A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 1. szám - A végrehajtási törvény 161. §-ához - Magyarország és Ausztria közti viszonosságra vonatkozó legújabb min. rendeletek

A JOG alperest attól, hogy a leiperesnek eladott ökröt esetleg a per megindítása előtt vissza vegye s ily módon a pert magától elháríthassa; minélfogva felperesnek sem a kamatokhoz, sem a gyógyítási költség megtérítéséhez jogos igénye nem lehet stb. A m. kir. Curia (1895. évi december hó 20-án 2,553. sz. a.). A másodbirósági Ítélet az a része, mely szerint alperes felperes részére 75 frt kártérítési tőkének megfizetésére köteleztetett, megváltoztatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben, mely szerint felperes 75 frt kárösszeg iránti keresetével elutasittatik, egyéb részeiben a másodbiróság Ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: Szarvasmarháknál az idézett tüdőgümőkór nem oly betegség, melyért ha az eladott állaton az átvételtől számított 30 napon belül jelentkezik, az eladó a hazai jogszokás értelmében a vevőnek külön kikötés nélkül is szavatossággal tartozik; miből önként következik, hogy felperes pusztán azon az alapon, hogy az alperestől vett ökör a B) alatti állatorvosi bizonyítvány szerint tüdőgümőkóros volt, sem a vételügylet felbontását jogosan nem kérhette volna, sem pedig a vételből származott kárának alperes által megtérítésére jogos igénye nincs. Miután pedig felperes azt, hogy alperes az ügylet megkötésekor jótállást vállalt a tekintetben, hogy az ökör teljesen egészséges, a per során nem is állította: Ezeknél fogva a másodbiróság ítéletét abban a részében, mely szerint alperes felperes részére 75 frt kártérítési tőke fizetésére köteleztetett, megváltoztatni és e tekintetben az elsőbiróság rendelkezését helybenhagyni, a részben pedig, mely szerint felperes a kártéritési tőke utáni kamatra és 10 frt gyógykezelési költségre nézve keresetével elutasittatott, illetve ezekre nézve az elsőbiróság elutasító ítélete helybenhagyatott: helybenhagyni kellett stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Joghatályos az olyan óvásfelvétel, mely a járásbiró különös megbízása nélkül is a járásbirósági jegyző által vétetett fel és nem szükséges ily esetben a visszkereseti jogok érvényesítésére, hogy az eredeti váltóóvás csatoltassék. Elég, ha járásbíróságnál vezetett óváskönyvböl hiteles másolat adatott ki óvatoltató félnek. Az egri kir. törvényszék (1897. évi február 23-án 11,121/896. sz. a.) a gyöngyösi takarékpénztár egyesület felperesnek G. Jenő alperes ellen 100 frt váltótőke s jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta: A kir. törvényszék a 8,643'96. p. sz. sommás végzést G. Jenő alperessel szemben hatályon kivül helyezi stb. Indokolás. Alperes kifogásait arra alapította, hogy a kereseti váltó-óvás nem kellő időben, nem kellő helyen és módon vétetvén fel, az jogok megállapítására vele szemben nem alkalmas; minthogy pedig tőle mint kibocsátótól felperesnek csak ugy van joga fizetést követelnie, ha a fizetés nem teljesítését kellő módon felvett óvással igazolja, ilyennek azonban a B) alatti nem tekinthető, kérte felperest keresetével elutasítani. E kifogásokat alperes a tárgyalás alkalmával a B) alatti eredeti óvás megtekintése után akként egészítette ki, hogy a B) alatti óváslevelet a váltótörvény 37. §. b. pontja rendelkezése dacára nem az óvatoló személy irta alá, hogy a váltó másolata — dacára a váltólevél szövegének — nem tullapon van, hogy a hely, hol az óváslevél felvétetett, pontosan megjelölve nincsen s végül, hogy az óvást felvevő közegnek erre megbízása nem volt. Habár felperes a kifogások kiegészitése ellen tiltakozott, mégis, tekintve azt, hogy azok oly természetűek, a melyek csak az eredeti óváslevél megtekintése után voltak megtehetők, azokat a bíróság kellő időben előadottaknak vette. A mi az alperesi kifogásokat egyenkint illeti, a bíróság sem a hely meg nem jelölése, sem az óvatoló személy ellen emelt kifogásokat nem vette figyelembe, mert a helynek akként való megjelölése, mint az a B) alattiban történik, megfelelő s kétséget kizárónak tekinthető. Az óvatoló személyét illetőleg pedig maga alperes is elismeri, hogy F. Kálmán, illetőleg dr. S. Achilles járásbirósági aljegyzők, már pedig a bírósági hivatalnokok által, habár közjegyzői székhelyen, felvett óvások érvénytelennek egyáltalán nem tekinthetők, habár az illetők az által a fegyelmi szabályokat megsértették volna is. De nem vehető figyelembe az a kifogás sem, hogy a B) alatti nem tartalmazza a váltó hü másolatát, mert az, hogy <20-án> helyett csak: «20» van, továbbá az ezen szónak kétszerezése még a másolatnak a váltóval való azonosságát le nem rontja. Helyt adott azonban a bíróság ama kifogásnak, hogy az óvást nem az óvatoló személy állította ki, s illetőleg, hogy az óvás egyáltalán fel nem vétetett. Felperes ugyanis maga azt adja elő a tárgyalás folyamán, hogy az óvatoló személy F. Kálmán aljegyző volt, ki azonban, mikor az óvás kiadásáért jelentkeztek, már szabadságon volt s így a B) alattit dr. S. Achilles adta ki. Megállapítható tehát, hogy a Bi alatti az eredeti óvás helyett a bíróságnál nevezett óváskönyvből látszólag eredeti óváslevélként, tényleg azonban mint másolat állíttatott ki s maga felperes beismeri, hogy jelentkezésére az óváslevél helyett a B) alatti másolat adatott ki, melyet, mint utólag megjegyzi, dr. S. tévedésből irt alá dr. F. Kálmán helyetteseként s az valóban másolat, még pedig másolat az óváskönyvből, minek igazolására E) alatt helyes másolatot csatol be. Tekintettel azonban arra, hogy az óvásfelvétel nem csak a cselekmény teljesítését, hanem magának az óváslevélnek a kiállítását is magában foglalja, a mennyiben tehát az óváslevél a törvényes időben fel nem vétetik, ott az óvás sem tekinthető törvényes módon felvettnek s az jogok megállapítására nem alkalmas; tekintettel arra, hogy az óvatoló személyek az óvást a váltótörvény 101. §-a értelmében eredetben tartoznak kiadni, ezt az eredeti óvást pedig az óváskönyvből vett másolat csak annyiban pótolhatja, a mennyiben az eredeti óvás megsemmisült, minthogy azonban maga felperes elismeri, hogy jelentkezésére a B) alattit F. óvatoló személy távollétében dr. S. állította és adta ki, miből kétségtelen, hogy az eredeti óváslevél ki sem lett állítva, tehát a mennyiben a B) alatti eredetinek vétetnék is, az nem tekinthető óvásnak, mert azt a váltótörvény 19. §-ának b. pontja értelmében az óvatoló nem irta alá; már pedig e kellék az óvás érvényességéhez elkerülhetlenül szükséges, mint másolat pedig a ki sem állított eredetit nem pótolhatja, mert az óvás az által, ha az óváskönyvbe bevezettetik, felvéve nem is lehet s a mennyiben a jelen esetben F. Kálmán aljegyző által az eredeti ki nem állíttatott, s illetőleg alá nem Íratott, a kereseti váltó oly módon megóvatoltnak, a mely a törvény értelmében jogok tentartására alkalmas lenne, nem tekinthető, már pedig a váltótörvény 41. §-a szerint a kibocsátó elleni viszonkereset fentartására óvás szükséges, ennélfogva felperest G. Jenő alperessel, mint kibocsátával szemben elutasítani, illetőleg a 8,643/896. p. sz. sommás végzést nevezett alperessel szemben hatályon kivül helyezni s mint pervesztest a perköltségben marasztalni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla (1897. évi ápril. 21-én 764. sz. a.) hozta a'következő Ítéletet: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét a benne felhozott indokoknál fogva helybenhagyja stb. A m. kir. Curia (1897. évi november hó 10-én 635/897. sz. alatt) hozta a következő Ítéletet: Mindkét alsóbb bíróságnak Ítélete megváltoztattatik, és a sommás végzésnek hatályban tartása mellett alperes köteleztetik, hogy felperesnek 100 frt váltótőkét, ez után 1896. évi június hó 20-ik napjától folyó 6°/o kamatot, 4 frt 25 kr. óvás és óvás közlés és 7s°/o váltódijat stbit végrehajtás terhe mellett fizessen. Indokok: A váltótörvény 98. §-a szerint a váltó óvás felvételére bizonyos körülmények közt a járásbirósági aljegyző is jogosított. Azt, hogy az óvást felvevő aljegyző abban kitüntesse, hogy az erre vonatkozó megbízatását mily oknál fogva nyerte, a törvény elő nem irja, de nem is szükséges az az óvás felvételének érvényességéhez azért, mert ha a törvény szerint az óvás felvételére jogosultnak tekintendő aljegyző oly időben vett volna fel óvást, a midőn erre nézve nem forgott fenn szükség, illetőleg nem forgott fenn esete annak, hogy ezen eljárásban a jbiróságnak valamely birói vagy jegyzői tagját helyettesítse, e szabálytalanság legföljebb avval a következménynyel járna, hogy az illető aljegyző esetleg a bírósági hivatalnokok felelősségéről szóló törvény értelmében fegyelmi uton volna felelősségre vonható, de ez egymagában éppen nem érinti az óvás váltójogi érvényét, a mint nem érinthetné az, ha az óvásban előadná kiküldetésének okát és bebizonyíttatnék, hogy az okul felhozott tény valótlan. Az a kifogása tehát alperesnek, hogy az óvás arra nem illetékes közeg által vétetett fel, az itt felhozott, az óvásban foglalt hely megjelölésre és váltómásolatra vonatkozóan előterjesztett kifogás pedig az első bíróság ítéletében felhozott okokból helyesen mellőztetett. De nem volt figyelembe vehető alperesnek az a kifogása sem, hogy a keresethez B) alatt csatolt óvás a váltótörvény 99. §. b. pontja rendeletének ellenére az óvataló személy aláírásával ellátva nem lévén és az óváskönyvből kivett, bár hitelesített óvásmásolat a 101. §. értelmében a váltó birtokosnak vagy meghatalmazottjának eredetben kiadandó óvás hiányát nem pótolhatván: a visszkeresetnek a váltótörvény 41. §. 2-ik pontjában megállapított egyik előfeltétele, a szabályszerű óvás hiányzik. Az magának felperesnek előadásából megállapítható, hogy részére a 101. §. első bekezdésében érintett óvás eredetben ki nem adatott és hogy a B) alatti óvás a 101. §. második bekezdése értelmében a gyöngyösi kir. járásbíróságnál vezetett óváskönyvben foglalt és az óvatoló személy aláírásával ellátott megfelelő óvás: levélnek hiteles kiadmánya. Kérdés tehát, hogy ez utóbbi az előbbi hiányát pótolja-e? E kérdés igenlő értelemben volt megoldandó; mert nem vitás, hogy a B) alatti kiadmány az óváskönyvbe foglalt és a 101. §. rendelkezéseinek figyelembevételével szintén eredetinek tekintendő óváslevélnek hü másolata s különben is vitás, hogy az óvatolási jogcselekmény egyáltalán ugy ment végbe, a mint az a Bi alattiban tanúsítva van. Az óvás kellékének lényegét az óvás felvételének ténye képezi, a jelen esetben pedig az óváskönyvbe foglalt óvólevél az óvatoló aljegyző aláírásával és hivatalos pecséttel el lévén látva, a 99.'§-ban előirt feltételeknek megfelel s ennélfogva az mindenben a félnek kiadatni rendelt óvást pótolja. Arra, hogy a 101. §. 1. bekezdése értelmében felperesnek eredetben az óvás ki nem adatott, döntő suly nem helyezhető, mert ahhoz, hogy az óvás eredetben a félnek ki nem adatik a törvény semmiféle jogkövetkezményt nem füz; a fél részére kiadandó eredeti kiadmányának hiánya tehát magának az óvásfelvétel tényének érvényességét nem érinti. Ezekhez képest mindkét alsóbb bíróságnak ítélete megváltoztatandó és alperes a követelt tőkében és járulékaiban marasztalandó volt.