A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 24. szám - A kőszénbányászat jogi szabályozásának reformja [7. r.]

94 A JOG sára képtelenné válnék, ez a kötelezettség felperest terheli s hogy a jogerős itélet az illetékes gyámhatósággal is közlendő. Indokok: Alperesnek a bíróság előtt tett beismerésével és B. Andor tanúnak ezt a beismerést megerősítő hit alatti vallomásával bizonyítva van: hogy alperes 1896 december 6-án házastársának, a felperes nőnek életére tört akként, hogy revolverlövéssel lején megsebesítette. Ennélfogva a kir. törvényszék a házasságot az 1894. XXXI: t.-c. 78. §-a alapján helyesen bontotta fel s a 85. §. alapján alperest helyesen nyilvánította vétkesnek. Felperes no a miatt, hogy alperes viszonkeresete folytán őt a kir. törvényszék vétkesnek mondta ki s a báró D. M.-ral való házasságkötéstől eltiltotta, nem felebbezvén, ezt a rendelkezést szintén helyben kellett hagyni. A kiskorú gyermek eltartására vonatkozó elsőbirósági intézkedés az 1894. XXXI: t.-c. 95. §-a alapján helyben volt hagyandó, a kiskorú hivatalból megóvandó érdekére való figyelemmel azonban, szükség esetére felperesnek törvényen alapuló tartási kötelezettségét is meg kellett állapítani. (2,960/897.) A m. kir. Curia. Mindkét alsóbiróság ítélete az alperesi viszonkertsetre vonatkozó részében akként változtatik meg, hogy az alperes viszonkeresetére a házassági kötelék az 1894: XXXI. t.-c-nek nem a 76. §-a, hanem a 80. §. a) pontja alapján bontatik tel s felperes is vétkesnek nyilvánittatik s ebből folyólag az a rendelkezés, mely szerint felperes a báró D. M.-ral való házasságkötéstől eltiltatott, mellőztetik, egyebekben a másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Tekintve, hogy a bontó ok kérdése hivatalból való megbirálás tárgyát képezi, ennélfogva tekintve, hogy alperes a vitatott házasságtörés tényeit be nem bizonyította, mert házassági válóperekben a beismerés egymagában itélet alapjául szolgáló bizonyítékul el nem fogadható, hallgatag beismerés pedig egyáltalán bizonyítéknak nem vehető és mert báró D. M. tanú mit sem vallott, a vallomás megtagadásából a házasságtörés elkövetésére következtetés le nem vonható: mindezeknél fogva jelen esetben felperessel szemben az 1894: XXXI. t.-c. 76. §-a és a 85. §. utolsó bekezdése nem alkalmazható. Tekintve mégis, hogy a per adataiból kitűnik, hogy felperes báró D. M.-ral oly viszonyt folytatott, mely a házastársi kötelességek súlyos megsértését foglalja magában, ugyanazért az alperes viszonkeresetére a felbontás a 80. §. a) pontja alapján volt kimondandó s a 85. §. rendelkezésénél fogva felperes is vétkesnek volt nyilvánítandó. (6,663/97, 1898. április 26.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Felperes azt az árkülönbözetet, mely az alperes mint bizományos által megrendelt, de az általa megnevezett vevők által át nem vett árunak megállapított vételára és a felperes által utóbb ugyancsak az alperes közvetitésével tovább eladott árunak alacsonyabb eladási ára között mutatkozik, még abban az esetben is, ha a kérdéses árukra nézve a kt. 381. §-a értelmében alperest tekinthetné vevőjének, csak ugy érvényesítheti alperes ellen, ha a kt. 351., illetve 352. §£-ainak megfelelően jár el, ha t. i. felhívja alperest az áru átvételére, és ennek elmulasztása esetében az át nem vett árut a kt. 347. §-ának megfelelő módon eladja. Alperes az által, hogy ő a már előbb másoknak eladott bizományi áruknak alacsonyabb áron való tovább eladását felperes megbízásából közvetítette, egyáltalán nem egyezett bele abba, hogy felperes ezt az eladást az alperes veszélyére és költségére történtnek tekinthesse,sem pedig azt a kt.347-§-ában meghatározott árverést helyettesítő tényül el nem fogadta. A nagyszebeni kir. törvényszék (1897. ápril 22. ő77. sz. a.) «Agotha» szent-ágotai mezőgazdasági és kereskedelmi szövetkezet cég felperesnek <Th. és F.- cég alperes ellen 2,209 írt 06 kr. és jár. iránti perében következőleg itélt. Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes kereseti követelését az A. alatti szerződés alapján helyezi követelésbe, melynek értelmében alperes mint bizományos a felperes által gyártott szalámi áruból 3,000 kiló eladását elvállalta és minthogy felperes előadása szerint az alperes által a B\'. alatti jegyzékben felsorolt cégek részére megrendelt 8,234 kiló szalámit nevezett cégek el nem fogadták, felperes kénytelen volt azon szalámi mennyiséget, a megromlás veszélyétől megóvandó, a C alatti jegyzékben kimutatott árakban eladni, minek folytán felperes jogosítva van alperestől a vele meghatározott és a tényleg elért vételár között mutatkozó árkülönbözetet, a mi a C '. alatti jegyzék szerint 2,209 frt 06 krt,teszen, követelni, mert a mint felperes állítja, alperes a megrendeléskor színlelt vevőket nevezett meg, s így a k. t. 381. §. 2. pontja értelmében alperes mint közvetlen vevő felelős. Felperes azonban azt, hogy az általa összeállított C7. alatti jegyzékben nevezett cégek részére leszállított áron eladott 8,234 kiló szalámi a B'/. alatti jegyzékben nevezett cégek által el nem fogadott szalámi árukkal azonos lenne, alperesi kifogással szemben nem bizonyította. De ettől eltekintve, alperes részéről becsatolt különböző levelei által megállapítható az, hogy a mennyiben a megrendelt szalámi az egyes cégek részéről elfogadva nem lett, ez nem annak tulajdonithaló, hogy alperes hamis, illetve színlelt vevőket nevezett mea hanem mivel a szállított áru rossz minőségű volt s ez alapon az A szerződés 14. pontja alapján alperest felelősség nem terheli. ' Azon körülményből, hogy az E7. alatti levél szerint F. Lajos az alperes által 1)7- alatti levél szerint bejelentett megrendelést el nem ismeri, egymagában véve meg nem állapitható, hogy alperes színlelt vevőket nevezett, mert alperes a per adatai szerint ezen cég neve alatt bejelentett árumennyiség nagyobb részét és a szerződési feltételekhez képest, a mint ezt az erre vonatkozó becsatolt «consignationsnóták» igazolják, tovább eladta és azok árát a 14., 15. alatti könyvkivonatban jelzett összegben felperes át is vette. Tekintve továbbá, hogy az A:f. szerződés 6., 9. és 10. pontja értelmében a bizományi eladás minden egyes esetben a felperes által meghatározott árakban történt és alperes azt a részére kiedott «Consignationsnóták» szerint volt köteles eszközölni, tehát az árak meghatározásánál egyedül felperes akarata érvényesült, tekintve továbbá arra is, hogy a O/. alatti jegyzetben nevezett cégek részére leszállított áron eladott szalámi eladása is, az erre vonatkozóan 20—43. alatti «Consignationsnóták» és 44. alatti könyvkivonat szerint ugyanazon eljárási mód szerint történt, mint utóbbi eladások, mivel szemben felperesnek puszta tagadása egymagában figyelembe nem jöhet, már azon oknál fogva sem, mivel felperes már keresetében a leszállított árak melletti eladást saját akaratából kifolyólag maga állítja, azt azonban, hogy a leszállított árak melletti eladás, a mint ezt felperes későbbi periratában állítja, alperes hozzájárulásával ennek veszélyére s illetve rovására történt, felperes nem bizonyította, ily körülmények között felperesnek a k. t. 381. §. alapján támasztott azon igénye, hogy a leszállított árak mellett eladott árura nézve vevőnek most már alperest tekinthesse és az alapon árkülönbözetet követeljen akkor, a midőn a fentiek szerint alperes az eladásokat a részére kijelölt árak mellett eszközölte, a k. t. 370. §. rendelkezésével szemben jogosan meg nem állapitható. Minthogy ezek szerint felperes azt, hogy alperes mint bizományos hamis vevőket nevezett és ebből kifolyólag alperes rosszhiszemű eljárása volt oka annak, hogy a B. alatti jegyzékben jelzett áru nem lett elfogadva, nem bizonyította, továbbá minthogy a C. alatti jegyzéknek a B. jegyzékkel kapcsolatossága felperes részéről szintén nem lett kimutatva, e mellett azonban 640 kilo szalámira nézve az összefüggés egyáltalán ki van zárva, mivel azon mennyiség a felperes saját raktárán levőnek van jelezve, s tekintve főleg arra, hogy a 8,234 kilo szaláminak leszállított ároni eladása ugyancsak felperes elhatározása alapján történt, az ezen szalámimennyiség után követelt árkülönbözet a jogos alapot nélkülözi, miértis mindezeknél fogva felperest keresetével el kellett utasítani stb. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1897. december 23. 187. sz. a.; az elsőbiróság ítélete abban a részében, mely szerint felperes követelésének 1,166 frt 16 krt meghaladó részével elutasittatott, helybenhagyatik, többi részében megváltoztattatik s alperes arra köteleztetik, hogy felperesnek 1,166 frt 16 kr. tőkét stb. megfizessen. Indokok: Alperes beismerte, hogy az A7- alatti bizományi szerződés alapján felperesnél B) alatti jegyzékben megnevezett vevők részére 8,234 kiló szalámit rendelt meg, de mint maga mondja, csupán a F. Lajos cég részére megrendelt 5,000 kiló szalámiból vett át a 14. és 15. sz. a. könyvkivonatok szerint 3,001 kilót, mig a többi 5,233 kilo árut sem ő, sem az általa felperesnél bejelentett, a B) alatti jegyzékben felsorolt vevők nem vették át. Alperes a megrendelt áruból 3,001 kilón tul a többi árunak át nem vételét kifogásul azzal okolja meg, hogy a B) alatti jegyzékben megnevezett vevők közül F. Lajos és Franz J. Söhne nagyszebeni cégek a részükre 5,000 kiló és 1,494 kiló szalámira alperesnél tett megrendelést később megtagadták; W. Vilmos pedig a részére 1,100 kiló szalámira tett megrendelést visszavonta (stornírozta), miről alperes felperest 1895. évi augusztus havában értesítette, azt felperes tudomásul vette; a B) alatti jegyzékben előforduló többi kisebb megrendelők részére megrendelt 640 kilo szalámiból 250 kilo \Y. J. cég részére, ennek a cégnek időközben csődbejutása miatt nem volt átvehető s illetve szállítható, az említett 640 kilo áruból a W. J. cég részére megrendelt 250 kilo levonásával fenmaradt 390 kilo árut alperes azért nem vette át s az illetőknek azért nem szállította, mert felperes általában oly rossz minőségű árut gyártott, hogy azzal a B. alattiban megneve zett kisebb vevőket, kik alperes üzletbarátai, megterhelni nem kívánta, hanem őket más helyről szerzett jó minőségű áruval látta el. s t Alperesnek további kifogása az, hogy miután felperes 1895, evi augusztus havában alperes bejelentéséből értesült arról, hogy a B) alatti jegyzékben megnevezett vevők közül F. Lajos és'Franz J. & Söhne cégnek a megrendelést megtagadták, W. Vilmos pedig a megrendelést stornírozta, felperes a C) alatti jegyzékben felsorolt vevőknek 8,234 kiló szalámit maga adott el s illetve abból 640 kilót, mint a C) alatti jegyzék utolsó tételéből kitűnik, magának tartott meg. & Emez eladások a keresetben előterjesztett tényállás szerint •alperes hozzájárulásával történvén, tekintve, hogy az A) alatti bizományi szerződés értelmében az eladási árak meghatározása felperesnek volt fentartva, mely jogával felperes élt is, tekintve, hogy felperes a 20-43. sz. a. befektetett Consignationsnote tanus.tasa szerint a C) alatti jegyzékben foglalt eladásokat és 640