A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 26. szám - Anyakönyvi kihágási esetek

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a «Jog» 26. számához. Budapest, 1898. június hó 26 Köztörvényi ügyekben. A közjegyzői okirattal szemben a bizonyítási kötelezettség felperest terheli arra nézve, hogy ö az okirat kiállítása alkalmával teljesen beszámithatlan állapotban volt és jogcselekmenyek létesítéséhez képességgel nem birt. Abból a körülményből, hogy valaki tüdő- és mellhártya lobban szenved, nem következik az, hogy ő jogcselekvési képesseggel a betegség egész folyamán nem birt, mint hogy ily feltevés mellett az ilynemű betegek végrendelkezési képességgel sem birnanak. A szabadkai kir. törvényszék (1898. évi május hó 6-án 7,743. sz. a.). Dr. L. Adolf felperesnek a pesti «Victoria gőzmalom^ képviseletében B. Emil igazgató alperes ellen kezességi nyilatkozat érvénytelenítése iránti rendes perében következőleg itélt. Ha alperes póteiküt tesz arra, hogy az A) alatt egyszerű másolatban és B) a. eredetben becsatolt Szabadkán 1892. évi március 2-án kelt a pesti «Victoria gőzmalom*-hoz intézet 20.000 i húszezeré frtról szóló általa valamint H.-né szül L. Josefine által aláirt kezességi levél tartalmát annak aláírásakor nem ismerte és az abban elvállalt kötelezettségről tudomással nem bir, az esetben a keresetnek hely adatik és ezen most jelzett kezességi levél telperessel szemben érvénytelennek nyilvánittatik stb. Ellenkező esetben, vagyis a póteskü le nem tétele esetére felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes a Szabadkán 1892. évi március 26-án kelt alpereshez intézett, :?0000 frtról szóló, általa, valamint H.-né szül. L. Jozefin által aláirt kezességi levélnek vele szemben leendő érvénytelenné nyilvánítását stb. azon az alapon kérte keresetében mert ezen okiratot öntudatlan és szabad elhatározásra képtelen, jogilag be nem számitható állapotban irta alá. Alperes tagadta a kereseti előadásokat és kérte telperest keresetével elutasítani stb. A kir. törvényszék a tényállást következőképen állapította meg. Felperes 1897. év egész március havában lázzal egybekötött tüdő és mellhártyagyuladásban életveszélyes betegen feküdt, a minélfogva sokszor a hozzá intézett szavak értelmét sem volt képes felfogni és elmeállapota rendszerint oly zavart volt, hogy semmi irás értelmét vagy valamely jogügylet hatályát felfogni nem tudta, csak itt-ott voltak szabadabb időközei, azonban ilyenkor is akaratának szabad elhatározási képességében nagyban korlátozva volt. Ezen lelkiállapotot előidézett reménytelen betegségben feküdt a megtámadott kezességi levél aláírása napján 1892-én március hó 26-án is. Ezen napon két aláírást vettek ki tőle, egyet az egyszerű másolatban A) alatt, eredetben B) alatt csatolt kezességi levélre, egyet pedig a másolatban 3) alatt eredetben 2 B a. mellékelt nyilatkozatra, a mely utóbbiban a H. Jakab javára a pesti «Viktória gőzmalom> részére szóló B) alatti kezeslevél kiállítására elismertetik s a melyen levő aláírásokat dr. S. Soma, A. Mátyás szabadkai kir. közjegyző helyettese a beteg ágyánál hitelesítette, azonban a nélkül, hogy akár az B) a. kezeslevelet látta volna, akár a 2. B) a. nyilatkozatot az azt aláirt felperes és ennek nővére előtt felolvasta volna, ami az aláírások egyszerű hitelesítésénél a közjegyzői törvény értelmében nem is állott kötelességében felperes 2. Bj a. nyilatkozat aláírása és ezen aláírás hitelesítése időpontjában nem volt öntudaton kivüli állapotban, de jogi beszámithatóságáról a közjegyző helyettes meggyőződést nem szerzett. Hogy volt-e a megtámadott B) alatti aláírásakor jelen felperesnek ki nem hallgatott közvetlen környezetén kivül is valaki s ha igen, kicsoda és hogy azt szabadabb időközei egyikében, tehát kötelezési szándékkal és tudattal irta-e alá felperes, arra nézve a per során adat nem merült fel. Egyedül felperesnek megbízottja, K. Móric vallotta, hogy felperes karszékben ülve, láznélküli beszámítható állapotban kijelentette előtte, miszerint a kérdéses kezességet elvállalja, azonban ezen tanú sem volt jelen a kezességi levél aláírásakor, vallomása pedig az alább kifejtendők szerint aggályosnak mutatkozik. Felperes lelki állapotára és ennek indokára vonatkozó ténymegállapítás kezelőorvosa dr. B.Antal és az őt mindennap meglátogatott G. György gyógyszerész és dr. K. Lipót ügyvéd a kezességi okirat aláírásának napjára vonatkozólag utóbbi és főkép dr. Sz. Soma közjegyzőhelyettes abbeli vallomása alapján történt, mely szerint ugyanezen napon jelentette ki előtte dr. B. Antal kezelőorvos, hogy felperes lázzal járó reménytelen tüdő- és mellhártyagyulladásban szenved. A 2. B) a nyilatkozatban levő hitelesített névaláírások körülményeit dr. Sz. Soma tanú vallomása igazolja. K. Móric tanú vallomása szerint ugyan felperes a Bj alattiban foglalt kötelezettség elvállalására való készségét teljesen beszámítható állapotban jelentette ki, de eltekintve attól, hogy ezen kijelentés, ha tényleg azon körülmények között tétetett is, miként ezen tanú előadja, nem egyértelmű a kezesség elvállalásával, nagy mértékben meggyengiti vallomásának bizonyító erejét hogy e szerint felperes karoszékben ülve fogadta őt és H. Jakabot holott B. Antal kezelőorvos, dr. Sz. Soma vallomása szerint felperes aznapi állapotát reménytelennek mondotta s a kihallgatott többi tanuk, maga H. Jakab vallomása szerint is ágyban feküdt, hogy vallomása szerint H. Jakab felkérésére és ezzel együtt utazott Szabadkára, holott nevezett vallomása szerint ennek azt mondta, hogy a malom igazgatósága kérelmére, mit támogat az is, hogy alperes róla kezdetben, mint megbízottjáról beszél a perben és nem H. Jakabbal együtt, hanem az utána következő vonattal utazott, hogy míg a délelőtti látogatását egész részletességgel adja elő, addig arra, vájjon felperest délután is meglátogatta-e vagy sem, emlékezni nem tud, hogy vallomása szerint a «nyilatkozatot* H.-né szül. L. Jozefine a közjegyző irodájában irta alá, holott dr. Sz. Soma közjegyzőhelyettes maga vallotta, hogy nevezett is felperes betegágyánál irta azt alá; végül hogy ha ő felperes hozzájárulását tényleg kieszközölte a kezességvállaláshoz, nem valószínű, hogy midőn ez volt utazásának célja és felperest oly súlyos betegen találta, a kezes levélnek felperes által való aláírását is nem eszközölte volna ki. Tekintettel ezek után arra, hogy a fentiek szerint igazolva van, hogy felperes azon időtájban, a midőn a megtámadott kezeslevelet aláirta, rendszerint nem volt jogilag beszámítható állapotban és ekként a rendelkező részben szövegezett pótesküvel kiegészítendő bizonyítékot nyújtott arra nézve, hogy testi betegsége által elhomályosított öntudatánál fogva a kezességi levél tartalmát annak aláírásakor nem ismerte s az abban elvállalt kötelezettségről tudomással nem birt; tekintettel arra, hogy ezt kizáró bizonyítékot alperes nem nyújtott: mindezeknél fogva a póteskü le vagy le nem tételétől kellett függővé tenni a B) alatti kezességi levélnek felperessel szemben való érvényességét stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1897. évi szeptember hó 27-én 3,185. sz. a.). Az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával az A) alatti másolatban a B) alatt pedig eredetében mellékelt kezességi nyilatkozat felperessel szemben feltétlenül érvénytelennek nyilvánittatik stb. Indokolás: Az A) alatt mellékelt okirat érvénytelen voltának a kimutatására, felperes keresetében ténybeli adatul azt terjeszti elő, hogy annak kiállítása idejében nagyfokú tüdő- és mellhártyalobban tulnyomólag eszméleten kivül, halálos betegen feküdt. Ennek bizonyítására tanukra hivatkozott. Alperes tagadta felperes állításait s annak bizonyítására, hogy felperes az A) a. mellékelt okirat kiállítása idejében nem volt életveszélyes beteg, szintén tanukra hivatkozott. Alperes tanúi közül K. Móric vallomását, az elsőbiróság ítéletében kifejtett indokoknál fogva biznnyitékul elfogadni nem lehetett, ellenben felperes tanúi ellen aggály nem forog fenn. A kihallgatott G. György, dr. B. Antal, dr. K" Lipót felperesi tanúink vallomásával bizonyítva van az, hogy az A) alatt mellékelt okirat kiállítása idejében felperes lázzal egybekötött tüdő és mellhártyalobb betegségben szenvedett, ágyban fekvő súlyos beteg volt, hogy életben maradásához sem volt remény. Magának alperesnek tanúi dr. Sz. Soma, H. Jakab is azt bizonyítják, hogy felperes nagy beteg volt. A köztapasztalatból tudva van, hogy a tüdő- és mellhártyalobb betegségnek abban a szakában, mikor már a beteg életéhez nincsen remény, a betegséggel járó láz oly hevesen szokott fellépni, hogy a beteg eszének rendes használatától meg van fosztva. Hogy ez felperesnél így is volt, azt megerősítik felperesnek fentebb emiitett tanui,akik tapasztalatokként vallják,hogy felperes betegsége által akaratának szabad elhatározásaiban korlátozva volt s valamely jogügylet értelmének felfogására képességgel nem birt. Az a ki eszének rendes használatától meg van fosztva, jogi cselekmények létesitésére nem képes, az oly okirat, mely cselekvő képesség hiányában állíttatott ki, érvénynyel nem bir. Ezért felperes cselekvő képessége hiányában az A) a. mellékelt okiratot is vele szemben érvénytelennek kellett nyilvánítani stb. A m. kir. Curia (1898. május 10-én 6,518. sz. a.). Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Az alperes részéről 2. B) a. eredetben csatolt okiratra vezetett közjegyzői hitelesítési záradékkal, tehát közokiratilag bizonyítva van nem csak az, hogy felperes a záradékkal ellátott okiratot sajátkezüleg aláirta, hanem az is, hogy felperes