A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 30. szám - A kir. járásbíróságok - A haszonélvezeti és egyéb eféle jogok telekkönyvi törlése [1. r.]

Tizenhetedik évfolyam. 30. szám. Budapest, 1898. július 24 Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) AZ IGAZSÁnŰGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE 1 MAGYAR ÜGYYÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE, Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 1 frt 60 kr. Fél « _ 8 « — « Egész « _ 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: A kir. Járásbíróságok, Irta: Szalay Miklós, kir. albiró, Eger. — A haszonélvezet és egyéb e féle jogok telekkönyvi törlése. Irta : dr. Török István, kir. albiró. Ráczkeve. — A végrehajtási törvény 93. §-ához. Irta : dr. Sebestyén Miklós, ügyvéd MarosVásárhely. — Ausztria és külföld. (Német jogászgyülés.) — Nyilt kérdések és feleletek. (^Adalék a sommás eljárási törvény gyakorlatához. Irta: Egy ügyvéd.) — Irodalom. (A nemzetközi jog bölcseletének alapelvei. Irta : Somló Bódog. — A magyar bűnvádi eljárás és melléktörvényei. Irta: dr. Doleschall Alfréd.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLEKLET: — Jogesetek tára. Eelsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a ((Budapesti Közlöny»-ből (Csődök. — Pályázatok.) A kir. járásbíróságok. Irta: SZALAY MIKLÓS, egii kir. aljárásbiró. A bitói pálya nem az a pálya, melyen babért és vagyont szerezni lehetne, a ki erre a rögös pályára lép, annak vágyait a megélhetés és elismerés valóban legszűkebb határai közé kell szoritania, hiszen ezt a szük határt, még a rohamosan terjedő civilisatió sem volt képes kibővíteni! Városok keletkeztek, a régiek újjá építtetnek, a távolság már csak képzeletben tűnik fel nagynak, valóságban azonban nem létezik, minden uj életre kelt. de az államtisztviselők helyzetében nem történt több. mint a mennyit a megélhetés elodázhatlanul megkövetelt. Midőn a «Jog» 6-ik számában foglalt cikkemet irtam, előttem lebegtek a fennebb elmondottak, s tudatában voltam annak, hogy egy albiró javaslatait, legyenek azok bármily alaposak, igazolják azokat a gyakorlati élet tapasztaltai, figyelemre nem igen méltatják, s épen ezért, csupán az a cél lebegett előttem s hogy annak közlésével fiatalabb kartársaim munkáját megkönnyebbíthetem, midőn a sommás tárgyalásoknak azon momentumait tüntetem fel, melyek a legtöbb figyelmet, éberséget s ügybuegóságot kívánják, megjelöltem az eseteket nagyjából, melyek képezhetik leginkább a biró tévedésének alapját, s közöltem a célszerűeknek tapasztalt azon eszközöket, melyek a gyakorlati életben azok elhárítására alkalmasaknak bizonyultak, hogy ekként igazságszolgáltatásunk javítására közremüködhessem ! A «Jog» 8-ik számában megjelent cikkemre vonatkozó bírálat, melyben minthogy a gyakorlatból merített egyetlen érvet sem láttam, válaszomban szükséges volt megjelölni, hogy a cikkíró érvei nem csak hogy nem cáfolták meg az általam szükségesnek tapasztalt, s kötelezővé teendőnek javasolt eljárási szabályokat, de nem is cáfolhatta meg a cikkíró azok szükségét, mert hiszen nem is volt alkalma azokról a körülményekről tudomást szerezni, melyek inditó okul szolgálnak a javasolt intézkedésekre. Az elmondottakkal én oly tényt constatáltam, a melyet külön felemlités nélkül is mindenki tud, mert az igazságszolgáltatás különféle szakaiban megkívántató gyakorlati ismereteket csak az szerezheti meg, aki abban az állásban már hosszabb ideig működött vagy működik, ezzel tehát a személyeskedés terére nem léptem. Én argumentumokkal álltam elé, nekem tehát nem volt szükségem személyeskedni, s ha ezt tettem volna is, a kezdő nem én, hanem a cikkíró volt, aki nagyszabású kritikájában mindent összehordott, csak argumentumot nem tudott találni. A «Jog» 17-ik számában foglalt cikkében azután nekem rontott, s mert válaszomban felhozott érvekre nem tudott érdemleges feleletet adni, tehát haragra lobbant I Ezen cikkének elolvasása után eszembe jutott a diákéletben oly sokszor előforduló azon eset, hogy midőn a gyengébb az erősebbnek ront és visszaveretik, roppant haragra gerjed, szitkozódik, gorombáskodik, mert resteli, hogy legyőzetett, s váltig erősítgeti, hogy ő nem győzetett le. csak hogy ezt az állítást a küzdelmet végig néző társainak mosolya cáfolja meg ! Ilyenforma helyzetbe juttatta magát a cikkíró ur, s nem is csodálkozom, hogy sajnálja, hogy a bírálatba belebocsátkozott, erre annál is inkább van oka, mert nem hiszem, hogy az eredménynyel meglehetne elégedve.; De hiszen semmi sem bizonyítja legyőzetését jobban, mint épen cikkének tartalma, ami arról tanúskodik, hogy a sértett hiúság érzelme támadt fel benne, elfogult lett, minden argumentumok helyett azzal óhajt kibújni a kellemetlen helyzetből, hogy érzelmeit rám akarja hárítani. A győzőnek nincs, csak a legyőzöttnek van oka a haragra, sértett hiúsága csak annak nyilvánulhat, elfogult csak az lehet, mert hiszen, a ki csak azzal tud argumentálni, hogy fentartja azokat, a miket már apróra szétszedtek és kimutatták róluk, hogy tarthatatlanok s ezen argumentumokat azzal akarja értékükben csökkenteni, hogy azok köztudomásúak, az már legyőzetett. Lássa cikkíró ur, magam is beismerem, hogy azok köztudomásúak, s csak azon csodálkozom, hogy ezek a köztudomású dolgok csak a «nagyszabású» kritikájának megírása után jutottak eszébe, s ezt annál is inkább hiszem, mert nem merem feltenni, hogy különben kritikáját szakemberek elé bocsájtotta volna! De hát cikkíró ur még most sem tágit, s hogy ő a győző, nagyobb nyomatékosság okáért példával is igyekszik illustrálni, midőn magát a Dávid, Izrael királyának palástjába öltözteti, kezébe adatja magának a fegyvert és a mint cikkéből kitűnik, abban a meggyőződésbtn él, hogy a Goliáthokat leterítette, elhiszem, hogy leterítette, de csak «k é p z e 1 e t b e n», ((valóban)) nem, mert hiszen az ily improvizált Dávidok a Goliáthokban nem tehetnek nagyobb kárt, mint a milyet cikkíró ur kritikájával az én cikkemben tett, arról pedig teljesen meggyőzött cikkíró ur, hogy az ilyen Dávidra nem irnak oly zsoltárokat, melyeket más nyelvekre is lefordítanak ! A haszonélvezeti és egyéb eféle jogok telekkönyvi törlése. Irta : Dr. TÖRÖK ISTVÁN ráckevei kir. albiró. A haszonélvezet, özvegyi jog, kikötmény, életjáradék élelmezés, tartás, használat, lakás, elővásárlási, visszavásárlási jognak a jogosított személy beleegyező nyilatkozata nélkül való törlésénél telekkönyvi hatóságaink nagyon ingadozó gyakorlatot folytattak, a mennyiben ezen jogokat némelyek a jogosított halotti bizonyítványának bemutatására azonnal kitörölték, mások szintén megelégedtek a halotti bizonyítvány bemutatásával, de megkövetelték, hogy a jogosított elhalálozásától a kérvény beadásáig 3 évi időköz eltelt legyen mások a rendes 30, 32. évi elévülési időt követelték meg az elhalálozástól számítva mások meg különbséget tettek a jogokban, s az egyiknek a törléséhez elegendőnek nyilvánították a halotti bizonyítványt, a másiknak törléséhez pedig a halomástól számított legalább 3 év elteltét kívánták meg, stb. E különböző felfogások létrejöttét nagy mértékben elősegítette az a körülmény, hogy az 1855. december 15-ikei magyarországi telekkönyvi rendtartásban ezen jogoknak a halotti bizonyítvány alapján való törlésétől szó sincsen, az 1870. február 5-ikei erdélyi telekkönyvi rendtartás 79/á §-ának az e tárgyban adott utasitása pedig csak az erdélyi területeken működő telekkönyvi hatóságokra nézve volt kötelező. így a magyarországi területen a birói felfogás, e jogoknak a jogosult halála utáni törlésénél, nagy mértékben érvényesülhetett. Hogy e téren az egyöntetűség létre jöhessen, s a felfogás mind a magyarországi, mind az erdélyi részekben teljesen egységes legyen, az 1889. évi XXXVIII. törvénycikk 35 Lapunk mai száma 8 oldalra téried