A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 21. szám - Közszerzemény 3. [r.]

162 A JOG Az 1723-tól datálható Ausztriával való közelebbi viszonyokra nézve, most tartom megjegyzendőnek, hogy ismert tudósunk Sch wart z Gyula «Elemente der Politik* cimü müvében (147—148. 1.) Svédország s Norvégia viszonyairól szólva megemlékezik, hogy ez épp ugy nem personál unió, mint nem az, mely Austria és Magyarország között fönnáll: «Dynastische Realunion, das wáre die richtige Ausdrucksweise um ihre Auffassung correct zu signalisiren. • Alig tagadható, hogy Magyarország és Austria közti kapcsolatban a dynastia és az uralkodó személyének azonossága a főmomentum. 1895. febr. 12-én a Reichsrath ülésében a büntető törvényjavaslat tárgyalása alkalmával gróf Schönborn az akkori osztrák igazságügyminister megjegyzé a fölségsértésre vonatkozó szakasznál, hogy: «egy oly állam, mint Austria, a dynastiával áll fönn és bukik el. Ezért is a dynastia elleni támadásokat általános tekintetekből szigorúan kell büntetni.> Ki tagadná ma azt, mikép e tétel, hogy: «Ausztria a dynastiával áll fönn és bukik el» nem csak az osztrák tartományok egymás közti viszonyaira, de a magyar koronávali kapcsolatra is alkalmazást nyerhet, és igy, ha e két eszmemenetet összevetjük, előáll a maga valóságában a: «Dynastische Realunion.* Nem érdektelen egy francia publicista kissé tán csapongó, de azért jellemzetes fölfogását ez alkalomból megemlíteni: «Un pouvoir central ? irja Charles B e n o i s t. «Mais l'Autriche-Hongrie du Compromis n'est pas un cercle avec un centre; c'est une ellipse avec deux íoyers: Vienne et Budapest. Un pouvoir central ? Mais l'exécutif y reside en trois ministeres avec vingt deux ministrés, et le législatif en trois parlements avec six Chambres et dix sept Diétes locaies Le fii d'une administration commune ne relie point ces deux parties de monarchie, que ne relient d'ailleurs ni l'exécutif ni le législatif, tandis qu' un ministere commun jette á peine entre elles quelques points de suture, trés faibles et trés láches. Ou donc est l'unité de l'Empire? Dans l'Empereur. — L'Etat, cest lui. (Revue des deux Mondes 1897. 15/X.) Még a jobb indulatú osztrák irók is, hova Wolff Ádám tartozik, igy irják le a monarchia két állama közti viszonyt: «trotz der absoluten Regierung Maria Theresia's wurde an der dualistischen Form von Oesterreich-Ungarn nichts geándert. Der einheitliche Charakter der Monarchie war nur in der militárischen Leitung und in der Vertretung nach aussen sichtbar und die innere Verwaltung erschien durchaus national.- Magyarország helyzete ily fölfogás mellett teljesen provinciális volt. A Lustkandlféle fölfogások a reál unióról ismeretesek. Fontos azonban, hogy mint vélekednek az osztrák irók azon törekvésekről, melyek 1830. után képezik a magyar közélet végcélját. Erre nézve elég, ha Mayláth Jánost idézem, kinek iratai az osztrák nézpontot teljesen bemutatják, már az 1832—36. évi országgyűlés ellenzékét azzal vádolja: «Denn in der That strebte die Opposition zwar nicht auf die gánzliche Lossreisung Ungarns, sondern zu einer solchen Isolirung der Verwaltung, dass der Verband nur eine Personál-Union im Regenten selbst gewesen \vüre.> Batthyány Lajos grófot jellemezve M a y 1 á t h János ezt irja: «war sein Trachten die ungarische Verwaltung so viel wie möglich von der österreichischen zu trennen und selbststándigzumachen. Die Union der deutsch-österreichischen Lánder und Ungarns sollte nur in der Person des Regenten bestehen, in allém Andern sollte die ungarische Verwaltung von jener der Gesammtmonarchie getrennt sein.» A magyar közjog szempontjából azonban e fölfogás tarthatlan. Az 1715: III. 1723: I., II. az 1741: XI. az 1790. X. t.-cikkek homlokegyenest állanak Mayláth János és osztrák irótársai közjogi nézeteivel. Lássuk azonban most a tiszta magyar álláspontot, adataim nagy halmaza közül csupán a fölfogás jellemzése végett utalok arra első sorban, hogy Magyarország és Társországai törvények, koronázási hitlevelek s a sanctio pragmatica értelmében nem nevezhetők «Austriacum status corpusnak.» Magyarország ily elnevezést el nem vállalhat s el nem vállalt; bizonyítja ezt az 1765. évi XXX. t.-c, melyben nem csak az egész országnak, de egy részének is <Austria névvel lett elnevezése iránt, becikkelyezett óvással biztositotta magát.> Csengery Antal a Pesti Napló 1867. márc. 27-iki számában ezt irja: «a birodalom alatt egy nem belülről egységes összállamot, hanem O Felsége országainak a külföld irányában egységet képező complexumát értem» stb. Még világosabban szól az 1878: V. t.-c. 5. §-ához csatolt ministeri indokolás, mely kijelenti, hogy: «szemközt Ausztriával külön államot képezünk> Luschin osztrák iró pedig igy ir: «Je nachdem die österreichischen Herrscher als Könige von Ungarn, von Böhmen, oder als Erzherzoge von Üsterreich auftraten, war ihre Stellung sowohl nach ausser als nach innen hier verschieden. Als Könige von Ungarn waren Sie dem Reiche gegenüber Monarchen eines íremden unabhángigen Staats . . > Kérdem, hol itt a reál unió ? De maradjunk még az 1867. előtti fölfogásnál. Idézem pl. Barsmegyének egy 1785-ben kelt föliratát, hol a következők fordulnak elő: «A magyarok 1687-ben, ugy mint 1723-ban és 1741-ben nem legyőzetve, hanem önként, szerződésileg, s más tartományok módjára nem kormányoztatás mellett adták át a koronát> stb . . Az 1790. évi országgyűlés egyik föliratában ez fordul elő: «a magyar nemzet koronáját mindkét ágon a fölséges ausztriai háznak átadta a kétoldalú szerződésnek azon világos föltétele mellett, hogy kivévén a királyválasztást, a nemzet minden más jogai épen megtartassanak.* (Folytatása következik.) Közszerzemény. Irta : Dr. PLOPU GYÖRGY, gyulai kii. törvényszéki biro. III. A közszerzemény definitiojának felállithatása végett hangsúlyoznunk kell továbbá, hogy a közszerzeményi vagyon miségének és mennyiségének meghatározásánál az egyes szerzési tények nem játszanak döntő szerepet, mert a közszerze .lény nem egyes ténykedésekből származott dolgokból és tárgyakból, hanem egy bizonyos meghatározott időszakon belül közösen folytatott vagyonjogi tevékenység összeredményéből áll.1) Ezen bizonyos időszak minimalis tartama különböző, t. i. legalább oly időtartamú, a mely alatt közszerzemény bebizonyithatólag létezik ; ellenben maximalis tartama egyenlő a házassági kötelék időtartamával. Egy meghatározott időszak feltétlenül szükséges arra nézve, hogy a közszerzeményi vagyon léte és ez esetben annak misége és mennyisége megállapítható legyen; mert: miután egy bizonyos, közszerzeménynek tekintendő vagyonállag a legkülönbözőbb vagyonjogi közös' tevékenység összefüggő láncolata és eredménye, egy bizonyos időpontot kell felállítani, a mely alatt ama ténykedések összessége azt a meghatározott vagyonálladékot eredményezte. Habár alább látni fogjuk, hogy a közszerzeményi vagyont illetőleg a joggyakorlat többféle időszakot nem ismer, ennek dacára sincs ezen jogi álláspont kizárva, nemcsak azért, mert a joggyakorlat helyessége alaposan vitatható, hanem azért is, mert a házasfelek megegyezése feltétlenül érvényesnek van elismerve. Mindezek alapján, a végből, hogy a közszerzemény meghatározható legyen, tudnunk kell: 1. hogy volt-e és minő külön vagyona volt a házasfelek mindegyikének házasságkötéskor? 2. hogy a házasság tartama alatt, helyesen: a házassági életközösség tartama alatt a házastársak mindegyikére micsoda ági vagyonok hárultak? 3. hogy a házastársak valamelyikének nincs-e oly szerzeménye a házassági életközösség tényleges időtartama alatt, mely nem képez közszerzeményt ? 4. hogy a házassági kötelék, helyesen a házassági életközösség tényleges megszűnése pillanatában a) micsoda összvagyona. — és b) micsoda közös adóssága volt a házasfeleknek ? A bebizonyított vagyonösszességből mindenekelőtt elkülönítendő a házasfeleknek bebizonyított minden külön vagyona, legyen az akár öröklött ági, akár szerzett vagyon. Az elkülönítésre szabályul szolgál, hogy az, ha csak lehet, természetben eszközlendő; tehát ha nem is létezik már az összes volt külön vagyon, de meg van annak egy bizonyos része, ugy a meglevő természetben különítendő el. Ha a külön vagyon el nem különíthető, mert állaga változott, természetben nincs meg, akkor az összértékből annak pénzbeli egyenértéke ütendő le. E végből megbecsülendő a vagyonösszességnek a házassági kötelék megszűnése, helyesen a házassági együttélés tényleges megszűnése idején volt értéke és ebből levonandó a természetben már meg nem lévő külön vagyon azon értéke, a melylyel ez a vagyon az elidegenítés idején birt; ha tehát eladatott: az eladási ár; ha pedig elpazaroltatott, az elp^zarlás idején volt pénzérték. Azeként fenmaradt vagyonmenyiségbol vagy becsértékből ezután levonandó minden közös adósság és teher. Az ezen levonások után tisztán megmaradó vagyon vagy becsérték : képezi a házastársak közszerzeményét két egyenlő arányban. Tudván most már, hogy a közszerzemény fogalmában micsoda lényeges alkotó elemek foglaltatnak, megkíséreljük a teljes és kimerítő definitiot felállítani : Közszerzemény azon vagyon : mely előáll, ha a házassági tényleges együttélés megszűnése pillanatában a házasfelek összvagyonából különválasztjuk mindegyik házasfélnek külön vagyonát és leszámíthatjuk a közös terheket és ekként az összvagyont arra a vagyonra reducaljuk, mely mint olyan tisztán a házasfeleknek a házassági tényleges életközösség tartama alatt folytatott közös vagyonjogi tevékenységének tehermentes eredménye ; más szavakkal : l) «A közszerzeményi jog nem egyes tárgyakra, hanem a házasság kötésekor és annak megszűntekor létezett vagyoni állapotnak kimutatása mellett a két vagyon között mutatkozó feleslegre érvényesíthető csak». (Curia 1895. április 24. 8,295. sz. a. Jogtud. Közlöny 1895. évi 26. sz. melléki. 290.)