A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 25. szám - Érdek és igazság a perben

195 kópviscli jól a peres felek erdekeit, ez nem olyan nagy baj, csak anyagi igazsággal szaturálja az Íteletet (mintha bizony a perbeli érdekek helyes képviselete nélkül lehetne igazságos Ítéletet csinálni !). A két eljárás közötti ellentétnek tehát egyik oka az, hogy a polgári eljárás nem akarja elfogadni mintha az Ítélet két lés/böl állana ; a eriminalis eljárás pedig régen elfogadta és pedig mint mondám, bizonyos visszaélések nyomán jött reá. A kiiminális eljárás történetét vizsgálva, mi is rájövünk, hogy az eljárás fejlődésének első korszakaiban az volt a közfelfogás a közbűntények büntetésénél, hogy ezek szigorúan büntetendők, mert hiszen magát a közérdeket, az államot sértik, ez a sérelem nagyobb baj, mint egyesek sérelme; államÜgyészt, közvádlót rendeltek a bűneset kikutatására és aztán a bíróság szigorúan itélt. Védőt alkalmazni erkölcstelenség lett volna annak a számára, a ki a közálladalmat, a közerkölcsiséget sértette meg. Tehát a bűnvádi peres eljárás első szervezésekor volt is tekintet, nem is az igazságra, de a közérdek, szóval az érdek megvédésére igen nagy figyelmet fordítottak, szervezték a vádhatóságot védelem nélkül. Ez a vádhatóság később visszaélt hivatásával; másfelől az általános igazságérzet is emelkedett, miből kifolyólag a vádlottakat embertelenül kínzott vádhatóság működése helyére beállították a vizsgáló bitót és az állami fiscus lett ötödik kerek. Még később, a eriminális processus állítólagos tökéletesedésével, a vizsgáló bíró eljárása se volt kielégítő, felállították a vádtanácsot és ha a vádtanács eljárása is kifogás alá esik, akkor ismét felállítanak egy másik tanácsot vagy hivatalt, ugy hogy az állam éidekében mint felperes egyugyanazon fenyítő ügyben meg fog egyszerre jelenni az ügyész, a vizsgáló biró, a vádtanács, a másik vádtanács . . . négy-öt képviselő, kik az állam érdekében mint képviselők, de mint vizsgálók is közreműködnek, mielőtt az itélő bíró a végtárgyaláshoz és itéletkészitéshez fogna. A ki e történeti fejleményekre visszatekint s kissé elgondolkozik : könnyen beláthatja, hogy a vádhatóságnak annyi pockolása s az állami képviseletnek annyi szaporítása helyett, sokkal jobb lett volna már az első időkben a védelmet épen ugy szervezni, mint a vádhatóságot s ekkor nem lett volna szükség arra a sokféle experimentatiora. A védelem nincs rendezve megfelelőleg a magyar uj bűnvádi perrendtartásban sem. azért hiányos ez a mű leginkább és ezért ötödik kerék a királyi ügyészség ezen uj törvényben is. Még jobban összevonva értekezésem határvonalait, röviden ugy állítom össze a polgári és bűnvádi eljárás mai szerkezetét, hogy minden felesleges okoskodás kimaradjon, de azért magamat jól megértethessem. A per, vagyis maga az ítélet, mely a tárgyalásnak s a perbeli bizonyítékoknak is foglalatja, két részből áll : egyik része csupa érdek, másik része tiszta igazság. Az érdek felperesi és alperesi; az igazság vagy absolut vagy relativ. A büntető történeti eljárás idejében (közbüntényeket értek) figyelembe volt véve kizárólag a felperesi érdek ; akár igazságos akár nem. a bűnöst szigorúan büntetni kellett és így az alperesi érdek nem jött számba, az ítélet igazságossága is mellékMost azután elrendeltetett a végrehajtás C. tanú ellen, az első és második végrehajtás végrehajtói dijáért ; kiküldetett egy harmadik végrehajtó, hogy ezt a két végrehajtást C. tanú ellen foganatosítsa; és így C. tanúnak, ki szerényül megállapított 2 frt 30 kr. dijait akarta megkapni — most már három végrehajtó ül a nyakán, — kettő mint végrehajtató, egy pedig mint végrehajtást foganatosító. Ő nem érti az egész dolgot ; igaz. hogy végzéseket mindig kapott ez ügyben, de miután azokban mindig az állott, hogy hivatalból folyik a dolog, azt hitte, hogy az ő tanudijait hivatalból hajtják be ; és sehogy sem fér a fejébe, hogy a helyett, hogy ő kapná meg utazási költségét s napidiját, még ő neki kell most már három végrehajtónak a diját megfizetni. íme ő polgári kötelességét teljesítve, a bírósági idézésre, mint tanú megjelent és eme kötelesség teljesítésének szomorú következményeként, most már három végrehajtóval elegyedett complicatióba, melyből csak vagyoni károsodása árán szabadulhat. Ezzel a C. tanúval azután nem lehet sohasem megértetni, hogy ez törvényes dolog, hogy vele szemben a törvényes formák megtartattak ; — ő mindig abban a meggyőződésben lesz, hogy ez olyan jogi furfang, melyet az ő megrontására az urak találtak ki. dolog volt. Később az igazság kedvéért már enyhítették a vádhatóság szigorúságát a vizsgálóbírói intézménynyel s ez által a felperesi érdek mellett nemcsak az igazság, hanem az alperesi érdek is nyert a törvény előtt, de-az alperesi védelmet ekkor se szervezték. Még később vádtanácsot is állítottak fel a vizsgálóbírói intézmény mellé, nyíltan azon célzattal, hogy a vádhatóság által üldözött alperesi érdek igazságosabb védelemben részesüljön, de azért az alperesi védelmet mind e mai napig megfelelőleg nem szervezték; innen származik bűnvádi eljárásunk mai tökéletlensége. Én ugy képzelem és ugy hiszem, hogy ha a vád és védelem teljesen ugyanazon alapra állíttatik, ha megfelelőleg ugyanaz lesz hatásköre mindeniknek, ha a vádló nem tehet a nélkül vádinditványt, hogy a védő hasonlólag védinditványt ne tehetne mindannyiszor, szóval, ha a végtárgyalásig mindent megtehet az ügyész, azt is, a mit most végez a vizsgáló biró és vádtanács és evvel a nagy hatáskörrel a vád és nyomozás terén épen egyenlő nagy hatásköre lesz a védőnek is a védelem terén, ugy hogy a felperesi és alperesi érdek az ítélet pártatlanságának kieszközölhetése céljából teljesen ugyanazon tekintet alá jön nemcsak ' n idea, hanem szervezetileg in p r a x i: akkor a űünvádi eljárásnak nincs szüksége több apparátusra, mint az ügyész és védő, meg az itélő bíró; ekkor az ügyészi hivatal visszanyeri eredeti hatáskörét és megszűnik tovább ötödik kerék lenni az igazságszolgáltatásban és beszüntethető lesz a pockolásként időközben fölállított vizsgálóbiróság és vádtanács intézménye. A polgári eljárás terén nem volna nálunk semmi reformra szükség, ha egészben a tárgyalási módszert alkalmaznók ; ugy de a nyomozási módszer elvei szerint előttünk a felek" érdekei mellékesek, az ítéletben pedig az absolut és nem a relativ igazságot keressük, a mi pedig emberileg épen megfordítva szükséges és megfordítva lehetséges ; vagyis épen a felek érdekeiért szerveztetett a bíróság; másfelől pedig mi csakis bizonyítékainkhoz mérten nyerhetünk relativ igazságot; továbbá a nyomozási módszer azért okvetlenül mellőzendő, mert rendeli a közvetlenség olyan rendszerét, melyben köteles a biró egy ugyanazon ügyben nyomozni is, Ítélni is, ez az eljárás pedig csak véletlenül eredményezheti az jtélet pártatlanságát, a törvénykezés céljának megvalósulását . . . Itt egy kissé megállok. Lehet, hogy félreértett már eddig nem egy olvasóm és annak tisztán én vagyok az oka. En a perbeli közvetlenség tanát vázlatosan ismertetve olyan állításokra ragadtattam magam, mint pl. : a polgári nyomozó eljárásban van közvetlenség és a bűnvádi eljárásban pedig nincs közvetlenség. Megjegyzem, hogy én a közvetlenség alatt az itélő biró azon viszonyát értem, melyben hivatva és kötelezve van az egész per anyagát és bizonyítékait ítélet előtt személyesen megismerni. írásbeli vagy szóbeli uton szerzi-e be ezen ismereteit ? mellékes ide nem tartozó kérdés ; a felek szereplésének közvetlensége ? ismét más kérdés! Ezen birói közvetlenség mind a két eljárásban magától értetődik, csakhogy a két eljárásban ismert két közvetlenség egészen különböző két dolog. Nem lehet olyan birót képzelni, a ki az ügy ismerete nélkül ítéletet tudna hozni. A közvetlenség — én is azt mondom, mintZlinszky kétféle és pedig kétféle lényegében, kétféle eredményét tekintve. Az a közvetlenség, a mikor a biró nyomoz is, itél is : aktiv közvetlenség és jelenti a nyomozási módszert; az a közvetlenség pedig, mikor az itélő biró nem nyomoz, de itél: passiv közvetlenség és jelenti a tárgyalási módszert. Azt hiszem, a félreértés el van már enyésztetve : van közvetlenség a bünfenyitő eljárásban is, csakkogy nem aktiv, hanem passiv közvetlenség. Visszatérve aktiv közvetlenséggel, mely az absolut igazság keresése kedvéért tulteszi magát a felek érdekein, nem lehet a törvénykezés célját megközelíteni. A feleknek egykor piszkos érdekeit nyomozva, máskor a feleknek hízelgő véleményük és magaviselete által félrevezetve, a biró - - helyzetében elfogulttá válik, ez az elfogultság pedig mindenkor nyílt ellensége az Ítélet pártatlanságának. Vegyünk elő egy ítéletet, illetve két ítéletet annak további bizonyításául, hogy mit eredményez az aktiv közvetlenség (nyomozási módszer) és mit eredményez a passiv közvetlenség (tárgyalási módszer). Akármilyen Ítéletet elővehetünk ugyan, de én például felhozom az ótestamentomból mindenki által ismert ítéletet, a bölcs Salamon ítéletét. Bölcs Salamon nyomozott és itélt ; először az absolut. az észjogi igazság szerint, a mire törekszik a nyomozási mód-