A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 26. szám - Curia contra Curia. Gondatlanság és bünhalmazat. (Döntvény-kritika)

A JOG 203 (L. az Ítéletet Ügyv. Lapja f. évi 14. számában.) Vádlott építőmester az épités jelesül az épitési állvány felállítása körül gondatlanul járt el; az állvány összedőlt s három ember súlyos testi sértést szenvedett. A kolozsvári kir. Ítélőtábla az eredménytöbbségnek helyesen történt alapulvétele mellett anyagi halmazatot állapított meg s vádlotatt súlyos testi sértés három rendbeli vétségében mondotta ki bűnösnek. A m. kir. Curia azonban 1898. évi márczius hó 10-én 11,090. sz. alatt a kir. tábla Ítéletét megváltoztatta s az anyagi halmazat megállapítását mellőzte; az ítéleti indokolás szerint azért, mert: «\ ádlottnak gondatlansága következtében három személy szenvedett ugyan súlyos testi sértést; minthogy azonban ezt az eredményt a vádlottnak csak egy cselekvősége közül tanúsított egy gondatlansága okozta, ehhez képest a fennforgó esetben e cselekmény és az a körüli gondatlan magatartás egységénél fogva az anyagi bűnhalmazat megállapithatása ki van zárva ; miért is a vádlottal szemben az anyagi halmazat megállapítása mellőzendő volt.» (L. az ítéletet a Jogt. Közlöny 1898. évi 15. sz.) E szerint tehát január hó 20-án a m. kir. Curia elvi jelentőséggel kimondja azt, hogy : «Gondatlanság által okozott több jogsértő eredmény esetében nem a gondatlanság egysége, hanem az eredménytöbbség irányadó; az eredménytöbbség esetében delictumtöbbség torog fenn; és pedig annyi a delictum a hány a jogsértő eredmény ; s vádlott terhére anyagi halmazat állapítandó meg.» Egy pár héttel később — március hó 10-én —- ugyanaz a bíróság elvi jelentőséggel kimondja ennek ép ellenkezőjét, s kimondja azt, hogy : «Gondatlanság által okozott több jogsértő eredmény esetében a gondatlanságnak egysége és nem az eredmény többség irányadó; eredmény-többség dacára delictumegység forog fenn. s anyagi bűnhalmazat meg nem állapitható.)) A két eset melyikében van a m. kir. Curiának igaza ? Mert hogy, miután a két tétel egymással homlokegyenest ellenkezik, mindkét esetben igaza nem lehet, s csak az egyik esetben van, a másikban ellenben nincs igaza, az, azt hiszem, kétségtelen. A büntető jognak egyik általánosan elismert alapelve, mondhatni elemi tantétele az. hogy az emberi magatartás nem önmagában s nem önmagáért, hanem csakis okozó erejénél fogva bír büntetőjogi jelentőséggel s relevantiával. A kriminalista előtt nem az emberi magatartás, hanem az abban rejlő okság — kausalitás - a lényeges ; a magatartás az okságnak csak közvetítője. Okságot, habár csak mint lehetőséget — potentialitást — nélkülöző emberi magatartás büntetőjogi jelentőséggel nem bír. Oly cselekmény, mely jogot nem sértett és nem is sérthet — actio, quae non nocet, nee est apta nocere — bűntett vagy vétség tényálladékát meg nem állapithatja. Ha tehát büntetőjogi szempontból az okság a lényeges és nem az azt közvetítő magatartás, világos, hogy eredménytöbbség, tehát okozattöbbség, és az ez által feltételezett oktöbbség esetében ez az irányadó és nem az emberi magatartásnak esetleges egysége. Egységes cselekmény esetében a bűntett-többséget Liszt azért tekinti kizártnak mert a bűntett első sorban cselekmény, egy cselekmény tehát csak egy büntettet képezhet. «Das Verbrechen ist in erster Linie Handlung, d. h. ein (natürliches) Thun oder Lassen. Daraus folgt mit unabweislicher Xothwendigket, dass einer natürlichen Handlung auch immer nur ein Verbrechen entsprechen kann ; dass es unmöglich ist, durch eine Handlung mehrere Verbrechen zu begehen». (Lehrbuch 58.) Carrara ugyanerre az eredményre azon érvelés alapján jut, hogy minden bűntett két elemből áll. materialis — anyagi. — és morális — erkölcsi — elemből, vagy az ő terminológiáját követve, két erőből, a fizikai és az erkölcsi erőből. A materialis elemet, a fizikai erőt. a cselekvés, az emberi magatartás képezi. Az emberi magatartás egysége esetében tehát csak bűntett-egységről lehet szó, mert miután az egyik bűntett megalkotása céljából az emberi magatartást már egyszer számba vettük; a másik bűntett konstatálásához hiányzik a materiális elem. Ugyanazt a magatartást pedig másodszor ís a tettesnek be nem számithatjuk, mert ez ellenkeznék az igazsággal. A két tudós s követői egyről feledkeznek meg: az okságról. Ha az egységes természetes cselekvésben vagy abbanhagyásban más szóval az egységes emberi magatartásban több az okság; s ha büntetőjogilag az okság lényeges, Lisztnek tévedése, a ki a lényeges mozzanat helyett a lényegtelen mozzanatra helyezi a súlyt, — nyilvánvaló. Minthogy az okság a lényeges és nem a külső magatartás, a bűntettnek materialis elemét, nem a magatartás, nem a testi mozgás (motus corporeus) képezi, hanem az okság. Ha pedig több az okság, akkor — kézzelfoghatólag — több materiális elemünk is van, s így a bűntett-többséget konstatálhatjuk a nélkül, hogv ugyanazt az elemet többszörösen számitanók be a tettesnek. A Carrara által állított igazságtalanság tehát in rei veritate nem létezik, s arra a nagy mester csak ugy jött, hogy a bűntett elemeinek meghatározásánál ő is a lényegest, — az okságot — felcserélte a lényegtelennel a külső emberi magatartással. Ez az elméleti indokolása annak a tételnek, melyhez a közölt curiai Ítéleteknek elseje nagyon helyesen csatlakozott, s a mely szerint, eredménytöbbség s igy okság-többség esetében a magatartás egysége a bűntett-többséget ki nem zárja. A bűntett-többség megállapítása természetesen feltételezi, hogy a tettest az eredmények mindegyikére nézve bűnösség terhelje. Az eredmények közt az vagy azok,a melyre vagy a melyekre vonatkozólag a bűnösség meg nem állapitható büntettet nem A mi a törvény anyagi szabályait illeti, ezek is számosb javítások alá kerültek. A biztosítási kötelezettség tekintetében az eddigi törvény szabálya, mely szerint alája vannak vetve az összes 16 éven felüli munkások, ide értve a cselédeket, kereskedői segédeket, tengerészeket is, azzal lenne kiegészítendő, hogy kivétetnek alóla azon bérmunkások, kik 12 héten alul csak bizonyos meghatározott időben végeznek munkát mintp.o.az aratók, erdei favágók. Mentességi, illetve felmenthetési okul szolgálhat: a ktresetképtelenség, 70 éves kor, oly nyugdíj vagy segélypénz élvezése, mely a rokkantság vagy baleset féle járadék legkisebb összegének felel meg. A szövetségi tanács jövőre is felmentheti azon külföldieket, a kik csak ideiglenes tartózkodási jogosultsággal bírnak. Az aggkor járadékot mindenik 70 éves élvezendi jövőre is, tekintet nélkül a keresetképességre; és a rokkantságnál teltétel az állandó keresetképtelenség; de mellőztetni fog az eddigi alkalmatlan megkülönböztetés, mely a kereseti képtelenség mértékének megállapítására nézve a biztosítási kötelem kizárása, s a rokkantsági járadék igényének indokoltsága tekintetében tétetett; és az eddigi gyakorlat helyébe, mely az u. n. Erwerbsunfáhigkeitsziffer számitásán alapult, a valódi munkakereset mérlegelése fog lépni. A keresetképtelenség fog feltételeztetni mindenkor, ha a biztosított személy egy rendes állapotú egészséges munkás munkabérének egyharmadát meg nem keresheti. Ebben állna jövőre a rokkantság fogalmának egyedüli kritériuma. A várandósági idő rokkantságnál 235 helyett 200 s az aggottak járadékánál 1,400 helyett 1,200 fizetési hétre szállíttatik le; ezekhez számíttatván a betegségeken s katonai szolgálattételen kívül a reconvalescentia s nőknél a rendes 6 heti betegágyi idő is. A betegség igazolására szolgálhatnak a betegpénztárak elöljáróságainak bizonyítékai is; amelylyel el kell látva lenni minden biztosítottnak a betegsegélyzés bevégzésével. Az egységes járadékrendszer elve, a mely több oldalról sürgettetett, mellőzendőnek találtatott; és a biztosítási járulékok s élvezendő járadékok kiszabására megtartatott a bérosztályzás rendszere, de azon módosítással, hogy a biztosítottak eddigi 4 osztályához egy 5-ik lenne csatolandó az 1,150 márkát meghaladó munkakeresetre, a mi a magasb dijazásu munkásoknak s üzleti hivatalnokoknak lehetővé teendi magasb biztositási dijak fizetése mellett, a viszonyaiknak megfelelőbb nagyobb járadékok élvezhetését. Egyszersmind a felsőbb osztálybeli biztosítás megkönnyittetik, és a munkaadókkali egyezkedés rendszerint kizárva leend. Érdekesb ujitás leend a díjfizetések első 20 éve alatt élvezendő rokkantsági járadék felemelése is. Az évi járadék alapösszege nem leend az összes bérosztályokban egyenlőn 60 m. hanem a II. osztályban 90 m. IU-ikban 120 IV-ikben 150 és az V-ikben 180 m. leend. Ellenben a heti hozzájárulási dijak osztályonkint 2—6 fillérre szállnak le; mi által a 20 év lefolytával fizetendő rokkantsági járadékok kissé csekélyebb emelkedést nyerendnek. Hasonlóan alakuland a köz-járadék is. A legkisebb évi járadék lenne rokkantaknál 114 m. aggastyánoknál 110; s a legmagasb 242 és 236 m. Jótékony hatású leend azon változtatás is,miszerint az igény a befizetett járulékok felének megtérítésére a férjhez menendő biztosítottakat, az özvegyet s hátrahagyott gyermekeket akkor is megilletendi, ha 235 hét helyett csak 200 héten át teljesítetett járuléki fizetés. Nemcsak Németországban, hanem más rokonnépségü államokban is nagyon hódit — valóban a közjó s társadalmi jólét érdekében a social-politikai irányzat. így Svájcban jelenleg a legfontosabb törvényhozási feladatok közé soroztatik a «V étlen balesetek s betegségek* elleni biztositási ügye — a mi hosszas vitákat, mélyen beható tárgyalásokat idézett elő. A Nationalrathban négy napig folyt a vita a felett, hogy az illető