A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 29. szám - Még egyszer a tanuk járandóságáról

OG 115 ki előtt D. István az eset után elbeszélte, hogy ijedségében ő lőtte meg Zs. B. lanasziát, vallomásával minden kétséget kizáróan bizonyítva van, hogy nevezett sértettet 1). István lőtte me° Ennek folytán az is bizonyítottnak tűnik ki, hogy Cs. Fábián és Cz. Diklits Jósa tudatosan és szándékosan hamisan esküdtek meg az előző eljárásban arra, hogy Zs. B. Misa lőtte meg fivérét Tanasziát a D. Istvánnak szánt lövéssel. D. István a megelőző eljárás folyamán nemcsak azt tagadta, hogy o lőtte meg Zs. B. Tanasziát, hanem a tárgyaláson arra esküdött, hogy sértettet ennek testvére Zs. B. Mita lőtte meg, akkor, a midőn őt akarta meglőni, minek és a hamis tanuk vallomása folytán ez utóbbi kél bíróság által el is Ítéltetett, mely vallomásaik a fentebbiek szerint valótlanoknak bizonyultak. : Minthogy a B. T. K. 224. §. 1. pontjában foglalt mentesség, a vedelem határán tul, más ártatlan egyénnek büntettél való hamis vádlásáig nem terjedhet: ennélfogva a hamis tanuzás bűntettében való bűnösségre nézve a kir. Ítélőtábla Ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú bíróság Ítéletét kellett heh benhagyni. D. György (Gyoka) vádlott az eljárás adatai szerint Sz. Józsefet, K. Istvánt, G. Vájut, Cs. Fábiánt és C. Diklits Jását, tehát öt egyént bírt rá hamis tanuzástételre, különböző módon és alkalmakkor: minélfogva ellenében eme felbujtásnak öt rendbeli anyagi halmazatát kellett megállapitani s eme halmazatra való tekintettel a fenforgó enyhítő körülmények méltatásával s a B. T. K. 91. §-ának alkalmazásával az elsőfokú bíróság által megfelelően kiszabott fegyház- és mellékbüntetéssel kellett helybengyni . . A kir. ítélőtábla ítéletének egyéb része az abban felhozott s az elsőfokú bíróság ítéletéből elfogadott, a fentebbiek által nem érintett vonatkozó indokainál fogva hagyatott helyben. (1896. febr. l'o-án, 1895. évi 3,386. sz.) III. A beregszászi kir. törvényszék: Ny. Károly és Ny. Antal a B. T. K. 215. £-ába ütköző hamis tanuzás büntette miatt vád alá helyeztetnek, ellenben dr. M. Mór ellen a B. T. K. 222. §-ába ütköző hamis tanuzásra való reábirás és Ny. Károly ellen a B. T. K. 227. £-ába ütköző hamis vád büntette miatt folyamatba tett büntető eljárás megszüntettetik. Indokok: F. Mayer feljelentésében a következőket panaszolja: Néh. S. Hermann ungvári volt lakossal 1890. február havában oly szóbeli szerződést kötöttek, hogy az ungvári 66. sz. cs. és kir. gyalogezred részére szállítandó hus tekintetében időlegesen társulnak és ő a naponta szállítandó hus fele részét kilogrammonként 3 krral olcsóbban fogja adni S. Hermannak, mint a mennyiért nevezett a szállítást elvállalta. S. Hermann ajánlata el lett fogadva és ő tényleg 1890. évi március—május hónapokban szállította is a hust, de 1890. júniusban S. Hermann önhatalamulag megszakította vele az összeköttetést, a hust pedig el nem fogadta tőle. Minthogy ez által neki 476 frtnyi kára keletkezett, pert indított az ungvári kir. járásbíróságnál ezen tőke és jár. erejéig S. Hermann ellen, mely polgári per során 1891. december 18-án Ny. Károly és Xy. Antal hit alatt azt vallották, hogy 1890. június hóban egy napon a szolgáltatott hus rossz és büdös volt, miért is S. Hermann a meg nem felelő hust visszaküldötte neki, mire ő S. Hermann üzletében megjelenve, kijelentette, hogy a jónak talált hust is elviszi, egyúttal S. minden további üzleti összeköttetést megszakít. Minthogy pedig Ny. Károly és Ny. Antal ezen vallomást hamisan tették, mert Ny. Antal 1890. év folyamán S. Hermannál alkalmazva nem volt, de egyáltalában Ungvárt sem tartózkodott, így jelen sem lehetett a kérdéses alkalommal és mert Ny. Károly az ungvári kir. járásbírósághoz 1894. január 12-én beadott 237 94. sz. beadványában önként beismeri, hogy hamis vallomást tett, kéri a nevezettek megbüntetését. Ny. Károly az ungvári kir. járásbírósághoz 1894. március 12-én tett első izbeni kihallgatása alkalmával beismerte, hogy 1891. december 18-án az ungvári kir. járásbíróság által mint tanú hit alatt kihallgattatván, azon vallomást tette, hogy a F. Mayer által szolgáltatott hus büdös, petroleumos és hulladékhus volt, dacára annak, hogy F. Mayer által szolgáltatott hus megfelelő volt, hogy unokafivére Ny. Antal sohasem volt jelen akkor az üzletben, midőn F. Mayer a hust szállította, sőt akkortájt Ungvárott sem lakott és hogy ezen hittel megerősített vallomása a valóságnak meg nem felelő. Védelmül akkor azt hozta fel, hogy a tanúvallomástételre dr. M. ügyvéd és néhai S. Hermann által lett kényszerítve. Ny. Károly ezen beismerő vallomását 1895. november 26-án lett kihallgatása alkalmával azon indokolással, hogy ugy a beadványát, mint a beismerését beszámíthatatlan beteg állapotban tette, visszavonta; ugyanekkor kijelentette azt is, hogy M. Mórtól a hamis vallomástételre sem utasítást nem kapott, sem arra nem lett reábirva és hogy ezen beismerését csakis F. Mayer kérelmére tette, illetve a R. Bertalan által kiállított beadványt F. Mayer kérelmére irta alá. Ny. Antal beismeri, hogy 1890. év folyamán Ungvártt S. Hermannál alkalmazásban volt, de azt tagadja, hogy hamis tanúskodást követett el. Igaz ugyan, hogy F. Mayer és S. Hermann ellen indított kártérítési perével a kassai kir. ítélő táblának 1893. szeptember 27-én kelt 3,843'p. számú és a kir. Curia által indokai alapján helybenhagyott ítéletével nem Ny. Károly és Ny. Antal vádlottak tanúvallomásai alapján, hanem azon indokból lett elutasítva, mert nem tudta igazolni, hogy alperes (S. Hermann) önhatalmúlag bontotta volna fel a közöttük létrejött szerződést, J mégis tekintve azt, miszerint hamis tanuzás esetén annak megállapítása, hogy a hamisnak állított tanuzás az ügy lényeges körülményére történt-e, a bünper feladatát képezi. Tekintve, hogy a per során S. Hermán épen ez alapon kérte F. Mayert keresetével elutasítani, hogy F. Mayer nem a szerződés szerinti minőségben szállította a hust ; tekintve, hogy ugy Ny. Károly, mint Ny. Antal vádlottak 1897. december 18-án lett kihallgatásuk alkalmával épen azt bizonyították, hogy F. Mayer által szállított hus büdös és hulladékhus volt, kétségtelen hogy vallomásuk a per lényeges körülményére vonatkozólag tétetett. Tekintve pedig azt, hogy Ny. Károly beismerő vallomását visszavonó vallomása figyelembe sem vehető, mert F. Mayer vallomásával megcáfolhatónak látszik, miszerint a beismerést csakis F. Mayer kérelmére tette, mert R. Bertalan vallomása szerint nem való az a védekezése, hogy a 237 94 p. számú beadványt K kérelmére irta alá, mert K. István vallomása szerint Ny. Károly 1894. január hó közepén már annyira felgyógyult a hagymáiból, hogy teljesen beszámítható állapotban volt és így az 1894. március 12-én történt kihallgatás alkalmával, midőn beismerést tett, annál is inkább beszámítható állapotban volt; tekintve, hogy Ny. Antal beismeri, a mit különben a vallomásánál fekvő munkakönyv is igazol, hogy 1890 folyamán Ungvárott nem tartózkodott, igy a polgári per során tett azon vallomása, hogy jelen volt akkor, midőn F. Mayer a hust, mert néhai S. Hermann azt kifogásolta, visszavette és hogy több hust 1890 őszig nem szállított. Tekintve, hogy az előadottak szerint ugy Ny. Károly, mint Ny. Antal F. Mayernek S. Hermann elleni polgári perében tudva hamis vallomást tettek, a per értéke pedig 100 irtot meghalad, bizonyíthatónak ígérkezik ugy Ny. Károly, mint Ny. Antal ellen a B. T. K. 215. §-ába ütköző hamis tanuzás büntette, miért is őket e miatt vád alá helyezni kellett. Ellenben dr. M. Mór ellen a Btkv. 222. §-ába ütköző, hamis tanuzásra való reábirás miatt folyamatba tett büntető eljárás megszüntetendő volt, mert tagadásával szemben nem merült lel bizonyíték arra, hogy a S. Hermán által felhívott tanukat, köztük vádlottakat is, a hamis tanuzás elkövetésére reábirta volna. A mi végül dr. M. Mórnak Ny. Károly ellen a Btkv. 227. §-ába ütköző hamis vád miatti viszonvádját illeti, a bűnvádi eljárást megszüntetni kellett, mert azon körülmény, hogy Ny. Károly tudva hamisan vádolta volna dr. M. Mórt a Btkv. 222. §-ába ütköző büntetendő cselekmény elkövetésével, szintén nem nyert elég támpontot a bünper során. (1896. szeptember 12-én, 2950. sz.) A kassai kir. Ítélőtábla: A kir. Ítélőtábla Ny. Károly és Ny. Antal vádlottak ellen a Btkv. 215. §-ába ütköző hamis tanuzás bűntettének gyanúja miatt folyamatba tett bűnvádi eljárást megszünteti és ezzel a részbeli változtatással egyebekben a kir. törvényszék végzésének felebbezett részét helybenhagyja, ugyanannak a végzésnek dr. M. Mór terheltről rendelkező nem felebezett részét pedig nem ér-inti. Indokok: A megszerzett polgári periratok szerint a F. Mayer részéről S. Hermán ellen az ungvári kir. járásbíróságnál 471) frt. tőke és jár. erejéig folytatott polgári perben a vesztett haszon címén felszámított 459 frt. követelésnek alapját az képezte, hogy F. Mayer a közte és S. Hermann között létrejött üzleti összeköttetésből kifolyóan a kikötésnek megfelelő árut szállított, azt S. Hermann nem fogadta el és a köztük fennállott szerződést önkényüen felbontotta s ekként ebben a polgári perben a szállított áru minősége s a szerződés önkényü felbontása képezte a perdöntő körülményt és ezeknek a lényeges körülményeknek a bizonyítása F. Mayert terhelte s ezzel a követelésével a polgári perben keletkezett ítéletek egybevetett értelme szerint azért utasíttatott el, mert nem bizonyitotta, hegy a szállított áru a kikötésnek megfelelő volt. Való ugyan, hogy a szóban forgó polgári perben Ny. Károly és Ny. Antal vádlottak 1891. dec. 18-án mint tanuk hallgattattak kis Ny. Károly vádlott eskü alatt azt vallotta, hogy F. Mayer 1890. június 2-án a hust vagy 15 darabban szállította s abból S. Hermann 10 drbot mint hasznavehetetlent visszaküldött és ekkor F. Mayer a többi hust is visszavette azzal a kijelentéssel, hogy több hust nem fog adni s hogy ezt az esetet megelőzően F. Mayer a hust gyakran 30 drbban is szállította s az sokszor petroleumos volt, Ny. Antal pedig eskü alatt tett vallomásában azt bizonyitotta, hogy 1890. év folyamán egy alkalommal F. Mayer 60 kg. hust küldött S. Hermann üzletébe s ennek a húsnak egy részét hasznavehetetlennek találták, azt visszaküldték, mire F. Mayer a többi hust is elvitette. A nevezett vádlottak tanúvallomása a szállított hus minőségére vonatkozik ugyan, mindazonáltal nem nyújt biztosítékot arra a lényeges körülményre, hogy S. Hermán a szerződést önkényüen felbontotta volna s különben is ezek a tanúvallomások a polgári perben bizonyítéknak nem tekintettek s ekként ezekből a tanúvallomásokból F. Mayer sértettre kár nem háramlóit. Tekintve, hogy Ny. Antal vádlott tanúvallomása a Ny. Károly vádlott tanúvallomásában foglalt ténykörülményre vonatkozik és ebből kifolyóan a nevezett mindkét vádlott cselekménye hasonló elbírálás alá esik; tekintve, hogy ily körülmények között sem Ny. Károly vádlott, sem Ny. Antal vádlott ellen a hamis tanuzás bűntettére nézve jogos vádlásra kellő alap nem (forogván fenn: a kir. törvényszék véglésének a hamis tanuzás