A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 28. szám - A váltótörvény 8o. §-ához

A J szék ítélete, minden egyebekre nézve azután a kir. Ítélőtábla ítélete hagyatik helyben azzal a kijelentéssel, hogy a V. F.-re főbüntetésül kiszabott egy évi börtön a btkv 340., 96., 99. §-ai alapján megállapított összbüntetés. Indokok: Nincs a btkvben oly szabály, melynek folytán mondani lehetne, hogy a szolgálatadó iránti köteles hűség megszegése, az egyébként teljes tényálladékkkal bíró külön lopásokat delictum-egységgé fűzi össze; ellenben a btkv 336. §-ának bevezető részéből és 7. pontjából világos, hogy tekintet nélkül a lopott dolog értékére, bűntett a lopás, ha szolgálatban álló személy azon követi el, a kinek szolgálatában áll, a btkv 334. §-ából pedig, ennek a 336. §-al való összevetése folytán világos, hogy 50 frtnál nagyobb értékű dolog ellopása még a 334. § szerint is bűntett. Minthogy pedig a kir. Ítélőtáblán is elfogadott és az eljárás adataival e helyütt is egyezőknek talált elsőbirósági indokok szerint V. F. meghatározott külön időkben más-más sértések elvétele által összesen 8 izben követett el szolgálatadóján lopást; minthogy eme 8 lopás közül 5, a lopott dolog értékénél fogva is bűntett; minthogy tehát V F. bűnössége meghatározásának kérdésében a kir. törvényszék Ítélete felel meg a törvénynek: ezeknél fogva ebben a kérdésben a kir. Ítélőtábla ítéletének megváltoztatásával, a kir. törvényszék ítélete hagyatott helyben. Y. F börtönbüntetésének meghatározására nézve azonban a kir. ítélőtábla Ítélete hagyatott helyben, mert a bűntettben előélet és a beismerés, valamint a kár részben való megtérítése, mint enyhitö körülményekkel szemben nyomatékosai/ súlyosító az, hogy nyolez bűntettből áll az anyagi halmazat, ennek felel aztán meg a jelen Ítélet rendelkező részében foglalt kijelentés is. Ezekre nézve a vonatkozó elsőbirósági indokoknak elfogadásával szmtén a kir. ítélőtábla ítélete hagyatott helyben. (1898. márczius 16. 6116/^97. B.) Vádlottnak az az állítása, hogy magánvádló már két izben volt fizetésképtelen, becsületsértő cselekménynek nem tekinthető. A czeglédi kir. jarásbiroság: H. M. 40 éves, izr. vallású büntetlen előéletű keresk. vádlottat a kir. járásbíróság a Sch. J. magánvádló által panaszolt, a btkv 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében bűnösnek mondja ki s ezért a btkv 261. §-a alapján, behajthatlanság esetén a btkv 53. §-a alapján két napi fogházra átváltoztatandó 20 frt pénzbüntetésre itéli. Indokok: Vádlott korlátolt beismerésével, valamint a kihallgatott tanú < vallomásaival beigazoltatott, hogy H. M. vádlott Sch. J. magánvádlóról először özv. M. J.-nénak azt mondotta, hogy Sch. J. már két izben fizetésképtelen volt, azután egy hónapra F. S. erről megbizonyosodni akarván, kérdést intézett vádlotthoz, hogy való-e az, a mit apósáról magánvádlóról mondott, a mikor is a vádlott a fenti tanuk jelenlétében ismételte, hogy Sch. J két izben volt fizetésképtelen. Tekintettel arra hogy a második eset csak az első esetre vonatkozó bizonyitékszerzés végett ismételtetett s azzal összefüggő egységes cselekményt képez; tekintettel továbbá arra, hogy a fizetésképtelenség büntetőjogi megtorlást ipso facto nem von maga után, vádlott pedig nem állította, hogy magánvádló vétkes gondatlanságból, vagy épen csalárd módon jutott fizetésképtelenségre; tekintettel végül arra, hogy a fizetésképtelenség a kereskedőre nézve megbélyegzés, meggyalázó jellegű: vádlott fenti cselekménye a btkv 261. §-ába ütköző egyrendbeli becsületsértés vétségének, nem pedig a rágalmazás vétségének ismérveit foglalja magában, minélfogva stb. A budapesti kir. ítélőtábla a kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatja, H. í. vádlottat a becsületsértés vétségének vádja és következményei terhe alól felmenti. Indokok: Minthogy vádlottnak az az állítása, hogy a magánvádló már két izben volt fizetésképtelen, sem ezen szavak szoros értelmében vett jelentősége, sem ezen szavak használatának körülményei és czélzatos jellembevágó meggyalázó, avagy becsületsértő cselekménynek ntm tekinthetők, mihez képest az elsőbirósági itélet megváltoztatásával, vádlott a becsületsértés vétségének vádja és ezen vád következményeinek terhe alól fel volt mentendő. A magy. kir. Curia: Az 1883. évi VI. t.-cz. 7. §-ában meghatározott eseteknek egyike sem forogván fenn: a felebbezés visszautasittatik. (1898. jul. 14. 5291/898. B.) A btkv. 386. >j. esetében az inditványi határidő a végrehajtás sikertelenségéről nyert értesüléssel kezdődik. A szatmár-németii kir. törvényszék: K. L. vádlott ellen a btkv. 386. §-ába ütköző csalás büntette miatt indított bűnvádi eljárás megszüntettetik. Indokok: A bűn vizsgálat rendén beszerzett adatok szerint magánvádlók a K. J. vádlott üzletének K. R. 1894. évi máj. 4-én történt átruházásáról az 1891. évi május 22-én eszközölt végrehajtási foglalás alkalmával tudomást szerezvén, panaszukat az 1894. évi szept. 28-án nyújtották be. Minthogy pedig a végrehajtató magán vádlók károsodása K. J. adós vagyona elidegenítésekor és nem a már annak birtokában, hane7i K. R. birtokában talált ingókra ez utóbbi által érvényesített jog elbírálásakor állott be: ennélfogva az inditványozási határidő megkezdése azon naptól számítandó, midőn magánvádlók a vádlott cselekményéről tudomást szereztek, mennyiben ezen tudomásvétel időpontjának az a nap tekinthető, a melyen az indítványozásra jogosítottak oly tények és körülmények fenforgásáról értesültek, melyekből azt, hogy a vonatkozó cselekmény a btkv 386. §-ába ütközik, alaposan következtethették, miért is magánvádlók panasza a btkv. 112. §-ában előirt 3 havi időn tul beadottnak tekintetvén, az annak alapján a btkv. 386. §-ába ütköző csalás büntette miatt indított bűnvádi eljárást megszüntetni kellett. A debreceni kir. itélőtáblá: Az alsófoku bíróság végzése indokainál fogva helybenhagyatik. A m. kir. Curia: A debreceni kir. Ítélőtábla végzése az elsőbiróság végzéséből elfogadott indokoknál fogva helybenhagyatik. (1898. május 25-én 3981/898. B.) A btk. 400. §-a szerint: elkövetője a büntetendő cselekménynek az, a ki az ott meghatározott eredményre szándékosan közreműködik. A 400. §. esetében tehát a közreműködés lévén az elkövetési cselekedet, a 70. §. felhívása s ez alapon a tettestársi minőség megállapítása nincs helyén. (A m. kir. Curia 1898. június 16. 494/B. sz. a.) Sajtó ügyekben. A polgárosított határőrvidéken elkövetett sajtó vétségek elbírálására illetékes helynek mi tekintendő ? A fehértemplomi kir. törvényszék (1897. dec. 13. 9860. sz. a.) rágalmazás és becsületsértés vétségeivel vádolt H. József, W. János és V. József elleni ügyben e helyütt a további eljárás, illetékesség hiányából mellőztetése rendeltetik stb. Indokok: A polgárosított határőrvidék területén érvényben levő 1862. évi osztrák sajtórendtartás 3. §. szerint, ha nyomtatvány utján követtetelt el a büntetendő cselekmény, az a feletti eljárásra az illetékességet a nyomtatás helye állapítja meg, ha ez ismeretes és belföldön van. S minthogy ezek szerint, habár a «Károlyfalvaer \Yochenblatt» címet viseli is azon lap, melyben az incriminált közlemény megjelent és bár Károlyfalva község a polgárosított határőrvidék területén fekszik is, jelen esetben nem illetékes a fehértemplomi kir. törvényszék azért, mert nevezett lap Wettel és Veronics verseci nyomdájából kerül ki, tehát oly községben nyomtatják, melynek területén az 1848: XVIII. t.-c. intézkedései vannak érvényben, lévén Károlyfalva a lapnak csupán terjesztési és szétküldési helye, melynek illetékességét a nyomtatás helye mindig megelőzi. Az illetékességet e helyütt leszállítani és a feljelentés visszaadását elrendelni kellett. A temesvári kir. ítélőtábla (1898 febr. 7. 550. sz. a.) az elsőbiróság végzését indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia (1898. jun. 14-én 5,737. sz.a.) mindkét alsóbbfoku bíróság végzése hivatalból megsemmisíttetik, a fehértemplomi kir. törvényszék illetékessége megállapíttatik és ugyanaz J. Miklós magánvádlónak H. József és társai ellen rágalmazás és becsületsértés vétségei miatt tett feljelentése tárgyában szabályszerű eljárásra utasittatik. Indokok: Az 1862. évi dec. 17-ki sajtóeljárási szabályok 3. §-ának ama rendelkezése, hogy nyomtatvány utján elkövetett bűncselekményeknél tetthelyül a nyomtatás helye tekintendő, ha az tudva van és a belföldön fekszik, most miután eme szabályok nem egy egész államnak területére, hanem ennek csak egy kis részére nézve bírnak hatálylyal, csak ugy értelmezhető, hogy belföld alatt az idézett szabályok hatályosságának területe értendő. Ezt jelentette a szabályok kibocsátásakor és, midőn a hatályosság területe az államterületével összevágott és az intézkedés abból a szempontból indult ki, hogy az illetékességet megállapító hely az illető rendelkezés hatályosságának területén feküdjék. A változott viszonyok mellett a «belföldnek» szószerinti értelmezése a többször idézett eljárási szabályok érvényének a hatályossága területén tul való kiterjedését feltételezi és ezért visszás eredményre vezet. Ugyanis ha ily értelmezés mellett kimondatnék, hogy jelen ügyben a nyomtatás helyénél fogva a temesvári kir. törvényszék mint sajtóbiróság illetékes, ez azt feltételezi, hogy eme bíróság területén és a sajtóügyi illetékességet a nyomtatás helye állapítja meg, mi tekintettel az 1818. évi 18. t.-c. 23-ára, mely szerint az illetékességre nézve a nyomtatvány kiadásának helye, illetőleg a felek lakhelye irányadó, meg nem áll. Mindezeknél fogva az 1862. évi sajtóeljárási szabályok szóban levő rendelkezése ugy értelmezendő, hogy a nyomtatás helye csak akkor állapítja meg az illetékességet, ha ama szabályok hatályosságának területén fekszik, ellenkező esetben pedig a terjesztés helye. Minthogy a kir. ügyész átirata szerint a vádbeli következményeket tartalmazott «Károlyfalvaer Wochenblatt* Károlyfalván jelen meg és terjesztetik s ezeknél fogva az eljárás tárgyául szolgáló feljelentés elintézésére a fehértemplomi kir. törvényszék illetékes; — minthogy ennek megtagadásával mindkét alsóbbfoku bíróság lényeges szabá'ytalanságot követett el: annak dacára, hogy magánvádlót a helybenhagyó másodfokú végzés ellen felebbezés meg nem illeti és azt elkésve is nyújtotta be, a bprts. 210.