A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 25. szám - A váltótörvény 80. §-ához

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 25. számához. Budapest, 1898. június hó 19. Köztörvényi ügyekben. A korábbi jogszabályok uralma alatt kötött házasság és az 1894: XXXI. t.-c. 138. §-a. A kolozsvári kir törvényszék, mint házassági bíróság stb. ítélt: A kir. törvényszék Kolozsvárt, 1893. év március hó 21-én ey. ref. lelkész által T. Károly és S. Ágnes között kötött házasságot más izbeli jogosság érvénytelenségi okból mind a két házasfélre nézve semmisnek nyilvánítja és elrendeli, hogy az itélet jogerőssé válta után a Kolozsvárvárosi anyakönyvvezetó'vel a megtelelő anyakönyvi feljegyzés teljesítése végett közöltessék stb. Indokok: Felperes a róm. kath. Szentszékhez keresetét az 1895. évi szeptember hó 24-én adta be, a mit az 1868. éviXLVIII. t.-c. 1. £-ban foglalt rendelkezésnél fogva helytelenül tett, mert keresetét az alperes illetékes egyházi bíróságának kellett volna beadnia, a nevezett szentszék pedig a keresetet a hivatott törvény ellenére fogadta el, de mivel ezt tette, a kir. törvényszék eme pert oly folyamatba tett házassági pernek tekinti, mely a H. T. 137. §. első bekezdése szerint ennek a törvénynek életbelépte után, az illetékes kir. bírósághoz átteendő lett volna. Ily perekben a H. T. 137. §. 2, 138. §. 1. bekezdése rendelkezéseihez képest a házasság érvényessége megszorítás nélkül a korábbi jogszabályok szerint ítélendő meg; ez okból a házasságvédőnek a fel mentvényre alapított érvelése helyet nem foghatott. Eme jogszabály egy részét az 1868. évi LIII. t.-c. foglalja magában, a melynek 11. §-át tekintve kétségtelen, hogy az esketést teljesítő lelkész azt a házasságot érvényesen megköthette és mivel a becsatolt anyakönyvi kivonatban a kihirdetés megtörténte jelezve van, fel kellett tételezni, hogy a hivatolt törvény 9. és 10. §§-ban a kihirdetésre és elbocsátásra megszabott eljárás keresztül volt vive. ez okon és másfelől azért, mert ily alaki hiányosság miatt a házasság érvényessége megtámadva nincs, az adott esetben -azt, hogy a hivatolt törvényes szabályok ugy a kihirdetés, mint az elbocsátás tekintetében meg voltak tartva, a kir. törvényszék további nyomozás tárgyává nem tette, mert eme alaki jogszabályok megtartása esetében is a házasság érvényessége elbirálásakora házasfeleik hitelvei szerint házassági akadályok fenn, vagy fenn nem forgása még mindig figyelembe veendő. Az adott esetben az egyházi jogszabályok eltérők, a menyiben a róm. kath. egyház hitelvei szerint felperesre nézve a házasság érvénytelen, az ev. ref. egyház hitelve szerint pedig alperesre vonatkozóan érvényes. Ily eltérés esetére a törvényhozó nem határozta meg, hogy melyik jogszabály alkalmaztassék, a miből és a vallás felekezetek egyenjogúságából okszerűen következik, hogy azt az eset körülményeihez képest a birói elbírálásra hagyta fenn. Megfigyelve a h. j. törvény 47. §-át abból kitűnik, hogy a hivatalos közbelépésen kívül a törvény a kereshetési jogot annak adja meg, a kinek a házasság semmiségétől valamely jogi érdeke függ, ebből nyilvánvaló, hogy az egyházi jogszabályok eltérésekor a házasság érvénytelensége elbírálásánál a jogi érdekeltségnek sulylyal kell birnia. Továbbá megfigyelve azt az általános jogszabályt, hogy ha valamely jogesetre a törvény nem intézkedik, a hazai szabályt analógia; kell a bírónak irányadóul venni. Ezek előrebocsátásával, tekintve azt, hogy a jelen esetben korábbi vagy későbbi házastárs, a korábbi vagy későbbi házasságból származott gyermekek, általában véve oly személy, a ki a későbbi házasság érvényessége iránt jogilag érdekelve volna, nem fordul elő, tekintve azt, hogy a jogilag érdekelt alperes, jogi érdekeltségül semmit sem hozott fel, sőt a házasság érvénytelenítése ellen kifogást nem tett; tekintve azt, hogy a H. T. 139. §. első bekezdése ezen törvény hatálybalépte előtt kötött házasságok felbontását megengedi, a melyekre nézve, a korábbi jogszabályok alapján legalább az egyik házasfélre vonatkozóan a házasság felbontásának, vagy ágytól és asztaltól való elválasztásának helye volt; tekintve azt, hogy az ítéletben körülirt h ázas sá g a házasfelek egyikére, t. i. felperes részére saját hitelve szerint érvénytelen; és végre tekintve azt, hogy a H. T. szerint ugy az érvénytelenítési, minta bontó perek mindkét házasfélre kihatóan döntendők el: a kereseti zárkérésnek helyet kellett adni és a házasságot mind a két házasfélre nézve semmisnek nyilvánítani stb. stb. A kolozsvári kir. Ítélőtábla. Az elsőbiróság ítélete a házasságvédő dijaira vonatkozó nem neheztelt részében érintetlen marad, egyebekben azonban m egvá ltoz tatt a t i k, felperes keresetével elutasittatik,s aperes felek egyetemlegesen köteleztetnek, hogy a házasságvédőnek a felebbezésért 5 frt megállapított dijat 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizessék. Indokok: A felperes hivatkozva az erdélyi püspöki szentszék előtt 1895. évi szeptember 24-én indított érvénytelenítési perre és e perben a H. T. életbelépte után hozott Ítéletekre, e pert tulajdonkép az 1894. évi XXXI t.-c. 137 §. szerint illetékessé vált bírósághoz áttett pernek vétetni kéri, s tekintettel arra, hogy ő róm. kath. vallású s mert az idézett törvény 138. §. itt alkalmazandó első bekezdése szerint az ezen törvény hatálybalépte előtt kötött házasságok érvényessége a korábbi jogszabályok szerint Ítélendő meg, a közte és alperes között 1893. évi március 21-én kötött házasságot azon alapon kéri érvénytelennek kimondani, hogy ő alperessel másodizi sógorsági viszonyban van. Ezen per eldöntésénél lényeges körülményt képez, hogy az a H. T. életbeléptetése előtt folyamatba tett, s ide annak 137. §-a értelmében áttett, vágy pedig az idézett törvény életbeléptetése után indított pert képez-e ? Felperes róm. kath. és alperes ev. református vallású lévén' házasságuk vegyes házasság. Vegyes házassági válóperek sekként a házassági kötelék érvényességét tárgyazó perek is, az 1868 : XLVIII. t.-c. 1. §-a szerint az alperes illetékes bírósága előtt inditandók. Minthogy pedig a felperes keresete szerint a házasság érvénytelenítése iránti ama pert nem az ev. ref. alperes, hanem saját egyházi bírósága előtt tette folyamatba, s minthogy a vegyes házassági válóperek illetékességét megállapító törvény közjogi térmészeténél fogva a legszigorúbban értelmezendő, s attól eltérésnek helye nincs, s minthogy a szentszéki ítéletek a H. T. életbeléptetése után illetéktelenül hozattak: a peres felek házasságának érvénytelenítése iránt a II. T. életbelépte előtt az erdélyi püspöki szentszéknél folyamatba tett per törvényesen indítottnak s ekként átteendőnek nem tekintethetvén, e per a H. T. életbeléptetése után indítottnak volt veendő. A H. T. 138. §-ának második bekezdése szerint pedig az előbbi törvények hatálya alatt kötött házasságok oly érvénytelenségi ok alapján, melyet a II. T. ilyennek el nem ismer, a jelenleg érvényben levő törvény hatálybalépte után csak akkor támadhatók meg, ha a korábbi jogszabályok szerint nem volt felmentésnek helye. A felperes azonban házasságát a másodizi sógorsági viszony alapján kérvén érvénytelennek kimondani, ha nem mulasztotta volna is el e viszony fenforgását szabályszerűen kimutatni, keresetével még akkor is elutasítandó volt, mert a másodizi oldalági sógorság a H. T. szerint érvénytelenségi okot nem képez, s mert az előbb hatályban volt, s a peres feleket kö telező egyházi házassági törvények szerint érvénytelenségi okot kép ez ő eme bontó akadály alól felmentésnek volt helye. A magyar kir. Curia: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy jelenlegi neje unokatestvére az ő elhalt első nejének s miután ő a róm. kath. hitvallást követi, ennek hitelvei szerint ez a házasság érvénytelenül köttetett, tehát semmis; továbbá alapította keresetét a H. T. 138. §-ra, melynek értelmében a H. T. hatályba lépte előtt kötött házasságok érvényessége a korábbi jogszabályok szerint ítélendő meg. Már pedig ha elfogadható lenne is az, hogy felperes, mint r. kath. vallású fél 1893-ban, előbbi nejének unokatestvérével, a köztük levő sógorsági összeköttetésnél fogva a r. kath. vallás hitelvei szerint érvényes házasságot nem köthetett, mégis tekintve, hogy felperes alperes református vallású nővel vegyes házasságra lépett, s ez a házasság a református vallás hitelvei szerint a református pap előtt hazai törvényeink szerint mindkét félre nézve jogérvényesen volt megköthető, mert a reform, vallás hitelvei szerint a felek között levő sógorsági összeköttetés érvénytelenségi okot nem képez, ennélfogva a jelen kereset alapját tevő házassági kötés érvénytelensége vagy semmissége a korábbi jogszabályok értelmében kimondható s a II. T. 138. £-ra a kereset alapitható nem volt.