A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 24. szám - A kőszénbányászat jogi szabályozásának reformja [7. r.]

A JOG kilo raktáron levő árun kívül az A. alatti szerződésből kifolyólag tényleg bizományi áruképen eszközölte: ő, t. i. felperes alperestől emez eladásokból kártérítésül a tényleg elért vételár és szerződésszerű magasabb vételár között mutatkozó árkülönbözetet nem követelheti és pedig annál inkább nem, mert egyfelől alperes vevő nem volt s olyannak a fentebbi tényállásból folyólag a ker. törvény 1875. XXXVII. t.-c. 381. §. értelmében sem tekinthető, másfelől azért nem, mert az áru rosszasága volt oka annak, hogy a szerződésszerű 143 frt legmagasabb vételárt elérni nem lehetett, de különben is felperes nem mutatta ki, hogy a B. alatti jegyzékben megnevezett vevők részére megrendelt 8234 kilo árut adta volna el a C. alatti jegyzékben felsorolt vevőknek, mit alperes tagad is, s igy a B. és C. jegyzékeknek összefüggése bizonyítva nem lévén, felperes már ez okból sem követelheti a keresetben felszámított árkülönbözetet. Mindezek a kifogások, a mennyiben alperes a B) alatti jegyzékben foglalt 8,234 kiló árut bizományilag nem árusította el és a mennyiben felperes az alperes által el nem árusított árut harmadik személyeknek eladta, tekintetbe nem vehetők; mert alperes az A) alatti bizományi szerződés értelmében köteles volt felperesnek szalámi gyártmányát 30,000 kiló mennyiségig mint bizományos eladni és pedig a feleknek egyértelmű előadása szerint métermázsánkint minden évi január havi megrendelést 101 frt. — a további hónapokban tett megrendeléseket havonkint 5 frt áremelkedéssel, egészen 143 frtig emelkedő egységi árakkal. Eme jogügyletből folyólag alperes felperesnél a B. alatti jegyzékben megnevezett vevők részére 1895. év első felében összesen 8,234 kilo szalámit megrendelvén, felperes kénytelen volt a megrendelt árut készletben tartani, alperes pedig köteles volt a megrendelt árut a bejelentett vevők részére a maga idejében átvenni és szállítani. Minthogy azonban alperes beismerése szerint F. Lajos nevén csupán 3,001 kilót vett át, habár felperesnek vevőket jelentett be, miután azok részben a megrendelést megtagadták, részben az ügyletet stornírozták, részben pedig (a kisebb megrendelők! az árut nem szállították, a 3,001 kilón tul, a többi árura nézve ugy áll a dolog, mintha alperes a megbízás teljesítését tárgyazó tudósítással egyidejűleg a vevőt meg nem nevezte volna, mihez képest alperes a kt. 381. §. utótétele értelmében I vevőnek lévén tekintendő, őt az áru átvételében mulasztás terheli és annálfogva ő a kt. 351. §. értelmében felperesnek kártérítéssel tartozik. Alperesnek ezt a kötelezettségét nem szünteti meg magában az a körülmény, hogy ő felperest 1895. évi augusztus havában értesítette a F. Lajos és F. John et Söhne cégek fentebb érintett magatartásáról és W. Vilmosnak a szerződéstől való elállásáról, mert ezekkel, a cégekkel a felperes jogviszonyban nem állt, következően nem is állt jogában és módjában azokat a szerződés teljesítésére vagy kártérítésre perrel rá szorítani. Ezt csak alperes tehette volna, ki a nevezett cégekkel a k. t. 368. §. második tétele értelmében egyedül áll jogviszonyban. Azt pedig alperes nem is állította, hogy felperes az emiitett cégek nevére bejelentett ügyletekből származható kárkövetelésétől elállt volna. Nem szünteti meg alperes kártérítési kötelezettségét az a körülmény, hogy felperes az árut a C. alatti jegyzékben megnevezett vevőknek alperes hozzájárulásával eladta és azon eladásokról alperes részére a 20—43. sz. a. befektetett consignationsnótákat kiállította, mert egyfelől felperes az A. alatti szerződésben meghatározott 5 évi időtartam alatt szalámi gyártmányát a szerződés 13. pontja értelmében közvetlenül csak az alperes hozzájárulásával adhatta el harmadik személyeknek; másfelül alperesnek az áru eladásához való hozzájárulása és annak folytán a felperes által eszközölt közvetlen eladás csak azt jelenti, hogy alperes nem kivánta az áru értékesítésénél a k. t. 347. §. értelmében hiteles személy közbenjöttével a nyilvános árverésen való eladást, minek folytán az árkülönbözet ellen az alapon, hogy az áru nem a törvény 347. §-ban szabályozott eljárással adatott el, alperes sikerrel kifogást nem emelhet, a 20—43. sz. a. befektetett consignationsnóták kiállítása pedig csak annak igazolására szolgál, hogy a szóban forgó áruknak eladása a felek megállapodásához képest az ott kitett árakkal történt. Tekintettel arra, hogy a szalámi helyettesíthető dolog, az a körülmény, hogy vájjon felperes a C) alatti jegyzékben megnevezett vevőknek ugyanazt az árut adta-e el, mely áru a B) alattiban irt vevők részére megrendelve volt, az ügy kimenetelére közömbös, mert ha a megrendelt s felperes által készletben tartani kellett áru állaga mennyiségileg időnkint változott volna is, a hiány hasonminőségü áruval pótolható volt. Az áru rosszaságára fektetett kifogás pedig azért nem jöhet tekintetbe, mert alperes a Bj alatti jegyzékben irt árut 3,001 kiló kivételével át nem vévén, abból a körülményből, hogy felperes az alperessel üzleti összeköttetésben állott, némely vevőknek nem megfelelő minőségű árut szállított, a szóban forgó áru rossz voltára alaposan következtetni nem lehet és pedig annál kevésbbé, mert felperes állítása szerint az az áru, melyért felperes árkülönbözetet követel, a gyártelepen Szent-Agotán volt elhelyezve, melyet alperes nem is látott. Az árkülönbözet kiszámítása ellen tett alperesi kifogás sem volt figyelembe vehető, mert éppen az alperes által 20—43. sz. a. befektetett consignationsnotákból kitűnik, hogy felperes az eladásokat 1895 évi augusztus, szeptember, október és november hónapokban eszközölte, mely időben a szerződési egységi vételár métermázsánként 143 frt volt. Helyesen vette tehát felperes alapul az árkülönbözet kiszámításánál a 143 frt egységi árt s annálfogva helyes a C. alatti jegyzékben kitüntetett 2,209 frt 06 kr. árkülönbözet is. Felperes azonban a fentebbiekből folyólag az árkülönbözetet nem 8,234 kiló áru után, hanem csak 4,593 kiló után követelheti azért, mert a 8,234 kilóból levonásba jön a F Lajos néven alperes által átvett, és felperessel elszámolt 3,001 kiló áru, továbbá a C. alatti jegyzék utolsó tételében irt raktáron levő 640 kiló áru, melyet felperes el sem adván, az után árkülönbözetet nem számithat fel. A 8,234 kiló áruért felszámított 2,209 frt. 06 kr. árkülönbözetből átlagosan egy kilóra esik 0 267 kr., e szerint 4,593 kiló után jár 1,226 frt 33 kr. Ebből azonban az A. alatti szerződés 2. és 3. pontjai értelmében 4J% provisio fejében 69 frt 17 kr. alperes javára leszámítandó, mert felperes az által, hogy alperes a 4,593 kiló árut az A. alatti szerződés értelmében át nem vette és nem értékesítette, nem jöhet kedvezőbb helyzetbe, mintha alperes az árut 143 frt egységi árral bizományilag értékesítette volna. Mindezek szerint alperes terhére 1,166 frt 16 kr. árkülönbözet jár, mely összegnek és járulékainak megfizetésére az elsőbirósági ítélet vonatkozó részének megváltoztatásával alperest a fentebb felfejtett okokból kötelezni kellett. Az elsőbirósági ítéletnek a per főtárgyára vonatkozó elutasításra szóló többi része azért hagyatott helyben, mert felperest a felfejtettek szerint a megítélt összegnél kártérités címén több illeti stb. A m. kir. Curia (1898. ápril 26. 287. sz. a.) a másodbiróság ítéletének felperest 1,166 frt 16 kron felül keresetével elutasító nem felebbezett része érintetlenül marad, egyéb rendelkezéseiben azonban a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbíróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Az elsőbiróság ítéletében helyesen előadott tényállás szerint felperes azt az árkülönbözetet követeli, mely az alperes mint bizományos által megrendelt, de az általa megnevezett vevők által át nem vett árunak megállapított vételára és a I felperes által utóbb ugyancsak az alperes közvetítésével tovább eladott árunak alacsonyabb eladási ára között mutatkozik. A pernek az első bíróság Ítéletében kiemelt adataiból s különösen felperesnek saját előadásából kétségtelen az, hogy felperes nem hivta fel az alperest arra, hogy az általa megnevezett vevőktől át nem vett árukat maga vegye át s annak vételárát maga fizesse meg, hanem a megrendelt és az ille:ő vevők által át nem vett árukat az alperes közvetítésével tovább eladta a nélkül, hogy alperessel szemben az ebből származott kárának megtéritéséhez való jogát kifejezetten fentartotta volna. Minthogy pedig felperes még abban az esetben is, ha a kérdéses árukra nézve a ker. törv. 381. §. értelmében alperest tekinthetné vevőjének, az árkülönbözet megtérítéséhez való jogát a kereseti alapon csak ugy érvényesíthetné az alperes ellen, ha a ker. törv. 351., illetve 352. §§-nak megfelelően járt volna el, ha t. i. felhívta volna alperest az áru átvételére, ennek elmulasztása esetében pedig az át nem vett árut a ker. törv. 347. §-ának megfelelő módon eladta volna, a mit azonban elmulasztott, és minthogy alperes az által, hogy ő a már előbb másoknak eladott kérdéses áruknak alacsonyabb áron való tovább eladását felperes megbízásából közvetítette, egyáltalán nem egyezett bele abba, hogy felperes ezt az eladást alperes veszélyére és költségére történtnek tekinthesse s felperes nem bizonyította, hogy alperes az eladásnak ezt a módját a k. t. 347. §-ában meghatározott árverést helyettesítő tényül elfogadta, sem azt nem igazolta, hogy ő az alperesnek alacsonyabb árakon tett utóbbi megrendeléseit az árkülönbözethez szerzett saját jogainak kifejezett fentartásával fogadta el és teljesítette; és minthogy ezekből folyóan felperes az alperes által megnevezett vevőknek eladott áruval utóbb mint sajátjával rendelkezett és igy ezen árukra nézve a vételi ügylettől elállottnak tekintendő: felperesnek az árkülönbözet iránti keresete teljesen alaptalan és pedig annyival inkább, mert felperesnek a csatolt szerződés 16. pontja értelmében csak ahhoz volt joga, ; hogy az eladni kötelezett, de el nem adott árumennyiséget alperesnek bocsássa rendelkezésére és tőle a megfelelő vételárat követelhesse. Ezeknél fogva stb. Bűnügyekben. Nem szenvedhet kétséget, hogy a községi biró a községi hatóság tekintélyének fentartása érdekében jogosítva van hivatali eljárás közben a botrányos viseletet tanusitó felek ellenében rendbüntetésül elzárást alkalmazni. Ezen cselekménye a büntető törvény súlya alá nem vonható és csupán a fegyelmi eljárás megállapításának tárgyát képezheti az, mennyiben lépte át a vádlott községi biró hatáskörét akkor, a midőn a rakoncátlankodó sértett fél bántalmait viszonozta is. A kalocsai kir. törvényszék (1898 május í. 2,407. sz. a. H. Andrást a btkv. 193. §-ba ütköző személyes szabadság elleni vétségben bűnösnek kimondja és mint ilyent tekintettel ugyanazon törvényszakasz vonatkozó intézkedésére, a btk. 92. §-nak alkalmazásával esetleg 2 napi fogházra átváltoztatandó 20 frt pénzbüntetésre itéli stb.