képező és kelet szerint pontosan megjelölt magánlevelek a felperes és alperes közötti milyen jogviszonyra vonatkoznak, az pedig, hogy a követelt levelek pénzben meghatározható mily értékkel bírnak, a kereshetőségi jog megállapítására befolyással nem bir; minthogy továbbá az alperes kötelezettségének bizonyításául a B) alatt mellékelt okirat az összes levelek visszaadásáról szól, ezen B) alatti okirat tartalmának megbirálása pedig a per érdeméhez tartozik: ezeknél fogva mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával ezen pert érdemileg megbirálandónak kimondani kellett stb. Italmérési kártalanítási kötvény utóajánlatnál költség előlegül el nem fogadható. A técsői kir. jbiróság, mint telekkönyvi hatóság: (1898. március 9-én 1,649/1898. tkvi szám). Az utóajánlati kérelemnek hely nem adatik... mert: az 1881. évi LX. t.-c. 187. §-a világosan és félre nem magyarázható módon az egy tizedrészt meghaladó ajánlaton kivül az ajánlattevő által viselendő ujabb árverési «költség» előlegezését irja elő, már pedig költségnek csupán a forgalom tárgyát képező pénz s nem az ezt helyettesíthető óvadékképes értékpapír képezi. Debreceni kir. Ítélőtábla: (1,623/898. P. 1898. ápril 27-én). Az elsőfokú bíróság végzése indokainál fogva helybenhagyatik. A sorrendi végzés ellen irányozott felfolyamodás a sorrendi tárgyalás napjától számított 15 nap elteltétől nyolc nap alatt adandó be. Debreceni kir. Ítélőtábla: (4,836/897. P. szám 1898. január 11-én.) A felfolyamodás hivatalból visszautasittatik, mert a tkvi hatóság által hozott sorrendi végzés ellen irányzott felfolyamodás az 1881 : LX. t.-c. 199. §. a szerint a sorrendi tárgyalás napjától számitott 15 nap elteltétől nyolc nap alatt adandó be, — s emez általános szabály alól a m. kir. kincstárra nézve a 10,224/84. sz. ig. ü. min. rendeletnek az az intézkedése, mely szerint a sorrendi végzés hiteles másolata a pénzügyi hatóságnak megküldendő, — nem állapított meg kivételt, mivel a sorrendi végzésnek rendelet értelmében való megküldése kizárólag az eme rendeletben megjelölt adóügyi célra szolgál, — de a felfolyamodás beadásának törvényesen megállapított, — s a jelen esetben már le is járt határidején mit sem változtat; minthogy pedig a most megtámadott sorrendi végzés az 1897. évi november 16-án megtartott tárgyalás alapján és pedig 1897. évi november 25-én — tehát az 1881 : LX. t.-c. 196. §-ában meghatározott határidőben hozatott, — az ez ellen irányuló felfolyamodás beadási határideje 1897. évi december 9-én járt le, következéskép az 1897. évi december 10-én beadott felfolyamodás az 1881 : LX. t.-c. 34. és 1881 : LIX. t.-c. 27. §-a értelmében mint elkésett visszautasítandó volt. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A váltókövetelés egy részének hatálytalanítása. Az állandó birói gyakorlat értelmében a csőd megtámadási keresetek oly esetekben, a melyben a váltóbiróság által elrendelt végrehajtás hatálytalanítása céloztatik, a váltóbiróság előtt is megindithatók ugyan, a peres eljárás ezekben a megtámadási perekben azonban nem a különleges váltó eljárást szabályozó igazságügyministeri rendelet, hanem a polgári perrendtartás általános szabályai szerint folytatandó. A tordai kir. törvényszék (1898. évi február 21-én 7,683. sz. a.) Horváth Miklós dr. ügyvéd, mint Sz. Antal csődtömeggondnoka felperesnek P. Sándor alperes ellen jogcselekmény hatálytalanítása és jár. iránti perében következő Ítéletet hozott: Az 1893. évi május 1-én 4,660 frtról az alperes saját rendeletére kiállított, 1893. szeptember 1-én való lejárattal és Sz. Antal közadós elfogadványával ellátott váltónak az a része, mely a 4,560 frtot meghaladja, tehát 100 frt erejéig, mint a Sz. Antal közadós jogcselekménye a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak nyilvánittatik stb. Indokok: Felperes a csődtörvény 28. §-ának 2. pontjára és a 29. §-ra alapítottan a közadóstól 1893 május 1-én kiállított, U93. évi szeptember 1-én való lejárattal és elfogadmányával ellátott 4,660 frtról szóló váltóra vonatkozó ügyletet és a szerzett végrehajtási zálogjog hatálytalanítását kívánta. Ez utóbbi kérelemre tekintettel, figyelembe véve a pts 245. §-nak rendelkezését, a kereset e részben a csődtörvény 27. §-nak . 2. pontjára alapitottnak tekinthető. A kereset helyesen lett beadva a kir. törvényszék, mint váltóbiróságnál, mert a végrehajtás, mint önálló cselekmény, mely a 27. §. 2. pontjának helyes értelmezése szerint a közadós jogcselekményét helyettesíti, a kir. törvényszék mint váltóbiróság által lett elrendelve és mert a megtámadási keresetek illetőségére nézve sem a csőd, sem a sommás eljárásról szóló törvény 500 frtot meghaladása intézkedést nem tartalmazván, ebben a tekintetben a pts általános szabályai veendők irányadóul. A pts 35.