A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 29. szám - Még egyszer a tanuk járandóságáról

114 A J orvosokhoz nem fordultak, holott az 5., 6., 7. •}. a. csatolt okiratok tanúsága szerint a szerződés megkötését megelőzőleg mindketten huzamosabb ideig orvosi gyógykezelés alatt állottak. Alperesnek öngyilkossági kísérlet elhallgatása miatt tett kifogása alappal nem bir, mert a kereskedelmi törvény 474. §. 3. bekezdése szerint oly esetben, midőn a szerződő fél a biztosítási ügylet megkötésekor a biztosító részéről elébe terjesztett kérdőív kitöltésére szólittatik fel, csak a kérdőpontokra adott feleletek valóságáért felelős, a 3. és 4. /. a. csatolt kérdőivek tanúsága szerint pedig a biztosított V. S.-néhoz az iránt, hogy öngyilkosságot megkisérelt-e, kérdés nem intéztetett; de nem lehetett figyelembe venni alperesnek a valótlan bemondásra alapított kifogását sem, mert a 3., 4., 8., 9. '/• a. csatolt ajánlat rovatai nem a biztosítottak, hanem az alperes társaság orvosa által töltettek ki, azok tehát, mint az alperes megbízottja által felvett okiratok felperes tagadásával szemben nem bizonyítják s a felperes által felhívott dr. G. L. tanúvallomásából sem tűnik ki, hogy a biztosítottakhoz az ajánlaton foglalt 2. és 5. kérdések intéztettek s ezek a kérdése kre a k érdőivekbe felvett feltételeket adták volna, mert a nevezett tanúnak e részben tett az a vallomása, hogy emlékezete szerint ő a biztosítottakat a 2. és 5. pontok a. foglalt körülményekre nézve megkérdezte s ezek ellenvetést nem tettek, mint határozatlan, figyelembe nem vehető; ily körülmények között tehát alperes azt, hogy a biztosítottak a szerződés megkötése alkalmával a fontos körülményeket valótlanul adták elő, nem bizonyitotta. Ennélfogva a társaságot a szerződés érvényessége ellen emelt kifogásainak fig\ elmen kívül hagyása mellett, a követelt összegnek s kamatának fizetésére kötelezni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, telpet est keresetével elutasítja. Mert: alperes, kinek a kereset idő előtt indítása miatt tett kifogását az elsőbiróság Ítéletének vonatkozó indokainál fogva helyesen mellőzte, a keresethez A. és B. a. csatolt életbiztosítási szerződések érvényességét a kereskedelmi törvény 574. és 475. §-ai alapján támadta meg és annak a körülménynek támogatására, hogy a biztosítottak •— tehát ugy a felperes, mint elhalt felesége B. M. - a szerződések alapjául szolgáló 3., 4., 8. és 9. /. a. ajánlatoknak 1., 2. és 5. kérdéseire valótlan feleleteket adtak, az 5., 6. •/• a- orvosi bizonyítékokat és a 7. •/• alatti jegyzőkönyvet csatolta. Dr. K. Antal és dr. K. László orvosok tanuként kihallgattatván, mindegyik a maga által kiállított orvosi bizonyítvány tartalmának valódiságát eskü alatt megerősítette. A 7. •/. a. jegyzőkönyvet előttemező K. K. és L. S. tanuk pedig egybehangzólag vallották, hogy felperes az emiitett jegyzőkönyv tartalmának megfelelően előttük kijelentette, hogy nejét dr. K. Antal és K. László orvosok 1890. évben hányás (gyomorbaj) miatt gyógykezelték és hogy ő (felperes) is ugyanazon évben súlyos beteg volt s magát Budapesten gyógykezeltette. A m. kir. Curia ítélete: A másodbiróság ítéletét helyben hagyta, Ugyanis az a körülmény, hogy a biztosítási ajánlatnak kigészitő alkatrészét képező 3., 4., 8. és 9. */. a. okiratokat a biztosító-társaságnak az ügynökkel egy tekintet alá eső orvosa a biztosított megbízásából töltötte ki, nem zárja ki ugyan annak bizonyítását, hogy az azokban feltüntetett kérdések a biztosítotthoz nem intéztettek. A másodbiróság helyesen jelentette ki a kereset alapjául szolgáló biztosítási szerződéseket a kereskedelmi törvény 475. §-a értelmében érvényteleneknek és ennek következményeként helyesen utasitototta el felperest keresetével. Bűnügyekben. Védekezés közben tett hamis vádaskodás a B. T. K. 227* §-a alapján büntetendő. Hamis tanuzás megállapítható akkor is, ha a polgári perben a tanuzás mellőztetett, de a büntető biró azt lényegesnek találja. (B. T. K. 215., 227. §§.) I. A debreceni kir. törvényszék: I. Ifj E. Gábor vádlottat a D. István, N. Imre, D. János és F. Gábor kárára elkövetett egy-egyrendü, összesen négyrendü, a B. T. K. 333. §-ába ütköző, a 334. és 336. §. 3. pontja szerint minősülő lopás büntette, a T. Sándor kárára elkövetett egyrendü, a B. T. K. 333. §-ába ütköző s a 33G. §. 3. pontja szerint minősülő lopás büntette, K. Gábor, K. Istvánné és V. Imre kárára elkövetett s a B. T. K. 333—335. §§-ai szerint egy bűntetté minősülő lopás miatt, összesen tehát 6 rendbeli lopás büntette miatt, továbbá Sz. Sándor és Ny. János sérelmére elkövetett kétrendü, a B. T. K. 227. §-ába ütköző s annak 2. bekezdése szerint minősülő hamis vád büntette miatt bűnösnek mondja ki s ezért a B. T. K. 340., 341. és 227. 2. bekezdése alapján a 96. és 99. §§-ok alkalmazásával összbüntetés gyanánt a mai naptól számítandó hat évi fegyházra és a szabadságvesztés büntetése kiállása után kezdetét veendő hat évi hivatalvesztésre és a polgári jogok gyakorlatának felfüggesztésére itéli ... Indokok: Ifj. E. Gábor az ellene folyamatba tett csendőri nyomozat, majd a birói vizsgálat, valamint a mai napon megt bizonyítási eljárás során felmerült kétségtelen bizonyítékokkal egybehangzóan maga beismerte, hogy 1891. évi december 1-ére virradó éjjel P. N. Imre h.-böszörményi lakos, 1B92. január 18-ára virradó éjjel D. János ugyanottani lakos, 1892. évi január 18-ára virradó éjjel F. Gábor ugyanottani lakos háza falát kiásván, az így támadt nyíláson át való behatolás után P. N. Imrétől I í 'i frt 65 kr. értékű, D. Jánostól 467 frt értékű, T. Sándortól 24 frt 80 kr. értékű, F. Gábortól 78 frt 85 kr. értékű különféle tárgyat és illetőleg készpénzt eltulajdonított, azokat legnagyobb részben Nagyváradon és Debrecenben különböző egyéneknek eladogatta, a pénzt elköltötte, illetve a D. Jánostól ellopott pénz nagy részét tőle ellopták és miután az eltulajdonított dolognak csak egy némely része került meg, a miatt nevezett sértettek tetemes károsodást szenvedtek. Beismerte vádlott azt is, hogy V. Imre b.-böszörményi lakostól a nyitvalevő istállóból egy 10 frt értékű szűrt ellopott, azt Debrecenben B. Hermán zsibárusnak 2 frt 40 krért eladta, mely szűr azonban igazolt tulajdonosának még a vizsgálat folyamán visszaadatott. A mial). István h.-böszörményi lakos kárára 1891. nyarán, végül a K. Istvánné kárára szintén 1891. év nyarán elkövetett lopásokat illeti, ezeket vádlott a bizonyítási eljárás során határozottan tagadta ugyan, tekintve azonban, hogy D. István sértett esküt tett arról, hogy a házából 126 írt 60 kr. értékű tárgyakat a fal kiásása mellett loptak el; tekintve, hogy ezen lopások elkövetését vádlott az előnyomozat, illetőleg a bűnügyi vizsgálat folyamán töredelmesen bevallotta; tekintve, hogy ezen lopások elkövetésével ő rajta kivül senki más gyanúsítva nem is volt; tekintve, hogy beismerő vallomásának visszavonását elfogadhatólag indokolni nem képes: vádlott ellenében ezen lopások elkövetése is kétséget kizárólag beigazoltnak veendő. De be van bizonyítva ifj. E. Gábor vádlott ellenében a B. T. K. 227. §-ába ütköző s annak 2. bekezdése szerint minősülő két rendű hamis vád büntette is, mert az eljárás adataival egybehangzóan önként beismerte, hogy ő ezen bünvizsgálat során Ny. Jánost és Sz. Sándort tudva hamisan vádolta azzal, hogy azok neki a D. István, illetve D. János kárára elkövetett lopásban tettestársai voltak, ezen hamis vádolás alapján pedig az illetők ellen vádinditvány tétetett és arra hozott törvényszéki határozattal a büntető eljárás meg is indíttatott. A vádlott cselekményei ezekhez képest és pedig: al). István, N. Imre, D. János és F. Gábor kárára elkövetettek, egy egy rendű összesen négy rendű a B. T. K. 33rS. §-ába ütköző, a 334. §. és a 336. §. 3. pontja szerint minősülő lopás bűntettét, T. Sándor kárára elkövetett egy rendű a B. T. K, 333. §-ába ütköző, a 336. §. 3. pontja szerint minősülő lopás bűntettét, a K. Gábor, K. Istvánné és V. Imre kárára elkövetett, a mennyiben e három helyről ellopott tárgyak értéke tesz ki 50 fitot, a B. T. K. 333. §-ába ütköző s a 335. §. értelmében egy rendű bütetté minősülő lopást, továbbá a B. T. K. 227. §-ába ütköző s annak 2. bekezdése szerint minősülő két rendű hamis vád büntettet képezvén: őt azokban bűnösnek kimondani, a fenforgó bűnhalmazat folytán, a B. T. K. 96. §-a alkalmazásával a fenforgó bűnhalmazat folytán ellene összbüntetést szabni és tekintettel az ellene fenforgó súlyosító körülményekre, büntetését az itéiet rendelkező részében meghatározott mérvben kiszabni kellett. (1892. augusztus 17-én 8,093. sz.) A debreceni kir. Ítélőtábla: Az elsőfokú bíróság Ítéletének ifj. E. Gáborra vonatkozó felebbezett része indokainál fogva és azért hagyatik helyben, mert ifj. E. Gábor vádlott büntetésének kiszabásánál annak rovott előélete, valamint az, hogy az ellene megállapított lopásoknak négy esete kettős minősítés alá esik, mint súlyosító körülmények vétettek figyelembe e helyütt és így a reá kiszabott büntetési tétel, mint összbüntetés megfelelőnek találtatott, az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb nem felebbezett részei érintetlenül hagyattak. (1892. szeptember hó 20-án, 3,819. sz.) A m. kir. Curia: Azzal a meghatározással, hogy az ifj. E. Gábor szabadságvesztés-büntetése a mai alulirt naptól számítandó és abból kiállott vizsgálati fogsága által hat hónap kitöltöttnek veendő, a kir. itélő tábla ítélete az abban felhozott és elfogadott indokoknál fogva helybenhagyatik.(1892. december 9-én, 10,550. sz. II. A kir. Curia: Mindkét alsőfoku bíróság Ítélete részben megváltoztattatik s D. István elsőrendű vádlottnak a hamis tanuzás bűntettében való bűnösségére nézve a kir. itélő tábla ítéletének megváltoztatásával az eljárt kir. törvényszék Ítélete hagyatik helyben . . . D. György (Gyoka) vádlott a kir. itélő tábla által megállapított hamis tanuzásra való felbujtás bűntettének öt rendbeli anyagi halmazatában mondatik ki bűnösnek, büntetésére nézve az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben Indokok: D. István, Cs. Fábián és Cs. Dikht Jósa (Antal) bűnössége bebizonyitottnak tekintetett különösen azért, mert Sz. József, K. István és G. Vuja ugy a folytatólagos vizsgálat, mint a folytatólagos végtárgyaláson, Cs. Fábián pedig a folytatólagos vizsgálat alatt beismerték, hogy a megelőző eljárás alatt hamisan vallottak eskü alatt, miként Zs. B. Tanasziát ennek fivére Mita lőtte meg a D. Istvánnak szánt lövéssel s kijelentik Sz József és K. István, hogy a kérdéses lövést D. István intézte Zs. B TanasziáraG. Vuja pedig, hogy az esetnél jelen sem volt, végre Cs Fábián' hogy az eset színhelyétől távol dolgozott, csak a lövést hallotta de mit sem látott: ezzel ugy a sértett, mint Zs. B. Tanasia, valamint Zs. B. Bozsó, Sz. Peró, V. Mitye szemtanuk és D. Zsiván