A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 1. szám - A végrehajtási törvény 161. §-ához - Magyarország és Ausztria közti viszonosságra vonatkozó legújabb min. rendeletek

A JOG 3 A rendeletre szóló kötelező jegy nem bizonyítási eszköz, hanem a követelest megallapitó okirat, melynek érvényességéhez sem a kötelezettség jogcímének felemlítése, sem az érték elismerése nem szükséges: ebből következik, hogy a rendeletre szóló kötelező jegy alapján vállalt kötelezettség a váltói kötelezettség elvállalásával egy tekintet alá esik. Az általános kereskedelmi meghatalmazott tehát — különös felhatalmazás nélkül — rendeletre szolo és kötelezettséget megállapító kötelező jegy kiállítására jogosítva nincs. (M. kir. Curia 1897. okt. 26. 269. sz. a.) A fuvarlevél a kereskedelmi törvény 404. §-a értelmében a kijelölt átvevőnek a fuvarozóval, de nem a feladóval fenallo jogviszonyát szabályozván, a fuvarlevél birtoka közadosnak, mint kijelölt átvevőnek, a fuvarozott árukra vonatkozó tulajdonjogát a feladó-eladóval szemben meg nem állapítja. — Ha a közadós a neki küldött árut az eladó rendelkezésére bocsátotta, bar az eladó a rendelkezésre bocsátást el nem fogadta is, a vasúton fekvő áru nem tekintetik a vevő tulajdonában levőnek s ha a vevő ellen időközben csőd nyittatik s a tömeggondnok az árukat kiváltja, az eladó teljes joggal követelheti vissza a csőd nyitása előtt át nem vett árukat. (M. kir. Curia 18^7. szeptember 15. 607. sz. a.) Ha a válton a fizetés helyének megjelölése után ez foglaltatik: zahlbar bei X , falls bei Y.», ez nem két telepes megjelölése, hanem X. tekintendő telepesnek, mig a másodsorban megjelölt Y. szükségbeliutalvanyozott. — A szükségbeli utalványozottnal való bemuta- tásnak és óvás felvételének elmulasztása csak az utalványozó és az ezt követök elleni viszkereset elvesztését vonja maga utan, ellenben az elfogadó elleni egyenes valtokereset fenállasat nem érinti. (M kir. Curia 1897. október 27. 792/97. sz. a.) Bűnügyekben. Az uralkodó elmélettel egyezően a hazai ítélkezésnek állandóan követett és fentartott elve az, hogy az erőszakos nemi közösülés a nemi részek egyesítésével be van végezve, s hogy a bevégzéshez sem az immissio penis sem az immissio seminis nem szükséges. A bpesti kir. törvényszéki 1896. évi január 16-án 3,459. sz. a.) erőszakos nemi közösülés büntette miatt vádolt F. Mihály elleni bűnügyben következően itélt:T. Mihály vádlottat a S. (Uz.) Ilona sérelmére elkövetett a Btk. 23. §-ának 1. pontjába ütköző és 235. §. 2. pontja szerint minősülő erőszakos nemi közösülés bűntettének a 66. §. szerinti kísérletében bűnösnek mondja ki s ezért a Btk. 235. íj-a alapján nyolc (8) havi börtönre és három évi hivatalvesztésre itéli. stb. Indokok: Vádlott a végtárgyalás során a vádbeli időben 14-ik életévét meghaladott sértett fél S. ílona előadásával egybehangzólag beismert annyit, hogy utóbbinak, kit mint elhagyatott gyermeket ezelőtt 1 évvel házához vett és nevelt, 1894 július 22-én reggel volt egyedül létét felhasználva, a leányt nagyobb íoku ellenkezése dacára erőszakkal egy ládára lenyomta s ruháját felhajtva és lábait szétíeszitve, mutató ujját annak a nemző részébe bedugta, nem ismerte be azonban a sértettnek azt az előadását, hogy annak nemző részébe saját nemző részével behatolva, ily módon sértettel a nemi közösülést elvégezte volna. A dolog ily állásában, figyelemmel különösen arra, hogy az erőszakos nemi közösülés tényálladékához okvetlenül megkívántatik a nemi részeknek teljes s köteles egyesülése mellett az exmissio seminis-nek megtörténte, — tekintettel arra, miszerint sértett fél maga vallja, hogy ennek megtörténtét nem érezte, valamint azt is, hogy vádlottnak nemző része nem hatolt be egészen az övébe, a mely közösülés egyébként a sértett által elismert erős ellenkezés közben használt folytonos rugdalózások folytán kizártnak jelentkezvén,—vádlott terhére a megjelölt bűncselekmény bevégzett voltát nem,de annak csakis kisérletét lehetvén megállapítani, ugyanőt, ki ezen kísérleti cselekményét a nevelése alatt levő nőszemélyen követte el, a Btk. 135. §.2. pontjának felhívásával is ebben bűnösnek kimondani és az ítélet rendelkező részében meghatározott büntetéssel sújtani kellett. A bpesti kir. ítélőtábla (189(5 június 9-én 3,544. sz. a.) következően itélt: A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék Ítéletét részben megváltoztatja, vádlottat az erőszakos nemi közösülésnek kísérlete helyett annak bevégzett bűntettében mondja ki bűnösnek, szabadságvesztésbüntetését a btk. 235. §-a alapján és a 92. §-nak alkalmazásával három (3) évi fegyházban állapítja meg ; ezzel a változtatásai a kir. törvényszék ítéletét helybenhagyja. Indokok : Az uralkodó elmélettel egyezően, a hazai ítélkezésnek állandóan követett s lentartott elve az, hogy az erőszakos nemi közösülés a nemi részek egyesítésével be van végezve, s hogy a bevégzéshez sem az immissio penis, sem az immissio seminis nem szükséges. A kir. törvényszéknek ellentétes álláspontját azért a kir. Ítélőtábla el nem fogadta, s minthogy ugy a sértettnek vallomásával, mint vádlottnak beismerésével az 1. N. sz. a. orvosi látlelettel is bizonyítva van, hogy vádlott részéről még az immissio penis imegtörtént, vádlottnak cselekményét bevégzett bűntettnek minős sitette. A büntetés kimérésénél vádlottnak büntetlen előélete. italtól felhevült állapota mellett sulyositó körülmények hiányában a kir. törvényszék Ítélete indokainál fogva hagyatott helyben. A m. kir. Curia (1897. évi október 28-án 9,413. sz. a.) a következő Ítéletet hozta .Tekintettel vádlott büntetlen előéletére, fegyházbüntetése két (2) évi tartamban állapittatik meg s ezzel a változtatással egyebekben a kir. Ítélőtábla ítélete helybenhagyatik indokainál fogva s még azért, mert vádlott az előnyomozat alatt azt vallotta, hogy a sértett fél ugy volt az ő nevelő leánya, hogy azt annak anyja halála után őaz ó-budai elöljáró előtt magára vállalta s igy a sértett fél a vádlott felügyeletére bízottnak tekintendő. A m. kir. közigazgatási biróság pénzügyi osztályának elvi jelentőségű határozatai 6. Árvízkár címen adóelengedésnek van helye tekintet nélkül arra, hogy akár nem a község egész határára terjedt ki, s hogy a károsult földeknek a rendes elöntés által okozott csekélyebb jövedelmezőségét a földadó sorozati munkálatok már figyelembe vették. 6,563/P. 1897. sz. Tényállás: Konop község elöljárósága az 1893. évben több községi lakós nevében földadó-elengedésért folyamodott, mert a Maros folyó 1893. június 11-én 7 (vagy 8) dülő földet elárasztott és a termést tönkretette. A kár felvételére kiküldött bizottság megállapította, hogy az árvíz által »/s, 2/s és 3/s részekben okozott kár a törvényszerű feltételek fennforgása esetében 453 Irt 23 kr. földadó elengedésére adna igényt. A pénzügyigazgatóság a kért adóelengedést megtagadta, mert a községre vonatkozó mintatéri jegyzék tanúsága szerint az elárasztott területekre alkalmazott osztályok által be van igazolva, hogy azoknál a gyakori elöntésnek való kitétel hátrányai az 1875: VII. t.-c. alapján végrehajtott osztályba sorozás alkalmával már kellően tekintetbe vétettek; ilyen esetben pedig az 1885: XXII. t.-c. végrehajtása iránt kiadottl 885: 45,055. sz. utasítás 135. §-a értelmében árviz által okozott kár miatt adóelengedésnek helye nincsen. A község elöljárósága felebbezett és vitatta, hogy az 1885: XXII. t.-c. a földadó kataszter nyilvántartásáról szóló törvénycikk végrehajtása iránt kiadott 1885. évi 45,055. számú utasítás 135. §-a értelmében csak akkor nincs adóelengedésnek helye, ha az árviz csak egyes részeket borit el és ezeknek az egyes részeknek a terméseit is részben semmisiti meg; a szóban levő esetben azonban a Maros folyó a Marosvölgyet elárasztotta, az összes dönthető lapályos termőföldet elöntötte s a vetéseket legnagyobb részt egészben semmisítette meg. Igaz, hogy az említett utasítás 135. §-a az egész községi határ elárasztását jelöli meg az adóelengedés egyik feltételéül, a jelen esetben pedig a Maros nem az egész községi határt öntötte el; de ez a körülmény nem szolgálhat okul az adóelengedés megtagadására, mert az el nem öntött terület erdővel borított hegyoldal, a hegyeket pedig az utasítás nem számíthatta a határ elárasztható részei közé. Hivatkozott még az elöljáróság arra, hogy az 1887. évben, a mikor épen ilyen, sőt még kisebb arányban öntött ki a Maros, a 134. §. értelmezésénél semmiféle kétely nem merült fel, hanem az adót akadály nélkül elengedték. A közigazgatási bizottság (1894. évi 431. sz. a.) a 453 frt 23 kr. földadóból 31 frt 62 krt töröltetett, 421 frt 61 krra nézve azonban az elengedést megtagadta, mert azokra a területekre nézve, melyeknél az árviz által való elöntés káros behatását az osztályozás alkalmával már kellően méltatták, árvízkár miatt adóelengedésnek helye nem lehet. Ez ellen a határozat ellen a község felebbezett és vitatta, hogy az osztályozás alkalmával az esetleg bekövetkezhető árvizek által még csak a jövőben okozható károkat tekintetbe nem vehették, mert az 1875: évi VII. t.-c. 18. ,§-ának 3. bekezdése szerint csak a vizöntés és elhomokosodás ellen emelt gátak, vízmosások ellen készített védmüvek stb. fentartására szükséges költségeket lehetett az osztályozásnál a rendes gazdálkodási költségekbe beszámítani. Ennek a felebbezésnek a következtében ez a biróság — 1894. évi 11,165. számú végzésével — a közigazgatási bizottságnak előbb ismertetett határozatát hivatalból megsemmisítvén, a közigazgatási bizottság ujabb (1896. évi 461. számu l határozatával a töröltetni kért 453 frt 23 kr. földadó 421 frt 61 krnyi részét is elengedte, mert habár az emiitett adóösszeggel megrótt földek osztályozásánál a viz által való elborittatás kártékony következményét már kellően méltatták, továbbá noha az ujabb helyszíni vizsgálatról felvett jegyzőkönyv szerint a viz által való elborittatás nem volt gátszakadásnak a következménye, s végre habár a községnek nem egész határa volt az árviz által elöntve, mégis tekintettel arra, hogy á község megtermelésre használható területének jelentékeny részén ez évben a rendkívüli nagy árviz az egész termést oly időben tette teljesen tönkre, mikor a földeket ujabb veteményezés által már nem lehetett jövedelmezőkké tenni, az adóelengedés kedvezményét méltányossági szempontból kivételesen meg lehet adni, mert ez a méltányosság még az 1885: évi XXII. t.-c. végrehajtása iránt kiadott 1885. évi 45,055. sz.^utasitás 135. §-ának megszorító rendelkezése ellenére sem <tartatík az illető törvény szellemével ellentétbe jövőnek*. Ez ellen a határozat ellen a pénzügyigazgató ide felebbez és kéri a 421 frt 61 Wr. földadó elengedésére irányzott 1 kérelém elutasítását, mert a helyszíni vizsgálat alkalmával felvett ' jegyzőkönyv tanúsága szerint az árviz által történt elborittatás