A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 26. szám - Anyakönyvi kihágási esetek

Pedig olvassuk csak a napilapokat; az építkezési szerencsétlenségek évről évre szaporodnak, sőt a fő- és székvárosban a közel múltban jóformán minden héten történt valami építkezési katasztrófa. Ezen szerencsétlenségek szomorú krónikájába embervérrel bejegyzett esetek halmaza valóban borzalommal gondolkodóba ejti az embert. Nem kérdezzük most itt. hogy a tömérdek sok vér kinek lelkén szárad s azt sem kérdezzük, hogy az építkezésnél folyó munkálatok kőiül kit terhel a felelősség, mert meg vagyunk győződve arról, hogy a büntető bíróság mindenkor megteszi kötelességét, de miután ez utóbbi a halottakat fel nem támaszthatja, a nyomorban sinlődő családoknak létfentartóját vissza nem adhatja : be nem érjük a marasztaló ítélettel, melynek sújtó igazsága elől gyakran ép a valódi vagyonos bűnös ügyes furfanggal menekül, de kívánatosnak tartjuk az építkezéseknél a legszigorúbb és legkérlelhetlenebb ellenőrzést. Nem állunk elő részletesen kidolgozott javaslattal, ezt lapunk szük kerete sem engedi meg. de ajánljuk az illetékes minister urnák, hogy ezt az égető elodázhatlan kérdést tegye megfontolás tárgyává és ne engedje, hogy az építkezések körüli léha felületesség továbbra is kockáztassa a szegény kenyérkereső munkás nép életét. A pénzügy minister ur tesz róla, hogy a szeszfőző valahogy egy liter spiritus erejéig be ne csapja, az államkincstárt; a buzgó fináncok nagy lelkiismerettel teljesitik hivatali kötelességüket s bizony a spiritus körül alig szenved kárt az állam ; hát miért ne ellenőriztethetné a belügyminister ur esetleg collegájával. az igazságügyi minister úrral egyetértve az építkezéseket ? Nevezzék el ezt az ellenőrző közeget akár mérnöknek, főmérnöknek, műszaki tanácsosnak vagy építkezési főfelügyelőnek, ez egyre megy ; de a preventív intézkedések, a legszigorúbb ellenőrzés s e mellett természetesen a munkások baleset ellen biztosítása oly égető és elodázhatlan kérdések, hogy ezeknek bölcs rendezését az illetékes köröknek a legmelegebben figyelembe ajánlani kötelességünk. x / Anyakönyvi kihágási esetek. Irta : KECSKEMÉTI BÁLINT, antalfalvi kir. albirú. A majdnem négy éves törvény 1894. XXXIII. t.-c. alkalmazása körül legtöbb nehézséget maguk a feljelentést tevő állami anyakönyvvezetők okozzák. Feltűnő tájékozatlanságot árulnak el e közegek - - legalább itt a délvidéken — abban, hogy ki ellen kell a feljelentést megtenniök. Tapasztalatom szerint születési eseteknél legtöbben és legtöbbször az anyát éri a feljelentés ; holott az A. T. 35. §-a világosan rendeli, hogy az ott megállapított sorrend szerint éppen az anya az. a ki a születési esetet az utolsó sorban köteles bejelenteni. Az igy szövegezett feljelentés pedig azt vonja maga után, hogy az első tárgyalást legtöbbször elnapolni kell, a valódi vádlott megidézése végett. Birói óvatosság ily idővesztést meggátolhat ugyan, de mert a feljelentések azt sem tartalmazzák, hogy a gyermek törvényes ágyból származott-e. a bíróság kitéve van annak, hogy apát idéz vádlottként, a ki nem törvényes apa. tehát vádlott nem is lehet. Az anyakönyvvezetők tehát, a kik legtöbbnyire fiatalon vizsgázott segédjegyzők, az állami anyakönyvi felügyelők utján kitanitandók lennének arra, hogy a hatáskörükben előforduló kihágási eseteket minő formula szerint jelentsék föl. A feljelentésnek szabatos jelzése annál szükségesebbnek mutatkozik, mert e kihágási ügyekben az állami anyakönyvvezetők az előnyomozatot hivatvák teljesíteni. Az ő feladatuk megállapítani, hogy a bejegyzés tárgyát képező esetet a törvényes sorrend szerint melyik fél volt köteles bejelenteni ; s meg kell állapitaniok a mentő körülményeket is (A. T. 36. £ ), mert a kihágás hivatalból üldözendő lévén, ugy a vádhatóság, mint a bíróságnak tisztában kell lennie azzal, hogy kire szóljon a vád. Születési esetek be nem jelentése miatt feljelentett kihágásoknál azt tapasztaltam, hogy a szülésnél közreműködött bába (A. T. 35. §. bj pont) sohasem jelentetik föl. Ámde a tárgyalás alkalmával kiderül, hogy ő az igazi vádlott, mert a törvényes apa a bejelentés megtételében akadályozva volt (A. T. 35. §.). íme egy elnapolási eset, a mi ugy a bíróságra nézve időt vesztő, mint a felekre nézve is alaptalanul terhelő dolog. Igaz ugyan, hogy csak pénzbüntetés alá eső kihágásról van szó, de miután ily kihágások napirenden vannak, a szükség nélküli halasztások é\ p oly terhesek, mint a súlyosabb beszámitásu bűneseteknél. Hogy pedig anyakönyvvezetőink feljelentéseiben a szülésznők vádlottak gyanánt sohasem tüntettetnek ki, ennek valódi indokát azon zűrzavarban találom, mely a szülésznők ebbel: teendőire vonatkozólag ujabban kiadott több rendbeli belügyministeri rendeletek folytán keletkezett. Nevezetes dolog, hogy e rendeletek szoros kötelességévé teszik a községi szülésznőnek azt, hogy a születési eseteket az anyakönyvvezető előtt bejelentsék, de nem szólanak arról, hogy e bejelentés egynek veendő-e az A. T. által rendelt bejelentéssel, s nem tanítják ki a szülésznőt arról sem, hogy mit tegyen az esetben, ha a törvényes atyára nézve a bejelentés megtétele körüli mentő akadály fenforog. A szülőanyára nézve a feljelentésnek szólania kellene arról is, hogy betegágyából mikor épült föl, mert a törvény rendelkezése szerint ő csak azon időponttól fogva bejelentéskötelezett, a mikor erre már képes. Az ebbeli adat hiányában szenvedő feljelentés ismét a tárgyalás elnapolására vezet, mert a jelzett körülmény a büntethetőség elbírálása végett hivatalból nyomozandó. Továbbá tapasztalatom, hogy a jelzett törvénynek rendelkezései a nép körében ma sem eléggé ismeretesek. Igazságügyi politikai szempontból óhajtandó, hogy főleg mai napság, a mikor annyi féle forrásból bugyognak elő ujabb és ujabb tényálladéku hihágások, a törvények ismerete a nép vérébe hamarabb menjen át. Ma minden ilyen delictumot tartalmazó törvényt ugy ismer meg a nép, hogy feljelentetik és megbüntettetik. Szerény nézetem szerint az anyakönyvi felügyelőknek képezné nemes hivatását: koronkénti felolvasások utján az uj törvénynek leglényegesebb rendelkezéseit közismeretückké tenni. Az alaki jog szempontjából felhozom továbbá, hogy az anyakönyvvezetők egynémelyike azon téves nézetben van, hogy az anyakönyvi kihágási ügyekben hozott birói határozatokkal szemben jogorvoslattal élhet. így akadt egy anyakönyvvezető, a ki a fölmentő Ítéletet sérelmesnek tartván, az ellen felebbezést adott be. Tekintve, hogy a szóban forgó kihágási esetek az anyakönyvvezetőt — hacsak nem ő maga az A. T. 35. §-ában felsorolt személyek valamelyike — saját személyében nem érintik; tekintve, hogy itt nem is valamely magán egyén a sértett fél, hanem sértett fél maga az állam, miután a jogsértés tárgyát is az állam által íentartott jogrend képezi; tekintve, hogy az állam közérdekeinek az igazságszolgáltatás körén belől való képviseletére az 1871. XXXIII. t.-c. I. §-a értelmében a kir. ügyészség hivatott; mely hatásköre a kir. ügyészségnek az 1880. évi 2,265. I. M. számú rendelet 17. §-a által a járásbíróságokhoz utalt bűnügyekre is kiterjed : az egyébként a sértett felet megillető felebbezési jog anyakönyvi kihágási ügyekben egyedül a közvádlót illeti meg, azért az anyakönyvvezető felebbezése hivatalból visszautasítandó. Valószínűnek tartom, hogy az anyakönyvvezetők a polgári útra tartozó anyakönyv-kiigazitási eljárás körülményeiből merítik azon téves nézetüket, hogy anyakönyvi kihágási ügyekben jogorvoslati joggal birnak. Ámde az ezen kiigazítási eljárást alapként szabályozó 1895. évi 27,177. I. M. számú rendelet 12. §-a határozottan kijelenti, hogy az anyakönyvvezető a bírósági határozat ellen felfolyamodással nem élhet. Végül hivatkozom az 1896. évi 16,362. I. M. számú rendeletre is, a hol arra hivatnak fel a bíróságok, hogy az állami anyakönyvvezetőket az anyakönyvi kihágási ügyekben kitűzött tárgyalásokhoz csak olyan esetekben idézzék, a melyekben tanú gyanánt való kihallgatásuk az ügy elbírálásához okvetlen szükségesnek mutatkozik. Tehát legfölebb tanuként, de ügyfél gyanánt az állami anyakönyvvezető ezen minőségben nem szerepelhet. A B. P. 13. £-a hátározmányainál fogva ügyféli szerep is juthat az anyakönyvvezetőnek, a mikor t. i. vádlottként áll a biró előtt. Belföld. Az uj bűnvádi eljárás és esküdtbiróságok életbeléptetése. Az igazságügyminiszter f. hó 24-én szaktanácskozást hivott össze oly célból, hogy megállapítsa az 1887. XXXIII. t.-c. végrehajtása tárgyában kibocsátandó miniszteri rendelet és az azzal kapcsolatos szövegminták tartalmát. A tanácskozáson Erdély Sándor igazságügyminiszter elnökölt. Részt vettek benne: Plósz és Vörösmarthy államtitkárok, Lányi Bertalan miniszteri tanácsos, dr. Baumgarten Izidor osztálytanácsos, Hammersberg Jenő főügyész, Zsitvay Leo törv. elnök. Geguss Gusztáv kir. ügyész; a belügyminisztérium képviseletében dr. Sélley Sándor miniszteri tanácsos és Kaffka László osztálytanácsos, továbbá az igazságügyminiszterium kodifikáló osztályának vezetői: dr. Székely Ferenc kúriai biró és dr. Vargha Ferenc és dr. Balogh Jenő táblai biró.