A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 21. szám - Közszerzemény 3. [r.]

A J Közszerzemény azon tehermentes vagyon, mely a házasságkötés pillanatában a házastársak mindegyikének volt, továbbá a házasság tartama alatt rájuk hárult akár ági, akár' bármely más külön vagyonát a házassági tényleges együttélés megszűnése pillanatában felülhaladja. A közszerzemém i vagyon a fogalom rokonságánál fogva nagy részben ugyanazon alkatelemeket tartalmazza és ugyanazon jellegző tulajdonságokkal bir, a melvek a szerzeményi vagyon tartalmi körét határozzák meg, mindenkor szem előtt tartva a dolog természetéből kifolyó azon lényeges különbséget, mely az egyes személy szerzeménye és a házastársaknak a házassági életközösség tartama alatt előállott közszerzeménye között fenforog. A két rokonfogalom különálló tartalmában rejlő ezen caracteristicus különbség folytonos szem előtt tartása mellett, ha a szerzeményi vagyon és a közszerzeményi vagyon között párhuzamot vonunk, a következő hasonlóság és különbözőség áll elő : A szerzeményi vagyonnal szemben áll az öröklött (máskép ági) vagyon; mert minden vagyon, a melyről be nem bizonyittatik, hogy öröklött: szerzeményi vagyonnak tekintendő ; A közszerzemén\i vagyonnal szemben áll a külön vagyon, mely azonban ugy ági mint szerzeményi vagyon lehet; mert minden vagyona a házastársaknak, a melyről be nem bizonyittatik. hogy a házastársaknak külön és önálló vagyonát képezi : kózszerzeménynek tekintendő. Ebből kifolyólag : valamint a szerzeményi vagyonnál, ugy a közszerzeményi vagyonnál is a jogi vélelem a szerzemény, illetve közszerzemény mellett harcol ; mert a bizonyítás súlypontja nem abban fekszik, fogy a vagyon szerzeményi, illetve közszerzeményi minősége bizonyittassék, hanem abban, hogy azzal szemben bizonyittassék az ági, illetve a külön vagyonnak léte és misége; az ezt meghaladó tiszta többlet pedig eo ipso szerzemény, illetve közszerzemény. Egy további közös jellegző vonás, hogy valamint szerzemény, épp ugy közszerzemény sincs, míg az ági illetve külön vagyon ki nem egészíttetett, pótoltatott és a mig adósság van. A közszerzeményből tehát épp ugy mint a szerzeményből a külön vagyon, illetve az ági vagyon kipótlandó, kiegészítendő, továbbá az összes adósságok és terhek levoná.->ba'teendők, és csak az eként fenmaradó felesleg képezi a szerzeményt, illetve a közszerzeményt. Áttérve a közszerzemény egyéb lényeges sajátságaira, azt tapasztaljuk, hogy az,a lakosság azon osztályainál,melyeknél meg van, a törvényből kifolyó átalános jogosultságot képez olyképen, hogy a mennyiben a házastársak vagyoni viszonyaikat egymás közt nem rendezik, közöttük a közszerzemény elvei feltétlenül alkalmazást nyerhetnek. A közszerzeményi jog tehát á megjelölt osztályokat illetőleg, subsidiarius, de általános; a miből következik, hogy a házasfeleknek mindig jogukban van vagyoni viszonyaikat tetszésük szerint rendezni, sőt maguk közt azt is megállapítani, hogy az egyiket vagy a másikat a közszerzeményi jog csak hányadrészben vagy egyáltalában nem fogja megilletni; azonbm ha ily megállapodás be nem bizonyittatik : feltétlenül, mégpedig az egyenlő arányú közszerz'^i jogosultság érvényesíthető. Egy további sajátszerűsége a közszerzeményi vagyonnak abban rejlik, hogy anrak nemcsak kezelése illeti a férjet, hanem a férj annak állagával is korlátlanul rendelkezhetik a házassági kötelék tartama alatt. Különös sajátszerűsége ez a közszerzeményi vagyonnak azért, mert azon tényből, hogy a szerzés közös és hogy a közösen szerzett vagyon a házasfeleket egyenlő arányban illeti meg: az volna jogilag következtethető, hogy a kezelés és rendelkezés is közös legyen. Hazai jogunk azonban e tekintetben a férjnek kiváltságos helyzetet teremtett, nem ugyan mint főszerzőnek, hanem mint családfőnek 2J 2) «A házassági kötelék a házastársaknak közös háztartásban folytatott állandó együttélését feltételezvén, az annak tartama alatt beszerzett ingóságoknak kezelése rendszerint a férjet, mint családfőt illeti ; ebből azonban nem következik, hogy ha a házasfelek tényleg külön élnek és a házasságiviszonyból kifolyólag vitás vagyoni kérdések merülnek fel.ezeknek esetleges eldöntéséig, illetve a házassági kötelék felbontásáig azoknak az ingóságoknak birlalása a nőtől elvonassék. a melyek rendeltetésüknél, vagy a férj akaratánál fogva a közös háztartás tartama alatt állandóan a nő használatában voltak.» (Curia 1894. évi novemb. 22. 2,754. sz. a. Jogtud Közi. 1895. évi 1. sz. melléki. 1.) «A házasság egymaga a házastársaknak előbbi vagyoni viszonyaira kihatással nem birván, a házastársak külön vagyonukat a házasság tartama alatt épp ugy sajátjogukként birják, mint azt előbb birták; a házasság tartama alatt szerzett vagyon pedig közszerzeményt képez ugyan, de erre a közszerzeményre nézve addig, a mig a házasság fennáll, a kezelés és rendelkezés joga azt a házastársat illeti, a kinek akár külön vagyonából, A férjnek, mint családfőnek vállain nyugszik a teher, hogy családját tartsa, nevelje és minden szükségesekkel ellássa ; ezen súlyos teher és felelősség csak ugy viselhető el. ha a férjnek, mint arra kötelezett családfőnek, az anyagi segélyt is biztosítjuk, a mi az által történik, hogy a férj a közszerzeményi vagyont nemcsak kezeli, hanem azzal korlátlanul rendelkezik is. Ebből kifolyólag a férj arra is jogosított, hogy a közszerzeményi vagyont, ha az ingatlanságból áll. egyedül a maga nevére irassa át telekkönyvileg, sőt, hogy el is idegenitse. Mindennek joggyakorlatunk szerint a közszerző feleség veto-t nem mondhat, miként alább látni fogjuk. De éppen abból, hogy a férj ily messzemenő jogosítványokkal van felruházva, okszerüleg következik, hogy a férj egyoldalú tényei a feleség közszerzői összes jogait nem alteralhatják. Azért tehát, mert a férj a szerzési okiratba egyedül a maga nevét jegyeztette be vevőnek és ennek alapján a telekkönyvi bejegyzést is egyedül a maga nevére eszközöltette: a feleség nem szűnt meg közszerző lenni, vele szemben a férj elbirtoklási joga meg sem kezdődik és összes jogai minden tekintetben sértetlenül fenmaradnak. Ha ez nem igy volna, akkor a férj önkénye mindig megfoszthatná feleségét közszerzői jogától. Meg kell emlékeznünk még a közszerzemény megosztási módozatairól is : A közszerzemény jogintézményét illetőleg ujabban mindinkább az értékelméletet halljuk hangsúlyozni, mely abban áll, hogy a közszerzeményi vagyon ne természetben, hanem az érték alapul vétele mellett osztassék fel. Az értékelmélet barátai és szószólói azzal érvelnek, hogy a realszerzeményi rendszernek technikai keresztülvihetősége rendkívüli bonyodalmakra vezethet; az ebből előálló késedelmek és zavarok pedig nagyon is ellensúlyozzák azon előnyt, melylyel a realszerzeményi rendszer kétségtelenül bir az értékelmélet fölött. Eltekintve attól, hogy az értékelmélet hivei is elismerik, hogy a közszerzemény intézményének lényegével csakis a realszerzeményi rendszer egyezik : ezen utóbbi rendszernek alkalmazását maga a jogosság fogalma parancsolja. Ha elvként elfogadjuk, hogy a házasság tartama alatt közösen szerzett vagyon a házastársak közszerzeményét képezi: akkor el kell fogadnunk az elv folyományát is. hogy a házasfeleknek jogában áll a közszerzeményi vagyont két egyenlő részre osztani, vagyis azt maguk közt természetben felosztani és a természetben való felosztást követelni. Ez felel meg a közszerzemény történeti fejlődésének, lényegének, múltjának, épp ugy mint a jogosság fogalmának. De az érvelés fonalát folytatva, kétségtelen, hogy a közszerzemény megosztása lényegileg ugyanazonos a közösség megszüntetésével. A közös vagyonra vonatkozólag a közösség megszüntetése szabály szerint természetben eszközlendő. Miért kellenne tehát ezen általános és helyes elvtől eltérni éppen a közszerzeményi vagyon kiszámításánál és felosztásánál ? ! Az az egyedüli érv, hogy az értékelmélet egyszerűbb, a lehető legroszabb érv, főleg mert a két rendszer közt értékdifferentia állhat elő. A jogosság fogalmának érvényesülését nem akadályozhatják a hangoztatott technikai nehézségek, melyek soha sem legyőzhetetlenek, és melyeknek bonyodalmassága mindig kihatással van az értékelméletre is. Valamint minden közösség, ugy a közszerzeményi vagyonközösség megszüntetése is szabály szerint természetben eszközlendő. az érték szerinti felosztás pedig csak ott alkalmazandó, hol a természetben való felosztás vagy egyáltalában lehetetlen : ilyenek rendszerint az épületek ; vagy gazdaságilag hátrányos, p. o. az ingatlan oly csekély, hogy eldarabolás által célszerűen nem mivelhető; stb. Ellenben az árverésen való eladást, avagy az egyik — birtokban maradó — félnek készpénzben való marasztalását ott is alkalmazni, hol a természetben való felosztás keresztülvihető: sérelmes, igazságtalan és bizalmatlanságot is idézhet elő ; mert a kötelezett fél jogtalanul terheltetik a pénzben való marasztalással, a mi rá nézve terhesebb is lehet, mint a vagyon felének átengedése ; ha pedig ugyancsak a kötelezett fél mint árverelő, talán értékén alul vesd meg a fél vagyont, elkeseredésre ad okot. (Folyt köv.) akár külön keresményéből az származott.)) (Curia 1896. június 5. L G. 104. sz. a. Jogtud. Közlöny 1896. évi 33. sz. melléki. 434.) «Föszerzőségről nem nemesek közt már azért sem lehet szó. mert minden vagyon, a melyet a nem nemesrendü házastársak a házasság tartama alatt szereznek, közszerzeményt képez* Erre a közszerzeményre nézve, addig mig a házasság fennáll, a kezelés és rendelkezés joga azt a házastársat illeti, a kinek akár külön vagyonából, akár külön keresményéből az származott". (Curia 1896. június 19. I. G. 141. sz. a. Jogtud. Közi 1896. évi 49. sz. melléki. 627.)