A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 25. szám - Jogorvoslat a sommás eljárásban

196 A JOG szer az anyagi igazság kutatásával. A vitatkozó két asszony közt kettévágni rendelte a gyermeket, ez volt a hideg, az észjogi igazság; hogy mindkét fél érdeke tönkretétetett ezen Ítélet által, az mellékes dolog, fődolog az észjogi igazág, a mathematikai igazság érvényesülése. Szerencsére egyik asszony nem nyugodott meg az ítéletben, felebbezett. Felebbezésének tartalma egy sikoltás volt és azon kijelentés, hogy lemond a fél gyermekről a másik asszony javára, részt nem követel. A felebbezési tárgyaláson bölcs Salamon nem nyomozott, egy mozdulatot se tett, csak figyelt és előbbi Ítéletét megváltoztatta, a gyermeket most már nem engedte ketté vágni, hanem saját indoka szerint odaítélte a jogosított valódi édes anyának. Az első ítélet az aktiv birói közvetlenség vagyis a nyomozási módszer eredménye ; a másik ítélet a passiv birói közvetlenség vagyis a tárgyalási módszer eredménye ; az első az igazságot, a második az igazság mellett az érdeket is fontolóra vette. Nem állítom én azt, hogy a nyomozási módszer mellett a birói eljárás eredménye mindig olyan tudatlanságban végződik, mint bölcs Salamoné az első Ítéletkor és aztán, hogy mindig ketté kellene e miatt vágni a gyermeket, de azt határozottan állítom, hogy tárgyalási módszer vagyis birói passiv közvetlenség mellett, mindig a perbeli felek maradnak felelősek Isten és ember előtt, még ha ketté is kellene vágni a gyermeket; a nyomozási módszer, vagyis az aktiv birói közvetlenség mellett pedig mindig a biró marad a felelős uofy a felek, mint ennélfogva a maga perbeli tehetetlenségeért és tudatlanságáért Evvel a felelősséggel azonban a biró senkinek se tartozhatik, se államnak, se perbeli feleknek ; ez a felelősség elviselhetetlenné válik annál jobban, minél inkább gyarapodik a közmiveltség előhaladásával a perbeli felek intelligentiája ; ez a felelősség aláásni képes a birói hatalom tekintélyét s az ítélet pártatlanságát hosszas nyomozás után fölváltja lassanként az ítélet erőszakossága. Az emberek csak olyan elfogultak ma, mint voltak régen; elfogultságuknak csak az iránya módosult, de nagysága nem kisebbedett. A pernek, vagyis egy befejezett pert értve - - az Ítéletnek azon nagy része a melyből áll t. i. felperesi és alperesi érdek, relatív és absolut igazság — mindig más-más méltatá sban részesült időkoronként. Különböző időszakok, különböző népek, a civilisationak különböző helyi méretei, különféle szokások és viszonyok mind megannyi okot és tanúságot szolgáltatnak arra nézve, hogy a perbeli érdek és igazság más és más védelemben részesült eddig is és részesül ezután is az emberi nagy társadalom egyes osztályainak sajátos felfogása szerint. En abban a meggyőződésben élek, hogy a mi törvénykezésünk vezérelveit tekintve, minden értelmes és praktikus jogász egyetért velem abban, hogy midőn a büntető eljárás két-háromféle képviselet utján (közvádló, vizsgáló biró, vádtanács) gondoskodik a felperesi érdek védelme szempontjából és az alperesi érdek védelmét meg felelőleg nem szervezi, ugy én, mint más jogászember megállapíthatjuk közösen azt: hogy itt a törvénykezésnek mint szerves tudománynak a becsülete vagyis azon alap, melyen nyugszik a büntető eljárás — ma is, csak ugy mint régen, a felperesi érdeknek kedvez inkább és ezen az alapon van fölépítve a büntető perrendtartás, mely csak azért nem ejti el végképen az alperesi érdeket, mivel ez a bölcselet a kir. ügyészekkel szemben, ezeknek megbízhatóságát illetőleg - - a hitetlenségre támaszkodik; vagyis azon hit, hogy az ügyészség eredeti hivatásának és működésének garantiája kevés és hatáskörét megszorították: első sorhan eredményezte az alperesi érdek támadásának enyhítését ; másodsorban a megszorított hatáskör .pótlásául létrehozta a vizsgáló birói intézményt vagyis azon perjogi képtelenséget, hogy ugy a felperesi, mint az alperesi érdek, pro et contra, egy kézbe központosittassék. Ez a perjogi képtelen állapot s az ügyész régi hatáskörének megszorítása képes aztán némileg megnyugtatni a kriminálistákat mégis a tekintetben, hogy ne lássanak oly nagy külömbséget a felperesi és alperesi érdekvédelem között, habár a vezérelv szerint egyenesen a felperesi érdekvédelem részesül is előnyben. Abban is egyetértenek velem praktikus emberek — legalább abban a meggyőződésben élek itt is — hogy a polgári eljárásban határozottan az alperesi érdekvédelem van előnyben a felperesi érdekkel szemben. Azon joga az alperesnek, hogy csakis tőle függ a szabadon választható bíróság előleges kikötése, — azon kötelezettsége a felperesnek, hogy ilyen kikötés hiányában ő tartozik az alperest keresetével saját illetékes hatósága előtt fölkeresni, — a perrendtartásnak egész jogorvoslati rendszere stb. stb. egyenesen igazolják a kizárólagos alpeiesi érdek védelmét. Csak olyan elfogultak az emberek ma, mint régen ; ez az elfogultság pedig kizárja az ítélet pártatlanságát s meghiusítja a törvénykezés célját. De mindezeknél legnagyobb és legveszedelmesebb elfogultság az, hogy a polgári eljárásban a felek érdeke ugy szólván mellőzve van; itt a cél az anyagi igazság kutatása, eszköz a cél érdekében a nyomozási módszer vagyis az aktív közvetlenség. Bizonyos dolog pedig, hogy az anyagi igazság mint cél elérése e földön lehetetlenség ; bizonyos dolog, hogy az aktiv közvetlenség szülő édes anyja a/, elfogultságnak, az elfogultság pedig az Ítélet pártos voltának; ebből látható,hogy ma oly nagy az eltérés ennélfogva a vezéiemberek agyában és a vezérelvekben, hogy lehetetlen cél felé hajtanak és hogy törekvésük mellett nem fog érvényesülni sem a perbeli érdek, sem a perbeli igazság, de még csak az a perbeli pártatlanság s-m. a me]y — szerintök - különben könnyen elérhető cél volna, ha akarnák. De hát többet akarnak ! Ám legyen ! ! '. Jogorvoslat a sommás eljárásban. Irta: TRAEGER ZSIGMOND tszéki biró Besztercebánya. Az Í893. évi XVllI. t.-c. a peres eljárást a kir. jbiróság és a kir. törvényszék, mint felebbviteli bíróság előtt a közvetlen szóbeliségre fektette. Ez szabály. És pedig oly szabály, a mely alól csak e törvény 172-ik§-ban megállapított nyilvános előadás a 173-ik §-ban felsorolt esetek és a 180. §. b. pontjában meghatározott felülvizsgálat képez kivételt. Tegyük fel már most, hogy a felebbező fél kifejezetten szóbeli tárgyalást kér. A kir. törvényszék annak folytán vizsgálat tárgyává teszi a felebbezésnek a törvény 132. §-ban felsorolt kellékeit és a 1 6. §. értelmében különösen azt kutatja, hogy a 132. §. J. 2. pontjában jelzett előfeltételek a felebbezésben meg vannak-e? A 132. §. 3-ik pontjában jelzett kijelentés és kérelem ez esetben a felebbezésnek nem lényeges kelléke. Nem lényeges I azért, mert azt a fél a szóbeli tárgyalás kezdetén (146. I szóval adja elő, sőt azt a tárgyalás befejezéséig (149. §.) meg is változtathatja. Ha a dolog ekként rendben van. a felebbezési tanács elnöke a tárgyalásra határnapot tüz. (135. §.) Mielőtt azonban a tárgyalás határnapja bekövetkeznék, mind a két peres fél azt a közös kérelmet terjeszti elő, hogy miután a szóbeli tárgyalás költséges, vagy miután a jogorvoslat használásánál tévedtek, vagy mert nekik az ugy tetszik, a szóbeli tárgyalástól elállanak s elfogadva az elsőbirósági iratokból és ítéletből megállapítható tényállást, az ügyet nyilvános előadás utján kérik elbíráltatni. Első tekintetre természetesnek látszik lenni az, hogy miután végeredményben a felek urai a pernek, s miután a bíróság öncélt nem képez, hanem csak arra szolgál, hogy a peres felek által nyújtott, de általa is kinyomozott tényállásból a vitás kérdést elbírálja, a bíróság fogadja el a peres felek közös kívánságát és a vitás kérdést annak kereteiben döntse el. De sugallja ezt a felfogást az a körülmény is, hogy hiszen nyilvánvaló erőszak jellegét viselné magán az a birói eljárás, a mely a feleket a rendelkezésre álló jogorvoslatoknak miként való használását illetőleg iiányitani és befolyásolni igyekeznék. Ebben a véleményben van a Fodo r-M árkus féle trvkezési perrendtaitásnak (II. kötet 452 lapja) a sommás elj. 172. § hoz adott az az interpretatiója is, mely szerint: ((nézetünk szerint ennek megengedése ellen, a felek közös kérelmére semmiféle célszerűségi indok nem szól. Ha a törvény a felek akaratát fogadja el irányadónak arra nézve, hogy legyen-e szóbeli tárgyalás vagy nem ? akkor az ez iránti közös kérvényt a szóbeli tárgyalás megkezdéséig el kell fogadni. En azonban ezt a nézetet nem osztom, nem pedig azért mert az 1893. évi XVIII. t.-c.-nek alapjogi rendelkezései mást írnak elő. Előírják azt, hogy míg a szóbeli tárgyalást kérő fél felebbezése, annak kellő időben való beadásán s a határozat felebbezhetőségén kívül (13(1 §.) csupán a törvény 132. §. 1. 2. pontjában meghatározott kel'ékek szempontjából képezi vizsgálódás tárgyát, addig a felebbezés. mely a nyilvános előadást kérelmezi, a 179. §. értelmében még a 132-ik §. 3-ik pontja szempontjából is vizsgálat alá veendő.