A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 25. szám - A váltótörvény 80. §-ához

98 Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Habár alperes beismerte, hogy a közadóshoz a csödtrv. 28. §. 2-ik pontjában meghatározott rokonsági viszonyban áll, ezen körülmény csak akkor szolgálhat a csődtömeg által megtámadott jogcselekmény hatálytalanításának alapjául, ha az idézett törvényhely másik alapfeltétele fennáll, hogy t. i. a jogügylet a csödhitelezök károsodását vonja maga után. Közadósok nem lévén kereskedők, alperessel szemben a csödtrv. 27. 8,-ának 2-ik pontja a fizetések megszüntetése okából nem alkalmazható. A miskolci kir. törvényszék (1897. évi október hó 6-án 7,026. sz. a.) K. Ferenc és neje S. Róza csődtömege felperesnek, K. Zsuzsanna K. Bertalanná alperes ellen jogcselekmény hatálytalanítása és jár. iránti megtámadási perében következő Ítéletet hozott: A K. Bertalanné szül. K. Zsuzsanna vevő és K. Ferenc és neje sz. S. Róza eladók között Miskolcon 1895. évi íebr. 21-én a sajó-szentpéteri 431 és 1,472. tjkvi ingatlanokra vonatkozólag létrejött adásvételi szerződés a K. Ferenc és neje szül. S. Róza csődhitelezőivel szemben érvénytelennek mondatik ki, és ehhez képest alperes tartozik tűrni, hogy a tulajdonát képező tjkönyvi ingatlanokból a csődhitelezők magukat kielégíthessék stb. Indokok: Felperes azt adja elő keresetében, hogy vb. K. Ferenc és neje az 1895. febr. 21-én kelt adásvevési szerződés mellett eladták a sajó-szentpéteri 431. és 1,472. sz. tjkvbeni ingatlanaikat a K. Ferenc fivére K. Bertalan feleségének a jelen perbeli alperesnek. S miután K. Ferenc és neje ellen 1895. évi június 18-án tehát a jelzett adásvételi szerződés megkötése után 6 hónapon belül csőd nyittatott, — miután vagyonbukottaknak ezen ingatlanaikon kivül egyéb vagyonuk nincs s igy az adásvételi szerződés megkötése által a csődhitelezők megkárosittattak, miután K. Ferenc és neje ellen 1895. március 16-án kielégítési végrehajtás vezettetett s igy fizetési képtelenségük már akkor beállott; miután végül alperes a K. Ferenc fivérének a felesége, kéri a B) alatti szerződésnek a közadósok csődhitelezőivel szemben való érvénytelenitését,alperes tulajdonjogának az illető tjkivekbőlvaló törlését és költségeiben való marasztalását. Alperes tagadja, hogy a hitelezők a C) alattiban foglalt jogügylet által megkárosittattak, tagadja, hogy tudta, miszerint a közadósok és hitelezők megkárosítását célozták, kérik felperest elutasítani s viszontkeresetileg kérik az illető ingatlanok vételárának megfizetésére kötelezni, felperest keresetével elutasitni s viszontkeresetileg kérik az illető ingatlanok vételárának megfizetésére kötelezni felperest, az illető tkvi ingatlanoknak a csődvagyonba vonása ellenében. A per során kihallgatott K. Bertalan és K. Ferenc azt adták elő, hogy K. Ferenc több rendbeli kölcsön fejében 1,610 frttal vált a K. Bertalan adósává s miután fizetni tudott, eladta a sajó-szentpéteri házát és pincéjét a K. Bertalan nejének 1,610 frtért, a ki a vételárt férjének fizette ki; K. Bertalan pedig az 1,610. frtos kötvényt kiadta K. Ferencnek. Ezen tanuk és legközelebbi érdekeltek vallomásából megállapítható, hogy a G) alattit kiállító eladók és vevő teljes tudatában voltak a csődnyitást megelőző 4 hónappal, miszerint K.Ferenc és neje fizetésképtelenek voltak a C) alatti kötésekor, mert alperes, mint a K. Ferenc és neje legközelebbi sógornője, a K. Bertalan vallomása szerint épp azért vette meg K. Ferenctől és nejétől a házat és a pincét, mert a tanúnak fizetni nem tudtak. S miután alperes a közeli sógorsági viszonynál fogva tudta, hogy közadósoknak az általa megvett házukon és pincéjükön kivül egyéb vagyonuk nincs, nyilván tudta, hogy a közte és a közadósok közt a C) a szerint kötött jogügylet a K. Ferenc és neje többi hitelezőinek a megkárosítására irányul; s miután az 1881. évi XVII. t.-c. 28. §-ának 2. pontjában foglalt rendelkezéséhez képest azt, hogy a közadósoknak a hitelezők megkárosítására irányuló szándékáról tudomással nem bírt, alperes nem igazolta, hanem a fentiek szerint ennek ellenkezője nyert beigazolást, a kereseti kérelemnek helyt adni s a C) alattiban foglalt jogügyletet a csődhitelezőkkel szemben érvénytelennek kimondani és alperest annak tűrésére kellett kötelezni, hogy a s.-sz.-péteri 431. és 1,472. sz. tjkben az ő tulajdonát képező ingatlanokból a csődhitelezők követelései kielégíttessenek stb. Azon alperesi védekezés, hogy a keieseti ingatlanokra az ő férjének 1,600 frtnyi követelése van bekebelezve s miután ezen ingatlanok czak 1,500—1,700 frtot érnek, a hitelezők a C) alatti kötése folytán nem károsodnak, mert a C) alatti nem léte esetére sem kapnának semmit, figyelembe vehető nem volt, mert épp azon körülmény, hogy alperes az 1,600 frtos jelzálogos teher fennállása dacára 1,610 írtért megvette az illető ingatlanokat, bizonyítja, miszerint azok 1,500—1,700 frtnál többet érnek és igy a hitelezők megkárosítására irányuló szándékot ezen körülmény is támogatja; a kifejtettek folytán a felajánlott eskü általi bizonyítás mint felesleges mellőzendő volt. Alperes azon viszontkereseti kérelme, hogy a tömegtartozásnak nyilvánítandó 1,691 frt 68 krnak az ő részére leendő visszafizetése megállapittassék, a jelzett ingatlanok kiadása ellenében elutasítandó volt, mert követelésének valódisága felett határozni r.em ezen per tárgyát képezi stb. A kassai kir. ítélőtábla (1897 dec. 27. 3,948. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja, azzal a változtatással, hogy a fel' perest keresetével a szerződés érvénytelenítésére s annak folytán a bekebelezett tulajdonjog törlésére vonatkozó részével elutasítja ellenben kimondja, hogy a kir. törvényszék Ítéletében füzetesen megjelölt vételi szerződés K. Ferenc és neje S. Róza csődhitelezővel szemben hatálytalan és hogy ennek folyán az alperes tartozik tűrni, miszerint az emez ingatlan árvereztetését K. Ferenc és neje S. Róza csődtömege gondnoka kérheti s hogy az emez ingatlan értékesítéséből befolyó vételár K. Zsuzsanna telekkönyvi tulajdonos helyett K. Ferenc és neje S. Róza csődtömege gondnokának szolgáltassák ki stb. Indokok: A megtámadási kereset a cs. t. 26. §. értelmében csak a közadósnak a csődhitelezők érdekeire hátrányos jogcselekményeinek a megtámadására irányulhatván, az ily keresetnektárgyát a sérelmes jogcselekménynek csupán a csődhitelezőkkel szemben hatálytalanítása képezheti, miből következik, hogy az a kérdés, vájjon a megtámadott jogcselekmény a közvetlenül szerződő feleket kötelező érvénynyel jött-e léttre vagy sem, és hogy ennélfogva annak hatálya a csődön kivül is fenáll-e vagy nem ? a megtámadási perben el nem dönthető. Ennél fogva a kereseti kérelemnek a szerződés érvénytelenítésére irányuló része ebben a perben figyelembevehető nem lévén, a per elintézése a cs. t. 26. és következő szakaszai alapján a kért hatálytalanítás szempontjából volt döntés tárgyává tehető. Ennek megemlítésével a kir. törvényszék Ítélete a rendelkező részben foglalt változtatással azért volt helybenhagyandó, mert az alperes beismerte, hogy a cs. t. 28. §-ának 2. pontjában feltételezett családi összeköttetés, közte és a közadósok között fennáll, s hogy a közadósoknak az eladó ingatlanon felül számbavehető más vagyona nincs és nem volt és hogy a vételárral a közadósok az alperes férjénél íenállott tartozásokat fizettek ki és azt az alperes tudta. Ezekkel a ténykörülményekkel és a kivett tanúvallomásokkal, azoknak az 1893: XVIII. t.-c. 64. §-a alapján való mérlegelésével megállapítható, hogy a C) alatti szerződés megkötésekor az eladók és a vevő már tudatában voltak annak, hogy K. Ferenc és neje fizetésképtelenek és ezen az alapon beigazoltnak lévén tekintendő az is. hogy a vételi ügylet megkötése által a közadósok hitelezői megkárosittattak, tekintettel arra, hogy az alperes ezzel szemben, nem bizonyította, miszerint a közadósoknak a hitelezők megkárosítására irányzott szándékáról tudomással nem birt, az ajánlott esküvel való bizonyításnak, mint a per adataival nem valószinüsitettnek mellőzésével a cs. t. 28. §-ának 2. pontja rendelkezése folytán ki volt mondandó, hogy a peresített vételi ügylet a közadósok csődhitelezőivel szemben hatálytalan. A megtámadott jogcselekmény hatálytalanításának a cs. t. 33. §. értelmében az lévén a következménye, hogy az ingatlan értékesítéséből származó vételár a telekkönyvi tulajdonos helyett a csődtömegnek szolgáltatandó ki, ez irányban kellett intézkedni; megtámadási perben, a mint az fentebb is kifejtetett, követelés megítéléseviszontkeresetként nem lévén érvényesítheti), az alperes viszonkeresetével ez okból elutasítandó stb. A m. kir. Curia (1898. ápril 14. 1,340. sz. a.) mindkét alsó bíróság ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes tömeggondnok az alperes és közadósok között 1895. évi február 21-én létrejött azt a jogügyletet kéri a csődt. 28. §-ának 2. pontja alapján a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak kimondani, a mely szerint az alperes a közadósok tulajdonához tartozott házát 1,610 frt vételáron megvette. Habár alperes beismerte, hogy a közadósokhoz a csődt 28. 8. 2. pontjában meghatározott rokonsági viszonyban áll a felperes: mégis mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával keresetével elutasítani kellett, mert az idézett törvényhely értelmében a fennálló rokonsági kötelék mellett másik alapfeltétele a jogügylet megtámadhatóságának az, hogy az a csődhitelezők károsodását vonja maga után. Minthogy pedig a csatolt telekkönyvi kivonat tartalma szerint az alperes által megvett ingatlan egyrészt az alperes férje javára meg van terhelve 1,600 frtnyi zálogjoggal; s minthogy felperes nem is állitja, hogy a vétel tárgyát képezett ingatlan valóságos értéke az azért a kihallgatott tanuk vallomása szerint tényleg kifizetett és a zálogjogilag biztosított követelés összege által különben is felemésztett vételárat meghaladja, és minthogy e szerint az ingatlant terhelő követelés összege már kimeríti annak értékét, azt pedig felperes nem bizonyította, hogy a zálogjogilag biztosított követelés fenn nem állott, — a jelen esetben azon jogügylet által, mely szerint alperes a közadósok ingatlanát a csődnyitás (1895 jan. 18.) előtt majdnem négy hónappal a valóságos értéknek megfelelő vételáron megvette és a vételárat kifizette, a csődhitelezők nem károsittattak meg. Minthogy pedig a közadósok nem kereskedők s igy alperessel szemben a csődt. 27. §-ának 2. pontja a fizetések megszüntetése okából nem alkalmazható s igy az a körülmény, hogy közadósok ellen már 1895 márc. 16-án, tehát különben is a megtámadott jogügylet után végrehajtás vezettetett, e jelen per elbírálásánál közömbös, felperes keresetét elutasítani kellett.