A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 26. szám - Anyakönyvi kihágási esetek

206 A JOG Az értekezleten minden nagyobb vita nélkül megállapították a kibocsátandó rendelet szövegét és az ahhoz szükséges bírósági űrlapok, nyomtatványok, stb. szövegét. Leghosszabb vitára az uj törvény életbeléptetési időpontjának megállapítása adott okot. A megjelentek legnagyobb része azon volt, hogy fizikai lehetetlenség volna az uj intézményt a jövő év elejére életbeléptetni; azt viszont, hogy az uj rend évközben lépjen életbe, sokan jogtechnikai szempontokból ellenezték és igy a többség azt javasolta, hogy ugy az esküdtbirósági, mint a vele kapcsolatos uj bűnvádi eljárás 1900 január 1-én lépjen életbe. Az értekezletet folytatják. A budapesti ügyvédi kamara választmányának véleményes jelentése az általános polgári perrendtartás tárgyában megjelent. Annak általános részét a következó'kben közöljük: «A magyar polgári perrendtartásról* cimü eló'adói tervezetre, Nagyméltóságod felhívása folytán, a következőkben terjesztjük elő véleményünket és észrevételeinket: Az 18(58. évi LIV. t.-cikkel szabályozott polgári törvénykezési rendtartásunk eleitől kezdve ideiglenes alkotásnak tekintetett, a mely a viszonyoknak kényszerítő és sürgető hatalma alatt keletkezett. Az évek folyamán többrendbeli kísérletezés történt az 1868. évi perrendet egy megfelelőbbel felcserélni. Az 1881. évi LÍX. t.-cikk által létesített perrendtartási novella, többrendbeli speciális eljárási törvény s ministeri rendelet megalkotásával a kivánt eredmények azonban még mindig nem voltak elérhetők, mert a módosító, pótló ésjavitó intézkedések inkább palliativ jellegűek voltak s nem általános elvi természetűek. A rendszerrel kellett tehát szakítani. Örömmel üdvözölhetjük tehát csak Nagyméltóságodnak buzgalmát és törekvését, a midőn a megbeszélés alatt álló tervezet alapján keletkezendő eljárási törvényt mielőbb szándékozik megalkottatni és az egész vonalon életbe léptetni. A tervezetnek főbb elvi irányeszméi a szóbeliség, közvetlenség, nyilvánosság, az anyagi igazságnak érvényesülése, a tárgyalás elvi merevségének és az eshetőségi elvnek elejtése, de a mellett a dispositiv elvek fentartása, a peranyag szolgáltatásánál a felek közreműködése, a birói passivitás mellőzése, a bizonyítás szabadsága stb. oly elvek, a melyekért régen küzdöttünk s a melyeknek a nagy és teljes polgári perrendtartásban való érvényesítésétől indokoltan várhatjuk polgári törvénykezési rendtartásunk alapos és teljes megjavulását. Véleményünk és észrevételeink megtétele alkalmával a következő eljárást tartottuk szem előtt: a) tulajdonképeni általános vitát nem tartottunk, de a szükséghez képest a részleges vita közben az egyes fejezeteknél és perintézményeknél bizonyos kérdéseket elvi és általános szempontból is megvitattunk; bi a részletkérdésekben szakaszok szerint tárgyaltunk; c) az indítványokat csak érdemileg vettük discussió alá s igy az egyes szakaszokat, ha tartalmuk érdemileg nem változott, érintetlenül hagytuk, mert stylisálni nem akartunk. Bátrak leszünk csak egész nagyjában rámutatni ama elvi kérdésekre és felvetett eszmékre, a melyeket a discussióba bevontunk s melyeknek az alanti véleményünkben és észrevételeinkben nyoma sincs, mert a többség azon alapelveket és vezéreszméket tette legnagyobb részt magáévá, a melyekre Nagyméltóságod a tervezetet fektette. Elénk vita fejlődött ki: 1. A birói hatáskör tárgyában a felett, vájjon célszerü-e a tervezetben fentartani a törvényszéki eljárást és a járásbirósági eljárást, nem lenne-e célszerűbb és következetesebb, ha csupán egyféle eljárás létesíttetnék r Nem felelne-e meg inkábba jó, gyors és olcsó igazságszolgáltatás követelményeinek, ha az összes polgári ügyek az első fokon egyes bíró előtt intéztetnének el ? Vita tárgyát képezte az is, hogy hogyan kellene az egyes birói rendszer hatáskörét tágítani, ha a törvényszék előtti eljárás mint elsőfokú eljárás továbbra is fentartatnék s nem lenne-e kívánatos az összes bérleti és haszonbérleti ügyeket a járásbíróság competentiája elé utalni; nem volna-e célszerű aprorogatum fórum kikötését megkönnyíteni azáltal, hogy a járásbirósági eljárás minden vagyonjogi perre nézve kiköthető lenne, még pedig magánokiratokban is, — az úgynevezett jogalkotó tények megjelölése nélkül. 2. A bíróságok belső szervezeténél vita tárgyát képezte: nem lehetne-e a perfelvételi tárgyalást egyes biró mint tszéki kiküldött előtt megtartani s egyáltalán oly intézkedéseket meghonositani, hogy a törvényszék, mint collegium, csakis oly esetekben vétessék igénybe, a midőn a pernek érdemi része, a valóságos jogvita tárgyaltatik. Minden egyéb esetekben, amelyek tehát akár a per létrehozása stádiumára, a per kezelésére, a per folytatására vonatkoznak, a törvényszéknek egy bírája mint kiküldött járjon el. 3. A törvényszéki eljárás fejezeténél fel lett hozva: n em lenne-e célszerűbb, hogy már a keresetlevél tartalmazza a tulajdonképpeni keresetet, mert ez elősegítené a per onyagának írásbeli fixirozását. 4. Az érdemleges tárgyalás előkészítésénél többféle indítvány tárgyaltatott az előkészítési iratoknak jogi természete s mikénti használata iránt. Azon kivánság is felmerült és a kisebbség által támogattatott, hogy a pernek az előkészítő iratokban lerakott I alapzatai indokolatlanul sarkaiból ki ne zökkentessenek. Egyesek ' kívánták azt, hogy a per a tárgyalási időközben készíttessék elő, ne pedig a szóbeli tárgyalásnál, kapkodások közepette, időt vesztő módon, elhamarkodottan és az igazság rovására. 5. A szóbeli tárgyalásnál fontos kérdés tárgyát képezte a tárgyalási jegyzőkönyv s annak tartalma. Proponáltatott egyik oldalról az uj osztrák perrendtartásnak resumé rendszere, más oldalról pedig oly eljárás, hogy a felek ügyvédei készítsék el a tárgyalási jegyzőkönyvet és nyújtsák be Ítélethozatal előtt a törvényszéknek. A bizottság többsége azonban a tervezet által contemplált jegyzőknyvi rendszert találta elíogadandónak. 6. A bizonyítás fejezeténél meg lett vitatva: nem lenne-e célszerű a német birodalmi perrend és az uj osztrák perrend mintájára a magánokiratok bizonyító erejét szabályozni és hogy nem lenne-e szükséges az eskü általi visszaélések megakadályozása végett intézkedéseket venni fel, hogy a felek eskü alatt csak akkor hallgathatók ki, ha a bizonyítandó ténykörülmény immár más módon valószinüsittetett. 7. A felebbviteli rendszernél a felülvizsgálat beható vita tárgyát képezte különösen azon szempontból, hogy a felülvizsgálati biróság ugy a jog, mint a ténykérdés szempontjából vizsgálja meg a peres anyagot, méltassa a felhozott bizonyítékokat és nyilatkozatokat, vonjon azokból okszerű következtetést, dolgozza fel az egész ténybeli anyagot is, ugy a tényálladék fixirozása, mint a subsumtió szempontjából, a nélkül azonban, hogy a nóvumok felhozhatók, vagy uj bizonyitási eljárás felvétele elrendelhető lenne. Habár a bizottság több tagja osztotta ezen nézet helyességét, a többség a tervezet mellett foglalt állást. 8. Tárgyaltatott azon kérdés is, vájjon a 7—10 cim alatti eljárások mint kivételes eljárások a perrendtartás keretén belül nyerjenek-e szabályozást, avagy a többi kivételes eljárással együtt külön-külön törvény szabályozásainak hagyassanak-e fenn! Habár csak röviden, mintegy per apicesmutattunk rá mindazon eszmékre és elvekre, a melyek vita tárgyává tétettek, láthatja Nagyméltóságod, hogy mi az egész anyaggal foglalkoztunk s nem csupán azon intézményekkel és szakaszokkal, a melyekhez észrevételeinket alább közöljük. S minthogy a mi jogfejlődésünk, valamint a gazdasági és társadalmi viszonyaink hasonlatossága a német birodalmi perrendet és az uj oszrák perrendtartást előképnek tüntetik fel: mi az egyes jogintézmények megbirálásánál mindig tekintettel voltunk mindkét államnak perrendjére és a hol azt jónak és célszerűnek találtuk — egyes intézményeket onnét át is vettünk. Az életbeléptetési törvény igen fontos és nagy szerepet fog játszani ezen polgári törvénykezési eljárás életbeléptetésénél. Arra kérjük tehát Nagyméltóságodat már ezúttal, hogy annak idején ezen munkálatot is véleményadás végett hozzánk beküldeni méltóztassék, annyival is inkább, mert az életbeléptetési törvény mintegy kiegészítő részét fogja képezni a perrendtartásnak. Nézetünk és véleményünk, melyet most vagyunk bátrak előterjeszteni, nem lenne teljes és kimerítő, ha az életbeléptetésí törvényben foglaltakat is annak idején nem ölelhetné fel. Ezek után áttér a jelentés a részletekre. A miskolczi ügyvédi kamara jelentéséből, mely Kovács Lajos elnök és Lengyel Lajos titkár által van aláírva, a következőket közöljük: Mult 1897.évi ügyforgalom: folyó ügy összesen 1,061 darab volt melyből 1897. évben elintézésre várt 488 darab, fegyelmi volt. A lefolyt évben 1 közgyűlést, 15 választmányi és 25 fegyelmi bírósági ülést tartottunk. Pártfogó ügyvédet kirendeltünk 7 esetben összesen 7-et, mind polgári ügyben. Gondnokul kirendeltetett 2 ügyvéd. Ügyvédi könyvet hitelesittettünk 2-őt. A lefolyt évben bejegyezve volt összesen 117 ügyvéd. Ezek közül kitörültetett: összesen 6. Az ügyvédjelöltek lajstromába az 1897. évben bejegyeztetett felvétel által 5, a lefolyt évben be volt jegyezve összesen 42 ügyvédjelölt. Ezek közül a lajstromból törültetett 14. A kamaránk kezelése alatt álló pénztárak állása a következő: házi pénztárunk 1897. évi bevétele volt az 1896. évi maradványnyal 1402 frt 62 kr, kiadása 1325 frt 78 kr, készpénz maradványa 76 frt 84 kr. A tagdíjhátralék 1010 frt 50 kr. Segélypénztárunk 1897. évi bevétele 2742 frt, kiadása 65 frt 30 kr, maradványa, illetve vagyonállaga az év végén 2676 frt 70 kr.-ban jelentkezik. A volt miskolci ügyvédegylet alapítványi pénztára 1897. évi bevétele az 1896. évi maradványnyal kitett 1556 frt 97 kr, kiadása 40 frt 20 kr, s maradványa 1516 frt 77 kr. A miskolci ügyvédjelöltek egylete pénztárának 189/. évi bevétele az 1896. évi maradványnyal s kiadás nem létében az év végéni maradványa 584 frt 85 kr., mely összeg a 7. V. 5,127. számú miskolci takarékpénztári betétkönyvön van elhelyezve. Kamaránk a jótékonyságot a lefolyt évben akként gyakorolta, hogy a segélypénztárból 2 egyént 65 írttal, a volt miskolci ugyvedegyleti alapítványi pénztárból 1 egyént 40 írttal, összesen ó egyént lOo frttal segélyezett. Az ügyvédség terén tett tapasztalatainkról csak a legnagyobb szomorúsággal és elkeseredéssel emlékezhetünk meg. Ugyanis évenkénti jelentéseinkben ismételten előterjesztett sürgetéseink dacara, sem abbeli kérelmünk, hogy a) az ügyvédi rendtartás iránti törvényjavaslat észrevételeink figyelembe vételével törvény-