A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 25. szám - A korábbi jogszabályok uralma alatt kötött házasságok érvénytelenítéséhez (H.T. 138. §.)

A JOG 197 Megköveteli pedig ezt a törvény azért, mert az emiitelt 3-ikpontban foglalt akijelentést* és «kérélmét»-a felébbeknek szóval pótolni többé módjában nem áll. A telek a nyilvános előadás esetében is felszólalhatnak ugyan, ez a felszólalás azonban a 177. §. szerint csak arra szontkozhatik, hogy a mát a felebbezésben előadott kérelmeiket indokolhatják. Az a felebbezés tehát, mely a L32. $ 34k pontja szempontjából vizsgalat alá nem vétetett, a sommás eljárás jogorvoslati rendszernek telforgatása nélkül többé másnak mint szóbeli tárgyalásnak alapját nem képezheti. A szabályt képező szóbeli tárgyalásról tehát, a kivételt képező nyilvános előadásra a tárgyalás kitűzése után máitöbbe visszatérni nem lehet; nem még akkor sem, ha azt a felek kölcsönösen akarják és közösen kérelmezik-is. Hogy pedig a ^felülvizsgálatlan visszatérni még kevésbbé lehet. azt. ha a felebbezésnek alaki kellékeit, a felülvizsgálatnak a 185. §-ban körülírt feltételeivel egybevetjük — jelezni sem szükséges. Mielőtt azonban ezt a gyakorlati életből felmerült esetek alkalma által sugalt közleményemet befejezném, lehetetlen ezt az incidenst egy tapasztalati ténynek konstatálására fel nem használnom. A sajnálatos tapasztalás az. hogy az ügyvéd urak egy, megengedem nem jelentékeny hányada, és pedig nemcsak az itt vidéki, hanem a fővárosi, és pedig hírneves ügyvéd urak, a jogorvoslatoknak miként való alkalmazását illetőleg bizonyos lazaságot, hogy ne mondjam pongyolaságot tanúsítanak. A.? ügyvéd urak egy jelentéktelennek mondható rész kivételével a jogismeretek és a tudásnak legnagyobb mértékével rendelkeznek. Mégis az előforduló esetekből e 1 e g e n d ő 1 e g tapasztalható, hogy egyesek a törvény életbeléptetésének 4-ik esztendejében is a jogorvoslatokat összecserélik, sokszor az ügy érdemének rovására összezavarják, vagy a jogorvoslat szabatos megjelölését teljesen mellőzik. Igaz ugyan, hogy az 1893. évi XVIII. t.-c-nek főcélja az anyagi igazság felderítése. De e mellett igaz az is, hogy az igazság kiderítését azok az alakjogi rendelkezések irányítják és szabályozzák, a melyek a törvényben szorosan körül vannak írva, a melyeket a törvényt alkalmazni köteles bíróságnak betartania kell, és a melyeket a jogorvoslati rendszer fejtetőre állítása nélkül mellőzni nem is lehetséges. Egyébként is, a ki az 1893. évi XVIII. t.-c. 130. §-át átolvassa, azonnal tisztában lehet arra nézve, hogy a törvényhozás ez alkalommal különösen és fokozott mértékben volt tekintettel az ügyvédekre. Ez a íj. 3-ik bekezdése azt tartalmazza : «A felebbezési eljárás során, a szóbeli tárgyaláson a felek, illetőleg törvényes képviselőik csak személyesen, vagy ügyvéd által képviselve jelenhetnek meg s a felebbezés nyilvános előadása esetében azt a jogukat, hogy kérelmeiket szóval indokolhatják (174. §.), szintén csak személyesen vagy ügyvéd által gyakorolhatják.» A törvényhozást e rendelkezések megtételénél kettős szempont vezérelhette. Egyrészt az, hogy az ügyvédség rákfenéjét, a z u g i r ászatot legalább a peres kérdések felebbviteli elbírálása alkalmából teljesen kiküszöbölje. Még inkább, kétszeresen tekintettel lehet másrészt arra s ez az igazságügyi bizottság jelentésében kifejezést is nyer, hogy a tervbe vett eljárásának előnye és üdvös hatása csak akkor várható, ha kellő birói és alkalmas ügyvédi kar szerez érvényt a törvény rendelkezéseinek. Nem akarom e téren szerzett tapasztalataimat részletezni. A törvény fentebb jelzett rendelkezéséből azonban azt a következtetést véle n levonhatni, hogy a mikor a sommás pernek felebbviteli tárgyalásánál a félnek személyes jelenlétét csupán az ügyvéd által rendelte pótoltatni, ezt abban a biztos várakozásban tette, hogy az ügyvéd mindazoknak az értelmi és erkölcsi feltételeknek birtokában van, a melyek a megtámadott jog szakszerű képviseletéhez szükségesek, és a melyek a lelki ismeretességgel és buzgalommal párosulva, a fél érdeke megóvásának egyrészt, és az anyagi igazság kiderítésének másrészt biztos garantiájául szolgálhatnak. A törvényszék az ügyvédekkel a felebbviteli tárgyalás során egy egészet képez. Oly egészet, mely az egymásra való kölcsönhatásban a törvényes jog alkalmazásának és az igazság kiderítésének rendkívüli könnyebbségéül szolgál, ha az ügyvéd feladata magaslatán áll. De csak hátrány és nehezítő körülmény, ha a jelzett feltételek birtokában nincsen. A korábbi jogszabályok uralma alatt kötött házasságok érvénytelenítéséhez. (H. T. 138. §.*) Irta: Dr.JÉKEY J. DÁNIEL, kir. táblai tanácsjegyző elhíró Kolozsvárott T. Károly róm. kath. vallású férj és S. Ágnes ev. ref. vallású nő 1893. évi március hó 21-én léptek a kolozsvári ev. reform, lelkész előtt házasságra. S. Ágnes unokatestvéie volt a férj elhalt első nejének, következőleg közöttük másodizi sógorság volt. A házassági törvény életbelépte előtt közvetlenül megelőző időben (1895. évi szeptember hó 24 én) a férj a püspöki szentszékhez neje ellen a házasságnak semmisnek leendő kimondása iránt keresetet tett folyamatba ; a szentszék ezen keresetet az 1868. évi XLVIII. t-c. L. §. ban foglalt azon rendelkezés ellenére, a mely szerint az érvénytelenítési per mindig az alperesre nézxe illetékes bíróságnál (a reform, házassági törvényszéknél) volt folyamatba teendő, elfogadta és a házasságot a katholikus férjre nézve érvénytelennek mondotta ki. A szentszéki Ítélet meghozatala előtt azonban már az uj házassági törvény életbe volt léptetve. Felperes férj a püspöki szentszék ezen ítélete alapján a k — i törvényszékhez érvénytelcniiés iiánti keresetet adott be, a pert az 189/. évi XXXI. t.-c. 137. & szerint az illetékes bírósághoz áttett pernek kívánta tekinteni és kérte az 1894. évi XXXI. t.-c. 138. £-ban foglalt jogelvnél fogva a közte és neje között kötött házasságot, a mely rá, mint katholikus félre nézve a házasság kötésekor irányadó római katholikus egyházjog szerint a másodizi sógorsági viszonynál fogva hatálytalan, semmisnek kimondani. Az első folyamodásu bíróság az érvénytelenítés iránti keresetnek helyt adott, a kir. tábla és a kir. Curia azonban a felperes férjet keresetével elutasította. Mindhárom bíróság döntésében vezérelvül az 1894. évi XXXI. t. c. 138. §. 1. bekezdése szolgál, a mely szerint a törvény hatályba lépte előtt kötött házasságok érvényessége a korábbi jogszabályok szerint ítélendő meg. A kir. törvényszék a felperesi álláspontot tette magáévá ; az 1894. XXXI t.-c. életbelépte előtt a házassági jog tényleg a felekezetiességnek tarka szinvegyüléke volt, a vegyes házasság nem egységesen, hanem a házasfelek mindenikének hitelve szerint biráltatott el. Ezt az álláspontot foglalja el alapjában a kir. tábla is, de tekintettel arra,- hogy a másodizbeni sógorság a H. T. szerint bontó okot nem képez és főleg arra, hogy a házasság megkötésekoz a róm. kath. hitvallású férjre irányadó canonjog szerint a másodizbeni sógorság alól felmentésnek volt helye, a H, T. 138. §. 2. bekezdése alapján felperest éivénytelenségi keresetével elutasította. A kir. Curia a kir. tábla Ítéletét helyben hagyta. Indokai azonban lényegesen eltérnek a kir. tábláétól. Feltűnő a Curia Ítéletén végig vonuló liberális szellem, midőn kimondja, hogy «ha elfogadható lenne is az, hogy felperes, mint róm. kath. vallású fél 1893-ban, előbbi nejének unokatestvérével, a köztük levő sógorsági összeköttetésnél fogva a róm. kath. vallás hitelvei szerint érvényes házasságot nem köthetett,)) mindazonáltal ez a házasság, mint vegyes házasság a református vallás hitclvei szerint mindkét félre nézve jogérvényesen volt megköthető, tehát már keletkezésében mindkét félre nézve jogérvényes volt és igy érvénytelenségi kereset - - a 138. §. alapján — • nem indítható A gondolat nagy. de - - kimondjuk bátran — merész. Midőn a Curia ezt az elvet kimondotta, már nem érezhette magát feszélyezve a felekezetiességen nyugvó házassági jogrendszer nyűgeitől, és ennek tudatában, ennek hatása alatt nyilatkozott. Szabadelvű megnyilatkozása azonban ellenkezik az 1868. XLVIII. t.-c. 1. §-ban foglalt törvényhozási azon intézkedéssel, a mely a vegyes házassági perekben kimondotta, hogy «mindkét félre nézve egyedül saját illetékes bíróságának, az illető fél saját hitelvei alapján hozott jogerejü Ítélete kötelező.)) A vegyes házasságok elbírálásánál érvényesült dualismus adta tudvalevőleg a leghatalmasabb lökést arra, hogy hazánk törvényhozása az egységes házassági jogot szabályozza, a mely hogy valósult, a szabadelvüség minden barátja és első sorban mi jogászok örvendettünk. *) Lásd a mai szám «J<>gesetek tárában» közölt jogesetet.