A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 20. szám - A kőszénbányászat jogi szabályozásának reformja 4. [r.]

A JOG 159 ségesnek találta külön rendelkezéssel kivételt tenni a kisbirto­kosok földhitelintézetére nézve, a melynél pedig a kormányi befolyás távolról sem oly nagy, mint a milyen a központi szövet­kezetnél lesz. A 76. §. azon rendelkezésébe, mely szerint a köz­ponti szövetkezet jogosítva van a kötelékébe tartozó szövetkezet által reá átruházott kötelezvény és főkönyveinek kivonata alapján az átruházó szövetkezet mint készfizető jótálló ellen egyenesen végrehajtást kérni, beigtattattak e szavak: «lejárt követelésére nézve. > A 77—81. §§-ok változatlan elfogadásával a törvényjavaslat tárgyalása befejeztetvén, az ülés véget ért. Ausztria és külföld. Ellentétes judicatura a német birodalmi törvényszéken. Még Németországban sem mentes a felsőbb judicatura ellen­mondásoktól, ellentétes elvi nyilvánulásoktól. Legújabban magá­nak a legfelsőbb birodalmi törvényszéknek is tettek e miatt szemrehányásokat. Egy szaklap azonban (Deutsche Juristen Zei­tung) védelmébe vette a legfelsőbb forumot - következő nem igen biztos, fenn nem tartható érveléssel. Azt hiszszük — irja egyik számában — ily ellenmondások fenforgása nem idézhet elő szemrehányást a birodalmi törvényszék bíráinak, sem nem jelenthet nyomatékos hátrányt az igazságszolgáltatásra. Az igaz, a legfelsőbb bíróságnak, a mennyire lehetséges, el kell kerülnie minden ellenmondást; de sok esetben, az idővel felszaporodó nagy ítélkezési anyag mellett nagyon is megbocsátható, ha ezen bírák, a kik szintén gyarló emberek, valamely ellentétes határozatot elnéz­nek s más eredményhez jutnak. És ez valóban oly nagyon hát­rányos lenne a jogszolgáltatásra? Mi annak a következése : Csak az, hogy ily esetben az illető kérdés felett, a birodalmi törvényszéknek iránytadó határozata nem létezik; vagyis inkább hogy két ellentétes nyilvánulása forog fenn, és akkor szabad a választás az egyikhez vagy a másikhoz, annak alaposabb indokolása szerint csatlakozni. Sőt mint minden­nek a világon, ugy ezen jogi jelenségnek is meg van a jó oldala. Azt bizonyítja, hogy a legfelsőbb bíróság sem csalhatatlan; hogy ha annak valamelyik tanácsa valamely kérdést bizonyos értelem­ben eldöntött, ez szükségkép nem végső záradéka a bölcsesség­nek, sőt hogy inkább minden körülmények közt maga a birodalmi törvényszék más beosztással ellenkező nézetet fog kimondhatni. Ennek az a jó következése, hogy saját Ítélkezése erősödik és hogy — minden tisztelet mellett a legfelsőbb bíróság iránt — határozatai saját utóvizsgálása nélkül irányadóknak nem fogad­tatnak el. Lr. Szokolay Isti'án, bpesti ügyvéd. Irodalom. A budapesti kir. Ítélőtábla felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. Összeállította dr. Tér fi Gyula, budapesti kir. törvényszéki biró. Kiadja a Franklin-Társulat. Budapest, 1898. Gyűjteményes jogirodalmunknak kiválóan értékes terméke az előttünk fekvő kötet, a mely a budapesti kir. Ítélőtáblának a sommás eljárásról szóló törvény életbeléptétől az 1895—96. évben és az 1897. év első felében hozott határozatai közül az elvi szem­pontból jelentékenyebbeket tartalmazza. Szakirodalmunknak ezaz ága az utolsó évek alatt nagyon fellendült. Ez azt mutatja, hogy az élénken érzett gyakorlati szükségnek felel meg. A felsőbirósági judicaturának teljes ismerete nemcsak a jogkereső közönségre fon­tos, hanem fontos az a judicatura egységességének szempontjából is. Különös figyelmet érdemelnek a felülvizsgálati határozatok, a melyek nemcsak az uj törvény szabályainak gyakorlati értelme­zéseit tüntetik fel, hanem, mivel a bíróság az anyagi jogszabály alkalmazhatóságára is határozottan nyilatkozni tartozik, az anyagi jognak is nagy részét magukban foglalják. Kétségtelen, hogy e részben is a legfontosabb szerep a Curiáé, de ennek határozatai mellett irányadó a táblák ítélkezési gyakorlata is, a mennyiben az értékhatár következtében a kisebb ügyeknek végső fokban elbírá­lása a táblák dolga, a pereknek e kisebb értékű csoportja a Curia elé alig kerül. A jog szempontjából pedig nem ritkán a kisebb perek között is igen érdemesek fordulnak elő, különösen a keres­kedelmi perekben foglal nagy tért a táblák felülvizsgálata. A most megjelent kötetben 386 határozat van. Találunk ezek között egymásnak ellentmondókat, valamint elvétve olyanokat is, a melyeket a Curia ellenkező gyakorlata most már érdekes­ségétől részben megfosztott; de helyeselhető, hogy ezek a^ hatá­rozatok is bejutottak a gyűjteménybe, mert az ilyen gyűjtemények­nek az is egyik célja, hogy a judicatura fejlődését is hiven fel­tüntesse. Gyűjteményes munkát forgatunk kezünkben: a szerző egyéni­sége tehát csak az anyag elrendezésében nyilatkozik meg. A mit a szerzőé téren nyújthatott, azt tökéletesnek mondhatjuk. A ha­tározatokat az indokolás teljes szövegével, ezek előtt röviden a tényállást közli, míg az u. n. «fej»-ben a határozatban érvényesülő jogszabály szabatos tartalmát tünteti ki. A gyűjtemény használhatóságát a szerző mintaszerűvé tette, rendkívüli terjedelemben állított össze tárgymutatókat. Nagy . szorgalomra mutatnak ezek, de ne felejtsük, hogy e mellett kiváló szakértelem nyilvánul azokban, körültekintés és ritka pontosság is szükséges azokhoz. így e tárgymutatók a nagy tömeg kezelését a legkönnyebbé teszik. Nézzük e tárgymutatókat. A kötet elején 93 lapon a rendszeres tárgymutató van, mely a határozatokat a jogszabályoknak az eljárási törvények és az anyagi jog elfogadott pandectalis rendszere alapján sorolja íel és a kir. Curia gyakorlatára is ügyel, az azonos, esetleg ellenkező határozatokat jelzi s utal a Fabiny-féle gyűjtemény illető helyére. A kötet végén 70 lapon át a betűrendes tárgymutató követ­kezik, a melynek minden adata az illető vezérszó alatt a jogszabály rövid kivonatát is magában foglalja s igy már első pillanatra tájékoztat. A szövegben hivatkozott törvényszakaszok mutatója s a hatá­rozatok lajstrom-számának mutatója zárja be a könyvet, melyet biró s ügyvéd mindennapi munkájában nagy haszonnal forgathat. Az előszóból látszik, hogy a szerző a gyűjtemény folytatását és annak későbbi köteteiben a vidéki táblák judicaturájának feldolgozását is tervezi. Örömmel üdvözöljük e tervet, a melyhez sikert kívánunk. A könyv kiállítása egyszerű, de Ízléses, papírja, nyomása finom és tiszta. Ara a mintegy 6.00 oldalnyi műnek erős vászon­kötésben 5 frt. dr. Nyeviczkey Antal bpesti kir. táblai biró. A magyar szabadalmi törvény magyarázata czimü műre hirdet előfizetést dr. Kósa Ferenc, m. kir. szabadalmi biró. A munka octáv jegyzetszélü alakban fűzve legalább 20 ivet fog kitenni s ára fűzött példányonként 2 frt 40 kr. Az előfizetési pénzek postautalványon szerző címére (I. ker. Pálya-utca 13. sz.j küldendők. Vegyesek. Az «Anker»élet- és járadék-biztositó társaság, Bécsben április 14-én tartotta XXXIX. rendes közgyűlését gróf Falkenhayn Ferencz ur ő nagyméltósága elnöklete alatt. Mint a számadási jelentésből kitűnik, az 1897. évben 10.208 ajánlat nyújtatott be 24,656.786 frt 41 kr. tőkére és 17.807 frt és 47 kr. járadékra és 7923 szerződés 19,020.346 frt 16 kr. tőkére és 15.392 frt 35 kr. járadékra létesíttetett. Az év végén érvényben volt 84.717 biztosi­tási szerződés 239,750.553 frt 32 kr. tőkével és 117.221 frt 63 kr járadékkal. A biztosítottak előnye kitűnik abból, hogy a nem ga­rantirozott túlélési csoportok tagjai évi részletekben befizetett 780.037 frt69kr. betétért 1,416.811 frt 35krt, a garantirozott túlélési csopor­tok tagjai a biztosított összegen kívül a garantirozott tőke 130/°-át kapták, míg az A) osztalékterv szerint halálesetre biztosítottak az évi díjnak 250/°-át, a B) osztalékterv szerint (emelkedő oszta­lék) biztosítottak az évi díj 9, illetve 12c/°-át kapták nyeremény­osztalék gyanánt. A biztosítéki vagyon a számadási jelentés sze­rint a díjtartalékokból (biztosítéki alap) 54,683.190 frt 52 kr összegben, továbbá a részvénytőkéből 1,000.000 frt és a töketar­talék, külön-tartalék és az 1897. évi nyeveségből átutalt 3,144,053 frt 40 kr összesen 58,827.243 frt 92 kr összegből áll. A társaság összes vagyona 61,930.327 frt 28 kr A vagyon elhelyezése a tör­vényes határozmányoknak teljesen megfelelően történik és ingat­lanoktól, pupillaris jelzálogkölcsönökből és pupillaris értékpapírok­ból áll, melyekből Magyarországra esik : Magyar értékpa­pírokban 8,233.267 frt 05 kr. Jelzálogkölcsönök magyarországi ingatlanokra (6,786.408 frt becsértékben) 2,759.600 frt továbbá a társaság háza Deák-tér 6. sz. a. (Anker-udvar) 531,884 frt 40 kr 32.966 frt 17 kr. tiszta jövedelemmel tehát összesen 11,524.751 frt 45 kr. O felsége uralkodói jubileuma alkalmából 10.000 frt a tisztviselők és szolgák nem nyugdijképes özvegyei és árvái segé­lyezésére létesítendő alap javára adományoztatik. Az igazgató-ta­! nácsból kilépő gróf Zichy Jenő ur ő nagyméltósága az igazgató­tanács tagjává ismét magválasztatott. Az 1897. évi szelvény f. hó 15-től kezdve 160 frttal váltatik be a társaság pénztáránál. Igazságügyi kinevezések. A király az igazságügyi magyar minister előterjesztése folytán Veress Zoltán kolozsvári ítélő­táblai tanácsjegyző albirót a felvinci és Vég h József bánffy-hunyadi járásbirósági albirót a szerdahelyi járásbírósághoz járásbirákká, Aág Miklós kecskeméti járásbirósági albirót a kecskeméti tör­vényszékhez biróvá, továbbá Márczy Gyula kisvárdai járásbiró­sági aljegyzőt az ungvári járásbírósághoz, P ák ozdy István nagy­várad városi járásbirósági aljegyzőt a nagybecskereki, Gáspár Miklós dévai járásbirósági aljegyzőt a kolozsvári és Naményi Béla,a kassai ítélőtáblánál alkalmazott aljegyzőt a kassai törvény­székhez, Bök Béla dárdai járásbirósági aljegyzőt a hódmezővásár­helyi, Boros Ferenc, a szegedi Ítélőtáblánál alkalmazott aljegyzőt a nagy szent-miklósi, Hász József pécsi törvényszéki aljegyzőt a tamási és L ö w y Albert gyulafehérvári törvényszéki aljegyzőt a csákigorbói járásbírósághoz, dr. Weisel Ernő deési gyakorló ügyvédet a deési törvényszékhez albirákká, dr. Ki szel y László győri táblai tanácsjegyző albirót a nagyatádi járásbírósághoz járásbiróvá, dr. Schlesinger Dávid trencséni járásbirósági albirót a trencséni, Rohonczy István nagyatádi járásbirósági albirót a zala-egerszegi és Finkey Pál kisvárdai járásbirósági albirót a pécsi törvényszékhez bírákká, végül Decleva Ignácz a pécsi ítélőtáblához berendelt biróságijegyzőt a pécsi és Vásár-

Next

/
Thumbnails
Contents